Blog

  • A vidékfejlesztés helye és szerepe a fejlesztéspolitikában

    A vidékfejlesztés szakpolitikai jelentősége az ezredforduló óta az európai Unióban és Magyarországon egyaránt növekszik. Ezt támasztja alá, hogy 2021 júniusában az európai bizottság 2040-ig szóló, erősebb, összekapcsolt, ellenálló és virágzó vidéki területek és közösségek felé vezető jövőképet fogalmazott meg, melyet uniós szintű Vidékfejlesztési Cselekvési terv elfogadásával, valamint az uniós, nemzeti, regionális és helyi szereplők széles körét mozgósító Vidéki Paktum létrehozásával, továbbá eddig nem alkalmazott vidékfejlesztési megoldásokkal kíván elérni. A vidékfejlesztési szakpolitika hazai felértékelődését jelzi, hogy a 2021–2027-es programozási időszakban Magyarországon ez az egyetlen olyan fejlesztéspolitikai terület, ahol az EU-s támogatásokhoz szánt nemzeti társfinanszírozás mértéke a korábbihoz képest jelentősen, 17%-ról 80%-ra növekszik. Ebből kiindulva tanulmányunkban a vidékfejlesztés időben és térben változó szerepét, a cél- és eszközrendszerben, valamint a finanszírozási háttérben bekövetkezett főbb változásokat tekintjük át annak érdekében, hogy a következő programidőszakban elérhetővé váló EU-s és nemzeti vidékfejlesztési források a vidéki területek fejlődését még inkább elősegíthessék. Elemzésünk rámutat, hogy a vidéki területek hosszú távú fejlődését célzó vidékfejlesztési szakpolitika megalapozásához elkerülhetetlen a vidék fogalmának újradefiniálása, a vidéki térségek EU-s és hazai lehatárolási módszertanának felülvizsgálata, a vidékfejlesztési beavatkozások eredményeinek és hatásainak nyomon követését lehetővé tevő adatgyűjtési, értékelési rendszerek, módszertanok és elméletek megújítása a vidék és környezete szükségleteire a korábbinál jobban összpontosító, integrált szemléletű fejlesztéspolitika térnyerése érdekében.

  • A magyar élelmiszerlánc mikrovállalkozásainak elemzése a koronavírus által okozott fogyasztói trendváltozásra adott válaszuk alapján

    A koronavírus-járvány jelentős változásokat hozott a magyar mikro-, kis- és középvállalkozások szektorában. A pandémiás helyzet által előidézett problémákat a legtöbb ágazat komoly nehézségek árán tudta csak kezelni, és számos szektor, köztük a turizmus és a vendéglátás még a többi szektornál is súlyosabb helyzetbe került. A globális ellátási láncoktól függő szektorok nem csak a beszerzés és a készletgazdálkodás feltételeinek megváltozásával kellett, hogy szembenézzenek. A fogyasztói igények is jelentős változásokon mentek keresztül, ami további nyomás alá helyezte ezeket a piaci szereplőket.
    A szerzők célja a koronavírus-járvány által előidézett változások feltárása a fogyasztói preferenciákban az élelmiszer-vásárlással és a vendéglátási szolgáltatásokkal kapcsolatban. Ehhez a szerzők conjointelemzést végeztek fogyasztói körben. A conjointelemzés eredményeit felhasználva pedig az élelmiszerláncban részt vevő, különböző mikrovállalkozások segítségével benchmarkingelemzést készítettek a szerzők, mellyel igyekeztek feltérképezni, hogy a megváltozott piaci feltételeket milyen szinten és milyen áron tudták követni e szektor képviselői. A szerzők elsősorban az innováció és a marketing eszközeinek felhasználását, valamint a felhasználás sikerességét vizsgálták. Az eredmények a mikrovállalkozások korlátolt sikerességű alkalmazkodását mutatták. A kutatás eredményei rávilágítottak arra, hogy ahhoz, hogy sikeresen támogatható legyen az élelmiszerlánc mikrovállalkozásainak túlélése egy későbbi, hasonló erősségű válság során, további elemzések szükségesek.

  • A fenntarthatóság értelmezése, annak komplex elméleti háttere

    A mezőgazdasággal szemben megfogalmazott elvárásoknak való megfelelés érdekében, a gazdálkodás feltételrendszerében bekövetkezett változások együttes hatásának eredőjeként a mezőgazdasági termelés jelentős változásokon ment keresztül. E változások eredményének egyik vetületeként lehet megemlíteni a termelési színvonal emelkedését. A másik vetületet a környezetre gyakorolt negatív hatás jelenti. Ez utóbbi azért is kiemelt figyelmet érdemel, mivel a mezőgazdaságnak sajátos a viszonya a természeti erőforrásokhoz, egyes elemeit – például a talaj – aktívan használja. Az emberi tevékenység eredményeként az ökológiai rendszerekben jelentkező globális problémákra megfelelő válaszokat kell adni. Mára ugyanis olyan helyzet alakult ki, az emberiség olyan nyomokat hagyott hátra, amelyek már elérték, illetve túllépték az ökológiai plafont. A kívánt egyensúly hosszú távú fenntartásának szükségessége nem vitatható. De kérdésként fogalmazható meg; hogyan lehet ezt megtenni, amikor a mezőgazdasági termelés is profitérdekelt, A gazdálkodás feltételrendszerében bekövetkező változások – az ágazattal szemben megfogalmazott elvárások miatt
    – sok esetben kényszerítően hatnak. A mezőgazdaságnak sajátos a viszonya a természeti erőforrásokhoz, mely erőforrások döntő hányada olyan erőforrás, amely/ek egyben a bioszféra elemei is, és a fenntarthatóságban szerepük meghatározó, de lehetne még folytatni a kérdések sorát.
    Tanulmányunkban ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat. Munkánk a következő tagolásban készült: a bevezetést követően taglaljuk a különböző diszciplínák és paradigmák fenntarthatóságról szóló értelmezését, ennek megnyilvánulásait a mezőgazdaságra. Majd a rendszerelméleten és integrált szemléleten alapuló interdiszciplináris megközelítéssel próbáljuk feltárni a fenntarthatóság komplex elméleti hátterét, benne – különböző globális fenntarthatósági modellek és saját modellkalkulációk eredményei alapján – a fenntarthatóság egyes megoldási módjainak gazdasági vetületeit. A legkorszerűbb szakirodalmi feldolgozást segítő szoftverekkel próbáljuk értelmezni a WOS nemzetközi szakirodalomban fellelhető kulcsszavas keresések alapján a fenntartható mezőgazdaság fogalmát. Végül a következtetések fejezetben a környezeti fenntarthatóság definícióját és a fenntartható mezőgazdaság területeit rögzítjük.

  • A technológiai fejlődés hozzájárulása a fenntarthatósághoz az agrárgazdaságban

    Az élelmezésbiztonság és élelmiszer-biztonság számos kihívást támaszt a mezőgazdasági termeléssel szemben, amelyekre a technológiai fejlődés mellett szükséges az adaptációs képesség és készség. A humán tényező szerepe a technológiai tudáson messze túlmutat, a fogyasztói szokások, a társadalmi értékrend és változásuk, a társadalmi innovációk is a fenntarthatóságot kell, hogy szolgálják. A mezőgazdasági termelés során a technológiák adott rendszer ismeretén alapuló helyes alkalmazása, megfelelő termelői stratégia kialakítása elengedhetetlen feltétel az üzemi szintű (gazdasági) fenntartható működésnek, de a fejlődés napjainkban elképzelhetetlen az agrárdigitalizáció, a klímaorientált okos mezőgazdaság megoldásainak adaptálása nélkül. A lokális gazdaság képezi az alapját az élhető helyi közösségek (társadalmi fenntarthatóság) fejlődésének, aminek szorosan együtt kell járnia a tágabb értelemben vett környezeti fenntartható fejlődéssel.
    A tanulmány a fenti elméleti összefüggésrendszert járja körül szakirodalom alapján, hangsúlyt fektetve az agrárdigitalizáció mentén a Mezőgazdaság 4.0, a klímaorientált okos mezőgazdaság (CSA) kérdésekre. A szakirodalom szintézise alapján a legfontosabb megállapítás, hogy paradigmaváltásra van szükség a korábbi növekedéscentrikus és fogyasztásösztönző gondolkodáshoz képest az élet minden területén. Az innováció iránya mind társadalmi, mind gazdasági szempontból a korlátozott erőforrások racionális felhasználása, továbbá az okszerűség irányába kell, hogy forduljon.

  • A versenyképesség vállalati dimenziójának elméleti háttere a mezőgazdaságban

    Nem túlzás azt állítani – amit sokan megfogalmaztak már -, hogy a verseny, versenyképesség fogalmak értelmezésével és mérésükkel foglalkozó forrásmunkáknak könyvtárnyi irodalma van. Ennek ellenére a kapcsolódó fogalmak értelmezése nem tekinthető egységesnek. Még inkább helytálló ez a megfogalmazás a mezőgazdasági vállalatok versenyképességére. Ennek egyik okaként jelölhető meg a szerénynek mondható forrásmunkák száma és az ágazati sajátosságok is.
    ismert, hogy a mezőgazdasági termelés színtere a vidék mint a tér lehatárolt – földrajzi értelemben is értelmezhető – mezőgazdasági tevékenység folytatására alkalmas egysége. A legkisebb térbeli egység a tábla, amelynek agroökológiai potenciálja – a természeti adottságok miatt – adottnak tekinthető, és ez meghatározza annak hasznosítási módját, a termesztési feltételeket is. Mivel a mezőgazdasági termelésnek sajátos a viszonya a természeti erőforrásokhoz, és a mezőgazdasági termelés számos sajátossággal rendelkezik, a kapcsolódó kérdések tárgyalása nem nélkülözheti a rendszerelméleten és integrált szemléleten alapuló multidiszciplináris megközelítést.
    A dolgozatban arra keressük a választ, hogy a versenyképesség termék és vállalati szintű értelmezésének milyen tartalmi elemei vannak, és azok között milyen ok okozati összefüggések és kölcsönhatások állnak fenn a mezőgazdasági vállalatokban. A tartalmi elemek ismerete, a versenyképességre ható tényezők és az előzőekben vázolt megközelítési mód alapján értelmezzük a versenyképes mezőgazdasági vállalat modelljét. Gyakorlati adatok felhasználásával készült modellkalkulációk eredményeivel szemléltetjük a versenyképességre ható tényezők gazdasági vetületeit. A kalkulációk – a szükséges adatok biztosításának lehetősége miatt – a brojlercsirkére és a cukorrépára vonatkoznak. Az eredmények alátámasztják az elemzett fontosabb elméleti összefüggéseket.

  • Kihívások: Az Európai zöld megállapodás hatása a körforgásos bioökonómiára az EU-ban

    A szerzők a globális kihívások mellett elemezték a lineáris gazdaság és körforgásos bioökonómia jellegzetességeit. Továbbá az energiafogyasztás, a Co2-kibocsátás alakulása és az energiafüggőség tükrében azt vizsgálják, hogy az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek megvalósítása mennyire tekinthető reálisnak, figyelembe véve az Oroszország és Ukrajna között kirobbant konfliktus energia- és élelmezésbiztonsági kockázatait is. A zöld megállapodást eredetileg nem béke- és biztonságépítő eszköznek szánták, de mára világossá vált, hogy az EU-ban közös energiastratégiára, energiaunióra is szükség van. Ha a zöld megállapodás menetrendjét véglegesen felfüggesztik, akkor az ökológiai következmények évtizedekig éreztetni fogják hatásukat, ugyanakkor az eredeti menetrend esetleges átmeneti felfüggesztése ellenére 2050-re várhatóan elérhető a klímasemlegesség.

  • A magyar dinnyefogyasztói magatartás jellemzői

    A görögdinnye és a sárgadinnye Magyarországon is a magas kedveltségű nyári gyümölcsök közé tartozik, bár a sárgadinnye kedveltsége elmarad a görögdinnyéhez képest a nagyobb vásárlási és az élettani hatásai miatt. A vásárlási preferenciák esetében szinte kizárólagos a tapasztalati terméktulajdonságok, azon belül is főleg a dinnyehús színe és nem az íze, ami meghatározó. Az információkeresésre (egészségügyi hatások) épülő terméktulajdonságok szerepét a magyar fogyasztók kevésbé becsülik a nemzetközi szinthez képest, a népszerűbb görögdinnye kedvezőbb egészségügyi hatását magasabbra értékelik, bár a kulcsfontosságú pozitív egészségügyi tényezők számát és szintjét tekintve a tudomány a sárgadinnyét tartja jobbnak. A magyar dinnyefogyasztói magatartás jellemzői jelentősen eltérnek az amerikai és az ausztrál fogyasztókétól. A magyar fogyasztásban szinte kizárólagosan a friss dinnye fogyasztása jellemző, a feldolgozott termékek csaknem teljes egészében hiányoznak, holott ez tenné lehetővé a nyári hőségcsúcsok esetén a dömping levezetését így javítva az ágazat fenntarthatóságát a hulladékok és veszteségek csökkentése révén. A magyar fogyasztói magatartás keretében még ki sem alakultak azok az élelmiszer-termékkategóriák, amelyek lehetővé tennék az új életstílustrendekhez (snack étel, on-the-go termék, street food alkategória) való igazodást. A fentiek alapján célszerű lenne a dinnyeprogramokban eddig követett eladásösztönzési célokat megváltoztatni, mert a friss otthoni fogyasztás erősen korlátozott, illetve ebben nem tudják a termelők a belföldi és külföldi turizmus keresleti lehetőségeit kihasználni. További kulcsfejlesztési lehetőség lenne a feldolgozókapacitás kiépítése és a feldolgozott termékek piaci bevezetése.