Blog

  • Minőségbiztosítási rendszerek bevezetésének hatásai a baromfi-feldolgozóipari vállalkozások munkaszervezetére

    Az élelmiszeripari vállalkozások tevékenységeinek minőségbiztosítására vonatkozóan különféle állásfoglalások alakultak ki. Egyesek szerint a GMP, GHP, HACCP rendszerek kellő mélységig szabályozzák a minőséggel és – az élelmiszer-előállításban oly fontos – higiéniával kapcsolatos szabályozásokat. Mások úgy vélik, hogy ezen rendszereken túlmenően szükség van további, olyan minőségbiztosítási rendszerekre is, amelyek az élelmiszer-biztonságon, és higiénián túlmenően a szervezet teljes egészére vonatkozóan tartalmaznak előírásokat, illetve a környezetvédelemre is kiterjednek. Ezek igazolásra pedig mi sem kézzelfoghatóbb, mint egy független tanúsító szervezet felülvizsgálta az ISO szabványok alapján kialakított rendszerekre vonatkozóan.

    Ezért tűztük ki célul az élelmiszeripari vállalkozások – ezen belül is a baromfi-feldolgozó iparág – vizsgálatát. Arra próbáltunk rávilágítani vizsgálódásaink helyszínén – az észak-kelet magyarországi régió baromfi-vágóhídjain -, hogy a minőség biztosítására kellő hangsúlyt fektetnek-e vizsgált szervezetek, és milyen módon valósítják azt meg a szervezeten belül.

    Az volt tapasztalható, hogy a minőségbiztosítás kérdése valamennyi kutatási helyszínen napirendi kérdés volt. A vállalkozások vezetői felismerték a minőségbiztosítási rendszerek adta kedvező lehetőségeket, annak ellenére is, ha kezdetben kisebb-nagyobb ellenérzéssel fogadták a munkatársak a rendszerbevezetés miatt adódó többletfeladatot, átképzést, munkakörbővülést.

  • A talajtakarás hatása a talaj nedvességtartalmára aszályos időjárásban Gyöngyösön

    A globális felmelegedés kedvezőtlen hatásai a Mátraaljai borvidék ültetvényeiben is megfigyelhetők. A nyári hónapokban gyakran aszályos periódusok jönnek létre. A hirtelen lehulló nagy mennyiségű csapadék részben eróziós károkat okoz, részben a szőlőültetvény számára elvész, mert a területről elfolyik. A szárazság hatását a szőlőültetvényekben eredményesen lehet csökkenteni a mezőgazdaságban nagy mennyiségben keletkező búzaszalma, kukoricaszár és egyéb mezőgazdasági hulladék (pl. nád) talajtakarásra történő felhasználásával. Ezek a természetes anyagok a téli, tavaszi csapadék talajba történő bejutását fokozzák, csökkentik a vízeróziót és elfolyást, valamint a talaj evaporációt, melyet a kísérleti eredményeink is alátámasztottak. A szervesanyagban szegény talajon valamilyen mértékű szervesanyagpótlást is jelentettek. A szalmatakarás költsége nagyobb a hagyományos talajművelés költségénél, de a talajban megőrzött csapadék termésbiztonságot és minőséget növelő hatása mégis perspektivikussá teheti. A mezőgazdasági szerves hulladékkal történő talajtakarás jól beilleszthető a dombvidéki szőlők integrált termesztéstechnológiai rendszerébe.

  • A magyar mezőgazdasági politika és vidékfejlesztés jövőképe

    A mezőgazdaságnak, a termékeit fel­dolgozó és az inputokat előállító ipar­ágaknak, igen nagy a lakosságeltartó képessége. Ezért olyan hosszú távú nemzeti önvédelmi mezőgazdasági politika kidolgozása szükséges, amely az immár két évtizede tartó hanyatlást megállítja és a fejlesztés feltételeit megteremti. EU tagként a mezőgazdaságtól több feladat várható: egészségesebb élelmiszerek termelése, a föld és környezet megóvása, valamint a nemzeti és paraszti hagyományok ápolása. Ennek érdekében az EU korábbi tagországaival azonos földtörvényt indokolt megalkotnunk, hasonlóképpen alakítva a földbirtokszerkezetet. Ehhez szövetkezeti integráció, közös érdekérvényesítés szükséges. A kímavál­tozásra, az aszályosabb időjárásra is fel kell készülni. Az új EU tagországokkal összefogva megelőzhető a hazai mezőgazdaság gyarmatosítása.

  • Sertés- és baromfihús fogyasztás átalakulása Magyarországon

    A baromfitermékek fogyasztása fokozatosan növekedett az elmúlt évtizedben. A baromfihús népszerűségét az egészséges táplálkozásban betöltött szerepén kívül a többi húsféleségnél kedvezőbb ára is tovább növeli. A fogyasztók romló jövedelmi körülményeik között különösen árérzékenyek. A kedvezőtlenebb vélemények általában azzal kapcsolatosak, hogy a marha- és sertéshúsban sok a zsír, a zsírban sok a koleszterin, a belőlük származó húskészítményekben sok a zsír és a só, sok a kollagén, a zsír telített zsírsavakból áll és így tovább. A vöröshúsok mai előnytelen pozíciója – és ennek a fogyasztásra gyakorolt negatív hatása – nagyrészt a „koleszterin- és BSE-háborúban” gyökerezik, de nem hagyható figyelmen kívül az egyes húsféleségek áralakulásának a fogyasztásra gyakorolt hatása sem.

  • Az őszi és tavaszi árpa nemesítés eredményei a klímaváltozás összefüggéseiben

    Az Európai Unióban a hazai árpatermesztés felértékelődése várható. A tőkeszegény mezőgazdaságunkban a viszonylag kis input igényük mellett kiváló termőképességű új fajták a gazdaságos termesztés lehetőségét hordozzák. Az árpatermesztés technológiája kiválóan illeszthető az EU környezetkímélő termesztési programjaihoz. A sörárpa várhatóan a jövőben is jól értékesíthető (export) áru marad. Gazdaságossági stabilitását jelentősen növeli a takarmányárpa intervenciós felvásárlásának bevezetése.

    A Kompolti Kutatóintézet nemesítési eredményeivel permanensen emeljük a hazai őszi- és tavaszi árpa termesztés biológiai alapjainak értékét. Intenzíven a nyolcvanas évektől folytatjuk az őszi-, tavaszi sör- és takarmányárpák nemesítését. Fő célkitűzésünk a termőképesség növelése, a termésbiztonság-, a télállóság-, a szárszilárdság-, a betegségrezisztenciák-, a termésminőség javítása.

    Nemesítési tevékenységünk a keresztezéses módszeren alapul, kiegészítve a mutációs-, a rezisztencia- és a minőségre történő nemesítéssel. Néhány kiváló fajtát honosítottunk is. Az Intézetből összesen 14 őszi árpa fajta (12 takarmányárpa, 2 sörárpa) és 6 tavaszi árpa fajta (3 sörárpa, 3 takarmányárpa) került elismerésre. Az őszi árpa fajtáink kiváló termőképességük mellett megbízható (kiváló) télállósággal és szárazságtűréssel rendelkeznek, ami a felmelegedéssel járó időjárási szélsőségek fellépésekor nélkülözhetetlen az eredményes termesztéshez. Tavaszi árpáink nagy termőképességet, jó szárazságtűrést, kiváló (jó) lisztharmat elleni rezisztenciát, és a sörárpák kedvező söripari tulajdonságokat hordoznak.

  • A zöldség-gyümölcstermelés és értékesítés koordinálásának tapasztalatai Magyarországon

    A kertészeti termékekkel szemben jelentkező minőségi és mennyiségi követelmények kielégítése megköveteli a termelés és szállítás pontos és folyamatos ütemezését, ami nagyfokú szervezettséget igényel a termelőktől és termelői csoportoktól. A hatékonyságnövelés tartalékainak feltárására irányuló törekvések, a termelők és a piac biztonsága, a költségek és veszteségek csökkentése nem nélkülözheti a gazdasági együttműködéseket a friss zöldség-gyümölcs termékpályán belül, és mind az alapanyag-termelésben, mind pedig az értékesítésben a vevők szoros és koordinált együttműködésére van szükség. A hazai termelői értékesítő szervezetek sikeres működését gátolja az önszerveződés hiányán kívül a tőkehiány, ami miatt a termékmanipulálási feltételek megteremtésének lehetősége is korlátozott.

  • A környezetvédelemben fontos mikroelemek vizsgálatatartamkísérletben

    A termesztett növények, növényi részek akkumulációs képessége, toxikus elem tartalma eltérő. A termés mennyiségét megszorozva a benne található elemek koncentrációjával megkapjuk a felvett mennyiségeket. Ezzel adatokhoz juthatunk a terület mikroelem/szennyezőelem mérlegének számításához, a tápláléklánc terheltségének megítéléséhez, ill. a termesztendő növények megválasztásához, a vetési sorrend összeállításához.

    Környezetvédelmi szempontból különösen veszélyes elemek (Cd, Cr, Hg, Pb) nagyobb mennyisége a vegetatív szártermésbe épül be. Az As és a Hg nem jut be a szemtermésbe, így a Hg-nyal és az As-nal terhelt talajokat gabonafélékkel hasznosítjuk (búza, szemes kukorica). A szennyezett területeken termesztett kukorica silóként történő hasznosítását nem javasoljuk, a toxikus elemek főleg a leveles szárban akkumulálódnak. A szármaradványok talajba dolgozásával csökkenthető a veszélyes mikroelemek kikerülése az agronómiai körforgalomból.

    A teljes föld feletti termésbe beépült elemek kis mennyisége miatt az őszi búza, kukorica és napraforgó fitoremediációs talajtisztítási eljárásokban nem alkalmazhatók eredményesen.

  • A hazai mustártermesztés lehetőségei a nemzetközi piacon

    A ’80-as években európai viszonylatban Magyarország termelte a legnagyobb területen a mustárt. Az elmúlt 10 évben viszont termesztése erősen visszaszorult, fajlagos hozama is csökkent. A kedvezőtlen folyamatot tovább erősíti, hogy egyre inkább másodrendű növényként kezelik, s így a gazdaságok nagy részében a kevésbé jó talajokba vetik.

    A mustármagtermelésben résztvevő termelőgazdaságok méretére, számára vonatkozó adatok nem, vagy csak hiányosan állnak rendelkezésre. A termeltetésben, felvásárlásban résztvevő vállalkozásokkal készített szakmai interjúk alapján megállapítható, hogy a leggyakoribb tipikus ágazati méret 50-80 hektár körül alakul. Napjainkban megközelítőleg 250-300 gazdaság foglalkozik mustármagtermesztéssel, amelyek köre az értékesítési lehetőségek függvényében évente változó mértékben szűkül, illetve tágul. A regionális adatok alapján a mustármagtermelés a viszonylag koncentráltabb növénytermesztési ágazatok közé sorolható.

    Az EU csatlakozás közeledtével a mustárszektor versenyképességének megítélése is szükségessé válik, ezért a szakmai interjúk során a vállalkozások versenyképességi helyzetére is rákérdeztünk. Az elemzést a Porter-féle gyémánt modell alapján végeztük, mely alapján megállapítható, hogy a legfontosabb feladat a teljes vertikalitás termékpályán belüli információellátottság javítása és a piaci szereplők közti kapcsolatrendszer kiépítése.