Blog

  • A szomatikus sejtszám vizsgálata a nyerstejben

    Egy hazai körülmények között jól üzemeltetett nagyüzemi tehenészetben vizsgáltuk, hogy adott tartási, takarmányozási, fejéstechnológiai feltételek között hogyan alakul a tehenek tejének szomatikus sejtszáma, milyen genetikai és környezeti feltételektől függ a sejtszámmal jellemezhető tőgyegészségi állapot. A vázolt célok elérése érdekében a tehenészet 178 bikától származó 1601 tehene tejének 130 920 különböző adatát gyűjtöttük be és dolgoztuk fel.

    A feldolgozás a tejminták szomatikus sejtszámára, a tej beltartalmi értékeire, a fejési és a termelési időszakra (reggeli vagy esti befejés, havi, negyedéves, féléves, laktációs tejtermelés) és az apai származásra terjedt ki. Az adatfeldolgozást a Károly Róbert Főiskola Állattenyésztéstani Tanszék számítógép programjában rendelkezésre álló programcsomagok felhasználásával végeztük. Az adatgyűjtés és feldolgozás 1996. január 1. és 1996. december 31. közötti időszakra vonatkozik. Összesen 5235 befejés adatai szerepelnek a feldolgozásban.

    A statisztikai feldolgozás eredményei szerint a szomatikus sejtszám varianciájának legnagyobb hányada ( 13,7% ) a teheneknek, kisebb, de még mindig jelentős hányada (5,8% ) a bikáknak volt tulajdonítható. A tulajdonság jelentős maradék varianciája (60,81%) jelzi, hogy a szomatikus sejtszám varianciáját az értékelt tényezőkön kívül még sok más tényező is befolyásolja. A vizsgált tulajdonságok öröklődhetőségi koefficiensei többségükben megfelelnek a szakirodalomban közölt h2 értékeknek. Tenyésztési szempontból fontosnak tűnik az az eredmény, hogy az első laktáció alapján számított h2 koefficiensek jelentősen meghaladták az összes (7) laktáció alapján számított értékeket (h2 =0,54 vs. 0,14). A szomatikus sejtszám hónapok szerint számított átlagai viszonylag csekély ingadozást mutattak, az előfordult kiugróan magas értékeket átmeneti alomszalma hiány idézte elő. Nem mutatkozott különbség a reggel vagy este, napi egyszer vagy kétszer fejt tehenek tejének szomatikus sejtszámában, ugyanakkor a sejtszám meglehetősen nagy variabilitást, így erős környezet függőséget mutatott (CV % szélső értéke 24 és 51%).

  • Árfolyam-politika és az agrárgazdaság

    A tanulmányban közölt adatok és tények alapján megállapítható, hogy a felülértékelt, tendenciájában erősödő forint-árfolyam agrárgazdaságra gyakorolt negatív hatásai között legfontosabbak a következők:
    – Az export versenyképesség csökkenése miatt a visszamaradt terméktömeg árcsökkenést vált ki a belső piacokon.
    – Az olcsóbbá váló import előnyeit nem a teljes agrárágazat, hanem csak egyes piaci szereplők (pl. az élelmiszeripar egyes szakágazatai, a takarmánykeverők) élvezik, így a fo­rint-erősödés költségcsökken­tésbeni szerepe a termelők körében nem érvényesül.
    – A kialakult import-verseny az élelmiszerek belső piacán árletörő hatású, ami gyengíti a hazai mezőgazdaság jövedelemtermelő képességét.
    – A termelői árak a kínálati piac körülményei között csökkenő irányzatúak, így romlik a termelők jövedelempozíciója.

    A fentieken túl a jövő szempontjából külön figyelmet érdemel, hogy a forint-árfolyam agrárágazatokat érintő negatív következményeinek tompítására – az EU tagság körülményei között – a korábban alkalmazott nemzeti beavatkozások már nem alkalmazhatók.
    Fontos hangsúlyozni, hogy a hazai agrárgazdaság és élelmiszergazdaság szakemberei nem öncélú ágazati érdekből foglalkoznak a monetáris politikával. A realitásokkal jobban számoló árfolyam-politika nemzetgazdasági érdek is, mert a túlértékelt nemzeti valuta az importot ösztönzi és korlátozza a versenyképes exportot, rontva az ország fizetési mérlegét. Ugyanakkor az ország gazdasági helyzetével összhangban álló árfolyamszint reális versenyfeltételeket teremt a hazai vállalkozások számára gazdaságosabbá téve és ezzel ösztönözve az exportot, mérsékelve az importban való érdekeltséget, s mindezzel javítva az ország fizetési mérlegét.

  • Minőségbiztosítási rendszerek bevezetésének hatásai a baromfi-feldolgozóipari vállalkozások munkaszervezetére

    Az élelmiszeripari vállalkozások tevékenységeinek minőségbiztosítására vonatkozóan különféle állásfoglalások alakultak ki. Egyesek szerint a GMP, GHP, HACCP rendszerek kellő mélységig szabályozzák a minőséggel és – az élelmiszer-előállításban oly fontos – higiéniával kapcsolatos szabályozásokat. Mások úgy vélik, hogy ezen rendszereken túlmenően szükség van további, olyan minőségbiztosítási rendszerekre is, amelyek az élelmiszer-biztonságon, és higiénián túlmenően a szervezet teljes egészére vonatkozóan tartalmaznak előírásokat, illetve a környezetvédelemre is kiterjednek. Ezek igazolásra pedig mi sem kézzelfoghatóbb, mint egy független tanúsító szervezet felülvizsgálta az ISO szabványok alapján kialakított rendszerekre vonatkozóan.

    Ezért tűztük ki célul az élelmiszeripari vállalkozások – ezen belül is a baromfi-feldolgozó iparág – vizsgálatát. Arra próbáltunk rávilágítani vizsgálódásaink helyszínén – az észak-kelet magyarországi régió baromfi-vágóhídjain -, hogy a minőség biztosítására kellő hangsúlyt fektetnek-e vizsgált szervezetek, és milyen módon valósítják azt meg a szervezeten belül.

    Az volt tapasztalható, hogy a minőségbiztosítás kérdése valamennyi kutatási helyszínen napirendi kérdés volt. A vállalkozások vezetői felismerték a minőségbiztosítási rendszerek adta kedvező lehetőségeket, annak ellenére is, ha kezdetben kisebb-nagyobb ellenérzéssel fogadták a munkatársak a rendszerbevezetés miatt adódó többletfeladatot, átképzést, munkakörbővülést.

  • A talajtakarás hatása a talaj nedvességtartalmára aszályos időjárásban Gyöngyösön

    A globális felmelegedés kedvezőtlen hatásai a Mátraaljai borvidék ültetvényeiben is megfigyelhetők. A nyári hónapokban gyakran aszályos periódusok jönnek létre. A hirtelen lehulló nagy mennyiségű csapadék részben eróziós károkat okoz, részben a szőlőültetvény számára elvész, mert a területről elfolyik. A szárazság hatását a szőlőültetvényekben eredményesen lehet csökkenteni a mezőgazdaságban nagy mennyiségben keletkező búzaszalma, kukoricaszár és egyéb mezőgazdasági hulladék (pl. nád) talajtakarásra történő felhasználásával. Ezek a természetes anyagok a téli, tavaszi csapadék talajba történő bejutását fokozzák, csökkentik a vízeróziót és elfolyást, valamint a talaj evaporációt, melyet a kísérleti eredményeink is alátámasztottak. A szervesanyagban szegény talajon valamilyen mértékű szervesanyagpótlást is jelentettek. A szalmatakarás költsége nagyobb a hagyományos talajművelés költségénél, de a talajban megőrzött csapadék termésbiztonságot és minőséget növelő hatása mégis perspektivikussá teheti. A mezőgazdasági szerves hulladékkal történő talajtakarás jól beilleszthető a dombvidéki szőlők integrált termesztéstechnológiai rendszerébe.

  • A magyar mezőgazdasági politika és vidékfejlesztés jövőképe

    A mezőgazdaságnak, a termékeit fel­dolgozó és az inputokat előállító ipar­ágaknak, igen nagy a lakosságeltartó képessége. Ezért olyan hosszú távú nemzeti önvédelmi mezőgazdasági politika kidolgozása szükséges, amely az immár két évtizede tartó hanyatlást megállítja és a fejlesztés feltételeit megteremti. EU tagként a mezőgazdaságtól több feladat várható: egészségesebb élelmiszerek termelése, a föld és környezet megóvása, valamint a nemzeti és paraszti hagyományok ápolása. Ennek érdekében az EU korábbi tagországaival azonos földtörvényt indokolt megalkotnunk, hasonlóképpen alakítva a földbirtokszerkezetet. Ehhez szövetkezeti integráció, közös érdekérvényesítés szükséges. A kímavál­tozásra, az aszályosabb időjárásra is fel kell készülni. Az új EU tagországokkal összefogva megelőzhető a hazai mezőgazdaság gyarmatosítása.

  • Sertés- és baromfihús fogyasztás átalakulása Magyarországon

    A baromfitermékek fogyasztása fokozatosan növekedett az elmúlt évtizedben. A baromfihús népszerűségét az egészséges táplálkozásban betöltött szerepén kívül a többi húsféleségnél kedvezőbb ára is tovább növeli. A fogyasztók romló jövedelmi körülményeik között különösen árérzékenyek. A kedvezőtlenebb vélemények általában azzal kapcsolatosak, hogy a marha- és sertéshúsban sok a zsír, a zsírban sok a koleszterin, a belőlük származó húskészítményekben sok a zsír és a só, sok a kollagén, a zsír telített zsírsavakból áll és így tovább. A vöröshúsok mai előnytelen pozíciója – és ennek a fogyasztásra gyakorolt negatív hatása – nagyrészt a „koleszterin- és BSE-háborúban” gyökerezik, de nem hagyható figyelmen kívül az egyes húsféleségek áralakulásának a fogyasztásra gyakorolt hatása sem.

  • Az őszi és tavaszi árpa nemesítés eredményei a klímaváltozás összefüggéseiben

    Az Európai Unióban a hazai árpatermesztés felértékelődése várható. A tőkeszegény mezőgazdaságunkban a viszonylag kis input igényük mellett kiváló termőképességű új fajták a gazdaságos termesztés lehetőségét hordozzák. Az árpatermesztés technológiája kiválóan illeszthető az EU környezetkímélő termesztési programjaihoz. A sörárpa várhatóan a jövőben is jól értékesíthető (export) áru marad. Gazdaságossági stabilitását jelentősen növeli a takarmányárpa intervenciós felvásárlásának bevezetése.

    A Kompolti Kutatóintézet nemesítési eredményeivel permanensen emeljük a hazai őszi- és tavaszi árpa termesztés biológiai alapjainak értékét. Intenzíven a nyolcvanas évektől folytatjuk az őszi-, tavaszi sör- és takarmányárpák nemesítését. Fő célkitűzésünk a termőképesség növelése, a termésbiztonság-, a télállóság-, a szárszilárdság-, a betegségrezisztenciák-, a termésminőség javítása.

    Nemesítési tevékenységünk a keresztezéses módszeren alapul, kiegészítve a mutációs-, a rezisztencia- és a minőségre történő nemesítéssel. Néhány kiváló fajtát honosítottunk is. Az Intézetből összesen 14 őszi árpa fajta (12 takarmányárpa, 2 sörárpa) és 6 tavaszi árpa fajta (3 sörárpa, 3 takarmányárpa) került elismerésre. Az őszi árpa fajtáink kiváló termőképességük mellett megbízható (kiváló) télállósággal és szárazságtűréssel rendelkeznek, ami a felmelegedéssel járó időjárási szélsőségek fellépésekor nélkülözhetetlen az eredményes termesztéshez. Tavaszi árpáink nagy termőképességet, jó szárazságtűrést, kiváló (jó) lisztharmat elleni rezisztenciát, és a sörárpák kedvező söripari tulajdonságokat hordoznak.

  • A zöldség-gyümölcstermelés és értékesítés koordinálásának tapasztalatai Magyarországon

    A kertészeti termékekkel szemben jelentkező minőségi és mennyiségi követelmények kielégítése megköveteli a termelés és szállítás pontos és folyamatos ütemezését, ami nagyfokú szervezettséget igényel a termelőktől és termelői csoportoktól. A hatékonyságnövelés tartalékainak feltárására irányuló törekvések, a termelők és a piac biztonsága, a költségek és veszteségek csökkentése nem nélkülözheti a gazdasági együttműködéseket a friss zöldség-gyümölcs termékpályán belül, és mind az alapanyag-termelésben, mind pedig az értékesítésben a vevők szoros és koordinált együttműködésére van szükség. A hazai termelői értékesítő szervezetek sikeres működését gátolja az önszerveződés hiányán kívül a tőkehiány, ami miatt a termékmanipulálási feltételek megteremtésének lehetősége is korlátozott.

  • A környezetvédelemben fontos mikroelemek vizsgálatatartamkísérletben

    A termesztett növények, növényi részek akkumulációs képessége, toxikus elem tartalma eltérő. A termés mennyiségét megszorozva a benne található elemek koncentrációjával megkapjuk a felvett mennyiségeket. Ezzel adatokhoz juthatunk a terület mikroelem/szennyezőelem mérlegének számításához, a tápláléklánc terheltségének megítéléséhez, ill. a termesztendő növények megválasztásához, a vetési sorrend összeállításához.

    Környezetvédelmi szempontból különösen veszélyes elemek (Cd, Cr, Hg, Pb) nagyobb mennyisége a vegetatív szártermésbe épül be. Az As és a Hg nem jut be a szemtermésbe, így a Hg-nyal és az As-nal terhelt talajokat gabonafélékkel hasznosítjuk (búza, szemes kukorica). A szennyezett területeken termesztett kukorica silóként történő hasznosítását nem javasoljuk, a toxikus elemek főleg a leveles szárban akkumulálódnak. A szármaradványok talajba dolgozásával csökkenthető a veszélyes mikroelemek kikerülése az agronómiai körforgalomból.

    A teljes föld feletti termésbe beépült elemek kis mennyisége miatt az őszi búza, kukorica és napraforgó fitoremediációs talajtisztítási eljárásokban nem alkalmazhatók eredményesen.