Blog

  • A hazai kiskereskedelem szerkezetének változásai, és a kereskedelem pozíciójában tapasztalható tendenciák

    A kereskedelem pozícióját befolyásoló tényezők, a kereskedelem szerkezetében tapasztalható változások, valamint a piackutatók előrejelzései alapján hazánkban is érvényesülni látszanak az európai trendek (5):
    – A nagyok egyre nagyobbak lesznek, jellemző a multinacionális konszernek részesedésének további emelkedése.
    – Az üzletek polarizálódnak, a közepes árfekvésű boltok veszítenek szere­pükből, erősödik az alsó árpiaci szegmens és a minőségvezető stratégiát folytató cégek szerepe.
    – Terjed a kereskedelmi cégek diverzifikációja, jellemző az új termékcsoportok, új üzlettípusok, új országok felé fordulás.
    – Nő a kereskedelmi márkák száma és szerepe.
    – Nő a vásárlók öntudata, növekednek elvárásaik, és ezeknek hangot is adnak.
    – A friss árú iránt az igény fokozódik, ami a boltok számára komoly logisztikai problémát jelent.
    – A logisztikai feladatok minél hatékonyabb megoldása egyre jelentősebb versenytényezővé válik.
    – Várható az információhasználat fejlődése.
    – A bolton belüli innovációk új megoldásokat eredményeznek a POS befolyásolás, az árú prezentáció területén.
    – A gyártó-kereskedő kapcsolat javul, a hosszú távú együttműködés fontosságát egyre többen ismerik fel.

  • A magyarországi agrárgazdaság helyzete az uniós taggá válás küszöbén

    Az Európai Unióhoz való csatlakozás küszöbén indokolt röviden áttekinteni az elmúlt évek agrárpolitikai céljait, illetve ennek megvalósulását, s az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény hatálya alatt a magyar agrárgazdaság teljesítményének alakulását.

    A magyar agrárpolitikai célokat a rendszerváltás után a kormányprogramok tartalmazták. Az agrárpolitika számára követendő alapelveket az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi törvény fogalmazta meg. E szerint a fő célkitűzések a termelés versenyképességének javítása, a mezőgazdasági termelés és a piaci szabályok feltételeinek olyan alakítása, melynek eredményeként a lakosság élelmiszerkereslete elsősorban hazai termékekkel, megfelelő mennyiségben és minőségben kielégíthető legyen. Fontos cél a nemzetgazdaság más ágazataihoz viszonyított esélyegyenlőség megteremtése, a viszonylagos előnyöket kínáló természeti és gazdasági erőforrások racionális kihasználása, az exportorientált termelés szolgálatába állítása, a vidék lakosságmegtartó-képességének javítása, az agrárinnováció segítése.

    Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény preambulumában a törvényhozás indokaként kimondta, hogy a mezőgazdaság, a mezőgazdasági termékek elsődleges feldolgozása, az erdő- és vadgazdálkodás, a halászat kiemelten fejlesztendő nemzetgazdasági ágazat, valamint, hogy a nemzetgazdaság fejlődése, átalakításának befejezése, modernizálása csak növekvő agrárteljesítmény mellett lehetséges.[1]

    A magyar agrárgazdaság a rendszerváltás után 1993-ra mélypontra került, s az azóta eltelt tíz éves időszak alatt kellett (volna) a mindinkább liberalizálódó kereskedelem feltételei között megfelelni a piaci versenynek, a hazai és külpiaci értékítéletnek. A mezőgazdasági termelőknek meg kellett tanulniuk alkalmazkodni a korábbi kiszámíthatóság, a termékértékesítés viszonylagos biztonságának, az elérhető árak, illetve termékjövedelmek relatív stabilitásának megszűnéséhez. További fontos változás, hogy a termelés volumen- és szerkezetváltozásában erősödött a piac, illetve az árak szerepe. Az EU csatlakozás a természetföldrajzi adottságok, a kialakult termelési feltételek és eredmények alapján a nemzetgazdaság fejlődése, modernizálása érdekében mind élesebben vetette fel a mezőgazdaság fejlesztésének, az agrárteljesítmények növelésének szükségességét.

    De mi is jellemzi valójában a magyar agrárgazdaságot?
    – A vizsgált időszakban a magyar mezőgazdaság bruttó termelésének növekedése elmaradt a világ és az EU tagországok növekedésének mértékétől. Jelenlegi volumene még mindig csak a négy évtizeddel ezelőttinek felel meg.
    – Az agrárgazdaság költségvetési támogatásának mértéke egy év kivételével meghaladta az agrártörvényben előírt mértéket.
    – A beruházások évenkénti összege bár folyó áron számottevően bővült, a volumenindex alapján alig növekedett.
    – A mezőgazdasági vállalkozók jövedelme 2002-re gyakorlatilag a felére csökkent, a termelés hatékonysági mutatóinak többsége nem javult, és továbbra is jelentősen elmarad az EU átlagától.
    – A mezőgazdaságban foglalkoztatottak keresete reálértékben is növekedett, ezzel együtt nem közeledett a nemzetgazdaság más ágaiban kimutatott keresetekhez.

    [1] Az „agrártörvény”-t a Horn-Kuncze kabinet időszakában fogadták el, s csak rövid ideig érvényesült, mert a következő 1998-2002 ciklusban már nem kapott kellő figyelmet (Szerkesztő).

  • Információtechnológia az agrárgazdaságban

    Az információ-technológiai eszközök és alkalmazások robbanásszerű fejlődése, a különböző információtechnológiák konvergenciája mélyreható gazdasági és társadalmi változásokat indított el a világban. Bármilyen gazdasági stratégiát követve ma már figyelembe kell venni az információs technológiák fejlődéséből és alkalmazásából eredő hatásokat. A gazdasági tevékenység eredményességét egyre inkább a tudás határozza meg, vagyis a különböző munkahelyek egyre több képességet, tudást igényelnek. Az OECD-országok gazdasági növekedésének kulcstényezője lett a tudás alapú innováció. Ennek segítése, támogatása igényli informatikai rendszerek létrehozását. Az igények alapján a fejlett országokban és az EU-ban létrejöttek az innováció közvetítő központok. Az EU agrárgazdaságában is gyorsan szaporodnak az internet hálózatra alapozott tartalom és alkalmazásszolgáltatások, melyeknél a folyamatos minőségi javulás figyelhető meg. A hazai ágazati informatikai rendszerek és alkalmazások valamint a szakismeretek fejlesztésénél célszerű figyelembe venni fejlettebb országok tapasztalatait, a nemzetközi követelményeket és trendeket.

  • A magyar élelmiszeripari vállalkozások innovációs tevékenységének lehetőségei és korlátai

    A világgazdasági korszakváltás, a globalizáció és az EU tagság kézzelfogható közelségbe kerülésének időszakában a magyar élelmiszer-ipari vállalkozásoknak új modernizációs kihívásokkal kell szembesülniük. Mind egyértelműbbé válik, hogy az olcsóbb értékesítési árak stratégiájára épülő stratégiában rejlő lehetőségek kimerültek a kis- és közepes vállalkozások számára. A tanulmány kérdőíves felmérés alapján elemzi az élelmiszeriparban működő vállalkozások innovációs tevékenységét. A differenciáló stratégia alkalmazásának jelentős, effektív korlátja a tőkehiány, ugyanakkor az ismeret- és kereslethiányt már kevésbé érzékelik gátnak a válaszadók. A kis- és közepes vállalkozások piaci sikereinek csak szükséges, de semmiképp sem elégséges feltétele a versenyképes termék: emellett ugyanilyen fontos szerepe van a termék keresletének növelését támogató kollektív marketingrendszer fejlesztésének és a disztribúciós stratégia modernizálásának is. Ezt mindjobban sürgeti az éleződő importverseny és a kereskedelmi vállalatok egyre nyomasztóbbá váló erőfölénye. A válaszadók a termékfejlesztés és a piacépítés feladatát nem kapcsolják össze a régió egészének hírnév-fejlesztésétől. Továbbra is alacsony a bizalom a termelők-feldolgozók különböző együttműködési formáinak keretében végzett imázsépítő tevékenységgel szemben.

  • A fejlettség településszintű elemzése a Dél-Dunántúli Régióban

    A területi fejlődési egyenlőtlenség nemcsak a régiók között, hanem a régiókon belül is jelentkezik. Magyarországon sem beszélhetünk azonos fejlettségű, homogén régiókról. Még a megyei szintet (NUTS III.) sem nevezhetjük annak. Árnyaltabb képet igazán akkor kapunk, ha települési (NUTS V.), vagy legalább kistérségi szinten (NUTS IV.) folytatunk vizsgálatokat. Az ezeken a szinteken rendelkezésre álló adatok elegendőek ahhoz, hogy matematikai-statisztikai módszerekkel feldolgozva, objektív következtetésekre jussunk az adott kistérség, illetve település fejlettségére vonatkozóan. A tanulmány, településszintű fejlettségi vizsgálatok leírására vállalkozik az SPSS programcsomag felhasználásával. Célkitűzése a Dél-dunántúli régióban kialakult fejlődési egyenlőtlenségek főbb tényezőinek megállapítása és egy település-fejlettségi sorrend kialakítása. Az elemzés első fázisában használt 39, majd 17 mutató a főkomponens-analízis módszerével egy fejlettséget kifejező változócsoportra redukálódott. A második lépcsőben a főkomponens 10 lényeges változójából egy sokdimenziós skálázási metodikával kiszámításra került az egyes települések fejlettségét komplexen leíró mutató, mely jelezte a települések fejlettségi sorrendjét. [1]

    ____________________

    1/ A tanulmány az OTKA T037583 számú téma keretében készült.

  • A regionális politika új környezete a 25 tagú Európai Unióban

    Az Európai Unió bővítése számos területen eredményez merőben új helyzetet a tagállamok és az EU viszonyában. A közös politikák működési mechanizmusa 2004. május 1-től, egy az eddigiektől eltérő gazdasági közegben valósulnak meg. A megváltozó környezet a regionális politikát is érinti, mert az egyes területek közötti eddigi fejlettségbeli különbségek megváltoznak és így, a regionális fejlesztési források elosztása is megváltozik az Unióban. A jelenlegi tagországok között várhatóan lesznek olyan régiók, amelyek elveszíthetik fejlesztési forrásokra való jogosultságukat. A bővítés nyomán kialakuló helyzet a regionális gazdaságfejlesztés eszközrendszerének módosítását teheti szükségessé.

  • A tógazdasági haltermelés szerkezetének elemzése

    A hazai tógazdasági haltermelés a 90-es évek közepén tapasztalt mélypontról elmozdult és az utóbbi három évben közel 20 000 tonna halat állított elő. Az étkezési korosztály – mely a teljes termelés 60%-a – szerkezetében a ponty és busa aránya határozza meg a termelés rentabilitását. A vizsgált időszakban a két halfaj termelői és fogyasztói árai emelkedő tendenciát mutattak. A két ár növekedési dinamikája közötti korrelációs együtthatók szoros kapcsolatra utalnak.

    Az önköltségek kedvezően alakultak, különösen 2002-ben, így az ágazat az utóbbi két évben jövedelmező volt. A busa jövedelmezősége 2,54%-al meghaladja a pontynál tapasztalt értéket, de az árbevételben mutatkozó alacsony, 9%-os részaránya miatt a halgazdáknak ügyelniük kell a helyes termékszerkezetre. A modellszámítások szerint 70/20%os ponty/busa arány mellett érhető el megfelelő szintű hektáronkénti jövedelem úgy, hogy a felkínált árualap igazodik az elmúlt évek fogyasztói szokásaihoz. A tógazdaságok az Európai Unióhoz történő csatlakozás után az agrár környezetvédelmi programok révén természetbarát termelésben érdekeltek, melynek alapvető eleme a bio-diverzitás fenntartása, a vízi életközösségek eltérő tápanyagforrásainak kihasználása. A halgazdálkodás ökonómiai vizsgálatainak eredményei is megerősítik ezt, bizonyítva az okszerű polikultúrás termelés szükségességét.

  • Mezőgazdasági vállalkozás önfinanszírozó képessége

    A társaságnál központi szerepet játszik a likviditás és a pénzgazdálkodás javítása. Megállapítható, hogy a vizsgálatomba bevont vállalkozás helyzete kedvezőbb a mezőgazdasági átlagnál, mivel a nagyobb támogatottságú ágazatok (szarvasmarha, tej) meghatározóak a termelési szerkezetében. A társaság a mezőgazdasági átlagnál magasabb mértékű állami támogatással önfinanszírozó képességét növelte. Látható, hogy a mezőgazdaság kedvezőtlen jövedelmezőségi helyzete ellenére, létezik átlagon felüli, jól működő vállalat. Ezek számának növelése kívánatos a további években.