Blog

  • A hazai állattenyésztés helyzete és fejlődési esélyei

    A tömeges csődöket, a termelés további drámai visszaesését elsősorban maguk a termelők és feldolgozók előzhetik meg. Főleg az eddigi szemlélet módosításával: egymásban ne ellenséget, hanem hosszútávra szóló együttműködő partnert lássanak! Csak az együttesen kialakított termelési program és piaci stratégia, a megkötött és betartott szerződések jelentenek garanciát a talponmaradásra. A szemléletváltozás persze csak egyik záloga az eredményességnek. A gazdáknak önvizsgálatot kell tartaniuk. Minősíteniük kell adottságaikat, lehetőségeiket, nemkülönben eddigi tenyésztői mutatóikat, eredményeiket. Többségük nyilván úgy dönt, hogy lehet és érdemes is folytatni! Sokaknak beruházásokkal, jobb szervezéssel, nagyobb odafigyeléssel, esetleg külső szaktanácsadók segítségével változtatniuk szükséges eddig követett gyakorlatukon. Dönthetnek úgy is, hogy kitérnek a verseny fő frontvonalából, s „valami” sajátos, különleges – például hungaricum-jellegű – végtermék előállítására állnak át. Nem az elnevezés a lényeg, hanem a fogyasztók megnyerése (biztonság, minőség, reklám), a jó szervezés. Lesznek, akik kiszorulnak a piacról. Ám, hogy ezek minél kevesebben legyenek, ahhoz a jövőben sem mellőzhetők a különböző állami rásegítő intézkedések. Ezekből nem is lesz hiány, ezekre lesz EU közösségi és hazai pénz is. A Sapard programot követően megjelennek az AVOP (Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Program) pályázatai, amelyek támogatják az állattenyésztés beruházásait, s a feldolgozás meghatározott módjait is. A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv más program-csomagjai ösztönzik a termelők, tenyésztők összefogását, a marketing-munkát, s a környezetvédelmi, valamint az állatjóléti előírások betartásához szükséges fejlesztéseket. Az árutermelésből kiszorulók helyzetének javítására is készülnek foglalkoztatást elősegítő, jövedelmet kiegészítő programok. Az „állam” tehát a jövőben sem fog kivonulni az agrárpolitika – benne az állattenyésztés – fejlesztésének formálásából, de a jelenlét módja és ereje változni fog: a piaci viszonyok szelekciós hatásával szemben nem állhatnak kontra-mechanizmusok! Az állam csak azokon tud segíteni – a fenti keretek között – akik tudják, hogy mit akarnak![1]

    [1] Összeállítva a Magyar Állathigiéniai és Környezet­védelmi Társaság országos tanácskozásán elhangzott előadás alapján

  • Marketing stratégiai típusok és csoportok szerepe, valamint a magyarországi borászatok

    Az iparágak nemzetközi versenyképességében kulcsszerepet játszanak az eltérő stratégiai célokkal, célpiacokkal és piaci pozíciókkal rendelkező stratégiai csoportok. A tanulmány keretében a Porter-féle stratégiai tipizálást és csoportosítást alkalmaztuk. A magyar borászatok (97) körében végzett kérdőíves felmérés, faktor és klaszterelemzés segítségével stratégiai csoportokat határoztunk meg. Az egyes stratégiai csoportok jellemzésére a következő tényezőket használtuk: a piaci orientáció mértéke, a versenystruktúra jellemzői, az innováció szerepe, kapcsolatok az ellátási-láncban, a piac földrajzi és választéki lefedettsége, az értékesítési csatorna lefedettsége, a márkázás és eredetjelölés, valamint a teljesítménymutatók jellemzői. A magyar borászatok jelentős része eltérő célpiacra irányuló szakosodási stratégiát követ, de magas még a stratégiai súlypont nélküli vállalkozások aránya is.

    Megállapítható, hogy a magyar borászatokban megindult a szektorjellemzőkhöz igazodó stratégiai vállalati csoportok kialakulása, de még ma is jelentős a stratégiai irány nélküli, ún. középutas vállalkozások szerepe. Az egyes stratégiai csoportok közti távolságok (különbségek) jelenleg még viszonylag kicsik, a rövid fejlődési táv következtében.

    Fontos az egyes stratégiai csoportok piaci helyzetének és szerepének, valamint közép- és hosszú távú fejlesztési lehetőségének a tisztázása, amely a szektorfejlesztés súlypontjait eredményezheti. Az egyes stratégiai célpiacok növekedési potenciálja eltérő, valamint a kulcs versenyelőnyök sem fedik egymást. Az egyes stratégiai csoportokon belül eltérőek a vállalati méret, az alapanyag-termelés integráltsága, az innováció és a technológiai fejlesztés iránti követelmények.

    Az iparági szektorstratégia kidolgozása során a fenti differenciákra figyelemmel kell lenni, ami azt jelenti, hogy egy homogén stratégia kialakítása nem célszerű, hanem az eltérő feltételekhez igazodó differenciált stratégia lehet sikeres a piaci teljesítmények, illetve a piaci szereplők elfogadása alapján.

    A differenciált szektorstratégia megvalósításának egyik fontos területe a közösségi marketing. A közösségi marketing kialakítása során (súlypontok, eszközök stb.) tekintettel kell lenni az eltérő stratégiai csoportokra. A lehetséges alternatívák, mint például földrajzi lefedettség (hazai piac, EU belső piac, EU-n kívüli piac), eltérő csatornarendszerek kiválasztása eltérő marketingeszközöket igényel. A közösségi marketingre fordított viszonylag szűk pénzügyi források csak megfelelő súlypont meghatározás esetén lehetnek hatékonyak.

    A gazdaságpolitikai eszközrendszerek, mint például a nem szektorspecifikus szabályozás (pl. árfolyam, áfa és egyéb adók, kamatok stb.), valamint a szektorspecifikus szabályozás (intervenció, lepárlások, telepítések szabályozása, eredetvédelem stb.) szintén eltérő módon hat az egyes stratégiai csoportok fejlődésére. Az agrárpolitika keretében maradó eszközök szerepe is más és más lehet stratégiai csoportonként, mint például a kutatásfinanszírozás, K+F transzferintézmények fejlesztése, szaktanácsadási rendszer, oktatási rendszer iránti követelmények.

  • A termékpálya integrációk vizsgálatának lehetőségei

    A termékpálya integráció agrárgazdaságtani megközelítése sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben.

    A ’70-es évek klasszikus fogalma, a vertikális integráció a tudományos megközelítések új módjaival jutott el az intézményi közgazdaságtani termékpálya modellekig, és a piaci kapcsolati lánc mint értéklánc felfogásig. A megközelítések sokfélesége ellenére napjainkra a termékpálya integráció marketingfolyamatként, marketingcsatornaként történő definiálása általános. Ez a mai felfogás áll közel jelen cikkben felvázolt megközelítési módhoz, mely szerint a termékpálya integráció piaci kapcsolati lánc, ami a termékpálya szereplők közötti, piaci alapokra épülő, piaci eszközökkel szervezett funkció- és munkamegosztás, ahol az integráció célja a versenyképesség javítása. Ebben a felfogásban az integráció szervezési eszköz a termékpálya szereplők kezében.

    A módszertani kérdések megközelítése is piaci alapú, azon meggondolás alapján, hogy az élelmiszer termékpályákon a piaci konszolidáció ma jutott olyan szintre, és érte el a piacgazdasági érettség olyan fokát, ami az ilyen megközelítésű elemzéseket lehetővé teszi. A hazai élelmiszer-kiskereskedelem piaci koncentrációja, a forgalmazók egyre magasabb szintű felkészültsége, adatkezelő rendszereik fejlettsége, piaci ismereteik és tőkeerejük egyre inkább alkalmassá teszi őket az integrátori szerepre.

    Az adatbázisok különbözőségei, a források tartalmi eltérései ellenére is szükséges és lehetséges a termékpálya kapcsolatok feltárása, az értékképződés és részpiaci folyamatok bemutatása. Szükség van erre azért is, mert sok a szakmailag meg nem alapozott, hibás vélemény és az eltérő érdekeket képviselő szereplők tudatos megtévesztő adatközlése.

    A piaci változások eredményeként a termékpálya integrációk áttekintéséhez szükséges információk köre bővült és átalakult, az adatforrások új szereplőkhöz kerültek, ami indokolja ezen elemzésekhez szükséges információk számbavételét és rendszerezését, valamint a magyarországi adatforrások bemutatását.

  • Növénytermelő kft. jövedelmének várható alakulása az EU-ban

    Az EU csatlakozást követően a növénytermeléssel foglalkozó gazdaságok esetében – a támogatások emelkedésének hatására – jelentősen növekedhet a jövedelem. A gabonaféléknél a támogatástöbbleten túl az intervenciós felvásárlási rendszer még tovább növeli, egyben kiszámíthatóbbá is teszi az egy hektárra jutó eredményt, aminek jelenlegi értéke megkétszereződhet. A napraforgónál – miután ára nem szabályozott – , a jövedelmi viszonyokban jelentős változás nem következik be, a prognosztizált árcsökkenés kompenzálja a támogatási többletet. A közösségi szabályozás átvétele következtében – kizárólag az értékesítési ár emelkedésének hatására – megközelítően 80%-kal nőhet a cukorrépa egy hektárra vetített jövedelme, s ez az ágazat adja egyben a legnagyobb jövedelmet. A növénytermelésben a termelési költségeknek inflációt meghaladó mértékű növekedése várható. A verseny-, és a koncentrációs folyamatok erősödése miatt a jövőben szinte elkerülhetetlen a termelőknek valamilyen formában történő együttműködése, termelésük és értékesítésük koordinálása.

  • Ökotejet termelő üzemek hazai helyzete

    Az ökogazdálkodás az elmúlt évtizedben dinamikus fejlődésnek indult mindenekelőtt a növénytermelésben. Az ökoállattartás, az állati termékek előállítása 2000-ben jelent meg, amelynek fő oka a külföldi kereslet hiányában és a késve formálódó hazai fogyasztói igényekben keresendő. Az ökotej-termelés jelenlegi helyzetét 12 üzem vizsgálata alapján kísérli meg bemutatni a tanulmány. A vizsgált 12 üzem közül a legkisebbek csak egy ellenőrzött tehénnel rendelkeztek, míg a legnagyobb gazdaságban 378 termelő állat volt a felméréskor. Az ökogazdálko­dás általános nehézségein túl a termelők problémaként a feldolgozással kapcsolatos hatósági követelményeket, a tudatos fogyasztói magatartás és az intézményesített segítségnyújtás hiányát jelölték meg. Minden gond és nehézség ellenére a gazdálkodók többsége pozitívan látja az ökogazdálkodás és ezen belül saját üzeme jövőjét Magyarországon.

    Az ökológiai gazdálkodásról rendelkezésre álló információk nem elégségesek és ez gátolhatja a további fejlődését. Ezért szükséges a megfelelő információ ellátás, kiemelve az ökogazdálkodásban rejlő lehetőségek mellett a problémákat és a nehézségeket is. Tájékoztatással, képzési programokkal és szaktanácsadással növelhető a termelési kedv és csökkenthető a termelők bizonytalansága.

    A fogyasztó felé az eddiginél nagyobb hangsúlyt szükséges fektetni a tájékoztatásra széleskörű, részletes információkkal az ökotermékek hitelességéről, minőségéről, egészségvédő szerepéről.

    A biotakarmánytermelés hozamai a hagyományoshoz képest alacsonyabbak, ami növeli a termelési költségeket. A szemesterményeket a termelők magas áruk és jó minőségük miatt inkább humán fogyasztás céljára értékesítik, és nem az állatokkal etetik fel. A tömegtakarmányok beszerzését a nehézkes szállítás és a viszonylag nagy távolság is nehezíti.

    A felmérésből megállapítható, hogy az említett problémák és nehézségek ellenére a gazdálkodóknak 42%-a szándékozik állományát bővíteni.