A mezőgazdasági káresemények közül az aszályok nagysága – a bejelentések száma, a károsodott terület, valamint a kifizetett kárenyhítő juttatás értéke alapján is – kiemelkedően magas, és az éghajlatváltozás következtében az egyik várható jelenség Magyarországon az aszályos időszakok gyakoriságának és hosszának további növekedése. Vizsgálatunk az aszálykárok és az öntözés közötti összefüggés feltárására irányult a Mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer (MKR) 2018–2019-es adatai alapján. Az eredmények igazolták, hogy az öntözött területeken kisebb arányú az aszálykár, mint a nem öntözött területeken, ezért az öntözés hatékonyan használható a kockázatmérséklő eszközök egyikeként. A károsodott területek nagy része kívül esik a jelenlegi öntözőrendszerek által lefedett hatásterületen, vagy azon belül, de az egységes kérelem alapján nem öntözött táblákon jelentkezik. A jogosultsági feltételek miatt az aszálykár-bejelentést tevő tagoknak kicsit több mint a fele részesült kárenyhítő juttatásban, számuk mindkét évben több mint 2100 volt. Az aszálykár-kifizetésben részesülőknél a kárenyhítő juttatások értéke mindkét évben jelentősen meghaladta a befizetett kárenyhítési hozzájárulást, de 2019-ben az aszálykár-kifizetés országosan is meghaladta a befizetések összegét.
A kockázatkezelési rendszer hozzájárul az időjárási szélsőségek okozta károk enyhítéséhez, azonban jelenleg nem ösztönzi a termelői kockázatmérséklést. Az aszálykárok megelőzése érdekében kiemelt jelentősége lenne az öntözésfejlesztésnek, és különösen érdemes figyelni Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére, ahol kis kiterjedésű az öntözőrendszerek által lefedett hatásterület, és mindkét vizsgált évben jelentős aszálykár érte. A közeljövőben célszerű lenne a kockázatkezelési rendszer módosításával egy megelőző jellegű rendszer kialakítása, mely a vízmegtartó talajművelésre, a megfelelő vetésszerkezet kialakítására, a fenntartható vízgazdálkodásra, illetve a hatékony és okszerű öntözésre sarkallja a gazdálkodókat, így kisebb aszálykárosodás révén kevesebb kárenyhítő juttatás kerülne kifizetésre.
Blog
-
Családi gazdasági keretek között működő méhészeti vállalkozás üzemtani vizsgálata
Napjainkban az egészséges életmódra való törekvés kiemelt szerepet játszik a háztartások mindennapjaiban, mely elviekben a mézfogyasztással is szoros kapcsolatban van, de ennek ellenére a hazai fogyasztás még mindig alacsonynak mondható. Fontos megemlíteni, hogy habár a hazai állattenyésztésen belül a méhészet relatíve kisméretű ágazatnak tekinthető, a biodiverzitás fenntartásában és a vidéki foglalkoztatásban kiemelkedő jelentőséggel bír. Éppen ezért stratégiai kérdés, hogy a méhészeti tevékenységet folytatók továbbra is gyarapítsák állományukat.
A tanulmány elsődleges célja annak megállapítása, hogy hazai vidéki körülmények között, családi gazdálkodás formájában végzett méhészeti tevékenység esetén minimálisan mekkora az az üzemméret, amely stabilan biztosítja egy vidéken élő átlagos középosztálybeli család megélhetését. Az elemzés során azt vizsgáltuk, hogy egy kistermelői formában, jelenleg 150 méhcsaládot meg nem haladó méretben működő méhészeti tevékenység képezheti-e egy kétgyermekes vidéki család megélhetésének alapját egy átlagos háztartás kiadásainak figyelembevételével, valamint mennyiben tud a méztermelés mint megélhetési forma hozzájárulni a vidék népességmegtartó képességéhez. Az elemzés alapját primer adatgyűjtés képezte, melynek tárgya egy hazai vidéki családi méhészet 2015 és 2020 közötti adatai. Ez az időszak a méztermelés hozamának és bevételének tekintetében egyaránt magában foglal kiemelkedő, átlagos és kevésbé jó éveket.
Az elvégzett számítások alapján megállapítást nyert, hogy a leírt méhészet adottságait tekintve, a 2015 és 2020 közötti időszakot alapul véve ahhoz, hogy a családi kiadásokat fedezhesse a tevékenységből származó jövedelem, mintegy 181 méhcsaláddal való gazdálkodás (családi bevétel = 8335 ezer Ft/év) szükséges, elfogadható mértékű megtakarítás (fejlesztési alap) realizálása mellett támogatások felhasználása nélkül. Ekkora állomány esetében a családi gazdálkodásban komolyan mérlegelendő szempont a lehető legnagyobb fokú technológiai fejlesztés megvalósítása, a gépesítettség fokozása. Az elemzés rávilágított arra, hogy ilyen üzemméret mellett, kellő szaktudással reális perspektíva lehet a méhészkedés mint családi megélhetési forma. Alapvető fontosságú a gazdálkodás során ún. fejlesztési alap képzésére is törekedni, a méhészek számára elérhető támogatásokat igényelni és a pályázati lehetőségeket folyamatosan kihasználni. -
Versenyképesség a nemzetközi narancskereskedelemben
A tanulmány a nemzetközi narancskereskedelem versenyképességét vizsgálja az 1993–2018 közötti időszakban globális adatok alapján. A kutatás a megnyilvánuló komparatív előnyök módszerét alkalmazza a friss gyümölcs, illetve az abból készült narancslé kereskedelmi adatainak elemzéséhez. A vizsgálat eredményeiből kiderül, hogy mely országok a világ legnagyobb narancs-, illetve narancslétermelői és exportőrei, valamint a cikk rámutat, hogy ezen államok a feldolgozott termék, vagy pedig a friss gyümölcs kereskedelmére koncentrálnak. Ugyan a világ legnagyobb narancstermelő országa Brazília, a gyümölcs nemzetközi kereskedelmében részt vevő top 10 ország között mégsem szerepel, ami rámutat arra, hogy az állam főleg feldolgozásra összpontosít. Brazília a világ narancsléexportjának 50-60 százalékát adja minden időszakban. A friss narancs exportpiacát tekintve nem tapasztalható magas koncentráció, azonban Spanyolország részesedése folyamatosan erősödik, mellette pedig Dél-Afrika és Egyiptom említhető meg feltörekvő országokként. Az elemzések szerint a nemzetközi narancskereskedelemben a friss narancs tekintetében Egyiptom komparatív előnye nőtt a legnagyobb mértékben, és az utóbbi időszakokban a legmagasabb eredményekkel rendelkezett, az országot Dél-Afrika, Görögország és Spanyolország követte. A narancslé kereskedelmének vizsgálatában nem meglepő, hogy Brazília rendelkezett a legnagyobb komparatív előnnyel, bár annak mértéke folyamatosan csökken. A komparatív előnyök dinamikus elemzésével nagymértékű csökkenés figyelhető meg az előnyök túlélési esélyeiben, rámutatva ezzel a folyamatosan élesedő versenyre a nemzetközi narancspiacon.
-
A multifunkcionális organikus mezőgazdaság energiatermelése és felhasználása: az Azienda Agricola modell energiagazdálkodási értelmezése és alkalmazása
A multifunkcionális organikus mezőgazdaság a fenntartható élelmiszer-termelés és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások alapfeltételeit biztosítja. A mezőgazdaság multifunkcionalitása magában foglalja a földhasználat, a komplex, az integrált növényvédelem, a tápanyag-utánpótlás, az állattenyésztés, a genetikai konzerváció, a mezőgazdasági termelést kiszolgáló technológiák és az energiahasznosítás rendszereit, továbbá a késztermékalapú termékszerkezetet, a mezőgazdasághoz kapcsolódó vagy az abból eredő ipari tevékenységeket és a szolgáltató szektor egyes részeit, így a mezőgazdasághoz kapcsolható turizmust és vendéglátást is. A mezőgazdasági termelés energiát használ fel, de ugyanakkor energia előállítására is kiválóan alkalmas egy holisztikus, körkörös gazdaságra épülő rendszeren belül, melynek lényege a termelési folyamatok, a termékszerkezet, a hulladékgazdálkodás, az energiatermelés és felhasználás, valamint a szolgáltatások egy rendszerben történő kezelése. Ilyen egységes rendszer az Azienda Agricola modell, melyet eredetileg a szőlészet és borászat területén fejlesztettek ki, de ennek szélesebb körű, a mezőgazdaság minden területére kiterjedő alkalmazását bátran javasolhatjuk, különös tekintettel a környezeti, szociális és gazdasági fenntarthatóság egyre növekvő követelményeire. A mezőgazdasági termelésben még mindig nagyon nagy mértékben használnak fosszilis energiahordozókat, melyeknek kiváltása ezzel a megújuló energiatermelésre és felhasználásra épülő rendszerrel megvalósítható lehet, úgy, hogy az organikus termékek előállítási költségei jelentős mértékben csökkennek. A koncepció lényege tehát az energia – élelmiszer/késztermék/szolgáltatás – zéró hulladék körkörös gazdálkodási rendszer kiépítése és fenntartása.
-
A hazai pontyhozamokat meghatározó tényezők és a termelést korlátozó erőforrások elemzése termelési függvény alapján
Bár a hazai tógazdasági termelés hosszabb időhorizontot tekintve stagnál, az egyes évek között jelentős fluktuáció mutatkozik a megtermelt hal mennyiségében, ahogy az egyes régiók és gazdaságok átlagos hozamaiban is szignifikánsak a különbségek. Jelen tanulmány keretében egy termelési függvény elemzésével választ szerettünk volna kapni arra, hogy melyek azok az inputtényezők és termelési infrastrukturális adottságok, amelyek magyarázzák az egyes üzemek és az egyes évek közötti különbségeket a pontyhozamokban. Szintén vizsgáltuk, hogy a termelési függvény alapján a munkaerőpiaci problémák és a klímaváltozással összefüggő esetleges vízhiány mekkora hatással lehet a szektor kibocsátására. Cobb–Douglas-modellt paramétereztünk 180 tógazdasági üzem adatai alapján, amelynek eredményváltozója a pontyhozam volt, magyarázó változói között pedig azon termelési tényezők (takarmány, tenyészanyag, élő munka, víz) és termelési infrastrukturális adottságok (nádas aránya, a tavak átlagos mélysége) szerepeltek, amelyekre elérhető üzemsoros adataink voltak. A termelési függvény paramétereinek elemzése során megállapítottuk, hogy a termelési inputok közül a takarmányhasználat és a tenyészanyag-kihelyezés intenzitásán kívül az egy hektárra jutó élő munka, valamint a felhasznált víz mennyisége is szignifikáns módon befolyásolja a hektáronkénti hozamok alakulását. Ezen túlmenően a termelési infrastruktúra jellemzői közül a nyílt vízfelület és a nádas egymás közötti aránya is meghatározó tényező, ugyanakkor a vízmélység nem bizonyult szignifikáns változónak a vizsgált gazdaságok adatai alapján. A modell szerint az országos termelési eredményt nagymértékben befolyásolja az előző év egy- és kétnyaras pontytermelése, vagyis az adott évre rendelkezésre álló tenyészanyag: 100 tonna behelyezett többlet tenyészanyag mintegy 270 tonnával növeli a lehalászási eredményeket. Ezzel szemben a foglalkoztatás jelenlegi szintje mellett a munkaerő-kínálat esetleges további szűkülése nem jelenthet komoly korlátozó tényezőt a hazai pontytermelés volumenének fenntartását tekintve, amennyiben a termelési függvény határtermékét vizsgáljuk. Végül a vízfelhasználást tekintve a paraméterezett függvény arra enged következtetni, hogy az a mintegy 30-50 millió m3-nyi mennyiség, amely az elmúlt évek során a különbséget képezte az egyes szezonok között a felhasznált víz tekintetében, szintén nincs jelentős hatással az országos termelés kilátásaira.
-
Bioélelmiszerek vásárlóinak jellemzői Magyarországon – az Ökopiac tanulságai
Az egészséges és környezettudatos életforma elterjedésével egyre nagyobb teret nyertek maguknak a speciális, funkcionális élelmiszerek, azon belül is külön kiemelendő az ökológiai termelésből származó termékek, azaz a biotermékek piaca.
A biotermékek népszerűsége a fogyasztók körében ma már vitathatatlan. Az elmúlt években folyamatosan nőtt a biotermékek fogyasztása mind globális, mind hazai viszonylatban, a kiemelkedő különbség azonban a növekedési tendencia mértékében rejlik. Hazánkban jelenleg a lakosságnak még mindig csak egy szűk rétege fogyaszt rendszeresen valamilyen bioélelmiszert, ezen belül pedig azok aránya, akik a termékeket valamilyen piacon szerzik be, szinte elenyésző. Magyarországon mindössze néhány olyan piac található, amely kifejezetten a biotermékekkel való kereskedelemre specializálódott, Budapesten is összesen három ilyen található.
Tanulmányunkban a legnagyobb hazai biopiacot (biokultúra Ökopiac) vizsgáltuk, és megállapítást nyert, hogy az itt rendszeresen vásárlók elsősorban magas iskolai végzettséggel bíró, közép-felső osztálybeli budapesti nők, akik leginkább gabonafélékből készült termékeket, zöldségeket és gyümölcsöket vásárolnak, havonta jellemzően több mint 25 000 Ft-ért. Az itt vásárlók rendszeresen megfordulnak az Ökopiacon, emellett pedig szupermarketekben, diszkontokban és bioélelmiszer-boltokban is vásárolnak. Az Ökopiac vásárlói a magyar átlaghoz képest jóval tájékozottabbak a különböző élelmiszer-jelöléseket illetően, s emellett tudatosan vásárolják ezeket az élelmiszereket annak ellenére, hogy tisztában vannak azzal, hogy az Ökopiac jellemző árszintje még a bioélelmiszerek között is kifejezetten magasnak mondható. -
Élelmiszer-vásárlási szokások a koronavírusjárvány második hullámában
Jelen kutatás legfőbb célkitűzése az élelmiszer-vásárlási szokások pandémiás helyzetben való megváltozásának feltérképezése volt szekunder és primer kutatás segítségével.
A szakirodalmi részben bemutatjuk a járványt, annak társadalmi hatásait, illetve az élelmiszer-vásárlásra gyakorolt hatását. A szekunder adatok azt mutatják, hogy a vírus tombolása miatti kényszerű otthonlét megváltoztatta az emberek élelmiszervásárlási szokásait. Világszerte pánikszerű felvásárlások kezdődtek az üzletekben, megnövekedett az érdeklődés az online élelmiszer-vásárlás iránt.
A megváltozott fogyasztói, vásárlói szokások feltárása érdekében kvantitatív kutatást végeztünk, 2020 októberében online önkitöltős kérdőív keretében vizsgáltuk a válaszadók élelmiszer-vásárlási szokásainak változását. A kvantitatív kutatás során feltételeztük, hogy eltérő vásárlási szokásaik vannak azoknak, akik a pandémiás időszakban kevesebbszer járnak élelmiszert vásárolni (megijedtek a vírustól), mint azoknak, akik kevésbé tartanak a vírustól. Akik kevesebbszer járnak vásárolni a pandémiás helyzetben, a vírus előtt gyakrabban vásároltak, mint azok, akik nem változtattak a szokásaikon.
A különböző üzleteket ugyanolyan gyakorisággal látogatták azok, akiknek megváltozott az élelmiszer-vásárlási szokása, és akiknek nem. A kereslet egyértelműen a tartós élelmiszerek iránt nőtt meg a hazai vásárlók körében, különösen a járványtól félők és emiatt ritkábban boltba járóknál. A vírustól félők és emiatt kevesebbszer vásárlók fogékonyabbak az online vásárlás kipróbálására. Az eredmények azt is mutatták, hogy akik nem változtattak élelmiszer-vásárlási szokásaikon, nem is félnek a vírustól, illetve annak hatásaitól. Az empirikus kutatás nem törekedett reprezentativitásra, de a bemutatott eredmények jól illusztrálják azokat a körülményeket, amelyek 2020-ban mind Magyarországon, mind világviszonylatban jellemezhették a fogyasztási és vásárlási szokásokat.
Empirikus kutatásunk rávilágított a koronavírus társadalmi-gazdasági hatásaira, különösen a megváltozott élelmiszer-vásárlási szokásokra. Az online kereskedelem térhódítása mellett a fogyasztók óvatosabbak, tudatosabbak lettek. Az online élelmiszer-vásárlás olyan általános trend, amely hazánkba is begyűrűzött, és ezt a pandémiás helyzet tovább fokozta. A vásárlói tudatosság fokozódása miatt a kereskedelmi üzletek olyan digitális megoldásokkal (applikáció fejlesztése, online bevásárlólista, webshop stb.) állnak elő, amelyek ezt a folyamatot még inkább elősegítik. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy ezek nem válnak általánosan elterjedtté, a magyar lakosság továbbra is ragaszkodik a fizikai üzletekhez és vásárláshoz.