Blog

  • A kajszitermesztés jövedelmezőségének alakulása a klímaváltozás tükrében

    A kajszi világszerte ismert és közkedvelt csonthéjas gyümölcsfaj, jó minőségű gyümölcsére Európában és hazánkban is stabil a piaci kereslet. Magyarország a gazdaságos termesztés északi határán helyezkedik el, ami kihívásokat és lehetőségeket egyaránt hordoz magában. A hazai 5 300 hektáros kajsziültetvény-felületen a terméshozamok erőteljesen ingadoznak – 6 000 és 34 000 tonna között –, főként a tavaszi fagyoknak és az elavult technológiának köszönhetően. Munkánk során különböző termesztéstechnológiák költségeinek, bevételeinek, jövedelemtermelő képességének alakulását értékeltük. A termesztés gazdaságossága szempontjából a fagyvédelem döntő tényező. A magas termelési színvonal (intenzív művelés) esetén még a kevésbé korszerű, félintenzív művelési rendszerű kajsziültetvények is elfogadható jövedelemtermelő képességet és jövedelmezőséget mutatnak, a magasabb tőkeigényű, termésvédelmi technológiákkal ellátott ültetvények viszont jóval nagyobb jövedelemtermelő képességgel rendelkeznek. A beruházáselemzés eredményei alapján a hasznos élettartama végére a félintenzív ültetvény csaknem 9 746 965 Ft átlagos nettó jelenértéket (NPV-t) termel hektáronként, a szuperintenzív ültetvény ennek 2,5-szeresét, a fagyvédelemmel ellátott szuperintenzív ültetvény pedig 3,6-szeresét.

  • Kutatás-fejlesztés és innováció az agrárgazdaságban – A magyar támogatási rendszer agrárgazdasági relevanciájának vizsgálata

    A tanulmány a magyar agrárkutatás-fejlesztési és innovációs támogatási rendszer agrárgazdasági relevanciáját vizsgálta a 2014–2020-as és a 2021–2027-es európai uniós fejlesztési ciklusokban. Az elemzés középpontjában a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program (GINOP) és GINOP Plusz kutatás-fejlesztési és innovációs konstrukciói, valamint az Európai Innovációs Partnerség a mezőgazdasági termelékenységért és fenntarthatóságért (EIP-AGRI) operatív csoportjai álltak.
    Az eredmények alapján megállapítható, hogy az agrárgazdasági relevanciájú projektek aránya mindkét programozási időszakban alacsony maradt. A támogatott fejlesztések jelentős része nem klasszikus kutatás-fejlesztési tevékenységhez, hanem technológiai modernizációhoz, digitalizációhoz és adaptív innovációhoz kapcsolódott. A mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó projektek száma különösen alacsony volt, miközben a támogatási összegek egyre inkább a nagyobb, tőkeerősebb szereplőknél összpontosultak.
    A két programozási időszak összehasonlítása alapján a támogatási rendszer koncentrációja erősödött: csökkent az agrárprojektek részaránya, ugyanakkor nőtt az átlagos projektméret és támogatási volumen. Ez arra utal, hogy a vállalati kutatás-fejlesztési és innovációs (KFI) konstrukciók elsősorban a magasabb technológiai és önerő-kapacitással rendelkező szereplők számára váltak ténylegesen hozzáférhetővé.
    Az EIP operatív csoportok jobban illeszkedtek az agrárgazdaság sajátos innovációs logikájához, mivel együttműködésre épülő, gyakorlatorientált projekteket támogattak, és kisebb szereplők számára is lehetőséget biztosítottak. Ugyanakkor a program volumene korlátozott maradt, miközben a 2021–2027-es időszakra tervezett folytatása mindeddig nem valósult meg.
    A vizsgálat összességében arra utal, hogy továbbra is jelentős eltérés figyelhető meg a stratégiai innovációs prioritások és a támogatások tényleges agrárgazdasági hozzáférhetősége között. Indokolt egy differenciáltabb, az agrárágazat sajátosságaihoz jobban illeszkedő támogatási rendszer kialakítása, amely erősebben támogatja a kisebb léptékű, együttműködés-alapú és gyakorlatorientált innovációkat. Az ágazati innovációs prioritások érvényesülését az agrárkutatási intézményrendszer átalakulása és a közvetlen szakpolitikai igények korlátozott integrációja is befolyásolta. Érdemes erősíteni a Wageningeni modellhez hasonló, egyetemi és alkalmazott kutatóintézeti funkciókat ötvöző agrár-, élelmiszer- és környezettudományi tudásközpontokat, ahol a szakpolitikai prioritások jobban érvényesülhetnek.

  • Az energiaellátottság hiánya, mint korlátozó tényező Újszentmargita község szemszögéből

    Az elmúlt években az energiapiac bizonytalanságai és az energiaköltségek növekedése következtében az energiaszegénység kérdésköre egyre hangsúlyosabbá vált, különösen a hátrányos helyzetű településeken. A tanulmány célja az energiaszegénység helyi szintű sajátosságainak feltárása Újszentmargita község példáján keresztül. A kutatás során szekunder adatok feldolgozására, valamint primer adatgyűjtésre, kérdőíves felmérésre került sor, amelyben 35 háztartás vett részt. A vizsgálat rávilágított arra, hogy a településen élők jelentős része alacsony jövedelmi helyzete, korszerűtlen lakóingatlanai, valamint magas energiaköltségei miatt érintett az energiaszegénységben. A kutatás eredményei alapján javaslatokat fogalmaztam meg a helyi szociális és energetikai programok megerősítésére, valamint egy hosszú távú energiaszegénységi stratégia kialakítására.