Blog

  • A hazai állattenyésztés helyzete és fejlődési esélyei

    A tömeges csődöket, a termelés további drámai visszaesését elsősorban maguk a termelők és feldolgozók előzhetik meg. Főleg az eddigi szemlélet módosításával: egymásban ne ellenséget, hanem hosszútávra szóló együttműködő partnert lássanak! Csak az együttesen kialakított termelési program és piaci stratégia, a megkötött és betartott szerződések jelentenek garanciát a talponmaradásra. A szemléletváltozás persze csak egyik záloga az eredményességnek. A gazdáknak önvizsgálatot kell tartaniuk. Minősíteniük kell adottságaikat, lehetőségeiket, nemkülönben eddigi tenyésztői mutatóikat, eredményeiket. Többségük nyilván úgy dönt, hogy lehet és érdemes is folytatni! Sokaknak beruházásokkal, jobb szervezéssel, nagyobb odafigyeléssel, esetleg külső szaktanácsadók segítségével változtatniuk szükséges eddig követett gyakorlatukon. Dönthetnek úgy is, hogy kitérnek a verseny fő frontvonalából, s „valami” sajátos, különleges – például hungaricum-jellegű – végtermék előállítására állnak át. Nem az elnevezés a lényeg, hanem a fogyasztók megnyerése (biztonság, minőség, reklám), a jó szervezés. Lesznek, akik kiszorulnak a piacról. Ám, hogy ezek minél kevesebben legyenek, ahhoz a jövőben sem mellőzhetők a különböző állami rásegítő intézkedések. Ezekből nem is lesz hiány, ezekre lesz EU közösségi és hazai pénz is. A Sapard programot követően megjelennek az AVOP (Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Program) pályázatai, amelyek támogatják az állattenyésztés beruházásait, s a feldolgozás meghatározott módjait is. A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv más program-csomagjai ösztönzik a termelők, tenyésztők összefogását, a marketing-munkát, s a környezetvédelmi, valamint az állatjóléti előírások betartásához szükséges fejlesztéseket. Az árutermelésből kiszorulók helyzetének javítására is készülnek foglalkoztatást elősegítő, jövedelmet kiegészítő programok. Az „állam” tehát a jövőben sem fog kivonulni az agrárpolitika – benne az állattenyésztés – fejlesztésének formálásából, de a jelenlét módja és ereje változni fog: a piaci viszonyok szelekciós hatásával szemben nem állhatnak kontra-mechanizmusok! Az állam csak azokon tud segíteni – a fenti keretek között – akik tudják, hogy mit akarnak![1]

    [1] Összeállítva a Magyar Állathigiéniai és Környezet­védelmi Társaság országos tanácskozásán elhangzott előadás alapján

  • Marketing stratégiai típusok és csoportok szerepe, valamint a magyarországi borászatok

    Az iparágak nemzetközi versenyképességében kulcsszerepet játszanak az eltérő stratégiai célokkal, célpiacokkal és piaci pozíciókkal rendelkező stratégiai csoportok. A tanulmány keretében a Porter-féle stratégiai tipizálást és csoportosítást alkalmaztuk. A magyar borászatok (97) körében végzett kérdőíves felmérés, faktor és klaszterelemzés segítségével stratégiai csoportokat határoztunk meg. Az egyes stratégiai csoportok jellemzésére a következő tényezőket használtuk: a piaci orientáció mértéke, a versenystruktúra jellemzői, az innováció szerepe, kapcsolatok az ellátási-láncban, a piac földrajzi és választéki lefedettsége, az értékesítési csatorna lefedettsége, a márkázás és eredetjelölés, valamint a teljesítménymutatók jellemzői. A magyar borászatok jelentős része eltérő célpiacra irányuló szakosodási stratégiát követ, de magas még a stratégiai súlypont nélküli vállalkozások aránya is.

    Megállapítható, hogy a magyar borászatokban megindult a szektorjellemzőkhöz igazodó stratégiai vállalati csoportok kialakulása, de még ma is jelentős a stratégiai irány nélküli, ún. középutas vállalkozások szerepe. Az egyes stratégiai csoportok közti távolságok (különbségek) jelenleg még viszonylag kicsik, a rövid fejlődési táv következtében.

    Fontos az egyes stratégiai csoportok piaci helyzetének és szerepének, valamint közép- és hosszú távú fejlesztési lehetőségének a tisztázása, amely a szektorfejlesztés súlypontjait eredményezheti. Az egyes stratégiai célpiacok növekedési potenciálja eltérő, valamint a kulcs versenyelőnyök sem fedik egymást. Az egyes stratégiai csoportokon belül eltérőek a vállalati méret, az alapanyag-termelés integráltsága, az innováció és a technológiai fejlesztés iránti követelmények.

    Az iparági szektorstratégia kidolgozása során a fenti differenciákra figyelemmel kell lenni, ami azt jelenti, hogy egy homogén stratégia kialakítása nem célszerű, hanem az eltérő feltételekhez igazodó differenciált stratégia lehet sikeres a piaci teljesítmények, illetve a piaci szereplők elfogadása alapján.

    A differenciált szektorstratégia megvalósításának egyik fontos területe a közösségi marketing. A közösségi marketing kialakítása során (súlypontok, eszközök stb.) tekintettel kell lenni az eltérő stratégiai csoportokra. A lehetséges alternatívák, mint például földrajzi lefedettség (hazai piac, EU belső piac, EU-n kívüli piac), eltérő csatornarendszerek kiválasztása eltérő marketingeszközöket igényel. A közösségi marketingre fordított viszonylag szűk pénzügyi források csak megfelelő súlypont meghatározás esetén lehetnek hatékonyak.

    A gazdaságpolitikai eszközrendszerek, mint például a nem szektorspecifikus szabályozás (pl. árfolyam, áfa és egyéb adók, kamatok stb.), valamint a szektorspecifikus szabályozás (intervenció, lepárlások, telepítések szabályozása, eredetvédelem stb.) szintén eltérő módon hat az egyes stratégiai csoportok fejlődésére. Az agrárpolitika keretében maradó eszközök szerepe is más és más lehet stratégiai csoportonként, mint például a kutatásfinanszírozás, K+F transzferintézmények fejlesztése, szaktanácsadási rendszer, oktatási rendszer iránti követelmények.

  • A magyar mezőgazdasági kereskedelem teljesítménye az Európai Unióban a kilencvenes években

    A tanulmány célja az volt, hogy a CMS-modell újabb verziójának segítségével értékelje az Európai Unióba irányuló magyar agrárexport teljesítményét az 1991 és 2000 közötti időszakban. A társulási szerződés okozta részleges kereskedelemliberalizálás a várakozásokkal ellentétben nem vezetett a magyar agrárexport dinamikus növekedéséhez az EU piacain. Sőt, a hazai agrárkivitel csökkent 1991-hez képest, bármilyen korszakolást is alkalmazunk. A magyar agrárexport teljesítményére egyaránt hatottak a növekedés és a csökkenés irányába húzó erők. Eredményeink szerint a mezőgazdasági export növekedésének fő forrása az EU élelmiszerimportjának általános emelkedése volt. Ugyanakkor agrárkivitelünk elsősorban azokra a termékekre koncentrálódott, amelyek importkereslete az EU átlagához képest kevésbé nőtt. A CMS-modell eredményei azt mutatják, hogy a magyar agrárexport általános versenyképessége jelentősen romlott más exportőrökhöz viszonyítva az EU-ban. A specifikus versenyképesség azonban néhány termék esetében javult, ezek: a gabonafélék, italok, olajos magvak, fa és parafa. Ezen termékek súlya a magyar agrárexportban 18 százalékról 30 százalékra emelkedett. Összességében, az export növekedését ösztönző erők hatása nem tudta ellensúlyozni a kivitel csökkenése irányába ható tényezők erejét.

    Az érzékenységi vizsgálatok szerint a CMS-számítások eredményeit nem változtatja meg lényegesen a termékkategorizálás módosítása. A tesztek viszont megerősítik azt, hogy a CMS-becslések rendkívül érzékenyek a periódus hosszának megválasztására. Az érzékenységi vizsgálatok azt mutatják, hogy a periódus kiválasztásánál szerencsésebb három év átlagát, mint egy meghatározott év értékeit számba venni. A tesztek arra is utalnak, hogy a CMS-modell eredményekben regisztrált változások nem elegendőek ahhoz, hogy az alapmodellekből származó eredményeket (1-4. táblázat) megkérdőjelezzük.

  • Növénytermelő kft. jövedelmének várható alakulása az EU-ban

    Az EU csatlakozást követően a növénytermeléssel foglalkozó gazdaságok esetében – a támogatások emelkedésének hatására – jelentősen növekedhet a jövedelem. A gabonaféléknél a támogatástöbbleten túl az intervenciós felvásárlási rendszer még tovább növeli, egyben kiszámíthatóbbá is teszi az egy hektárra jutó eredményt, aminek jelenlegi értéke megkétszereződhet. A napraforgónál – miután ára nem szabályozott – , a jövedelmi viszonyokban jelentős változás nem következik be, a prognosztizált árcsökkenés kompenzálja a támogatási többletet. A közösségi szabályozás átvétele következtében – kizárólag az értékesítési ár emelkedésének hatására – megközelítően 80%-kal nőhet a cukorrépa egy hektárra vetített jövedelme, s ez az ágazat adja egyben a legnagyobb jövedelmet. A növénytermelésben a termelési költségeknek inflációt meghaladó mértékű növekedése várható. A verseny-, és a koncentrációs folyamatok erősödése miatt a jövőben szinte elkerülhetetlen a termelőknek valamilyen formában történő együttműködése, termelésük és értékesítésük koordinálása.