Blog

  • Ökotejet termelő üzemek hazai helyzete

    Az ökogazdálkodás az elmúlt évtizedben dinamikus fejlődésnek indult mindenekelőtt a növénytermelésben. Az ökoállattartás, az állati termékek előállítása 2000-ben jelent meg, amelynek fő oka a külföldi kereslet hiányában és a késve formálódó hazai fogyasztói igényekben keresendő. Az ökotej-termelés jelenlegi helyzetét 12 üzem vizsgálata alapján kísérli meg bemutatni a tanulmány. A vizsgált 12 üzem közül a legkisebbek csak egy ellenőrzött tehénnel rendelkeztek, míg a legnagyobb gazdaságban 378 termelő állat volt a felméréskor. Az ökogazdálko­dás általános nehézségein túl a termelők problémaként a feldolgozással kapcsolatos hatósági követelményeket, a tudatos fogyasztói magatartás és az intézményesített segítségnyújtás hiányát jelölték meg. Minden gond és nehézség ellenére a gazdálkodók többsége pozitívan látja az ökogazdálkodás és ezen belül saját üzeme jövőjét Magyarországon.

    Az ökológiai gazdálkodásról rendelkezésre álló információk nem elégségesek és ez gátolhatja a további fejlődését. Ezért szükséges a megfelelő információ ellátás, kiemelve az ökogazdálkodásban rejlő lehetőségek mellett a problémákat és a nehézségeket is. Tájékoztatással, képzési programokkal és szaktanácsadással növelhető a termelési kedv és csökkenthető a termelők bizonytalansága.

    A fogyasztó felé az eddiginél nagyobb hangsúlyt szükséges fektetni a tájékoztatásra széleskörű, részletes információkkal az ökotermékek hitelességéről, minőségéről, egészségvédő szerepéről.

    A biotakarmánytermelés hozamai a hagyományoshoz képest alacsonyabbak, ami növeli a termelési költségeket. A szemesterményeket a termelők magas áruk és jó minőségük miatt inkább humán fogyasztás céljára értékesítik, és nem az állatokkal etetik fel. A tömegtakarmányok beszerzését a nehézkes szállítás és a viszonylag nagy távolság is nehezíti.

    A felmérésből megállapítható, hogy az említett problémák és nehézségek ellenére a gazdálkodóknak 42%-a szándékozik állományát bővíteni.

  • A magyarországi méztermelés és marketing stratégia irányvonalai Magyarországon

    A méz termelési és marketing stratégia összes ráfordításainak átlagos szintje 7600 millió forintra tehető évente, amely technológiai, minőségfejlesztési, szervezési és marketing költségekből adódik. A stratégiai végrehajtás nélkül is felmerülnek azonban költségek, ezek jelenlegi szintje körülbelül 1000 millió forint évente, amely az időhorizont végére akár 2000 millió forintra is növekedhet, így átlagosan mintegy 1500 ezer forinttal számolhatunk. A többlet ráfordítás nemzetgazdasági szinten ezért mintegy 6 milliárd forint évente, ez azonban egy átgondolt és várhatóan eredményt hozó stratégiához igazodik, és ezen stratégia nélkül is merülnének még fel egyéb többletköltségek az EU csatlakozással kapcsolatban.

    A várható többlettermelés átlagos esetben mintegy 25%, de elérheti a 65%-ot is. A bevételeknél nem számoltunk a méz egészségre gyakorolt pozitív hatásából eredő többlet jövedelemmel. 1 tonna méz értékét – az értéknövelő tényezőket is figyelembe véve – 1 millió forinttal értékelve a többlet érték 4400 millió forint és 9000 millió forint körül változhat éves szinten. Figyelembe véve a többlet ráfordítások mértékét, a többlet eredmény 1700 millió forint „úgymond veszteség” és 2900 millió forint „pozitív eredmény” között mozoghat. Azzal még nem is számoltunk, hogy amennyiben a mintegy 6000 méhész az ágazat hanyatlása miatt abbahagyná a termelést, úgy számukra még munkanélküli segély fizetésével is számolnia kellene az államnak. Ez éves szinten mintegy 3 milliárd forintot jelentene, ezért az intézkedések egyenlege mindenképpen pozitív. Vegyük figyelembe azt, hogy a ráfordítások jelentős része jól meghatározott stratégia nélkül is felmerül, ezért a valóságos haszon még ennél is magasabbnak értékelhető, és ehhez még nem is vettük figyelembe a méz egészségmegőrző szerepének gazdasági vonzatait. Mindezek alapján javasolható, hogy a stratégia kerüljön minél hamarabb elfogadásra, és az ez alapján kidolgozott akcióterv legyen az alapja a következő évek termelési és piacpolitikájának.

  • Marketing a spárga értékesítésben

    Az 1990-es években bekövetkezett változások következtében megnövekedett a mezőgazdasági szereplők száma hazánkban. Magyarországon a mezőgazdaságból megélni kívánók aránya jóval nagyobb, mint a fejlettebb nyugat-európai országokban. A termelők jelentős része – a kis birtokméret miatt – csak intenzív termeléssel tudja (tudná) fenntartani magát és családját, minőségi termelés és megfelelő marketing mellett. Például a Dunántúlon működő és jó minőségű halványított spárgát előállító társaság marketingtevékenységét mutatjuk be. A Kft. 96 ha-on termel halványított spárgát. A megtermelt árut 8 szortimentbe sorolva 3 fő marketingcsatornán keresztül értékesítik Németországba. Magyarországon egyelőre csak kis mennyiséget értékesítenek. A cég összetett árképzési módja, illetve a több résztvevős értékesítési rendszer nagy biztonságot jelent.

    Vizsgálataink legfőbb tanulsága az, hogy az üzleti siker érdekében nem elegendő az igényes nyugati piacokon elvárt minőségű termék előállítása, hanem ehhez tudatos és célszerű komplex marketingpolitika is szükséges.

  • Az alternatív jövedelemszerzés Hajdú-Bihar megyében

    Megállapítható, hogy a ’90-es évek elejétől a vállalkozások, ezen belül a mezőgazdasági vállalkozások egy részénél szemléletváltás történt. A hagyományos mezőgazdasági tevékenységek mellett újra megjelentek az alternatív jövedelemszerzés irányába mutató lépések. Ezzel párhuzamosan évről évre nőtt a támogatási területek köre, ezen belül egyre több lehetőség kínálkozott az alternatív jövedelemszerzést segítő tevékenységekre is. Természetesen a támogatások felhasználásának alapvető feltétele a pályázatnak való megfelelésen túl a jó pályázat készítése, melyhez sok esetben a gazdálkodók még nem rendelkeznek a szükséges tapasztalatokkal. Ezt különböző külső- és a pályázatírás területén már gyakorlattal rendelkező szaktanácsadók segíthetik, mely jelentősége az európai uniós csatlakozást követően fokozódik. Évről évre nő a benyújtott pályázatok száma, melyeknek egy része az alternatív jövedelemszerzést (turizmus, falusi turizmus, ökoturizmus, bioenergia hasznosítás, nem a mezőgazdasági alaptevékenységhez tartozó fejlesztések) szolgálják. A bemutatott első lépések jelzik, hogy, mindezidáig nem történt áttörés ezen a területen.

  • Utolsó lehetőség előtt a magyarországi agrárgazdaság!

    A koppenhágai folyamat lezárásával a magyar élelmiszergazdaság szereplői 2004-től – mint a sikeres diákok – felsőbb osztályba léphetnek, új környezetben, új tananyaggal ismerkedhetnek. A leendő új tag, társaival quasi egyenlőségi helyzetben kell vetélkedjen, csak évek múltán, fokozatosan lesz egyenlőbb, ami legalább két fontos tényre irányítja a figyelmet:
    – őszintén és reálisan kell felmérni felkészültségét (ebben segítség lehet egy ágazati SWOT analízis)
    – kritikusan és szakmai hozzáértéssel, alázattal kell foglalkozni eddig elhanyagolt, illetve mellékesen kezelt kérdésekkel.