Blog

  • Fejlesztési lehetőségek a csatlakozni kívánó országok számára – SAPARD mint tanulóprogram

    Az uniós csatlakozásra történő felkészülés komoly erőfeszítéseket kíván mind a jelölt, mind pedig a tagországok részéről. A SAPARD egyike azon programoknak, amelyek célja, hogy ezen folyamathoz segítséget nyújtsanak, támogatást biztosítva az egyik legelmaradottabb terület, az agrárgazdaság és vidékfejlesztés számára oly módon, hogy tanulási lehetőséget biztosítanak az Unió pályázati és támogatási előírásainak adaptálásához. Jelentős eltérések mutatkoznak az Unió és a jelölt országok, sőt az egyes csatlakozni kívánó országok között is, ami komoly feladatot ró minden résztvevőre az uniós előírásoknak való megfeleléskor.

    Ezen tanulmány vizsgálatainak középpontjában a csatlakozni kívánó országok közötti hasonlóságok és különbségek állnak, a SAPARD terv türkében. Kutatásunk során két különböző vizsgálatot végeztünk: elsőként a jelölt országok SAPARD támogatási összeg felhasználásának adatait a főkomponens-analízis módszerének segítségével elemeztük, majd a Mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és marketingjének javítása c. intézkedés alapján SWOT analízist készítettünk.

    Az uniós tagságra való felkészülés egyik fontos kritériuma a csatlakozásra váró országok számára az uniós előírásokhoz való közelítés az agrárszektorban. Azonban létrehozni egy fenntartható és versenyképes agrárgazdaságot, növelni az eladható termékek körét, mindez marketing-eszközöl alkalmazása nélkül nehéz feladatnak bizonyul.

    Az EU piacára új termékekkel történő belépéshez a támogatások nélkülözhetetlenek. Ugyanakkor a pénzügyi források mellett a SAPARD Tervekben szereplő, a marketinghez kapcsolódó általános célok és eszközök is kevésnek bizonyulnak. Azonban a lehető legjobb eredmény eléréséhez a SAPARD támogatás önmagában nem elegendő, nemzeti támogatásokra és új szerveződésekre van szükség, amelyek segítségével kialakítható a piaci értékesítési lánc a termelők és a fogyasztók között.

    A számos megemlített problémával kapcsolatban fontos elmondanunk, hogy legtöbbjük a csatlakozással egy időben megszüntethető. A SAPARD Programnak mint tanulóprogramnak a jelentősége éppen abban áll, hogy segítse ezeket az országokat annak feltárásában, hogy hol és milyen problémákkal kell szembenézniük saját gazdaságukon belül, továbbá hogy segítse megtanulni az uniós pályázati rendszer működését, rávilágítva arra, hogy a piacfejlesztés mely pontjait kell támogatni.

  • Magyarországi agrártermékek versenyképességének vizsgálata

    A versenyképesség összetett kategória, hiszen igen sok tényező befolyásolja, esetenként jelentősen eltérő mértékben. Röviden fogalmazva a versenyben való helytállást jelenti. Megítélésénél a versenytársakhoz képest elfoglalt helyzetet értékelhetjük. A versenyképesség vizsgálható országos, ágazati és vállalati szinteken, továbbá termékre/szolgáltatásra vetítve. A nemzetközi versenyképesség azt jelenti, hogy egy ország a rendelkezésre álló erőforrásokkal és javakkal a világpiaci versenyben hogyan tud helytállni. Magyarország 2004-től az EU tagja lesz, így módosul a piaci verseny, a fogyasztói érdekek védelme, az élelmiszerbiztonság, a technológiai fegyelem és a minőség előtérbe kerül. A kibővült piacnak köszönhetően a csatlakozás után várható az agrárgazdaság rendelkezésére álló nemzeti erőforrások hatékonyságának javulása. A klasszikus elmélet szerint az egyes országok komparatív előnyei relatív termelési költségeiken alapulnak. Ma már az állami beavatkozás is fontos, főként a támogatások és árfolyam-politika révén. Az egzakt elemzéshez indexek számolhatók a protekcionizmus és a versenyképesség mérésére. A versenyképesség vizsgálatához az elméleti alapot még mindig a komparatív előnyök elmélete adja, de a kérdés ma már sokkal komplexebb megközelítést igényel. Mérhetjük az ár versenyképességet és értékelhetünk különböző mutatókkal. Az ágazaton belüli kereskedelem mérésére használják az ún. Grubel-Lloyd indexet, a megnyilvánuló komparatív előnyök mutatója pedig az RCA index. A versenyképesség értékeléséhez fontos a különböző mutatókat összevetni, hogy egyértelmű és helyes következtetéseket tudjunk levonni. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy több termék versenyképes az EU piacain: az élőállat, a húskészítmények, a gabonafélék, a zöldség- és gyümölcsfélék, a méz, a szeszes italok. Bizonyos esetekben sajnos a versenyképesség hiányáról beszélhetünk: dohány, állati és növényi zsírok; néhány termék esetében pedig nem egyértelmű a versenyképesség: tej, tejtermékek, tojás, cukor. Az agrártermékek versenyképességének fenntartásához, illetve javításához több stratégiai fejlesztés szükséges: technológiai, környezetvédelmi beruházások, a vállalatok piacra jutási támogatása, a termelők támogatása (magánbetárolás, exportgarancia, exporthitel-biztosítás), a termelő és értékesítő szövetkezetek (TÉSZ) létrehozása, és a hatékony marketingmunka (az eredet­megjelölés, a csomagolásfejlesztés stb.) támogatása.

  • Az emberi fejlődés indexe a vidék Magyarországán: területi egyenlőtlenségek

    Az UNDP emberifejlődés-indexe (HDI) széles körű érdeklődést és vitát váltott ki a kutatók és politikusok körében. A HDI-t általában a nemzeti teljesítmény mérésére használják, tekintettel az emberek jólétére és a fejlődésre. A HDI egy dimenzióba egyesíti a jövedelem, a várható élettartam és az oktatás mutatóit.

    A cikk ismerteti a HDI számításának módszerét mikro-regionális szinten, valamint a HDI és több változó – vidékiség, munkanélküliség, a fizikai infrastruktúra színvonala, vállalkozó-sűrűség, kor szerinti megoszlás, migráció – közötti kapcsolatokat.

    Magyarország HDI-értéke országos átlagban 0,613. Egyetlenegy mikro-régió, Győr érte el annak a tartománynak az alsó határát, amely nemzetközi viszonylatban magas értéknek számít. A másik véglet Nyírbátor, amelynek HDI-értéke igen alacsony: 0,133 – kevesebb mint az országos átlag 22%-a, és mindössze 16%-a az éllovas Győrének.

    A HDI értéke és a vidéki jelleg szoros korrelációban áll egymással.

    Az alacsony HDI-értékű mikro-régiók több mint 90%-a a túlnyomóan vidéki jellegű régiók közé tartozik.

    Valamely mikro-régió vidéki jellege és humán erőforrásainak fejlettségi szintje korrelációban áll a munkanélküliségi rátával is.

    A HDI és a vidékiség között kölcsönhatás áll fenn. Ez azt sugallja, hogy a HDI pozitív hatásait az elemzett mutatókra fokozza az urbanizáció szintje, és a vidékiség negatív hatásait fokozza az alacsony HDI-szint.

  • A magyarországi agrárgazdaság vizsgálata

    A mezőgazdaságban az elmúlt években kedvezőtlen tendenciák érvényesültek. Az ágazat beruházásai elmaradtak az indokolt mértéktől és romlott a jövedelmezőség. A gazdaságok jelentős adósságteherrel küszködtek és a természeti tényezők negatív hatása is rontotta az eredményeket. A mezőgazdasági tevékenység mellett végzett alternatív tevékenységek sem terjedtek kellően. Magyarországon jelentős területeken az ökoturizmus, gyógynövénytermesztés és -gyűjtés, termékfeldolgozás, csomagolás, értékesítés, népi iparművészet, az extenzív termelés, alternatív energiaforrások kiaknázása jelentősen hozzájárulhatnak a vidék eltartó képességének javításához.

    Célként tűzhető ki a mezőgazdaságból élők méltányos jövedelmének megteremtése; a versenyképes mezőgazdaság korszerű gazdasági, szervezeti és műszaki alapjainak kialakítása; az EU-ba való betagolódás után az onnan származó előnyök kihasználása.

    A munkaerő képzettségi szintjének javítása az egyik legfontosabb feladat a pályázati pénzek és EU források befogadása és célszerű felhasználása érdekében.

  • A termelési támogatások hatásának mérhetősége

    A cikk egy a támogatások hatásvizsgálata során alkalmazható módszert mutat be. Az eljárás, amelynek alapján három hatásvizsgálati mutató számítható, olyan támogatásfajták esetében alkalmazható, amelyek egy adott ráfordítás növekményeként értelmezhetők. A javasolt mutatók – amelyek a különböző támogatások terített (EI), koncentrált (EII) és összegezett (EIII) hatását számszerűsítik – egy adott ráfordításnak támogatással és támogatás nélkül kifejtett hatása közti különbség mérhetőségén alapulnak. Alkalmazásuk az ágazatpolitikai döntés-előkészítés számára javasolható.

  • Hálózatok a gazdaságban

    A hálózati gazdaság fogalma az utóbbi évtizedben került előtérbe, de még számos tisztázatlan terminológiai és módszertani kérdés hátráltatja a terület kutatását. A gazdasági hálózat értelmezésén túl felvázoljuk a kutatások lehetséges újszerű szempontjait, különös tekintettel a spontán létrejött, komplex hálózatok létezésének diagnosztizálására, valamint e hálózatok általános működési elveinek gazdasági hálózatokban történő értelmezésére. Országos, illetve regionális adatokra támaszkodva statisztikailag kimutatjuk, hogy minél inkább érvényesülnek egy ágazatban (vagy régióban) a gazdasági szereplők tevékenységében az önszerveződés általános elvei, annál erősebb azok hálózati kapcsolatrendszere. A gazdasági szereplők hálózati pozícióját a foglalkoztatottak létszámával jellemezve kimutatjuk, hogy a hálózat egésze és annak részhálói is hasonló struktúrával rendelkeznek, azaz „fraktál-szerkezet” jellemzi azokat. Ezzel összhangban a kutatásunk célpontját képező élelmiszergazdaság hálózati struktúrája is régiónként hasonló, de eltérő a szereplők megoszlása, ami összefügg a hálózati kapcsolatok eltérő erősségével, illetőleg az iparági környezet általános fejlettségével.

  • Utak és zsákutcák a magyar élelmiszerlánc stratégiai fejlesztésében

    A globalizáció és az európai integráció egyidejűleg jelent új lehetőségeket és kihívásokat a magyar élelmiszergazdaság számára. A magyar termékek világpiaci versenyképességét és árszínvonaluk növelését hatékonyan fokozhatja a differenciáló stratégia alkalmazása. A világ élelmiszergazdaságát a koncentráció fokozódása jellemzi. A kis- és középvállalatok túlélésének legfontosabb lehetősége a kooperáció fejlesztése, és a speciális termékek előállítása. Növekvő problémát jelent a belkereskedelemben végbemenő tőkekoncentráció. Ennek érdekében a jelenleginél jobban kellene védeni az élelmiszeripari vállalatok érdekeit a versenytörvény alkalmazásával.

  • Vidékfejlesztési támogatások az EU csatlakozás után (2004-2006)

    Napjaink közérdeklődésre számot tartó kérdése a 2004-2006 közötti időszak vidékfejlesztési támogatása. Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programban előirányzott, kereken 81 Mrd Ft EU-s és 27 Mrd Ft nemzeti támogatás 57,0%-át a versenyképes mezőgazdasági alapanyagok előállítására, 14,0%-át az élelmiszer feldolgozás korszerűsítésére, 26,5%-át vidéki térségek fejlesztésére és 2,5%-át technikai megsegítésre kívánják fordítani. A Nemzeti Vidékfejlesztési Tervben az AGENDA 2000 nyomdokain haladva, nyolc intézkedésre mintegy 127 Mrd Ft EU és 32 Mrd Ft nemzeti támogatást irányoznak elő. A cikk számot vet a várható hatásokkal is.

  • Kis- és közepes gazdaságok területi koncentrációja Jász-Nagykun-Szolnok megyében

    A mezőgazdasági üzemek számának csökkenése, s az egy gazdaságra jutó földterület növekedése hazánkban is általános irányzat. Kérdőíves felmérésen alapuló, valamint településenkénti teljes körű statisztikai adatbázisokon Jász-Nagykun-Szolnok megye kis- és közepes gazdaságaiban részletesebben is vizsgáltuk az 1997-2002. közötti folyamatokat. A koncentráció mértékének, sajátosságainak feltárása mellett elemeztük annak pozitív és negatív hatásait is. Utóbbiak közül a mezőgazdaság további munkaerő kibocsátását külön is ki kell emelni. Ennek ellensúlyozása a tevékenységek diverzifikációjával történhetne, aminek az ezredforduló táján még csak szerény jelei voltak a megyében. A megoldást célzó intézkedések a Nemzeti Fejlesztési Terv Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programjában és a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervben is megjelentek. A feladat nagyságához képest viszonylag szerény források miatt azonban nagy a valószínűsége annak, hogy ezek 2004 és 2006 között nem lesznek képesek fordulatot elérni.