A szűkös erőforrásokkal való gazdálkodás, az erőforrások megfelelő felhasználási céljának és módjának meghatározása a versenyképesség alapvető kérdése. Ezért a versenyképesség szoros kapcsolatban áll a termelékenység és hatékonyság fogalmaival, bár számos más tényező is befolyásolja azt. A versenyképesség mérését megnehezíti, hogy számos jelenleg még nehezen mérhető, számszerűsíthető tényező is jelentősen befolyásolhatja alakulását, ezért is van kiemelt jelentősége a számszerűsíthető elemek pontos értékelésének, köztük a termelékenységet és hatékonyságot befolyásoló tényezőknek. A jelen tanulmány a szerzők egy korábbi, a hatékonyság és termelékenység fogalmát vizsgáló tanulmánya folytatásának tekinthető, az ott elemzett mutatószámoknak a versenyképességgel való kapcsolatát, a versenyképességi vizsgálatokban való megjelenését kívánja elemezni.
Blog
-
Hízóalapanyag-előállításra specializálódott magyarországi sertéstelep létesítésének és üzemeltetésének költség-jövedelem és megtérülési viszonyai
A magyarországi sertéshizlalás nemzetközi összehasonlításban magas önköltsége alapvetően a genetikai alapokra, a tartás- és takarmányozástechnológiára, illetve a méretgazdaságossági kérdésekre vezethető vissza. Hazánkban a technológia azért is kiemelt kérdés, mert e tekintetben jelentős a lemaradásunk a fejlett európai versenytársakhoz képest.
A tanulmány célja, hogy esettanulmány jelleggel bemutassa egy zöldmezős beruházás eredményeként létrejött, kizárólag hízóalapanyag-utánpótlás előállítására szakosodott sertéstelep termelési és gazdasági mutatóinak alakulását a jelenlegi gazdasági környezetben. Ehhez a Szerzők primer adatgyűjtésen alapuló gazdasági kalkulációt (determinisztikus elven működő szimulációs modellt) készítettek, modellezve a telep reál- és pénzügyi folyamatait. A modell nem a számviteli nyilvántartásokból vezeti le a legfőbb gazdasági mutatókat, hanem a technológiai paraméterekből indult ki és a felmért naturális ráfordításokhoz rendeli azok egységárait. Az adatgyűjtés a 2017–2019 közötti időszakra irányult, és magában foglalja a termelési és technológiai adatokat, az input- és outputárakat, valamint a fajlagos költségtételeket.
A bemutatott, zöldmezős beruházás eredményeként létrejött, hízóalapanyag-utánpótlás előállítására szakosodott sertéstelep nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő termelési mutatókkal (kocaforgó, választott malacok száma, munkaerő-hatékonyság) jellemezhető, s ennek eredményeként a tevékenység jövedelemtermelő képessége is kedvező. Az egy kocára jutó nettó jövedelem 74 ezer forint, a költségarányos jövedelmezőség 19,7%. Ezzel magyarázható, hogy a tőkebefektetés megfelelő megtérülést mutat (IRR = 8,6%), amelyet a jelenlegi támogatási politika és finanszírozási környezet még kedvezőbbé tesz a vállalkozások számára. A kapott eredmények általánosíthatósága a vizsgálat esettanulmány jellegéből adódóan korlátos. Ugyanakkor az eredmények alátámasztják azt, hogy a hasonlóan nagy tőkeigényű, nagyméretű, nemzetközi szinten is korszerűnek tekinthető üzemek kialakítására szükség van a hatékonyság és a nemzetközi versenyképesség javítása érdekében. Természetesen ehhez megfelelő genetika, takarmányozástechnológia és szakértelem is szükséges. -
Hazai földnyilvántartási problémák a mezőgazdasági támogatásokkal kapcsolatban
Kutatásunk célkitűzése volt a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer (MePAR) és az egységes ingatlan-nyilvántartás működésének megismerése, elsősorban szakirodalmi kutatások segítségével, majd e nyilvántartási rendszerek egymással, illetve a valós területadatokkal való összevetése helyszíni, precíziós földmérő műszerrel végzett mérések alapján.
A vizsgálat eredményeiből megállapítható, hogy a különböző földterület-nyilvántartási rendszerek által tárolt területadatok jelentősen eltérhetnek egymástól, melynek legfőbb oka az egyes rendszerek eltérő szemléletében, valamint az alkalmazott különböző vetítési alapokban keresendő. A kutatás által igazolt hipotézis alapján a fenti probléma megoldására a javaslatunk egy egységes földterület-nyilvántartó rendszer létrehozása, mely egyaránt tartalmazza az ingatlan-nyilvántartási, természetvédelmi és a mezőgazdasági támogatások szempontjából jelentős területi információkat. -
A precíziós vetéstechnológia kukoricahozamra gyakorolt hatásának vizsgálata – esettanulmány
Somogy megyei mintaterületen végeztünk vizsgálatokat precíziós vető- és betakarítógépek gyűjtött adatainak felhasználásával. A vizsgálat célja volt, hogy a differenciált tőszámú vetéssel kapcsolatos vezetői döntések megalapozásában segítséget adjunk a gazdálkodónak. Közepes tenyészidejű árukukorica terméseredményét, valamint a vetéselőírási térkép, a vetőgépek vetőmagkiosztási és a betakarítás precíziós adatait, továbbá a terület NDVI-adatait használtuk, amelyet kiegészítettünk a GPS-mérésből kapott magassági adatokkal. Tanulmányunkban bemutatjuk a differenciált tőszámú vetés eredményességére vonatkozó eredményeket és annak hatását a kukorica hozamának alakulására. QGIS program segítségével a területet lefedő rácsot hoztunk létre; 6110 db megfigyelési egységhez rendeltük a felsorolt adatokat. A vetőgéptípus, valamint a vetéselőírási kategóriák hatásának leírására lineáris modellt, a páronkénti összehasonlításra Bonferroni-tesztet és Student-féle t-próbát alkalmaztunk. A vizsgálatok igazolták, hogy a differenciált dózisú vetőmagkiosztás hatást gyakorol a betakarított hozamra, azonban abban jelentős módosító szerepet játszik a vetőgéptípus, valamint a tábla heterogén talajadottságai. Eredményeink szerint ha hagyományos vetőgép helyett differenciált vetésre alkalmas vetőgépet és 60 ezres helyett 70 ezres tőszámot alkalmazunk, akkor 0,42-0,69 tonnával nagyobb a hozam; a 80 ezres tőszám esetén a hozamnövekmény kisebb, átlagosan 0,23-0,63 tonna hektáronként. A későbbiekben a domborzat és a termőképességi adatok bevonásával többváltozós hozam-előrejelzési modell kidolgozása a célunk. A gazdaság a mintaterületen a továbbiakban is gyűjti a precíziós adatokat, így hozamtérképezési vizsgálatokra is sor kerülhet.
-
A fenntartható gazdálkodás és a méretgazdaságosság kölcsönhatásai
A fenntarthatóság hármas pillére a környezeti, a gazdasági és a társadalmi fenntarthatóság. Ez a hármas különös aktualitást kap a mezőgazdaság esetében. Termelői szinten vizsgálva a gazdasági oldalt alaptétel, hogy az üzemeknek egyedi szinten is biztosítaniuk kell legalább az egyszerű újratermeléshez szükséges jövedelmet. A méretgazdaságosság kérdésének vizsgálata igen hamar megjelent az üzemtani tanokban.
A cikk a méretgazdaságosság ökonómiai alapelve mentén vizsgálja az ágazati és az üzemi méretre ható faktorokat, valamint a fenntarthatósággal összefüggésben az egyre nagyobb teret kapó precíziós mezőgazdaság terjedését gátló és támogató tényezőket. A méretgazdaságosság helyét és az üzemtani tudomány fejlődését taglaló részben a tanulmány – a teljesség igénye nélkül – kísérletet tesz a nemzetközi és hazai szakirodalom összegzésére.
A termelés intenzitásának növekedése, a mezőgazdaság elmúlt évtizedekben bekövetkezett műszaki fejlődése, a ráfordítások hatékonyságnövekedése a termékpálya szereplői számára megválaszolandó kérdésként teszi fel, hogy adott körülmények között milyen „méretben”, milyen együttműködések mentén lehet versenyképes termelést folytatni minden szempontból fenntartható módon. A precíziós gazdálkodás már bizonyította létjogosultságát, meghatározott feltételek mellett a versenyképesség egyik technológiai megoldása. Nem önmagában a termelés mérete a meghatározó: tulajdonviszonyoktól, szervezeti formától függetlenül mind a nagyüzemek, mind a kis- és középüzemek technológiája lehet. Ez utóbbi esetben fontos feltárni mindazokat a horizontális és vertikális kapcsolatokat, amelyekkel gazdaságszinten át lehet hidalni a fennálló méretgazdaságossági korlátokat.
A fenntartható fejlődésben a precíziós gazdálkodás szerepe nem vitatható. A mezőgazdaság „intelligens gazdaság” (Smart Farm) irányába történő elmozdulása elengedhetetlen feladata az ágazat minden szereplőjének. A klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás (Climate-Smart Agriculture, CSA) hangsúlyozza a rugalmas, rendszerszemléletű megoldások/technológiák alkalmazásának szükségességét, innovatív szakpolitikai és finanszírozási intézkedésekkel támogatva. -
A versenyképesség térgazdaságtani összefüggései a mezőgazdaságban
A verseny, versenyképesség fogalmak értelmezése, a kapcsolódó közgazdasági kérdések tudományos előélete nem tekinthető kevésbé kutatott területnek. Ennek ellenére sem lehet azt állítani, hogy a fogalmak értelmezése, a kapcsolódó kérdésekre adott válaszok, a versenyképesség megjelenítésére alkalmas mutatószámok, azok számításának algoritmusa egységes és letisztult lenne.
Még inkább igaznak tekinthető ez a megállapítás a mezőgazdaság esetében, mivel a mezőgazdasági termelés ismert sajátosságai nagyon sok esetben módosítanak, vagy adott esetben felülírnak közgazdasági összefüggéseket a sajátosságok, a gazdálkodás rendszerében bekövetkezett változások miatt. A versenyképességhez kapcsolódó kérdések megválaszolásánál ma már nem nélkülözhetők a regionális tudományok által definiált és sok vonatkozásban kikutatott kategóriák, a fennálló összefüggések értelmezése: úgymint a külső és belső tér, a vidék, a vidékgazdaság, a térbeli egység versenyképessége stb. Mindez azért van így, mert a mezőgazdaságnak sajátos a viszonya az erőforrásokhoz (természeti erőforrásokat aktívan felhasználja), azok egy része korlátos, térbeni elhelyezkedésük pozíciója, a versenyképességben betöltött szerepük folyamatosan átértékelődik, módosul.
A tanulmányban a következő kérdésekre keressük a választ: a mezőgazdasági termelés térbeli elhelyezkedésével együtt járó komparatív előnyök gazdasági vetületei érvényesülnek-e? A mezőgazdasági vállalatok által generált relációs viszonyok (belső terek), összességében a mezőgazdaság térgazdaságtani vonatkozásai hogyan hatnak a termék, illetve a mezőgazdasági vállalat versenyképességére? A mezőgazdaság térgazdasági vonatkozásainak van-e, illetve a jövőt illetően lesz-e aktualitása?