Blog

  • A talajtakarás hatása a talaj nedvességtartalmára aszályos időjárásban Gyöngyösön

    A globális felmelegedés kedvezőtlen hatásai a Mátraaljai borvidék ültetvényeiben is megfigyelhetők. A nyári hónapokban gyakran aszályos periódusok jönnek létre. A hirtelen lehulló nagy mennyiségű csapadék részben eróziós károkat okoz, részben a szőlőültetvény számára elvész, mert a területről elfolyik. A szárazság hatását a szőlőültetvényekben eredményesen lehet csökkenteni a mezőgazdaságban nagy mennyiségben keletkező búzaszalma, kukoricaszár és egyéb mezőgazdasági hulladék (pl. nád) talajtakarásra történő felhasználásával. Ezek a természetes anyagok a téli, tavaszi csapadék talajba történő bejutását fokozzák, csökkentik a vízeróziót és elfolyást, valamint a talaj evaporációt, melyet a kísérleti eredményeink is alátámasztottak. A szervesanyagban szegény talajon valamilyen mértékű szervesanyagpótlást is jelentettek. A szalmatakarás költsége nagyobb a hagyományos talajművelés költségénél, de a talajban megőrzött csapadék termésbiztonságot és minőséget növelő hatása mégis perspektivikussá teheti. A mezőgazdasági szerves hulladékkal történő talajtakarás jól beilleszthető a dombvidéki szőlők integrált termesztéstechnológiai rendszerébe.

  • A húshasznú tehéntartás jövedelmezőségének vizsgálata egy Somogy megyei vállalkozásban

    Az Európai Unióhoz történt csatlakozás új kihívásokat jelent a magyar mezőgazdaság számára. A húshasznú tehéntartás az Unió által preferált tevékenységek közé tartozik. A bemutatásra kerülő példa alapján a piacon lépéselőnybe kerülnek azok a vállalkozások, amelyek tudatosan készültek erre a kedvezőbbé vált helyzetre. A tanulmány is bizonyítja, hogy a támogatási feltételek javulása önmagában nem elegendő a tevékenység jövedelmezőségének fenntartásához. Ehhez természeti adottságokhoz és a piaci igényekhez igazodó, a „szakmaiság” maximumára törekvő tevékenység szükséges.

  • Tejtermelő tehenészeti telepek műszaki-technológiai feltételei

    A tejtermelés versenyképességét számos tényező befolyásolja. Ezek között meghatározó a tehenészeti telepek berendezkedése. A műszaki és technológiai színvonal az egyik legjelentősebb berendezkedési körülmény. Vizsgálataimba Hajdú-Bihar megye tehenészeti telepei közül az üzemméret alapján életképesnek tekinthetőeket vontam be. Megállapítottam, hogy egyrészt a telepek átalakulásával kapcsolatos hipotézisem csak részben helytálló. Az állatférőhelyek jelentős része felújításra szorul, különösen a fejőházzal nem rendelkező telepek vannak kritikus helyzetben.

  • A minőségi tejtermelés

    Egy hazai körülmények között jól üzemeltetett tehenészetben vizsgáltuk, hogy adott tartási, takarmányozási, fejéstechnológiai feltételek között hogyan alakul a tehenek tejének szomatikus sejtszáma, és ennek függvényében a minőségromlásból eredő árbevétel kiesések nagysága a befejések és a 305 napos laktációs tejtermelés során. A tanulmány célja az, hogy felhívja a figyelmet a minő­ségi követelmények betartására, hiszen az EU csatlakozással az eddig használatos minőségi kategóriák megszűntek, csak az „Extra” kategóriába sorolt tej dolgozható fel és értékesíthető emberi fogyasztásra.

    A vizsgált állomány termelési színvonala átlagon felüli, ami azt jelenti, hogy a minőség romlása nagyobb árbevétel kiesést produkál egyedenként egy laktáció alatt. 7500 kg-os termelés egy laktáció alatt több mint fél millió Ft árbevételt jelent, a minőség romlása egy tehénre vetítve 20 és 200 ezer Ft árbevétel kiesést produkálhat. Minél jobb a termelése a teheneknek, annál nagyobb lesz a veszteség is. Az állomány 80%-a képes extra tejet termelni. A cél az, hogy a nem megfelelő tejet termelő egyedek aránya kicsi legyen, mert így az elegy tej átlagos szomatikus sejtszáma nem emelkedik 400 ezer fölé.

  • Az élelmiszerfogyasztásra ható főbb demográfiai tényezők és a jövedelmi viszonyok

    A demográfiai tényezők alakulása az élelmiszerfogyasztást általában abszolút értelemben befolyásolja. A lakosság számának alakulása az élelmiszerfogyasztás mértékét, szintjét határozza meg, a korösszetétel, az átlagéletkor, a nemek aránya stb. pedig az élelmiszerfogyasztás mennyisége mellett annak összetételére is hat. A népmozgások által bekövetkező változások (különösen a strukturális jellegűek) általában csak hosszabb időszakon belül válnak érzékelhetővé. Az élelmiszerfogyasztás – illetve annak elégtelensége (mind mennyiségileg, mind minősé-gileg) – visszahat a lakosság számára, korösszetételére, valamint átlagéletkorára és egészségi állapotára. A népesség alakulásának meghatározó jellege mellett fontos megemlíteni az élelmiszerfogyasztás sajátosságait, pl. az egyes társadalmi rétegekben, valamint az átlagos családnagyság alakulásában. A különböző társadalmi rétegek háztartásainak élelmiszerfogyasztási szerkezete között jelentős eltérések lehetnek, amelyek a jövedelmek eltérő formáiból, a fogyasztási szokások különbözőségéből, az ellátottsági színvonalból adódnak. Az átlagos családnagyság csökkenése következtében általában növekszik az egy főre fordítható élelmiszervásárlás értéke, ami a keresletet az értékesebb élelmiszerek irányába mozdíthatja el.

    A demográfiai tényezők hatására kialakult élelmiszerfogyasztási szükségletek kielégítését a jövedelmi tényezők biztosítják, amelyek közül legnagyobb jelen­tőségű az egy főre jutó jövedelmek, illetve a jövedelem-nagyságcsoportok sú­lyának hatása. Alapvetően az egy főre jutó jövedelmek szabják meg a lakosság kiadásának összetételét, ezen belül az élelmiszerekre fordítható összeget. Ennek megfelelően a jövedelmek nagysága szerint kialakul egy bizonyos fogyasztási szerkezet. Az alacsonyabb jövedelmű háztartásokban kevesebb friss gyümölcsöt, zöldséget, zsírszegény tejet, teljes kiőrlésű kenyeret és halat, ugyanakkor több húst, zsíros tejet, fehérkenyeret, cukrot és burgonyát fogyasztanak, összehaso-lítva a kedvezőbb anyagi helyzetben levő fogyasztókkal, akiknek fogyasztásában az értékesebb, jobb minőségű, valamint az élvezeti jellegű élelmiszerek dominálnak. Az alacsonyabb jövedelmű háztartásokra a mérsékelt ételváltozatosság is jellemző, amit viszont csak kevésbé megfelelő minőségű élelmiszerek kombinálásával valósítanak meg, főleg jövedelmi helyzetükből következően.

    A fogyasztási szokások nagymértékben befolyásolják, sőt egyes esetekben meg is határozzák bizonyos élelmiszerek keresletének mértékét és összetételét. A szokások általában a népesség társadalmi és demográfiai rétegeihez kapcsolódnak, alapvető jellemzőjük, hogy merevek, nehezen befolyásolhatók, ezért hatásuk az élelmiszerfogyasztásra igen tartós.

  • Az aszály növénytermelésre gyakorolt hatásai

    Napjainkra egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a szélsőséges időjárási viszo­nyok egyre gyakoribbak. A világban lejátszódó környezeti változások (felmele­gedés, üvegház-hatású gázok felhalmozódása a légkörben) Magyarország növénytermelésére is nagy hatást gyakorolnak. Az éghajlat mindenekelőtt feltételrendszert jelent a növénytermelés számára, meghatározza, hogy az adott helyen milyen növények és az év melyik szakaszában termeszthetők. Ugyanakkor a termőhely éghajlati viszonyaiban évről-évre jelentkező ingadozások is hol negatív, hol pozitív irányú változásokat idéznek elő a növények évenkénti növekedési és fejlődési folyamataiban, valamint a terméshozamokban.

    Az elmúlt 15 év (1981-1995) rendkívül száraz és az átlagosnál is melegebb időjárása azonban akkora károkat okozott az Alföldön, hogy sok helyen kérdé-sessé vált az eredményes szántóföldi növénytermesztés. Ráadásul a szárazság miatt a szélerózió is fokozódott, ami tovább növelte a vízhiányból eredő károkat. Mindez nélkülözhetetlenné teszi a hatékonyabb aszály elleni védekezést.

    Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növénytermesztési Intézete által kukoricánál végzett talajművelési kísérletek eredmé-nyeit ökonómiai oldalról vizsgáltam.

    A modellszámítás alapján megállapítható, hogy a szántással kombinált lazítás kedvező tápanyag- és időjárási viszonyok esetén pozitív mértékben növeli a fedezeti hozzájárulás mértékét, szemben a direktvetéssel, amely minden körül-mények között a legkevésbé jövedelmező megoldás.

    A kutatási eredmények igazolták, hogy az aszálykár csökkentésének alap­feltétele, hogy termőhelyenként növényspecifikusan jellemezni lehessen az aszály gyakoriságát és mértékét, továbbá ismerjük a különböző fajták és agrotechnikai beavatkozások kockázatmódosító hatásait.

  • Characteristics of agricultural utilisation and economic structure of the Western Transdanubian Region

    A Nyugat-Dunántúli Régió földhasználatában a gazdálkodó szervezetek jelentősebb szerepet játszanak, mint az egyéni gazdálkodók. Az általuk használt földterület átlagos mérete meghaladja az országosan jellemzőt, az egyéni gazdaságok által művelt földek átlagos nagysága viszont kisebb az országosnál.

    Az Általános Mezőgazdasági Összeírást (2000) követő három évben orszá­go­san mind az egyéni gazdaságok, mind a gazdálkodó szervezetek száma csökkent. A vizsgált régióban ezzel szemben csak az egyéniek száma esett vissza jelentősebben.