Blog

  • A turizmus hatásainak megítélése Hajdúszoboszló lakosságának körében

    A tanulmány a turizmus hatásai iránti lakossági attitűdöket vizsgálja az egyik leglátogatottabb vidéki fürdőváros, Hajdúszoboszló esetében, ahol arra kerestük a választ, hogy a helyi közösség tagjai mennyire érzékelik az „overtourism” jeleit településükön, megítélésük szerint többségében pozitív vagy negatív hatást gyakorol a turizmus a város fejlődésére.
    A helyi lakosok körében végzett kérdőíves felmérés eredményei szerint a szociális kapcsolatok és a kulturális élet felélénkülése, a szolgáltatási szektor szerepének növekedése, a szakképzettség, nyelvtudás felértékelődése mind olyan pozitív hatás, melyet a helyiek nagymértékben érzékelnek. A nemzetközi tapasztalatoknak megfelelően a hazai turisztikai desztinációk, így Hajdúszoboszló lakói is szembesülhetnek a turizmus fejlődéséből eredő ingatlanár-emelkedéssel, amely az összefüggés-vizsgálat eredményei szerint főként az alkalmazottként dolgozó válaszadókat érinti negatívan. A válaszadók egyértelműen tapasztalják a zsúfoltság negatív hatásait, az ezekkel összefüggő környezeti problémákat.
    A helyi lakosok és a turisták közötti kapcsolat megítélése ambivalens volt: a megkérdezettek a többi hajdúszoboszlói polgárt kevésbé tartják vendégszeretőnek és segítőkésznek a turistákkal, mint saját magukat. Véleményük szerint más lakosok kevésbé örülnek a turistáknak, mint a válaszadók maguk, valamint a városlakók nagy része inkább negatív érzéseket táplál a látogatókkal szemben. Az eredmények tükrében megállapítható, hogy a túlzott turizmus számos jele tapasztalható volt a fürdővárosban a pandémia előtt, melyek a turizmus újraindulásával felerősödhetnek. A helyi döntéshozóknak fokozott figyelmet kell fordítaniuk a turizmus hatásainak nyomon követésére, beavatkozásra is szükség lehet a turisták elégedettségének és a lakosság életminőségének megőrzése, javítása érdekében, így például a zajvédelem, hulladékmenedzsment javítására, hagyományőrző rendezvények szervezésére, valamint kedvezmények bevezetésére a helyi lakosok számára.

  • Az akvakultúra-ágazat globális, európai és magyarországi fejlődése

    Az elmúlt hét évtizedben a víziállat-termelés kibocsátása növekedett a leggyorsabban az állattenyésztési ágazatok közül, aminek üteme még a baromfiágazatét is meghaladta, és nagyon jelentős szerepet játszott a fejlődő országok lakossága fehérjeigényének kielégítésében. A világ víziállat-termelése az 1950. évi 19,3 millió tonnáról folyamatosan nőtt, míg 2018-ban elérte a 178,6 millió tonna termelési értéket, gyakorlatilag megkilencszereződött. A nyolcvanas évek közepétől a globális víziállat-termelés bővülését az akvakultúra-ágazat fejlődése tette lehetővé (különösen Ázsiában és azon belül Kínában). A globálisan zsákmányolt és tenyésztett víziállatok 87,6%-át (156,4 millió tonna) humán fogyasztásra értékesítették, az átlagos éves víziállat-fogyasztás világviszonylatban 20,2 kg/fő volt 2018-ban. Magyarország bruttó édesvízi haltermelése 25-30 ezer tonna volt átlagosan az elmúlt 20 évben, és a víziállatok importja átlagosan négyszeresen haladta meg az export (elsősorban élő áruhal) értékét. A hazai lakosság halfogyasztása (6,8 kg/fő) jelentősen elmarad az uniós tagországok (23,1 kg/fő) átlagértékétől, gyakorlatilag a legkisebb az EU-n belül, de folyamatosan emelkedik.

  • A Homokhátság településeinek tipizálása a rendszerváltás után

    A Duna–Tisza közi Homokhátság településeinek problémáit, kitörési pontjait Csatári Bálint és kollégái többször is vizsgálták. A klasszikus értelemben nem besorolható vidéki terület nagy bajban van, hiszen az elsivatagosodás fenyegetése mellett az újkori globalizáció hatásainak is ellent kell(ene) állnia, meg kell(ene) őriznie egyediségét, szépségét. Ehhez viszont olyan felmérésekre és vizsgálatokra van szükség, amelyek a döntéshozók számára megfelelő segítséget és alapot biztosítanak ahhoz, hogy olyan pénzügyi háttérrel megerősített cselekvési programot készítsenek, amely a Homokhátság adottságaira és a vidékgazdaságok erőforrásaira támaszkodva képes megalapozni a fenntartható vidékfejlesztést. A települések kategorizálásának problematikája, annak mikéntje régóta meglévő, ismert probléma, melyre egyfajta választ adhat az SPSS programban végzett faktor- és klaszteranalízis. A kategorizálás abban nyújt segítséget, hogy a vidékgazdaságok fejlesztési programjai a helyi adottságokra támaszkodhatnak, egymással összehasonlíthatók lesznek, és eredményeik kiértékelhetőkké válnak.

  • Piaci hatékonyság és üzemi jövedelmezőség a legeltetéses állattartásban Magyarországon

    Tanulmányunkban a legeltetéses állattartás piaci hatékonyságát vizsgáltuk 2006 és 2018 között. Jövedelmezőség (ROA) szempontjából javuló helyzetet láthatunk az ágazatban. A piaci hatékonyságot Markov-lánccal és profitperzisztencia-becsléssel vizsgáltuk. A klasszikus profitperzisztencia-becslésnél a szakirodalomból ismert, megszokott AR(1) modell helyett AR(1)–AR(3) modelleket becsültünk és a modellszelekciós kritérium alapján (Akaike információs kritérium, AIC) a legkedvezőbbet választottuk. A Markov-lánc-elemzés és a profitperzisztencia-becslés konzisztens eredményeket adott, a legeltetéses állattartásban alacsony a profitperzisztencia (λ) értéke, a vállalatok profitrátái gyorsan visszatérnek a piaci egyensúlyi szinthez, a piac hatékonyan működik. Az ágazati vagy üzemméret szerinti vizsgálatok rámutattak, hogy az egyéni gazdaságok nagyobb arányban felülről közelítik a piaci hozamot (pozitív (λ)), míg a gazdasági társaságok főként alulról (negatív (λ)). Az üzemméret alapján megállapítottuk, hogy a közepes méretű gazdaságokra nagyobb valószínűséggel jellemző a pozitív profitperzisztencia, mint a kis üzemméretű gazdaságokra. A hosszú távú profitperzisztencia vizsgálata alapján az üzemek húsz százalékának jövedelmezősége statisztikailag igazolhatóan eltér az egyensúlyi szinttől. Az eredményeink szakpolitikai szempontból jelentősek, hiszen azt mutatják, hogy a hazai legeltetéses állattartásban a piaci hatékonyság relatíve magas, a jövedelmezőségi szintet a piaci verseny határozza meg. Kiemelten fontosnak tartjuk egy olyan szakpolitikai stratégia kidolgozását, amely a legeltetéses állattartással foglalkozó gazdaságok további fejlődését, technológiai konvergenciáját, továbbá a közepes üzemmérettel rendelkező gazdaságok jövedelmezőségének stabilitását célozza meg.

  • A magyar élelmiszer megítélése az élelmiszer-vásárlási preferencia szerint kialakult fogyasztói szegmensek körében

    A fogyasztó vásárlói döntését a termék beltartalmi értékein túl a társadalmi, kulturális és pszichológiai tényezők is nagyban befolyásolják. Hasonlóképp hatnak rá olyan trendek, tendenciák, mint a globalizáció, a digitalizáció vagy épp a különböző gazdasági, társadalmi válságok. Tanulmányunkban az élelmiszer-vásárlói preferencia elemzésére fókuszáltunk, azon belül is kardinálisan az etnocentrizmus révén felerősödő hazai termékek vásárlásának okait és potenciális vásárlói körét elemeztük releváns szekunder adatok és kvantitatív primer eredmények tükrében. A téma magyar vonatkozása okán a kapcsolódó nemzetközi kutatások és irodalmi alapok bemutatása kiemelt szerepet kapott. Kutatásunk fókuszában annak vizsgálata állt, hogy a magyar élelmiszerek fogyasztóit milyen élelmiszer-vásárlói preferencia jellemzi. Az eredmények alapján az élelmiszer-vásárlói preferencia szerint egymástól jól elkülöníthető fogyasztói szegmenseket tudtunk karakterizálni, úgymint „impulzusvásárlók”, akik élelmiszert elsősorban annak külső, látható elemei és a reklámok alapján helyeznek fogyasztói kosarukba. a „tudatos élelmiszer-vásárlók” körét, akik a földrajzi elemek és a beltartalmi értékek körét tartják fontosnak. Az „árérzékenyek”, akik számára a legfontosabb szempontrendszerek az élelmiszer kiválasztása során az árhoz kötődő elemek, és végül a „Preferencia nélküliek” köre, akik kiforratlan értékrend hiányában nem értékeltek egyetlen preferencia-szempontot sem mintaátlagnál fontosabbnak. A kutatás eredményei arra is rávilágítottak, hogy az élelmiszer-vásárlói preferencia szerint kialakult szegmensek véleménye, hozzáállása a magyar élelmiszerhez eltérő képet mutat: a magyar élelmiszerek legfőbb fogyasztói a „tudatos élelmiszer-vásárlók”, míg az „impulzusvásárlók” és a
    „Preferencia nélküliek” potenciális célcsoportjai lehetnek a magyar élelmiszereknek. Ezek a fogyasztók könnyen befolyásolhatók a kiforratlan preferenciarendszer miatt, és további addicionális előnyt jelenthet a magyar élelmiszer-forgalmazók számára, hogy ezen fogyasztók esetében nem beszélhetünk erős árérzékenységről, azaz ők hajlandóak akár magasabb árat is megfizetni a termékért, ha az divatos, trendi, és barátaik által akceptált vásárlási eredményt produkál. Náluk sokkal inkább a társadalmi, szociális elismertség elérése lehet a legfőbb motiváló tényező. Meglátásunk szerint a két szegmens fogyasztói sikerrel rávehetők a magyar élelmiszerek vásárlására a megfelelő referenciaszemély hatására, kellően divatos, trendi motívumokra épülő edukációs kampány segítségével.

  • A 2018–2019-es magyarországi aszályhelyzet értékelése

    A mezőgazdasági káresemények közül az aszályok nagysága – a bejelentések száma, a károsodott terület, valamint a kifizetett kárenyhítő juttatás értéke alapján is – kiemelkedően magas, és az éghajlatváltozás következtében az egyik várható jelenség Magyarországon az aszályos időszakok gyakoriságának és hosszának további növekedése. Vizsgálatunk az aszálykárok és az öntözés közötti összefüggés feltárására irányult a Mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer (MKR) 2018–2019-es adatai alapján. Az eredmények igazolták, hogy az öntözött területeken kisebb arányú az aszálykár, mint a nem öntözött területeken, ezért az öntözés hatékonyan használható a kockázatmérséklő eszközök egyikeként. A károsodott területek nagy része kívül esik a jelenlegi öntözőrendszerek által lefedett hatásterületen, vagy azon belül, de az egységes kérelem alapján nem öntözött táblákon jelentkezik. A jogosultsági feltételek miatt az aszálykár-bejelentést tevő tagoknak kicsit több mint a fele részesült kárenyhítő juttatásban, számuk mindkét évben több mint 2100 volt. Az aszálykár-kifizetésben részesülőknél a kárenyhítő juttatások értéke mindkét évben jelentősen meghaladta a befizetett kárenyhítési hozzájárulást, de 2019-ben az aszálykár-kifizetés országosan is meghaladta a befizetések összegét.
    A kockázatkezelési rendszer hozzájárul az időjárási szélsőségek okozta károk enyhítéséhez, azonban jelenleg nem ösztönzi a termelői kockázatmérséklést. Az aszálykárok megelőzése érdekében kiemelt jelentősége lenne az öntözésfejlesztésnek, és különösen érdemes figyelni Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére, ahol kis kiterjedésű az öntözőrendszerek által lefedett hatásterület, és mindkét vizsgált évben jelentős aszálykár érte. A közeljövőben célszerű lenne a kockázatkezelési rendszer módosításával egy megelőző jellegű rendszer kialakítása, mely a vízmegtartó talajművelésre, a megfelelő vetésszerkezet kialakítására, a fenntartható vízgazdálkodásra, illetve a hatékony és okszerű öntözésre sarkallja a gazdálkodókat, így kisebb aszálykárosodás révén kevesebb kárenyhítő juttatás kerülne kifizetésre.

    Teljes cikk

  • Családi gazdasági keretek között működő méhészeti vállalkozás üzemtani vizsgálata

    Napjainkban az egészséges életmódra való törekvés kiemelt szerepet játszik a háztartások mindennapjaiban, mely elviekben a mézfogyasztással is szoros kapcsolatban van, de ennek ellenére a hazai fogyasztás még mindig alacsonynak mondható. Fontos megemlíteni, hogy habár a hazai állattenyésztésen belül a méhészet relatíve kisméretű ágazatnak tekinthető, a biodiverzitás fenntartásában és a vidéki foglalkoztatásban kiemelkedő jelentőséggel bír. Éppen ezért stratégiai kérdés, hogy a méhészeti tevékenységet folytatók továbbra is gyarapítsák állományukat.
    A tanulmány elsődleges célja annak megállapítása, hogy hazai vidéki körülmények között, családi gazdálkodás formájában végzett méhészeti tevékenység esetén minimálisan mekkora az az üzemméret, amely stabilan biztosítja egy vidéken élő átlagos középosztálybeli család megélhetését. Az elemzés során azt vizsgáltuk, hogy egy kistermelői formában, jelenleg 150 méhcsaládot meg nem haladó méretben működő méhészeti tevékenység képezheti-e egy kétgyermekes vidéki család megélhetésének alapját egy átlagos háztartás kiadásainak figyelembevételével, valamint mennyiben tud a méztermelés mint megélhetési forma hozzájárulni a vidék népességmegtartó képességéhez. Az elemzés alapját primer adatgyűjtés képezte, melynek tárgya egy hazai vidéki családi méhészet 2015 és 2020 közötti adatai. Ez az időszak a méztermelés hozamának és bevételének tekintetében egyaránt magában foglal kiemelkedő, átlagos és kevésbé jó éveket.
    Az elvégzett számítások alapján megállapítást nyert, hogy a leírt méhészet adottságait tekintve, a 2015 és 2020 közötti időszakot alapul véve ahhoz, hogy a családi kiadásokat fedezhesse a tevékenységből származó jövedelem, mintegy 181 méhcsaláddal való gazdálkodás (családi bevétel = 8335 ezer Ft/év) szükséges, elfogadható mértékű megtakarítás (fejlesztési alap) realizálása mellett támogatások felhasználása nélkül. Ekkora állomány esetében a családi gazdálkodásban komolyan mérlegelendő szempont a lehető legnagyobb fokú technológiai fejlesztés megvalósítása, a gépesítettség fokozása. Az elemzés rávilágított arra, hogy ilyen üzemméret mellett, kellő szaktudással reális perspektíva lehet a méhészkedés mint családi megélhetési forma. Alapvető fontosságú a gazdálkodás során ún. fejlesztési alap képzésére is törekedni, a méhészek számára elérhető támogatásokat igényelni és a pályázati lehetőségeket folyamatosan kihasználni.

    Teljes cikk