A kereskedelem pozícióját befolyásoló tényezők, a kereskedelem szerkezetében tapasztalható változások, valamint a piackutatók előrejelzései alapján hazánkban is érvényesülni látszanak az európai trendek (5):
– A nagyok egyre nagyobbak lesznek, jellemző a multinacionális konszernek részesedésének további emelkedése.
– Az üzletek polarizálódnak, a közepes árfekvésű boltok veszítenek szerepükből, erősödik az alsó árpiaci szegmens és a minőségvezető stratégiát folytató cégek szerepe.
– Terjed a kereskedelmi cégek diverzifikációja, jellemző az új termékcsoportok, új üzlettípusok, új országok felé fordulás.
– Nő a kereskedelmi márkák száma és szerepe.
– Nő a vásárlók öntudata, növekednek elvárásaik, és ezeknek hangot is adnak.
– A friss árú iránt az igény fokozódik, ami a boltok számára komoly logisztikai problémát jelent.
– A logisztikai feladatok minél hatékonyabb megoldása egyre jelentősebb versenytényezővé válik.
– Várható az információhasználat fejlődése.
– A bolton belüli innovációk új megoldásokat eredményeznek a POS befolyásolás, az árú prezentáció területén.
– A gyártó-kereskedő kapcsolat javul, a hosszú távú együttműködés fontosságát egyre többen ismerik fel.
Blog
-
A hazai kiskereskedelem szerkezetének változásai, és a kereskedelem pozíciójában tapasztalható tendenciák
-
A magyarországi agrárgazdaság helyzete az uniós taggá válás küszöbén
Az Európai Unióhoz való csatlakozás küszöbén indokolt röviden áttekinteni az elmúlt évek agrárpolitikai céljait, illetve ennek megvalósulását, s az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény hatálya alatt a magyar agrárgazdaság teljesítményének alakulását.
A magyar agrárpolitikai célokat a rendszerváltás után a kormányprogramok tartalmazták. Az agrárpolitika számára követendő alapelveket az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi törvény fogalmazta meg. E szerint a fő célkitűzések a termelés versenyképességének javítása, a mezőgazdasági termelés és a piaci szabályok feltételeinek olyan alakítása, melynek eredményeként a lakosság élelmiszerkereslete elsősorban hazai termékekkel, megfelelő mennyiségben és minőségben kielégíthető legyen. Fontos cél a nemzetgazdaság más ágazataihoz viszonyított esélyegyenlőség megteremtése, a viszonylagos előnyöket kínáló természeti és gazdasági erőforrások racionális kihasználása, az exportorientált termelés szolgálatába állítása, a vidék lakosságmegtartó-képességének javítása, az agrárinnováció segítése.
Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény preambulumában a törvényhozás indokaként kimondta, hogy a mezőgazdaság, a mezőgazdasági termékek elsődleges feldolgozása, az erdő- és vadgazdálkodás, a halászat kiemelten fejlesztendő nemzetgazdasági ágazat, valamint, hogy a nemzetgazdaság fejlődése, átalakításának befejezése, modernizálása csak növekvő agrárteljesítmény mellett lehetséges.[1]
A magyar agrárgazdaság a rendszerváltás után 1993-ra mélypontra került, s az azóta eltelt tíz éves időszak alatt kellett (volna) a mindinkább liberalizálódó kereskedelem feltételei között megfelelni a piaci versenynek, a hazai és külpiaci értékítéletnek. A mezőgazdasági termelőknek meg kellett tanulniuk alkalmazkodni a korábbi kiszámíthatóság, a termékértékesítés viszonylagos biztonságának, az elérhető árak, illetve termékjövedelmek relatív stabilitásának megszűnéséhez. További fontos változás, hogy a termelés volumen- és szerkezetváltozásában erősödött a piac, illetve az árak szerepe. Az EU csatlakozás a természetföldrajzi adottságok, a kialakult termelési feltételek és eredmények alapján a nemzetgazdaság fejlődése, modernizálása érdekében mind élesebben vetette fel a mezőgazdaság fejlesztésének, az agrárteljesítmények növelésének szükségességét.
De mi is jellemzi valójában a magyar agrárgazdaságot?
– A vizsgált időszakban a magyar mezőgazdaság bruttó termelésének növekedése elmaradt a világ és az EU tagországok növekedésének mértékétől. Jelenlegi volumene még mindig csak a négy évtizeddel ezelőttinek felel meg.
– Az agrárgazdaság költségvetési támogatásának mértéke egy év kivételével meghaladta az agrártörvényben előírt mértéket.
– A beruházások évenkénti összege bár folyó áron számottevően bővült, a volumenindex alapján alig növekedett.
– A mezőgazdasági vállalkozók jövedelme 2002-re gyakorlatilag a felére csökkent, a termelés hatékonysági mutatóinak többsége nem javult, és továbbra is jelentősen elmarad az EU átlagától.
– A mezőgazdaságban foglalkoztatottak keresete reálértékben is növekedett, ezzel együtt nem közeledett a nemzetgazdaság más ágaiban kimutatott keresetekhez.[1] Az „agrártörvény”-t a Horn-Kuncze kabinet időszakában fogadták el, s csak rövid ideig érvényesült, mert a következő 1998-2002 ciklusban már nem kapott kellő figyelmet (Szerkesztő).
-
A magyar mezőgazdasági kereskedelem teljesítménye az Európai Unióban a kilencvenes években
A tanulmány célja az volt, hogy a CMS-modell újabb verziójának segítségével értékelje az Európai Unióba irányuló magyar agrárexport teljesítményét az 1991 és 2000 közötti időszakban. A társulási szerződés okozta részleges kereskedelemliberalizálás a várakozásokkal ellentétben nem vezetett a magyar agrárexport dinamikus növekedéséhez az EU piacain. Sőt, a hazai agrárkivitel csökkent 1991-hez képest, bármilyen korszakolást is alkalmazunk. A magyar agrárexport teljesítményére egyaránt hatottak a növekedés és a csökkenés irányába húzó erők. Eredményeink szerint a mezőgazdasági export növekedésének fő forrása az EU élelmiszerimportjának általános emelkedése volt. Ugyanakkor agrárkivitelünk elsősorban azokra a termékekre koncentrálódott, amelyek importkereslete az EU átlagához képest kevésbé nőtt. A CMS-modell eredményei azt mutatják, hogy a magyar agrárexport általános versenyképessége jelentősen romlott más exportőrökhöz viszonyítva az EU-ban. A specifikus versenyképesség azonban néhány termék esetében javult, ezek: a gabonafélék, italok, olajos magvak, fa és parafa. Ezen termékek súlya a magyar agrárexportban 18 százalékról 30 százalékra emelkedett. Összességében, az export növekedését ösztönző erők hatása nem tudta ellensúlyozni a kivitel csökkenése irányába ható tényezők erejét.
Az érzékenységi vizsgálatok szerint a CMS-számítások eredményeit nem változtatja meg lényegesen a termékkategorizálás módosítása. A tesztek viszont megerősítik azt, hogy a CMS-becslések rendkívül érzékenyek a periódus hosszának megválasztására. Az érzékenységi vizsgálatok azt mutatják, hogy a periódus kiválasztásánál szerencsésebb három év átlagát, mint egy meghatározott év értékeit számba venni. A tesztek arra is utalnak, hogy a CMS-modell eredményekben regisztrált változások nem elegendőek ahhoz, hogy az alapmodellekből származó eredményeket (1-4. táblázat) megkérdőjelezzük.
-
Növénytermelő kft. jövedelmének várható alakulása az EU-ban
Az EU csatlakozást követően a növénytermeléssel foglalkozó gazdaságok esetében – a támogatások emelkedésének hatására – jelentősen növekedhet a jövedelem. A gabonaféléknél a támogatástöbbleten túl az intervenciós felvásárlási rendszer még tovább növeli, egyben kiszámíthatóbbá is teszi az egy hektárra jutó eredményt, aminek jelenlegi értéke megkétszereződhet. A napraforgónál – miután ára nem szabályozott – , a jövedelmi viszonyokban jelentős változás nem következik be, a prognosztizált árcsökkenés kompenzálja a támogatási többletet. A közösségi szabályozás átvétele következtében – kizárólag az értékesítési ár emelkedésének hatására – megközelítően 80%-kal nőhet a cukorrépa egy hektárra vetített jövedelme, s ez az ágazat adja egyben a legnagyobb jövedelmet. A növénytermelésben a termelési költségeknek inflációt meghaladó mértékű növekedése várható. A verseny-, és a koncentrációs folyamatok erősödése miatt a jövőben szinte elkerülhetetlen a termelőknek valamilyen formában történő együttműködése, termelésük és értékesítésük koordinálása.
-
Ökotejet termelő üzemek hazai helyzete
Az ökogazdálkodás az elmúlt évtizedben dinamikus fejlődésnek indult mindenekelőtt a növénytermelésben. Az ökoállattartás, az állati termékek előállítása 2000-ben jelent meg, amelynek fő oka a külföldi kereslet hiányában és a késve formálódó hazai fogyasztói igényekben keresendő. Az ökotej-termelés jelenlegi helyzetét 12 üzem vizsgálata alapján kísérli meg bemutatni a tanulmány. A vizsgált 12 üzem közül a legkisebbek csak egy ellenőrzött tehénnel rendelkeztek, míg a legnagyobb gazdaságban 378 termelő állat volt a felméréskor. Az ökogazdálkodás általános nehézségein túl a termelők problémaként a feldolgozással kapcsolatos hatósági követelményeket, a tudatos fogyasztói magatartás és az intézményesített segítségnyújtás hiányát jelölték meg. Minden gond és nehézség ellenére a gazdálkodók többsége pozitívan látja az ökogazdálkodás és ezen belül saját üzeme jövőjét Magyarországon.
Az ökológiai gazdálkodásról rendelkezésre álló információk nem elégségesek és ez gátolhatja a további fejlődését. Ezért szükséges a megfelelő információ ellátás, kiemelve az ökogazdálkodásban rejlő lehetőségek mellett a problémákat és a nehézségeket is. Tájékoztatással, képzési programokkal és szaktanácsadással növelhető a termelési kedv és csökkenthető a termelők bizonytalansága.
A fogyasztó felé az eddiginél nagyobb hangsúlyt szükséges fektetni a tájékoztatásra széleskörű, részletes információkkal az ökotermékek hitelességéről, minőségéről, egészségvédő szerepéről.
A biotakarmánytermelés hozamai a hagyományoshoz képest alacsonyabbak, ami növeli a termelési költségeket. A szemesterményeket a termelők magas áruk és jó minőségük miatt inkább humán fogyasztás céljára értékesítik, és nem az állatokkal etetik fel. A tömegtakarmányok beszerzését a nehézkes szállítás és a viszonylag nagy távolság is nehezíti.
A felmérésből megállapítható, hogy az említett problémák és nehézségek ellenére a gazdálkodóknak 42%-a szándékozik állományát bővíteni.