Blog

  • A mezőgazdasági szén-dioxid-kibocsátást befolyásoló legfőbb tényezők vizsgálata

    A 21. századi mezőgazdaságban a fenntarthatóság világszerte kiemelt jelentőséggel bír, ezért kezeli többek között az EU is prioritásként ezt a kérdést. A szakirodalmi adatok alapján a mezőgazdaság felelős a Co2-kibocsátás egy – ha nem is túl nagy szeletéért. A klímaváltozásért elsősorban az üvegházhatású gázok tehetők felelőssé, amelyek közül a szén-dioxid mennyisége a legjelentősebb. A mezőgazdaság Co2-kibocsátása (ami a teljes Co2-kibocsátás 7,7-13,8%-át teszi ki) és a mezőgazdaság által kibocsátott összes üvegházhatású gáz együttes mennyisége (ami a teljes kibocsátás 14-18,4%-át adja) nagyon hasonló módon változott világviszonylatban a vizsgált időszakban, vagyis 1990 és 2016 között. Mind az állati eredetű termékek előállítása, mind a műtrágya használata növeli a Co2-kibocsátást.
    A jelen vizsgálat legfőbb célja annak megállapítása volt, hogy milyen tényezők határozzák meg a mezőgazdasági termelés Co2-kibocsátását – hiszen a mezőgazdaság Co2-kibocsátására ható tényezők feltárásával lehetőség nyílik lépéseket tenni a fenntarthatóság növelése érdekében. A kutatás a rendelkezésre álló világbanki és egyéb adatbázisokat felhasználva, több évtized adatait áttekintve vizsgálta országonként és országcsoportonként ezen tényezőket és az egyes tényezők kapcsolatát. A statisztikai módszerekkel feltárt összefüggések segítséget nyújtanak a szakembereknek, illetve a döntéshozóknak abban, hogy megtalálják azokat a beavatkozási lehetőségeket, melyekkel pozitívan befolyásolhatják a klímaváltozás megfékezését elősegítő folyamatokat. A megművelt területek optimális, kevesebb Co2-kibocsátással járó használata mindenképpen javasolt. Az állattenyésztés korlátozása és a kapcsolódó melléktermékek mennyiségének mérséklése szintén csökkenti a káros gázok kibocsátását, ezenkívül érdemes a trágyahasználatot is optimalizálni, megszüntetve az ideálisnál nagyobb mennyiségek felhasználását.

  • A klímainnovációs törekvések vizsgálata a dunántúli tervezési-statisztikai régiókban

    A mezőgazdasági ágazat rendkívül kiszolgáltatott az éghajlatváltozás egyre fokozódó hatásaival szemben. A szélsőséges időjárási események gyakoriságának növekedése, az elhúzódó és egyre intenzívebb hőhullámok, a vízszűkösség új keletű kihívások elé állítják a gazdálkodókat. A kutatás feltárja a hazai agrárgazdaságok klímaváltozással kapcsolatos tapasztalatait és tevékenységeit, továbbá bemutatja a Dunántúl (NUTS 2) országrészben vizsgált vállalkozásoknál megjelenő klímaorientált okos mezőgazdasági (Climate-Smart Agriculture, továbbiakban CSA) megoldásokat, illetve eszközöket, lehetőséget teremtve ezzel a figyelemfelkeltésre, a klímainnovációs tématerület jobb megismerésére és a jó gyakorlatok átadására, ezzel is segítve az ágazat fenntarthatósági szempontból pozitív irányú elmozdulását. Kutatásaink középpontjában az a hipotézis áll, miszerint a CSA-megoldások alkalmazása hatékonyan hozzájárul a fenntartható agrár- és vidékfejlesztés megvalósításához. Tanulmányunkban az országos mintából három dunántúli régió gazdálkodóinak CSA-fókuszú kvalitatív és kvantitatív értékelése kerül bemutatásra, melyben a mitigációs és adaptációs szempontok egyaránt megjelennek.
    Az eredmények alapján megállapítható, hogy a klímaorientált okos megközelítés a vállalatok, vállalkozások tervezési stratégiáiba, illetve tevékenységi portfóliójába történő beépítése hozzájárulhat ahhoz, hogy a gazdaságok termelékenysége és digitális átállása fenntartható módon váljon fejleszthetővé, miközben a klímakockázatok, az üvegházhatású gázok kibocsátása és az ágazat éghajlatváltozással szembeni sérülékenysége is csökkenthető. A magyarországi fenntartható agrár- és vidékfejlesztés megteremtése érdekében a CSA-eszközök fejlesztése és alkalmazása is meghatározó jelentőségű, kiemelkedő potenciállal bír, hiszen nemcsak az uniós klímapolitikai célokat, hanem a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveket is támogathatja, összhangban a zöld gazdaságfejlesztési célok és a digitális átmenet gyakorlati megvalósításával.

  • Az élelmiszer-termelés pénzügyi eredményei a Covid–19-pandémia első évében

    A mezőgazdasági és élelmiszeripari társas vállalkozások összességében jól reagáltak a 2020. évet jellemző kihívásokra (Covid–19-pandémia, afrikai sertéspestis, madárinfluenza) az előzetes adatok alapján. A mezőgazdasági üzemek a korábbi évinél 23,8 milliárd forinttal nagyobb, 169,4 milliárd forint adózás előtti eredménye az elmúlt öt évben a legmagasabbnak bizonyult. Az üzemi eredmény az adózás előtti eredményben tapasztalt 16,3 százalékos növekedéshez képest mérsékeltebb ütemben, 13,3 százalékkal, de ugyancsak nőtt. Az élelmiszer-feldolgozással foglalkozó társas vállalkozások üzemi tevékenységének eredménye 208,8 milliárd forintot ért el 2020-ban, ami több mint egyötödével haladta meg az egy évvel korábbit. A 153,8 milliárd forintos adózás előtti eredmény alakulásában ugyanakkor csak szerényebb, 9,3 százalékos növekedés mutatkozott, mert az egyébként is jellemzően veszteséges pénzügyi tevékenység negatív eredménye megkétszereződött az előző évhez képest. A jövedelem növekedését mindkét ágazatban az árak emelkedése mozgatta. A mezőgazdaságban a termelői árak dinamikus növekedése mellett az exportértékesítési árak is emelkedtek, azonban ez utóbbi a társas vállalkozások exportbevételében nem mutatkozott meg. A ráfordításárak egyes inputok (műtrágya és energia) esetében bekövetkezett jelentős mérséklődése szintén hozzájárult a jövedelemtöbblet eléréséhez az ágazatban. Az élelmiszeriparban az értékesítési árak a külpiacon emelkedtek jobban, de a belpiaci értékesítés árszínvonala is nőtt. A Covid–19-járvány első éve a hosszú lejáratú kötelezettségállomány felhalmozását eredményezte a két szektorban. A mezőgazdaságban a társas vállalkozások 21,3 százalékkal növelték hosszú lejáratú kötelezettségeiket, amelyhez legnagyobb mértékben a járvány hatásainak enyhítését célzó finanszírozási intézkedések járultak hozzá. Az élelmiszer-feldolgozásban a saját tőke stagnálása mellett a hosszú lejáratú kötelezettségek értéke egynegyedével bővült, ugyancsak a pandémiával összefüggésben bevezetett finanszírozási programoknak köszönhetően. Az ágazatban a különböző méretkategóriák közül leginkább a közepes, illetve az egyéb vállalkozások tudták javítani teljesítményüket, miközben a kisebbeket a pandémia jobban sújtotta.

  • A nyúlhúspiac és az egy főre jutó nyúlhúsfogyasztás alakulása Magyarországon

    Az alacsony koleszterin- és magas fehérjetartalma miatt a nyúlhús jó alternatíva lehet az emberi táplálkozásban (baromfi, sertés stb. mellett), így érdemesnek találtam áttekinteni a nyúlhúspiac és a nyúlhúsfogyasztás alakulását Magyarországon.
    A hivatalosan elérhető FAO-adatbázisok alapján látható, hogy nemcsak a világon, de az EU-ban és Magyarországon is kevés az eladott nyúl mennyisége (alacsony a nyúlhúsfogyasztás is, mivel az egy főre jutó fogyasztás 2019-ben a világon 0,46 kg volt; az EU-ban az ebből a szempontból vezető országokban: Csehország 3,72 kg/fő/év, Spanyolország 1,09 kg/év/fő, Szlovákia 0,82 kg/év/fő és Olaszország 0,75 kg/év/fő).
    A FAO adatbázisa alapján a nyúlhúsfogyasztás az összes húsfogyasztás megközelítőleg 3%-át tette ki az európai Unióban 2019-ben. Az EU-ban 234 ezer tonna nyúl- vagy mezei nyúlhúst termeltek 2019-ben, ami 8,94%-kal volt alacsonyabb a megelőző évhez képest. Ennek okai véleményem szerint a gazdasági válság negatív hatásai, a fogyasztók életmódváltása, étkezési szokásaik megváltozása, illetve a fogyasztók növekvő elégedetlensége a nyulak tartási körülményeivel (emellett a nyulak háziállatként való tartása is erősödik). Az EU-s nyúlhústermelésből Spanyolország 23%-kal, olasz- és Franciaország 18-18%-kal részesült. Ez a három ország az összes nyúlhústermelés megközelítőleg 60%-át adta. Ezen országokat a Cseh köztársaság, Németország, Magyarország (a magyar nyúlhústermelés erősen exportorientált) és Bulgária követte, melyek a termelés megközelítőleg 35%-át adták 2019-ben.
    Az export-import piac áttekintésénél figyelembe kellett venni, hogy egész nyúl vagy darabolt termékek kerülnek-e értékesítésre. Ennek oka, hogy azokban az országokban, ahol az egész nyulat adják el, ott az azonos mennyiség esetén kisebb árbevételhez lehet jutni. Ahol azonban darabolt termékek kerülnek értékesítésre, ott sokkal magasabb lesz az árbevétel, mivel az értékesebb hústermékek drágábban kerülnek eladásra. Az Európai Unió tagállamai közül a legnagyobb exportőrnek számító Spanyolországban kis súlyban vágják a nyulakat, így természetesen alacsonyabb áron tudják a húst értékesíteni. Ezzel szemben Magyarország a legigényesebb svájci és német piacra adja el a legtöbb darabolt termékét, ezért magasabb árbevételhez jut. Kutatásomban előrejelzést is készítettem a magyarországi nyúlhús fogyasztására vonatkozóan. A vizsgált adatok esetén látható, hogy 2019-ben a Közép-Magyarország régióban volt a legmagasabb a nyúl-, kecske- és juhhús fogyasztása (0,3 kg/fő/ év), a többi régióban alacsonyabb vagy elhanyagolható volt a mennyisége.
    A régiós vizsgálat alapján megállapítható, hogy a Dél- és Észak-Alföld régióban, illetve a Nyugat-Dunántúl régióban minimális csökkenés, míg a Közép-Magyarország régióban már minimális növekedés jelezhető előre a múltbéli adatok alapján.

  • A turizmus hatásainak megítélése Hajdúszoboszló lakosságának körében

    A tanulmány a turizmus hatásai iránti lakossági attitűdöket vizsgálja az egyik leglátogatottabb vidéki fürdőváros, Hajdúszoboszló esetében, ahol arra kerestük a választ, hogy a helyi közösség tagjai mennyire érzékelik az „overtourism” jeleit településükön, megítélésük szerint többségében pozitív vagy negatív hatást gyakorol a turizmus a város fejlődésére.
    A helyi lakosok körében végzett kérdőíves felmérés eredményei szerint a szociális kapcsolatok és a kulturális élet felélénkülése, a szolgáltatási szektor szerepének növekedése, a szakképzettség, nyelvtudás felértékelődése mind olyan pozitív hatás, melyet a helyiek nagymértékben érzékelnek. A nemzetközi tapasztalatoknak megfelelően a hazai turisztikai desztinációk, így Hajdúszoboszló lakói is szembesülhetnek a turizmus fejlődéséből eredő ingatlanár-emelkedéssel, amely az összefüggés-vizsgálat eredményei szerint főként az alkalmazottként dolgozó válaszadókat érinti negatívan. A válaszadók egyértelműen tapasztalják a zsúfoltság negatív hatásait, az ezekkel összefüggő környezeti problémákat.
    A helyi lakosok és a turisták közötti kapcsolat megítélése ambivalens volt: a megkérdezettek a többi hajdúszoboszlói polgárt kevésbé tartják vendégszeretőnek és segítőkésznek a turistákkal, mint saját magukat. Véleményük szerint más lakosok kevésbé örülnek a turistáknak, mint a válaszadók maguk, valamint a városlakók nagy része inkább negatív érzéseket táplál a látogatókkal szemben. Az eredmények tükrében megállapítható, hogy a túlzott turizmus számos jele tapasztalható volt a fürdővárosban a pandémia előtt, melyek a turizmus újraindulásával felerősödhetnek. A helyi döntéshozóknak fokozott figyelmet kell fordítaniuk a turizmus hatásainak nyomon követésére, beavatkozásra is szükség lehet a turisták elégedettségének és a lakosság életminőségének megőrzése, javítása érdekében, így például a zajvédelem, hulladékmenedzsment javítására, hagyományőrző rendezvények szervezésére, valamint kedvezmények bevezetésére a helyi lakosok számára.