Blog

  • A magyar mezőgazdasági kereskedelem teljesítménye az Európai Unióban a kilencvenes években

    A tanulmány célja az volt, hogy a CMS-modell újabb verziójának segítségével értékelje az Európai Unióba irányuló magyar agrárexport teljesítményét az 1991 és 2000 közötti időszakban. A társulási szerződés okozta részleges kereskedelemliberalizálás a várakozásokkal ellentétben nem vezetett a magyar agrárexport dinamikus növekedéséhez az EU piacain. Sőt, a hazai agrárkivitel csökkent 1991-hez képest, bármilyen korszakolást is alkalmazunk. A magyar agrárexport teljesítményére egyaránt hatottak a növekedés és a csökkenés irányába húzó erők. Eredményeink szerint a mezőgazdasági export növekedésének fő forrása az EU élelmiszerimportjának általános emelkedése volt. Ugyanakkor agrárkivitelünk elsősorban azokra a termékekre koncentrálódott, amelyek importkereslete az EU átlagához képest kevésbé nőtt. A CMS-modell eredményei azt mutatják, hogy a magyar agrárexport általános versenyképessége jelentősen romlott más exportőrökhöz viszonyítva az EU-ban. A specifikus versenyképesség azonban néhány termék esetében javult, ezek: a gabonafélék, italok, olajos magvak, fa és parafa. Ezen termékek súlya a magyar agrárexportban 18 százalékról 30 százalékra emelkedett. Összességében, az export növekedését ösztönző erők hatása nem tudta ellensúlyozni a kivitel csökkenése irányába ható tényezők erejét.

    Az érzékenységi vizsgálatok szerint a CMS-számítások eredményeit nem változtatja meg lényegesen a termékkategorizálás módosítása. A tesztek viszont megerősítik azt, hogy a CMS-becslések rendkívül érzékenyek a periódus hosszának megválasztására. Az érzékenységi vizsgálatok azt mutatják, hogy a periódus kiválasztásánál szerencsésebb három év átlagát, mint egy meghatározott év értékeit számba venni. A tesztek arra is utalnak, hogy a CMS-modell eredményekben regisztrált változások nem elegendőek ahhoz, hogy az alapmodellekből származó eredményeket (1-4. táblázat) megkérdőjelezzük.

  • Növénytermelő kft. jövedelmének várható alakulása az EU-ban

    Az EU csatlakozást követően a növénytermeléssel foglalkozó gazdaságok esetében – a támogatások emelkedésének hatására – jelentősen növekedhet a jövedelem. A gabonaféléknél a támogatástöbbleten túl az intervenciós felvásárlási rendszer még tovább növeli, egyben kiszámíthatóbbá is teszi az egy hektárra jutó eredményt, aminek jelenlegi értéke megkétszereződhet. A napraforgónál – miután ára nem szabályozott – , a jövedelmi viszonyokban jelentős változás nem következik be, a prognosztizált árcsökkenés kompenzálja a támogatási többletet. A közösségi szabályozás átvétele következtében – kizárólag az értékesítési ár emelkedésének hatására – megközelítően 80%-kal nőhet a cukorrépa egy hektárra vetített jövedelme, s ez az ágazat adja egyben a legnagyobb jövedelmet. A növénytermelésben a termelési költségeknek inflációt meghaladó mértékű növekedése várható. A verseny-, és a koncentrációs folyamatok erősödése miatt a jövőben szinte elkerülhetetlen a termelőknek valamilyen formában történő együttműködése, termelésük és értékesítésük koordinálása.

  • Ökotejet termelő üzemek hazai helyzete

    Az ökogazdálkodás az elmúlt évtizedben dinamikus fejlődésnek indult mindenekelőtt a növénytermelésben. Az ökoállattartás, az állati termékek előállítása 2000-ben jelent meg, amelynek fő oka a külföldi kereslet hiányában és a késve formálódó hazai fogyasztói igényekben keresendő. Az ökotej-termelés jelenlegi helyzetét 12 üzem vizsgálata alapján kísérli meg bemutatni a tanulmány. A vizsgált 12 üzem közül a legkisebbek csak egy ellenőrzött tehénnel rendelkeztek, míg a legnagyobb gazdaságban 378 termelő állat volt a felméréskor. Az ökogazdálko­dás általános nehézségein túl a termelők problémaként a feldolgozással kapcsolatos hatósági követelményeket, a tudatos fogyasztói magatartás és az intézményesített segítségnyújtás hiányát jelölték meg. Minden gond és nehézség ellenére a gazdálkodók többsége pozitívan látja az ökogazdálkodás és ezen belül saját üzeme jövőjét Magyarországon.

    Az ökológiai gazdálkodásról rendelkezésre álló információk nem elégségesek és ez gátolhatja a további fejlődését. Ezért szükséges a megfelelő információ ellátás, kiemelve az ökogazdálkodásban rejlő lehetőségek mellett a problémákat és a nehézségeket is. Tájékoztatással, képzési programokkal és szaktanácsadással növelhető a termelési kedv és csökkenthető a termelők bizonytalansága.

    A fogyasztó felé az eddiginél nagyobb hangsúlyt szükséges fektetni a tájékoztatásra széleskörű, részletes információkkal az ökotermékek hitelességéről, minőségéről, egészségvédő szerepéről.

    A biotakarmánytermelés hozamai a hagyományoshoz képest alacsonyabbak, ami növeli a termelési költségeket. A szemesterményeket a termelők magas áruk és jó minőségük miatt inkább humán fogyasztás céljára értékesítik, és nem az állatokkal etetik fel. A tömegtakarmányok beszerzését a nehézkes szállítás és a viszonylag nagy távolság is nehezíti.

    A felmérésből megállapítható, hogy az említett problémák és nehézségek ellenére a gazdálkodóknak 42%-a szándékozik állományát bővíteni.

  • A magyar élelmiszeripari vállalkozások innovációs tevékenységének lehetőségei és korlátai

    A világgazdasági korszakváltás, a globalizáció és az EU tagság kézzelfogható közelségbe kerülésének időszakában a magyar élelmiszer-ipari vállalkozásoknak új modernizációs kihívásokkal kell szembesülniük. Mind egyértelműbbé válik, hogy az olcsóbb értékesítési árak stratégiájára épülő stratégiában rejlő lehetőségek kimerültek a kis- és közepes vállalkozások számára. A tanulmány kérdőíves felmérés alapján elemzi az élelmiszeriparban működő vállalkozások innovációs tevékenységét. A differenciáló stratégia alkalmazásának jelentős, effektív korlátja a tőkehiány, ugyanakkor az ismeret- és kereslethiányt már kevésbé érzékelik gátnak a válaszadók. A kis- és közepes vállalkozások piaci sikereinek csak szükséges, de semmiképp sem elégséges feltétele a versenyképes termék: emellett ugyanilyen fontos szerepe van a termék keresletének növelését támogató kollektív marketingrendszer fejlesztésének és a disztribúciós stratégia modernizálásának is. Ezt mindjobban sürgeti az éleződő importverseny és a kereskedelmi vállalatok egyre nyomasztóbbá váló erőfölénye. A válaszadók a termékfejlesztés és a piacépítés feladatát nem kapcsolják össze a régió egészének hírnév-fejlesztésétől. Továbbra is alacsony a bizalom a termelők-feldolgozók különböző együttműködési formáinak keretében végzett imázsépítő tevékenységgel szemben.

  • A fejlettség településszintű elemzése a Dél-Dunántúli Régióban

    A területi fejlődési egyenlőtlenség nemcsak a régiók között, hanem a régiókon belül is jelentkezik. Magyarországon sem beszélhetünk azonos fejlettségű, homogén régiókról. Még a megyei szintet (NUTS III.) sem nevezhetjük annak. Árnyaltabb képet igazán akkor kapunk, ha települési (NUTS V.), vagy legalább kistérségi szinten (NUTS IV.) folytatunk vizsgálatokat. Az ezeken a szinteken rendelkezésre álló adatok elegendőek ahhoz, hogy matematikai-statisztikai módszerekkel feldolgozva, objektív következtetésekre jussunk az adott kistérség, illetve település fejlettségére vonatkozóan. A tanulmány, településszintű fejlettségi vizsgálatok leírására vállalkozik az SPSS programcsomag felhasználásával. Célkitűzése a Dél-dunántúli régióban kialakult fejlődési egyenlőtlenségek főbb tényezőinek megállapítása és egy település-fejlettségi sorrend kialakítása. Az elemzés első fázisában használt 39, majd 17 mutató a főkomponens-analízis módszerével egy fejlettséget kifejező változócsoportra redukálódott. A második lépcsőben a főkomponens 10 lényeges változójából egy sokdimenziós skálázási metodikával kiszámításra került az egyes települések fejlettségét komplexen leíró mutató, mely jelezte a települések fejlettségi sorrendjét. [1]

    ____________________

    1/ A tanulmány az OTKA T037583 számú téma keretében készült.

  • A regionális politika új környezete a 25 tagú Európai Unióban

    Az Európai Unió bővítése számos területen eredményez merőben új helyzetet a tagállamok és az EU viszonyában. A közös politikák működési mechanizmusa 2004. május 1-től, egy az eddigiektől eltérő gazdasági közegben valósulnak meg. A megváltozó környezet a regionális politikát is érinti, mert az egyes területek közötti eddigi fejlettségbeli különbségek megváltoznak és így, a regionális fejlesztési források elosztása is megváltozik az Unióban. A jelenlegi tagországok között várhatóan lesznek olyan régiók, amelyek elveszíthetik fejlesztési forrásokra való jogosultságukat. A bővítés nyomán kialakuló helyzet a regionális gazdaságfejlesztés eszközrendszerének módosítását teheti szükségessé.

  • A tógazdasági haltermelés szerkezetének elemzése

    A hazai tógazdasági haltermelés a 90-es évek közepén tapasztalt mélypontról elmozdult és az utóbbi három évben közel 20 000 tonna halat állított elő. Az étkezési korosztály – mely a teljes termelés 60%-a – szerkezetében a ponty és busa aránya határozza meg a termelés rentabilitását. A vizsgált időszakban a két halfaj termelői és fogyasztói árai emelkedő tendenciát mutattak. A két ár növekedési dinamikája közötti korrelációs együtthatók szoros kapcsolatra utalnak.

    Az önköltségek kedvezően alakultak, különösen 2002-ben, így az ágazat az utóbbi két évben jövedelmező volt. A busa jövedelmezősége 2,54%-al meghaladja a pontynál tapasztalt értéket, de az árbevételben mutatkozó alacsony, 9%-os részaránya miatt a halgazdáknak ügyelniük kell a helyes termékszerkezetre. A modellszámítások szerint 70/20%os ponty/busa arány mellett érhető el megfelelő szintű hektáronkénti jövedelem úgy, hogy a felkínált árualap igazodik az elmúlt évek fogyasztói szokásaihoz. A tógazdaságok az Európai Unióhoz történő csatlakozás után az agrár környezetvédelmi programok révén természetbarát termelésben érdekeltek, melynek alapvető eleme a bio-diverzitás fenntartása, a vízi életközösségek eltérő tápanyagforrásainak kihasználása. A halgazdálkodás ökonómiai vizsgálatainak eredményei is megerősítik ezt, bizonyítva az okszerű polikultúrás termelés szükségességét.

  • Mezőgazdasági vállalkozás önfinanszírozó képessége

    A társaságnál központi szerepet játszik a likviditás és a pénzgazdálkodás javítása. Megállapítható, hogy a vizsgálatomba bevont vállalkozás helyzete kedvezőbb a mezőgazdasági átlagnál, mivel a nagyobb támogatottságú ágazatok (szarvasmarha, tej) meghatározóak a termelési szerkezetében. A társaság a mezőgazdasági átlagnál magasabb mértékű állami támogatással önfinanszírozó képességét növelte. Látható, hogy a mezőgazdaság kedvezőtlen jövedelmezőségi helyzete ellenére, létezik átlagon felüli, jól működő vállalat. Ezek számának növelése kívánatos a további években.

  • Az agrár- és vidékfejlesztés lehetőségei, tennivalói

    A magyar agrárágazat és a vidék egésze eléggé leromlott állapotba került az uniós csatlakozás időpontjára. A rendszerváltással egy működő modell széttört, de helyette nem jött létre egy olyan rendszer, amely működőképes lenne. Egy új modell kialakítása mindenekelőtt fejlesztési forrásokat igényel, de nemcsak azt, hanem a különböző tényezőknek olyan összehan­golt rendszerét, amely az erőforrások felhasználásának hatékonyságát biz­tosítani tudja.