Blog

  • Magyarországi agrártermékek versenyképességének vizsgálata

    A versenyképesség összetett kategória, hiszen igen sok tényező befolyásolja, esetenként jelentősen eltérő mértékben. Röviden fogalmazva a versenyben való helytállást jelenti. Megítélésénél a versenytársakhoz képest elfoglalt helyzetet értékelhetjük. A versenyképesség vizsgálható országos, ágazati és vállalati szinteken, továbbá termékre/szolgáltatásra vetítve. A nemzetközi versenyképesség azt jelenti, hogy egy ország a rendelkezésre álló erőforrásokkal és javakkal a világpiaci versenyben hogyan tud helytállni. Magyarország 2004-től az EU tagja lesz, így módosul a piaci verseny, a fogyasztói érdekek védelme, az élelmiszerbiztonság, a technológiai fegyelem és a minőség előtérbe kerül. A kibővült piacnak köszönhetően a csatlakozás után várható az agrárgazdaság rendelkezésére álló nemzeti erőforrások hatékonyságának javulása. A klasszikus elmélet szerint az egyes országok komparatív előnyei relatív termelési költségeiken alapulnak. Ma már az állami beavatkozás is fontos, főként a támogatások és árfolyam-politika révén. Az egzakt elemzéshez indexek számolhatók a protekcionizmus és a versenyképesség mérésére. A versenyképesség vizsgálatához az elméleti alapot még mindig a komparatív előnyök elmélete adja, de a kérdés ma már sokkal komplexebb megközelítést igényel. Mérhetjük az ár versenyképességet és értékelhetünk különböző mutatókkal. Az ágazaton belüli kereskedelem mérésére használják az ún. Grubel-Lloyd indexet, a megnyilvánuló komparatív előnyök mutatója pedig az RCA index. A versenyképesség értékeléséhez fontos a különböző mutatókat összevetni, hogy egyértelmű és helyes következtetéseket tudjunk levonni. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy több termék versenyképes az EU piacain: az élőállat, a húskészítmények, a gabonafélék, a zöldség- és gyümölcsfélék, a méz, a szeszes italok. Bizonyos esetekben sajnos a versenyképesség hiányáról beszélhetünk: dohány, állati és növényi zsírok; néhány termék esetében pedig nem egyértelmű a versenyképesség: tej, tejtermékek, tojás, cukor. Az agrártermékek versenyképességének fenntartásához, illetve javításához több stratégiai fejlesztés szükséges: technológiai, környezetvédelmi beruházások, a vállalatok piacra jutási támogatása, a termelők támogatása (magánbetárolás, exportgarancia, exporthitel-biztosítás), a termelő és értékesítő szövetkezetek (TÉSZ) létrehozása, és a hatékony marketingmunka (az eredet­megjelölés, a csomagolásfejlesztés stb.) támogatása.

  • Az emberi fejlődés indexe a vidék Magyarországán: területi egyenlőtlenségek

    Az UNDP emberifejlődés-indexe (HDI) széles körű érdeklődést és vitát váltott ki a kutatók és politikusok körében. A HDI-t általában a nemzeti teljesítmény mérésére használják, tekintettel az emberek jólétére és a fejlődésre. A HDI egy dimenzióba egyesíti a jövedelem, a várható élettartam és az oktatás mutatóit.

    A cikk ismerteti a HDI számításának módszerét mikro-regionális szinten, valamint a HDI és több változó – vidékiség, munkanélküliség, a fizikai infrastruktúra színvonala, vállalkozó-sűrűség, kor szerinti megoszlás, migráció – közötti kapcsolatokat.

    Magyarország HDI-értéke országos átlagban 0,613. Egyetlenegy mikro-régió, Győr érte el annak a tartománynak az alsó határát, amely nemzetközi viszonylatban magas értéknek számít. A másik véglet Nyírbátor, amelynek HDI-értéke igen alacsony: 0,133 – kevesebb mint az országos átlag 22%-a, és mindössze 16%-a az éllovas Győrének.

    A HDI értéke és a vidéki jelleg szoros korrelációban áll egymással.

    Az alacsony HDI-értékű mikro-régiók több mint 90%-a a túlnyomóan vidéki jellegű régiók közé tartozik.

    Valamely mikro-régió vidéki jellege és humán erőforrásainak fejlettségi szintje korrelációban áll a munkanélküliségi rátával is.

    A HDI és a vidékiség között kölcsönhatás áll fenn. Ez azt sugallja, hogy a HDI pozitív hatásait az elemzett mutatókra fokozza az urbanizáció szintje, és a vidékiség negatív hatásait fokozza az alacsony HDI-szint.

  • A magyarországi agrárgazdaság vizsgálata

    A mezőgazdaságban az elmúlt években kedvezőtlen tendenciák érvényesültek. Az ágazat beruházásai elmaradtak az indokolt mértéktől és romlott a jövedelmezőség. A gazdaságok jelentős adósságteherrel küszködtek és a természeti tényezők negatív hatása is rontotta az eredményeket. A mezőgazdasági tevékenység mellett végzett alternatív tevékenységek sem terjedtek kellően. Magyarországon jelentős területeken az ökoturizmus, gyógynövénytermesztés és -gyűjtés, termékfeldolgozás, csomagolás, értékesítés, népi iparművészet, az extenzív termelés, alternatív energiaforrások kiaknázása jelentősen hozzájárulhatnak a vidék eltartó képességének javításához.

    Célként tűzhető ki a mezőgazdaságból élők méltányos jövedelmének megteremtése; a versenyképes mezőgazdaság korszerű gazdasági, szervezeti és műszaki alapjainak kialakítása; az EU-ba való betagolódás után az onnan származó előnyök kihasználása.

    A munkaerő képzettségi szintjének javítása az egyik legfontosabb feladat a pályázati pénzek és EU források befogadása és célszerű felhasználása érdekében.

  • A termelési támogatások hatásának mérhetősége

    A cikk egy a támogatások hatásvizsgálata során alkalmazható módszert mutat be. Az eljárás, amelynek alapján három hatásvizsgálati mutató számítható, olyan támogatásfajták esetében alkalmazható, amelyek egy adott ráfordítás növekményeként értelmezhetők. A javasolt mutatók – amelyek a különböző támogatások terített (EI), koncentrált (EII) és összegezett (EIII) hatását számszerűsítik – egy adott ráfordításnak támogatással és támogatás nélkül kifejtett hatása közti különbség mérhetőségén alapulnak. Alkalmazásuk az ágazatpolitikai döntés-előkészítés számára javasolható.

  • Hálózatok a gazdaságban

    A hálózati gazdaság fogalma az utóbbi évtizedben került előtérbe, de még számos tisztázatlan terminológiai és módszertani kérdés hátráltatja a terület kutatását. A gazdasági hálózat értelmezésén túl felvázoljuk a kutatások lehetséges újszerű szempontjait, különös tekintettel a spontán létrejött, komplex hálózatok létezésének diagnosztizálására, valamint e hálózatok általános működési elveinek gazdasági hálózatokban történő értelmezésére. Országos, illetve regionális adatokra támaszkodva statisztikailag kimutatjuk, hogy minél inkább érvényesülnek egy ágazatban (vagy régióban) a gazdasági szereplők tevékenységében az önszerveződés általános elvei, annál erősebb azok hálózati kapcsolatrendszere. A gazdasági szereplők hálózati pozícióját a foglalkoztatottak létszámával jellemezve kimutatjuk, hogy a hálózat egésze és annak részhálói is hasonló struktúrával rendelkeznek, azaz „fraktál-szerkezet” jellemzi azokat. Ezzel összhangban a kutatásunk célpontját képező élelmiszergazdaság hálózati struktúrája is régiónként hasonló, de eltérő a szereplők megoszlása, ami összefügg a hálózati kapcsolatok eltérő erősségével, illetőleg az iparági környezet általános fejlettségével.

  • Utak és zsákutcák a magyar élelmiszerlánc stratégiai fejlesztésében

    A globalizáció és az európai integráció egyidejűleg jelent új lehetőségeket és kihívásokat a magyar élelmiszergazdaság számára. A magyar termékek világpiaci versenyképességét és árszínvonaluk növelését hatékonyan fokozhatja a differenciáló stratégia alkalmazása. A világ élelmiszergazdaságát a koncentráció fokozódása jellemzi. A kis- és középvállalatok túlélésének legfontosabb lehetősége a kooperáció fejlesztése, és a speciális termékek előállítása. Növekvő problémát jelent a belkereskedelemben végbemenő tőkekoncentráció. Ennek érdekében a jelenleginél jobban kellene védeni az élelmiszeripari vállalatok érdekeit a versenytörvény alkalmazásával.

  • Vidékfejlesztési támogatások az EU csatlakozás után (2004-2006)

    Napjaink közérdeklődésre számot tartó kérdése a 2004-2006 közötti időszak vidékfejlesztési támogatása. Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programban előirányzott, kereken 81 Mrd Ft EU-s és 27 Mrd Ft nemzeti támogatás 57,0%-át a versenyképes mezőgazdasági alapanyagok előállítására, 14,0%-át az élelmiszer feldolgozás korszerűsítésére, 26,5%-át vidéki térségek fejlesztésére és 2,5%-át technikai megsegítésre kívánják fordítani. A Nemzeti Vidékfejlesztési Tervben az AGENDA 2000 nyomdokain haladva, nyolc intézkedésre mintegy 127 Mrd Ft EU és 32 Mrd Ft nemzeti támogatást irányoznak elő. A cikk számot vet a várható hatásokkal is.

  • Kis- és közepes gazdaságok területi koncentrációja Jász-Nagykun-Szolnok megyében

    A mezőgazdasági üzemek számának csökkenése, s az egy gazdaságra jutó földterület növekedése hazánkban is általános irányzat. Kérdőíves felmérésen alapuló, valamint településenkénti teljes körű statisztikai adatbázisokon Jász-Nagykun-Szolnok megye kis- és közepes gazdaságaiban részletesebben is vizsgáltuk az 1997-2002. közötti folyamatokat. A koncentráció mértékének, sajátosságainak feltárása mellett elemeztük annak pozitív és negatív hatásait is. Utóbbiak közül a mezőgazdaság további munkaerő kibocsátását külön is ki kell emelni. Ennek ellensúlyozása a tevékenységek diverzifikációjával történhetne, aminek az ezredforduló táján még csak szerény jelei voltak a megyében. A megoldást célzó intézkedések a Nemzeti Fejlesztési Terv Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programjában és a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervben is megjelentek. A feladat nagyságához képest viszonylag szerény források miatt azonban nagy a valószínűsége annak, hogy ezek 2004 és 2006 között nem lesznek képesek fordulatot elérni.

  • Területi különbségek és a vidékfejlesztés néhány szempontja Magyarországon

    A mezőgazdaság ugyan minden bizonnyal nem a legdöntőbb eleme az Európai Unió kelet-közép-európai bővítésének, de az egyik legfontosabb – ha nem a legfontosabb – kérdése az új tagok integrálásának. A Közös Agrárpolitika meghonosítása a vidékfejlesztés területén elősegítheti a jelenlegi vidéki diszparitások és kedvezőtlen térségi tendenciák enyhítését, Magyarországon csakúgy, mint a többi EU-tagjelölt országban. A vidékgazdaság komplex és dinamikus rendszer (Allanson, P. – Withby, M. 1996), és a mezőgazdaságot annak részeként kell kezelni (Nijkamp, P. 1996).

    A vidékfejlesztés számos kérdést és sokféle szempontot ölel fel. A szerzők térbelileg a jövedelem-megoszlás és foglalkoztatás kérdéseire összpontosítják figyelmüket. Bemutatják a NUTS-2 szintű régiók néhány fontos jellemzőjét, amelyek a hagyományos közigazgatási egységek, pl. a megyék (NUTS-3) egybevonása útján alakultak ki. A Magyarországon tapasztalható diszparitásokat európai kontextusban tárgyalják. Végezetül a szerzők néhány, a statisztikai al-régiók (NUTS-4) elemzéséből adódó eredményt összegeznek. A politikai vonatkozásokat, a SAPARD-ot és a kapcsolatos kulcsfontosságú dokumentumokat – mint pl. a Nemzeti Fejlesztési Programot és a Nemzeti Vidékfejlesztési Programot – nem tárgyalják.