Tanulmányomban egy, egyelőre leginkább a francia társadalmi beszédben előforduló kifejezéssel foglalkozom, amely a mezőgazdaság és a társadalom közötti viszony egyik jellemzője lehet. Az agribashing fogalom azokat a támadásokat jelenti, amelyeket a mezőgazdaságnak el kell viselnie különböző szereplőktől és helyzetekben. Az írásomban ennek a fogalomnak a jelentésével, illetve a mezőgazdaság és a társadalom közötti különböző interakciókkal kívánok foglalkozni. A kifejezés a francia agráriumban jelent meg, és megpróbálja leírni azokat a vélt vagy valós „zaklatásokat”, amelyeket az agrárszektornak vagy pedig az egyes termelőknek el kell viselniük. Már a kifejezés első megközelítésekor felmerülhet a kérdés, hogy mennyire megalapozott a fogalom használata egyáltalán, illetve hogy létezik-e jogos kritika vagy felvetés a társadalom részéről, amelyeket a mezőgazdaságnak meg kellene fogadnia, és hogy mennyire bölcs dolog ebben a vitában az államnak szerepet vállalnia, vagy egyáltalán milyen módon szabad megnyilvánulnia.
Vannak kétségtelenül olyan támadások és sokszor megalapozatlan kritikák, amelyek kifejezetten a mezőgazdaság és azok szereplői felé irányulnak. Ilyenekre jelentenek példát azok a történések (bűncselekmények), amikor telephelyekre törnek be, vagy gépeket és állatokat visznek el a termelők házaiból. A médiában is sokszor megjelennek igaztalan hírek vagy ferdítések, amelyek a gazdálkodók nagy részét sérthetik.
Az agribashingot és a mezőgazdasággal kapcsolatos támadásokat akár válságjelenségként is lehet azonosítani. A cikkben több olyan problémát jelzek (megélhetés, növényvédő szerekkel kapcsolatos kérdések, külföldi áruk), amelyek inkább vannak hatással a francia mezőgazdaságra, mint a félreértésekkel teli kritikák. A bűnözés ebben a kontextusban is megjelenik, és sajnos a termelők is elvethetik a sulykot tiltakozásaik során, amellyel akár erőszakos cselekményeket is megvalósíthatnak.
A téma a magyar tudomány és társadalom számára sem irreleváns, mivel a mezőgazdaság és a társadalom kapcsolata nálunk is számos kérdést vet fel. Ha esetleg ennek a fogalomnak a magyar átvételére gondolnánk, akkor elővigyázatosan kellene eljárni, mert nem kellően tisztázott, és a folyamatos megalapozatlan használata akadályozhatja a kiegyensúlyozott társadalmi párbeszédet, ugyanakkor a magyar mezőgazdaságnak (párhuzamosan a franciával) számos egyéb problémája is akad jelenleg (akár fontosabbak is).
Blog
-
Az „agribashing” megjelenése Franciaországban
-
A generációváltás akadályai és ösztönzői a magyar mezőgazdaságban
A mezőgazdaság jövője szempontjából az egyik legnagyobb kihívás a generációs megújulás, hiszen a gazdaságvezetők elöregedése a fiatal gazdákat segítő támogatások, intézkedések ellenére is évtizedek óta tartó probléma mind az európai Unióban, mind Magyarországon. A tanulmány szakirodalmi források, szekunder adatok elemzése, valamint két primer kérdőíves adatgyűjtés és szakértőkkel, gazdálkodókkal készített interjúk tapasztalatai alapján arra keresi a választ, hogy hazánkban mi jellemző a mezőgazdasági vállalkozások generációváltási folyamatára, mely üzemtípusokban jelenti a legnagyobb problémát, melyek a gazdaságátadás legfőbb akadályai és milyen eszközök segíthetik azt a leghatékonyabban. A kutatás kitér továbbá a támogatáspolitika és szabályozás generációváltásra való befolyásának vizsgálatára is. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy hazai környezetben a mezőgazdaságban a nemzedékváltás zömmel családon belül történik, legfőbb akadályozói az idős generáció alacsony gazdaságátadási hajlandósága mellett az átadást és öröklést érintő adminisztrációs terhek, a fiatalok földhöz és hitelhez jutási nehézségei, valamint az utódlás feltételeivel kapcsolatos információhiány. A kutatási eredmények szerint a megoldást a probléma komplex szemléletű, üzemtípus és szociodemográfiai jellemzők szerint differenciált kezelése jelentheti, amelyben a pénzügyi támogatások mellett az adózási, földügyi szabályozás, valamint a személyre szabott tudásátadás és információnyújtás együttesen segíti a mezőgazdasági üzemek fiatal generációknak történő átadását.
-
A Covid–19-járvány hatásainak vizsgálata a nemteljesítő hitelek trendjére
A pénzügyi stabilitás érdekében az európai Unió intézményrendszere kiemelt figyelmet fordít a nemteljesítő hitelek (non-performing loans, NPl) megelőzésére és kezelésére. Az összes érintettre kiterjedő tudatos és tervszerűen végrehajtott stratégia eredményeként mára az európai Unióban látványosan csökkent, Magyarországon pedig történelmi mélypontra süllyedt a nemteljesítő hitelek aránya. Jelen tanulmány célja a Covid–19 NPl-re gyakorolt hatásának vizsgálata az EU-ban, különös tekintettel a hazai mezőgazdasági ágazatra. A szerzők hipotézise szerint az NPl-ráta trendjét a Covid–19-járvány szignifikánsan nem befolyásolta sem az EU-ban általában, sem a hazai mezőgazdasági ágazatban. A kutatás longitudinális (trendelemzés) és keresztmetszeti vizsgálati módszerek alkalmazásával igazolja a hipotézis megalapozottságát. Az eredmények arra is rámutatnak, hogy a Covid–19 az egyes ágazatokat eltérően érintette, de a mezőgazdasági ágazat – az átmeneti zavarokat követően – az EU-ban és hazánkban is rugalmasan és jó eredménnyel reagált, amely a központi beavatkozások mellett szerepet játszott az ágazat NPl-szintjének alacsonyan tartásában. Az EU szintjén és hazánkban is bevezetett központi intézkedések hozzájárultak a pénzügyi stabilitás fenntartásához. A hazai mezőgazdasági ágazat sikeres alkalmazkodását a Covid–19 okozta helyzethez az is mutatja, hogy élen jár a Covid–19 alatt bevezetett fizetési moratóriumból a piaci feltételek közé való visszatérésben, amely egybeesik az uniós és a hazai bankfelügyelet ajánlásával. A tanulmány eredményei alapján a hazai mezőgazdaság fejlesztését biztosító külső, banki finanszírozás további fejlődésére lehet következtetni. A humánegészségügyi járványnak azonban még nincs vége, ezért továbbra is indokolt a Covid–19-hatások nyomon követése és elemzése.
-
Kelet-közép-európai növénytermesztő gazdaságok hatékonyságvizsgálata
A visegrádi országok különböző gazdasági aspektusokban történő összehasonlítása sok évre nyúlik vissza. Tanulmányunkban egyes közép- és kelet-európai országok mezőgazdasági és ezen belül a szántóföldi termelés jellemzői kerültek vizsgálataink körébe. A benchmarking jellegű vizsgálatok eredményei segítenek különböző rangsorok felállításában, ezáltal további lehetőségeket adnak ahhoz, hogy amennyiben egy ország adott területen fejlett, azt még tovább fejlessze, ezáltal a régióban vezető szerepet töltsön be. A vizsgálatok eredményei továbbá hozzájárulnak ahhoz is, hogy ha egy ország adott gazdasági mutatói esetlegesen átlagérték alattiak, akkor azok erősítésére, javítására helyezzenek nagyobb hangsúlyt.
A mezőgazdaság és ezen belül a szántóföldi növénytermesztés az elmúlt évtizedekben folyamatos technikai és technológiai fejlődésen ment keresztül, amely – természetesen más tényezőktől is függően – segítette az ágazat hatékonyságának növekedését. A termelési szerkezet, az emberi erőforrás, az eszközállomány, a tőkejavak mind-mind összefüggnek a kibocsátással, az eredménytermeléssel, amely összefüggéseket esetünkben leíró statisztikai módszerekkel igyekeztünk feltárni. Eredményeink a kilencéves idősoros adatok alapján rámutattak az emberi erőforrás, valamint az eszközellátottság különbségeire a növénytermesztő gazdaságoknál az országok között. Az elemzés során az eltérő output-input tényezők kombinációival a mezőgazdasági tevékenység hatékonyságát is értékelni tudtuk. Az eredményekre ugyanúgy hatással voltak az egyes országok rendszerváltást követő agrárgazdaság-politikai intézkedései, mint az azt megelőző termelési tradíció és az elmúlt három évtized piacorientált viszonyai is. Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a nagyobb átlagos üzemi méretű cseh és szlovák gazdaságok teljesítmény- és hatékonyságmutatói a legtöbb esetben kedvezőbb értéket képviselnek a többi vizsgált országhoz képest. A lengyel és a román gazdaságok élőmunka-ráfordításának hatékonysága elmarad a többi országhoz képest, de ezen mutató alakulása mindegyik ország esetén növekvő tendenciájú. Az eszközellátottság gazdaságokra vetített értéke szintén növekszik minden vizsgált országban. -
A fenntartható élelmiszer-fogyasztás szociális reprezentációja Veszprém megyében
Élelmiszerrendszerünk jelenlegi állapotában nem fenntartható, és egyre sérülékenyebbé válik a gyorsuló és kiszámíthatatlan változások miatt, ezek többek közt a klímaváltozás, az újonnan megjelenő betegségek, a biodiverzitás csökkenése, a túlnépesedés és az emberek közti egyenlőtlenségek növekedése. A fejlett régiókban az élelmiszer jelentős részét a pazarló fogyasztói magatartás miatt veszítjük el, vizsgálatuk kulcsfontosságú.
Az élelmiszerrendszer fenntarthatóságának témaköre összetett, melynek egyik alapköve a fogyasztók magatartása, valamint annak vizsgálata. Ahhoz, hogy feltárhassuk azokat az eddig ismeretlen implicit tartalmakat, amelyek a fogyasztói döntések során felmerülnek, a szociális reprezentációt vizsgáltuk. A kutatásban a Veszprém megyei fogyasztók (213 fő) szociális reprezentációját vizsgáljuk a fenntartható élelmiszer-fogyasztás szempontjából a szabad asszociációs játék segítségével, amely lehetőséget biztosít arra, hogy feltárja az implicit tartalmakat, és ennek köszönhetően jobban megérthetjük a fogyasztókat (implicit tudás alatt a nem tudatos emlékezést értjük).
A fenntartható élelmiszer-fogyasztásra érzelmi töltettel rendelkező, jellemzően pozitív asszociációk érkeztek, a polaritásindex magas, és a neutralitásindex alacsony. A leggyakrabban említett szavak az egészség (f = 75), a bio (f = 62) és a helyi termelő (f = 47). Jellemzően a helyi gazdasághoz kapcsolódó szavakra asszociáltak, az átlagnál magasabb pozitív polaritással, amiből arra lehet következtetni, hogy a Veszprém megyei fogyasztók szerint a helyi élelmiszerek preferálása a fenntarthatóság szempontjából fontos. Az eredmények utalnak emellett az egészség egyre növekvő szerepére, az adalékanyagok és egyéb vegyszerek negatív megítélésére, illetve arra a tényre, hogy az állati eredetű élelmiszerek túlfogyasztásának káros következményeit egyre többen ismerik fel.