Az EU csatlakozást követően a növénytermeléssel foglalkozó gazdaságok esetében – a támogatások emelkedésének hatására – jelentősen növekedhet a jövedelem. A gabonaféléknél a támogatástöbbleten túl az intervenciós felvásárlási rendszer még tovább növeli, egyben kiszámíthatóbbá is teszi az egy hektárra jutó eredményt, aminek jelenlegi értéke megkétszereződhet. A napraforgónál – miután ára nem szabályozott – , a jövedelmi viszonyokban jelentős változás nem következik be, a prognosztizált árcsökkenés kompenzálja a támogatási többletet. A közösségi szabályozás átvétele következtében – kizárólag az értékesítési ár emelkedésének hatására – megközelítően 80%-kal nőhet a cukorrépa egy hektárra vetített jövedelme, s ez az ágazat adja egyben a legnagyobb jövedelmet. A növénytermelésben a termelési költségeknek inflációt meghaladó mértékű növekedése várható. A verseny-, és a koncentrációs folyamatok erősödése miatt a jövőben szinte elkerülhetetlen a termelőknek valamilyen formában történő együttműködése, termelésük és értékesítésük koordinálása.
Blog
-
Ökotejet termelő üzemek hazai helyzete
Az ökogazdálkodás az elmúlt évtizedben dinamikus fejlődésnek indult mindenekelőtt a növénytermelésben. Az ökoállattartás, az állati termékek előállítása 2000-ben jelent meg, amelynek fő oka a külföldi kereslet hiányában és a késve formálódó hazai fogyasztói igényekben keresendő. Az ökotej-termelés jelenlegi helyzetét 12 üzem vizsgálata alapján kísérli meg bemutatni a tanulmány. A vizsgált 12 üzem közül a legkisebbek csak egy ellenőrzött tehénnel rendelkeztek, míg a legnagyobb gazdaságban 378 termelő állat volt a felméréskor. Az ökogazdálkodás általános nehézségein túl a termelők problémaként a feldolgozással kapcsolatos hatósági követelményeket, a tudatos fogyasztói magatartás és az intézményesített segítségnyújtás hiányát jelölték meg. Minden gond és nehézség ellenére a gazdálkodók többsége pozitívan látja az ökogazdálkodás és ezen belül saját üzeme jövőjét Magyarországon.
Az ökológiai gazdálkodásról rendelkezésre álló információk nem elégségesek és ez gátolhatja a további fejlődését. Ezért szükséges a megfelelő információ ellátás, kiemelve az ökogazdálkodásban rejlő lehetőségek mellett a problémákat és a nehézségeket is. Tájékoztatással, képzési programokkal és szaktanácsadással növelhető a termelési kedv és csökkenthető a termelők bizonytalansága.
A fogyasztó felé az eddiginél nagyobb hangsúlyt szükséges fektetni a tájékoztatásra széleskörű, részletes információkkal az ökotermékek hitelességéről, minőségéről, egészségvédő szerepéről.
A biotakarmánytermelés hozamai a hagyományoshoz képest alacsonyabbak, ami növeli a termelési költségeket. A szemesterményeket a termelők magas áruk és jó minőségük miatt inkább humán fogyasztás céljára értékesítik, és nem az állatokkal etetik fel. A tömegtakarmányok beszerzését a nehézkes szállítás és a viszonylag nagy távolság is nehezíti.
A felmérésből megállapítható, hogy az említett problémák és nehézségek ellenére a gazdálkodóknak 42%-a szándékozik állományát bővíteni.
-
A magyarországi méztermelés és marketing stratégia irányvonalai Magyarországon
A méz termelési és marketing stratégia összes ráfordításainak átlagos szintje 7600 millió forintra tehető évente, amely technológiai, minőségfejlesztési, szervezési és marketing költségekből adódik. A stratégiai végrehajtás nélkül is felmerülnek azonban költségek, ezek jelenlegi szintje körülbelül 1000 millió forint évente, amely az időhorizont végére akár 2000 millió forintra is növekedhet, így átlagosan mintegy 1500 ezer forinttal számolhatunk. A többlet ráfordítás nemzetgazdasági szinten ezért mintegy 6 milliárd forint évente, ez azonban egy átgondolt és várhatóan eredményt hozó stratégiához igazodik, és ezen stratégia nélkül is merülnének még fel egyéb többletköltségek az EU csatlakozással kapcsolatban.
A várható többlettermelés átlagos esetben mintegy 25%, de elérheti a 65%-ot is. A bevételeknél nem számoltunk a méz egészségre gyakorolt pozitív hatásából eredő többlet jövedelemmel. 1 tonna méz értékét – az értéknövelő tényezőket is figyelembe véve – 1 millió forinttal értékelve a többlet érték 4400 millió forint és 9000 millió forint körül változhat éves szinten. Figyelembe véve a többlet ráfordítások mértékét, a többlet eredmény 1700 millió forint „úgymond veszteség” és 2900 millió forint „pozitív eredmény” között mozoghat. Azzal még nem is számoltunk, hogy amennyiben a mintegy 6000 méhész az ágazat hanyatlása miatt abbahagyná a termelést, úgy számukra még munkanélküli segély fizetésével is számolnia kellene az államnak. Ez éves szinten mintegy 3 milliárd forintot jelentene, ezért az intézkedések egyenlege mindenképpen pozitív. Vegyük figyelembe azt, hogy a ráfordítások jelentős része jól meghatározott stratégia nélkül is felmerül, ezért a valóságos haszon még ennél is magasabbnak értékelhető, és ehhez még nem is vettük figyelembe a méz egészségmegőrző szerepének gazdasági vonzatait. Mindezek alapján javasolható, hogy a stratégia kerüljön minél hamarabb elfogadásra, és az ez alapján kidolgozott akcióterv legyen az alapja a következő évek termelési és piacpolitikájának.
-
A fejlettség településszintű elemzése a Dél-Dunántúli Régióban
A területi fejlődési egyenlőtlenség nemcsak a régiók között, hanem a régiókon belül is jelentkezik. Magyarországon sem beszélhetünk azonos fejlettségű, homogén régiókról. Még a megyei szintet (NUTS III.) sem nevezhetjük annak. Árnyaltabb képet igazán akkor kapunk, ha települési (NUTS V.), vagy legalább kistérségi szinten (NUTS IV.) folytatunk vizsgálatokat. Az ezeken a szinteken rendelkezésre álló adatok elegendőek ahhoz, hogy matematikai-statisztikai módszerekkel feldolgozva, objektív következtetésekre jussunk az adott kistérség, illetve település fejlettségére vonatkozóan. A tanulmány, településszintű fejlettségi vizsgálatok leírására vállalkozik az SPSS programcsomag felhasználásával. Célkitűzése a Dél-dunántúli régióban kialakult fejlődési egyenlőtlenségek főbb tényezőinek megállapítása és egy település-fejlettségi sorrend kialakítása. Az elemzés első fázisában használt 39, majd 17 mutató a főkomponens-analízis módszerével egy fejlettséget kifejező változócsoportra redukálódott. A második lépcsőben a főkomponens 10 lényeges változójából egy sokdimenziós skálázási metodikával kiszámításra került az egyes települések fejlettségét komplexen leíró mutató, mely jelezte a települések fejlettségi sorrendjét. [1]
____________________
1/ A tanulmány az OTKA T037583 számú téma keretében készült.
-
A regionális politika új környezete a 25 tagú Európai Unióban
Az Európai Unió bővítése számos területen eredményez merőben új helyzetet a tagállamok és az EU viszonyában. A közös politikák működési mechanizmusa 2004. május 1-től, egy az eddigiektől eltérő gazdasági közegben valósulnak meg. A megváltozó környezet a regionális politikát is érinti, mert az egyes területek közötti eddigi fejlettségbeli különbségek megváltoznak és így, a regionális fejlesztési források elosztása is megváltozik az Unióban. A jelenlegi tagországok között várhatóan lesznek olyan régiók, amelyek elveszíthetik fejlesztési forrásokra való jogosultságukat. A bővítés nyomán kialakuló helyzet a regionális gazdaságfejlesztés eszközrendszerének módosítását teheti szükségessé.
-
A tógazdasági haltermelés szerkezetének elemzése
A hazai tógazdasági haltermelés a 90-es évek közepén tapasztalt mélypontról elmozdult és az utóbbi három évben közel 20 000 tonna halat állított elő. Az étkezési korosztály – mely a teljes termelés 60%-a – szerkezetében a ponty és busa aránya határozza meg a termelés rentabilitását. A vizsgált időszakban a két halfaj termelői és fogyasztói árai emelkedő tendenciát mutattak. A két ár növekedési dinamikája közötti korrelációs együtthatók szoros kapcsolatra utalnak.
Az önköltségek kedvezően alakultak, különösen 2002-ben, így az ágazat az utóbbi két évben jövedelmező volt. A busa jövedelmezősége 2,54%-al meghaladja a pontynál tapasztalt értéket, de az árbevételben mutatkozó alacsony, 9%-os részaránya miatt a halgazdáknak ügyelniük kell a helyes termékszerkezetre. A modellszámítások szerint 70/20%os ponty/busa arány mellett érhető el megfelelő szintű hektáronkénti jövedelem úgy, hogy a felkínált árualap igazodik az elmúlt évek fogyasztói szokásaihoz. A tógazdaságok az Európai Unióhoz történő csatlakozás után az agrár környezetvédelmi programok révén természetbarát termelésben érdekeltek, melynek alapvető eleme a bio-diverzitás fenntartása, a vízi életközösségek eltérő tápanyagforrásainak kihasználása. A halgazdálkodás ökonómiai vizsgálatainak eredményei is megerősítik ezt, bizonyítva az okszerű polikultúrás termelés szükségességét.
-
Mezőgazdasági vállalkozás önfinanszírozó képessége
A társaságnál központi szerepet játszik a likviditás és a pénzgazdálkodás javítása. Megállapítható, hogy a vizsgálatomba bevont vállalkozás helyzete kedvezőbb a mezőgazdasági átlagnál, mivel a nagyobb támogatottságú ágazatok (szarvasmarha, tej) meghatározóak a termelési szerkezetében. A társaság a mezőgazdasági átlagnál magasabb mértékű állami támogatással önfinanszírozó képességét növelte. Látható, hogy a mezőgazdaság kedvezőtlen jövedelmezőségi helyzete ellenére, létezik átlagon felüli, jól működő vállalat. Ezek számának növelése kívánatos a további években.
-
Az agrár- és vidékfejlesztés lehetőségei, tennivalói
A magyar agrárágazat és a vidék egésze eléggé leromlott állapotba került az uniós csatlakozás időpontjára. A rendszerváltással egy működő modell széttört, de helyette nem jött létre egy olyan rendszer, amely működőképes lenne. Egy új modell kialakítása mindenekelőtt fejlesztési forrásokat igényel, de nemcsak azt, hanem a különböző tényezőknek olyan összehangolt rendszerét, amely az erőforrások felhasználásának hatékonyságát biztosítani tudja.
-
A magyar agrárfinanszírozás jellemzői az EU csatlakozás küszöbén
Napjainkban a mezőgazdasági társas vállalkozásoknál koncentrálódik az államilag támogatott agrár hitelek közel 90%-a. Banki oldalról ez a társas vállalkozások kedvezőbb „hitelképességét” igazolja. Előnyös, hogy az államilag támogatott hiteleken belül a rövid lejáratú hitelek aránya csökkenő, míg az ágazat igényeihez jobban igazodó éven túli hitelezések részaránya emelkedő. A fejlett piacgazdaságok mezőgazdasági hitelintézményeinek magyarországi adaptálását késlelteti a mezőgazdasági termőterületek „fél-piaci viszonyok” között tartása, illetve „belpolitikai erővonallakkal” való levédettsége. Szükséges azonban hangsúlyozni, hogy az üzemképes birtok méret kialakulásáig egyik agrárfinanszírozási intézményi modell átvételére sem kerülhet sor teljes körűen, ám a jó finanszírozási politika segítheti az üzemképes birtokméretek kialakulását Magyarországon. A mezőgazdaság számottevő hatékonyság javulása pedig csak akkor következhet be, ha a hitelt biztosító bankok az általuk finanszírozott tőkés társaságok birtokain érvényesíteni is tudják a jelzálogjogukat. Ennek érdekében célszerű, hogyha a magyar földpiac az EU csatlakozás közeledtével a magyar társadalmi és gazdasági adottságok figyelembevételével megnyitásra kerül, a hitelt folyósító bankok és lízing társaságok pedig a kihelyezett tőke visszafizetés esetleges elmaradásakor tulajdonosi, illetve vagyonkezelői szerepkörbe léphetnek, a korábbi tulajdonosok pedig visszabérelhetik, vagy visszalízingelhetik a tőkés típusúvá váló mezőgazdasági üzemeiket.