100 évvel ezelőtt nevezték ki Reichenbach Béla professzort az akkor létesült Üzemtani tanszék élére a Budapesti Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának (1921-től Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem) mezőgazdasági osztályán. A tanszék különböző politikai rendszereken, egy világháborún és egy forradalmon keresztül, egy székhelyváltozáson és hat különböző egyetemi név- és szervezeti változáson átesve, különböző vezetőkkel töltötte be fontos szerepét az agrárfelsőoktatásban. A „gödöllői üzemtani iskola” néven vált híressé, és több generáció agrármérnökét, üzemszervező agrármérnökét, gazdasági agrármérnökét, vállalatgazdasági szakmérnökét, doktoranduszát és menedzserét képezte. A tanulmány az alapítás óta eltelt 100 év változásait tekinti át abban a reményben, hogy a tanszék a jövőben is folytatni tudja a magyar mezőgazdaság sikere érdekében kifejtett oktatási és kutatási tevékenységét. A tanulmány a tanszék jelenlegi helyzetéhez vezető utat vázolja fel, és kitér a következményekre is.
Blog
-
A növényi alapú húsimitátumok fogyasztói preferenciáinak vizsgálata Magyarországon
Az utóbbi évtizedekben bizonyossá vált, hogy nem csak a hiányos táplálkozás, de a túlzott étel fogyasztás is károsodást okozhat a szervezetben. Ezeknek jelentős része összefüggésbe hozható a nem megfelelő életmóddal, melyben a legnagyobb problémának két alappillér minősül, az egyik az egészségtelen táplálkozás, a másik a rendszeres testmozgás hiánya. A kutatás legfontosabb célkitűzése a fogyasztói preferenciák feltárása a növényi alapú húsimitátum termékekkel kapcsolatban. A kutatás célkitűzéseinek megvalósítására egy 500 fős országos reprezentatív megkérdezést indítottunk 2020 októberében. A kérdőív két fő részből állt össze. Elsőként a jellemző táplálkozási módokra kérdeztünk rá, majd a húshelyettesítők fogyasztói preferenciáit vizsgáltuk. A kutatás eredményei szerint a vezető táplálkozási mód a mindenevő, ehhez képest a többi alternatív táplálkozási forma aránya elenyésző. Megállapítottuk, hogy a mérsékelt húsfogyasztás egyre inkább jellemző a mindenevőkre is. A válaszadók 35%-a próbálta már ki a növényi alapú termékeket. Ebben az esetben a fiatalabbak és a nők nagyobb aránya figyelhető meg, illetve olyan személyeké, akik magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek. Ebben az esetben is erős befolyásoló tényező az észlelt egészségtudatosság mértéke. A nem-fogyasztás legfontosabb indokai közé tartoznak az ízhez kapcsolódó negatív hiedelmek és attitűdök, a húsevésről történő nehéz lemondás, valamint a növényi alapú húsimitátumokkal kapcsolatos egészség-anomáliák. A gyártók számára ez azt jelenti, hogy olyan növényi alapú termékeket kell kifejleszteniük, amelyek kiválóan imitálják a húsok megszokott állományát (állagát), színét és élvezeti értékét. Minél természetesebb összetételű egy növényi húsanalóg, annál nagyobb az esélye a sikeres piaci bevezetésre. A gyártmányfejlesztés legfontosabb szempontja tehát a két kategória azonossága, ami a helyettesíthetőség alapfeltétele lehet. A kutatás további következtetése, hogy a gyártók egyszerre célozhatják meg a vegetáriánus, vegán, illetve a flexitáriánus és a kevesebb húst fogyasztani akaró célcsoportokat.
-
Ágazati koncentráció az élelmiszerlánc mentén Magyarországon
Ebben a tanulmányban az élelmiszerlánc koncentrációs folyamatait és a szerkezetéből fakadó kockázati lehetőségeket vizsgáljuk Magyarországon 2015 és 2019 között. A népességnövekedés, az étrend változása és a klímaváltozás miatt az élelmiszerláncnak jelentős kihívásokkal kell szembenéznie. Ez legtöbbször az ágazati koncentráció növekedésével és szorosabb vertikális és horizontális együttműködés kialakításával járt. Az ágazati konszolidáció során viszont a kevésbé versenyképes ágazati szereplők, főleg a kistermelők és családi gazdaságok, kiszorulnak a piacról. Az EU és Magyarország agrárpolitikájának is hangsúlyos elemei a családi gazdaságok, de a termelői struktúra gyakran elaprózódott, az ágazati szintű összefogás pedig hiányos. Ennek tükrében ez a tanulmány az élelmiszeripari koncentrációt és annak lehetséges hatásait tárgyalja, egyéb tényezők, például az áringadozás és a környezeti kérdések szempontjából is. Az eredményeink azt mutatják, hogy a kiskereskedelem, az élelmiszer-feldolgozás és az alapanyag-termelés szintjei között jelentősek a koncentrációs eltérések. Az élelmiszerláncnak a jövőben egyre inkább csökkentenie kell a környezetterhelés mértékét, amely a versenyképesség erősítését és az ágazati összefogást igényli. Ezeknek a problémáknak a megoldása eddig is fontos volt, de a környezeti kihívások növekedésével még inkább hangsúlyossá vált.
-
Fedezeti pont alkalmazási lehetőségei a tejtermelésben
A hazai tejtermelés helyzetét számos tényező negatívan befolyásolja: magas az eszközigénye, fokozott a munkaerő-szükséglete, a klímaváltozásból eredő szélsőséges időjárás, a piaci helyzet instabil, és napjainkban – más állattenyésztési ágazatokhoz hasonlóan – az elszabadult takarmányárak okoznak komoly gondot a termelőknek. Ebben a helyzetben minden olyan hiteles eszköz, amely elemző, döntéstámogató szerepet tölt be, komoly segítséget jelenthet a gyakorlati szakemberek számára. A munkánk első részeként ezért egy termelésszimulációs modellt hoztunk létre, amely a két ellés közötti időszak (laktáció és szárazonállási időszak) termelési, költség- és jövedelemhelyzetét elemzi takarmányozási napokra lebontva, egy rögzített szempontrendszer alapján kiválasztott mintalaktáción keresztül. A modellel számos szcenárió elemezhető, ebben az anyagban a fedezeti pont tejtermelésben való alkalmazhatóságát vizsgáltuk. A munkát nehezítette, hogy a gyakorlatból átvett laktációk mindegyike hektikus lefutást mutat, így nehéz meghatározni egy pontot, ahol a nyereséges termelés veszteségessé változik. Az elemzésben többféle megközelítést alkalmaztunk, amelyeket részletesen bemutatunk. A fedezeti pont gyakorlatban való alkalmazásának alapja, hogy a tejelő szarvasmarha az egyetlen gazdasági állatfaj, amely esetében az üzemvezetési döntések meghozatalakor nagyüzemi körülmények között is lehet naprakész, egyedi termelési adatokat használni.
-
A paradicsom és az uborka versenyhelyzetének értékelése az Európai Unióban
A versenyképességgel szorosan összefügg a nemzetközi kereskedelem és a hozzá kapcsolódó kereskedelemelmélet. Az alábbi tanulmány fókuszában Magyarország versenyképessége áll, amely a kertészeti termékek közül a két legmeghatározóbb, a paradicsom és az uborka aspektusában veszi górcső alá a komparatív előny alakulását. Éppen ezért fő célkitűzés annak vizsgálata, hogy Magyarország rendelkezik-e komparatív előnnyel az EU28 országaival szemben a frisspiaci paradicsom és uborka esetében. A vizsgálat adatait a Faostat1 adatbázisa biztosította. A vizsgálat a 2004–2019 közötti időszakra koncentrál, ezeket 5 éves (átlag) ciklusokra bontja.
A választott módszer a komparatív előny mérésére leginkább elismert és elterjedt RCA-indexcsoport volt.
Bár Magyarország európai viszonylatban nem meghatározó zöldségtermelő ország, mégis jelentősége számottevő, a mezőgazdaság termelési értékének 10-13%-át képviseli a zöldség-gyümölcs ágazat. Az eredmények vonatkozásában megállapítható, hogy Magyarország sem a paradicsom, sem pedig az uborka esetén nem rendelkezik komparatív előnnyel. A paradicsomágazat értékeinél az RCA-mutató a 0 és 1 közötti tartományba esik, tehát komparatív előnyünk nincs. Stabil versenyelőnnyel Spanyolország és Hollandia rendelkezik, ezen országok minden vizsgált időszakban gyenge komparatív előnyt mutatnak, hiszen a mutató érteke meghaladja az 1-et, de nem éri el a 2-t. Az uborkaágazat esetében az eredmények szintén elmaradnak az elvárt értéktől. Az RCA-mutató a 0 és 1 közötti tartományba esik, értéke a 2004–2019-es időszakban 0,28, tehát egyértelműen megállapítható, hogy komparatív előnye hazánknak ebben az ágazatban sincs. Két ország esetében állapítható meg versenyelőny: Spanyolország és Hollandia indexei folyamatosan 1 feletti értéket mutatnak, így ezek az országok gyenge komparatív előnyt tudhatnak magukénak az EU28 viszonylatában. -
Mire jó egy fás legelő? – Esettanulmányok a Dél-Dunántúlról
Az elmúlt évtizedekben a tradicionális természetközeli gazdálkodási formák a mezőgazdaság fejlődésével fokozatosan háttérbe szorultak. Igaz ez a magyarországi fás legelős gazdálkodásra is, annak ellenére, hogy a fás legelők mind környezeti, mind gazdasági szempontból képesek hasznot hozni, különösen egy eddig alig vagy egyáltalán ki nem használt területen. Tanulmányunkban éppen ezért a fás legelők által nyújtott előnyökkel foglalkozunk. Az áttekintett szakirodalmak gerincét az Európában megvalósított és dokumentált, gyakorlatból vett fás legelős esettanulmányok képezik. A dolgozat másik felében egy fás legelős tradíciókban gazdag régióból, a Dél-Dunántúlról mutatunk be primer esettanulmányokat. Az esettanulmányok feldolgozása során a gazdasági tényezőkön túl az egyéb motiváló tényezőkkel is foglalkoztunk. Így pontosabb képet alkothattunk a gazdaságok kialakítása mögött álló okokról. A feldolgozott esettanulmányok kiértékelése tette lehetővé, hogy megfelelő szempontok mentén térképezzük fel a fás legelőket hasznosító dél-dunántúli gazdák véleményét. A mélyinterjús kutatásunk eredményei rámutatnak, hogy a neoklasszikus közgazdaságtan által feltételezett profitmaximalizáló racionalitás mellett más indítékok is vezérelhetik a gazdákat a fás legelőre alapozott állattartás működtetésére, ezek közül a legfontosabb a természetközeli, nyugodt életstílus. Fontos megfigyelés, hogy egyik vizsgált gazdaság sem tudott elérhető ösztönző támogatást igénybe venni, ami betudható a szigorú és igen specifikus kötelezettségeknek – a gazdálkodók véleménye szerint az elvárt fasűrűség kialakítása nem volt életszerű ezekben a pályázati kiírásokban.
-
Az „agribashing” megjelenése Franciaországban
Tanulmányomban egy, egyelőre leginkább a francia társadalmi beszédben előforduló kifejezéssel foglalkozom, amely a mezőgazdaság és a társadalom közötti viszony egyik jellemzője lehet. Az agribashing fogalom azokat a támadásokat jelenti, amelyeket a mezőgazdaságnak el kell viselnie különböző szereplőktől és helyzetekben. Az írásomban ennek a fogalomnak a jelentésével, illetve a mezőgazdaság és a társadalom közötti különböző interakciókkal kívánok foglalkozni. A kifejezés a francia agráriumban jelent meg, és megpróbálja leírni azokat a vélt vagy valós „zaklatásokat”, amelyeket az agrárszektornak vagy pedig az egyes termelőknek el kell viselniük. Már a kifejezés első megközelítésekor felmerülhet a kérdés, hogy mennyire megalapozott a fogalom használata egyáltalán, illetve hogy létezik-e jogos kritika vagy felvetés a társadalom részéről, amelyeket a mezőgazdaságnak meg kellene fogadnia, és hogy mennyire bölcs dolog ebben a vitában az államnak szerepet vállalnia, vagy egyáltalán milyen módon szabad megnyilvánulnia.
Vannak kétségtelenül olyan támadások és sokszor megalapozatlan kritikák, amelyek kifejezetten a mezőgazdaság és azok szereplői felé irányulnak. Ilyenekre jelentenek példát azok a történések (bűncselekmények), amikor telephelyekre törnek be, vagy gépeket és állatokat visznek el a termelők házaiból. A médiában is sokszor megjelennek igaztalan hírek vagy ferdítések, amelyek a gazdálkodók nagy részét sérthetik.
Az agribashingot és a mezőgazdasággal kapcsolatos támadásokat akár válságjelenségként is lehet azonosítani. A cikkben több olyan problémát jelzek (megélhetés, növényvédő szerekkel kapcsolatos kérdések, külföldi áruk), amelyek inkább vannak hatással a francia mezőgazdaságra, mint a félreértésekkel teli kritikák. A bűnözés ebben a kontextusban is megjelenik, és sajnos a termelők is elvethetik a sulykot tiltakozásaik során, amellyel akár erőszakos cselekményeket is megvalósíthatnak.
A téma a magyar tudomány és társadalom számára sem irreleváns, mivel a mezőgazdaság és a társadalom kapcsolata nálunk is számos kérdést vet fel. Ha esetleg ennek a fogalomnak a magyar átvételére gondolnánk, akkor elővigyázatosan kellene eljárni, mert nem kellően tisztázott, és a folyamatos megalapozatlan használata akadályozhatja a kiegyensúlyozott társadalmi párbeszédet, ugyanakkor a magyar mezőgazdaságnak (párhuzamosan a franciával) számos egyéb problémája is akad jelenleg (akár fontosabbak is). -
Uganda agrárkereskedelmi versenyképességének vizsgálata, különös tekintettel a kávékereskedelemre
Uganda földrajzi elhelyezkedése, kiemelkedő természeti adottságai és természeti erőforrásai révén alapvetően agrárországnak tekinthető. A gazdaságában és a nemzetközi kereskedelmében óriási szerepet játszik az agrárkereskedelem. Uganda a világ egyik legnagyobb kávétermelő és -exportáló országa. A tanulmány az ugandai mezőgazdaság külkereskedelmi versenyképességének vizsgálatával foglalkozik. Bemutatja a kelet-afrikai ország agrárgazdaságát és a még kiaknázatlan agrárkereskedelmének helyzetét, illetve lehetőségeit. Emellett Uganda agrárkereskedelmének legfőbb partnerországait, valamint a kávéfélék termékcsoportjának külkereskedelmi versenyképességét is vizsgálja Balassa-féle komparatívelőny-mutatók segítségével az 1994 és 2017 közötti időszakban. Továbbá a kereskedelem gravitációs modellje segítségével bemutatjuk, milyen főbb tényezők ösztönzik az ugandai kétoldalú agrárkereskedelmet. Az eredmények alapján megállapítható, hogy Uganda főbb exportpartnerei közül Kenya és Szudán áll az első helyen, míg a legfontosabb exporttermékcsoportok között a kávéfélék és a halfélék töltenek be jelentős szerepet. A Balassa-féle komparatívelőny-mutatók megmutatják, hogy hét kávé, tea, matétea és fűszerek főcsoportjába tartozó termék rendelkezett komparatív előnnyel. A gravitációs modell segítségével a tanulmányból kiderül, hogy az ugandai agrártermékek főként a földrajzilag közeli, hasonló hivatalos nyelvet beszélő, rendszerint magas GDP-vel rendelkező országokba kerülnek exportálásra.