Blog

  • A magyar méhészeti ágazat elmúlt 20 éve – Termelési alapok

    A méhészet alapvető szerepet játszik a mezőgazdaságban, egyrészt a növények beporzása, másrészt a méz és az egyéb méhészeti termékek előállítása kapcsán. A méhészet a magyar mezőgazdaság bruttó termelési értékéhez megközelítőleg 1%-kal, az állattenyésztés értékéhez csaknem 5%-kal járul hozzá. Az utóbbi években a Magyarországon megtermelt méz jelentős része, több mint 80%-a hordós kiszerelésben exportra került, jellemzően nyugat-európai országokba. Azonban a jelenlegi gazdasági helyzet komoly kihívások elé állítja a hazai ágazat szereplőit, Magyarország mézexportja csökkenő tendenciát mutat és a koronavírus által okozott gazdasági károk magyar méhészetekre gyakorolt hatása jelenleg még kiszámíthatatlan. Jelen tanulmány egy cikksorozat első része. Célunk, hogy a sorozat keretében bemutassuk a magyar méhészeti ágazat elmúlt 20 évének alapvető tendenciáit, főbb folyamatait, a változások alapvető mozgatórugóit és az ágazat előtt álló legfőbb kihívásokat. A cikk a magyar méhészet fontosabb gazdasági mutatóit és azok változásait ismerteti a 2000 és 2018 közötti időszakra vonatkozóan. Részletesen bemutatásra kerül a méhészetek és méhcsaládok számának, az éves átlagos méhsűrűség és méztermelés, valamint a méhcsaládonkénti éves átlagos mézhozam változása. Az eredményekből kiderül, hogy mely régiókban a legmagasabb a méhcsaládok száma, illetve a méhészetek területi koncentráltságát is bemutatjuk. Az elemzéshez felhasznált adatokat a magyar méhészeti nemzeti programok, az Országos Magyar Méhészeti egyesület (a továbbiakban OMME), a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), a Faostat, a Statista és a Trade Map biztosította.

    Teljes cikk

  • Egy magyar sertéságazati integráció pénzügyi modellezése

    Jelen vizsgálat egy most is sikeresen működő magyarországi nagyüzemi sertéstelepet figyelembe véve mutatja be az integráció által nyújtott pénzügyi előnyöket, amelyek egy tárgyév gazdálkodásában is jól mérhetően megmutatkoznak. Megállapítható, hogy a mezőgazdasági ágazatok versenyképességét nagyban befolyásolja a termelés pénzáramainak tervezhetősége és a nehezen előre jelezhető gazdasági események kiküszöbölése. A sertéstenyésztésben a fenti kitételek különösen fontos szerepet játszanak, mivel egy olyan forgóeszköz-igényes ágazatról van szó, amelyben akár egy rövidebb periódusban felmerülő bevételi zavar vagy pluszköltség felmerülése is termelési nehézségekhez, illetve kisebb termelők esetében akár fizetésképtelenséghez is vezethet. Ezt a problémát felismerve több vezető sertéstenyésztő ország olyan szintre fejlesztette integrációját, hogy akár a teljes termékpályát is átfogják, amely így a tenyészalapanyagtól kezdve a takarmányon át egészen a feldolgozásig szabályozva van. Ebből következően pedig a termelők a nagyobb volumen által alapanyag-beszerzéskor jelentős költségmegtakarítást érhetnek el, másrészt a végtermék értékesítése után bevételeiket is pontosan tudják tervezni. Az említett példa hazánkban kevésbé figyelhető meg közvetlenül a sertéságazatban, azonban fontos megemlíteni, hogy vannak olyan szövetkezések, ahol ezeket a módszereket alkalmazzák, és általában a fizetési határidők csökkentésével vagy a végtermék szervezett elosztásával érnek el pluszbevételt.
    Ahhoz, hogy az itthon alkalmazott módszerek sikerességét mérni lehessen, jelen vizsgálatban egy pénzáramokat alkalmazó modell felállítására került sor, melynek alapját egy 600 kocával termelő telep gazdálkodási adatai adták, levetítve a szabadpiacra és az egyik hazai vezető integrációra. A kiadási oldalon fontos kiemelni a költségek felmerülésének ütemét, ami akár heti szintű is lehet. Az így kapott adatokat különböző hatékonysági számításokkal lehet összevetni.
    Az eredmények elemzése alapján megállapíthatóvá vált, hogy az integrációhoz tartozó modell sikeresebbnek bizonyult, mivel bevételi és hatékonysági mutatók tekintetében is magasabb értékek jelentkeztek. Fontos megállapítás, hogy a jelen előnyök minimális ráfordítással elérhetők, azonban éves szinten akár több millió forintos előnyt is jelenthetnek egy ilyen méretű termelőüzem gazdálkodásában.

    Teljes cikk

  • A magyar tejvertikum ártranszmissziójának vizsgálata 2004 és 2018 között

    A hazai tejvertikum esetében a jelenlegi trend szerint bővülő kibocsátás mellett a hazai fogyasztásban enyhe csökkenés tapasztalható, emellett látható, hogy a termelők, gazdák tekinthetők a legkiszolgáltatottabbnak az ellátási láncban. A feldolgozói szegmensben részt vevő jellemzően kis számú, viszont tőkeerős nagyvállalatok és koncentrálódó kiskereskedelmi, általánosan külföldi tulajdonban lévő multinacionális cégek vertikális láncában a termelők kiszolgáltatottsága feltételezhető. A kutatás célja ezen megállapítások statisztikai módszerekkel való alátámasztása. A szükséges szekunder adatforrást az AKI és a KSH adatbázisa szolgáltatta, mely a Microsoft Excel program segítségével került kiértékelésre.
    Az elemzés tárgya volt a termelői nyerstej, a feldolgozói tej, vaj, túró, tejföl és sajt, valamint a fogyasztói tej, vaj, túró, tejföl és sajt árinformációi 2004. januárjától 2018. decemberéig havi bontásban, melyeket a megfelelő indexekkel való deflálást követően először ötéves periódusokra osztva, az idősor adatait alapstatisztikai középértékekkel (átlag, szórás, relatív szórás) jellemeztük, melyből kiderült, hogy a termelői, illetve a feldolgozói szakasz árai magasabb volatilitást produkáltak, mint a fogyasztói szakasz árai.
    Az ártranszmissziós vizsgálatok alapján a termékláncok szintjei között pozitív aszimmetrikus ártranszmissziós kapcsolat feltételezhető, amely szerint az inputoldal emelkedése nagyobb arányban mutatkozik az outputoldal áraiban, míg az inputoldal csökkenése kisebb arányban jelentkezik az outputoldal áraiban.
    Az árrések vizsgálatánál látható, hogy a tej, vaj és tejföl feldolgozói és fogyasztói árrései növekedtek, míg a túró és sajt árrései redukálódtak. A termelői nyers tej és a feldolgozói, valamint fogyasztói árrések között a lineáris regressziós függvény alapján megállapítható, hogy átlagosan közepes és szignifikáns a statisztikai kapcsolat. Az eredmények szerint a termelői nyers tej árának növekedése valamennyi esetben csökkentette a magasabb szinten elérhető árrés nagyságát.

    Teljes cikk

  • Mezőgazdaság 4.0 – relevancia, lehetőségek, kihívások

    Az ipar 4.0 fogalma mellett már magyar nyelven is találkozunk szakmai portálokon, illetve szakmai kiadványokban a mezőgazdaság 4.0 fogalmával. A fogalom nemzetközi viszonylatban is egyre elterjedtebb: az Agriculture 4.0 (német nyelvterületen Landwirtschaft 4.0), illetve szinonimaként a smart agriculture, smart farming vagy digital agriculture kifejezések a szakmai és tudományos diskurzus részeivé váltak. Az egyre szélesebb körű nemzetközi és hazai használat ellenére itthon a mezőgazdaság 4.0 fogalom felbukkanása a szakirodalomban még nem gyakori.
    A mezőgazdaság 4.0 fogalma azonban bővebb, mint a precíziós gazdálkodásé: míg utóbbi inkább a mezőgazdasági gépek hatékonyságát írja le, előbbit a különböző – akár külső forrásokból származó – adatokon alapuló, az adatokat összekapcsoló és egymással folyamatosan kapcsolatban lévő eszközök és megoldások jellemzik. A precíziós gazdálkodás – a mezőgazdaság 3.0 – így előfeltétele a mezőgazdaság 4.0 létrejöttének.
    A mezőgazdaság 4.0 az adatokról, az adatok összekapcsolásáról és az adatok alapján meghozott, részben automatizált döntésekről szól. A mezőgazdaság jelenleg zajló, 4.0 átalakulása így részben túlmutat a mezőgazdasági telep – szűken vett – területén és tevékenységén.
    Az adatok összekapcsolásának és az ezekből származó megoldásoknak számos előnye van; például kevesebb üzemanyagot, műtrágyát és növényvédő szert kell kijuttatni, így a környezeti terhelés csökkenthető. A folyamatos adatgyűjtés az azonnali beavatkozást is (pl. permetezés) lehetővé teszi. A digitalizálás révén az adminisztrációs feladatok elvégzése és a munkafolyamatok szervezése is könnyebbé válik.
    Az adatokon alapuló mezőgazdaság azonban kihívásokat és veszélyeket is hordoz magában. Kihívásként jelenik meg például az adatfeldolgozás kérdése, a megfelelő vezeték nélküli internetkapcsolatok kiépítése, az adatok kompatibilitása, illetve az ezekhez kapcsolódó jogi kérdések, míg lehetséges veszélyforrásként adatbiztonsági, adattulajdonjogi kérdések merülnek fel.
    A digitalizáció folyamata – a kihívások és veszélyek ellenére – a Covid–19-járvány hatására felgyorsulhat.

    Teljes cikk

  • A Vidékfejlesztési Program 2014–2020 hatása a mezőgazdasági beruházásokra és a helyi gazdaság erősödésére

    A vidékfejlesztés értékelésében fő gazdasági szempont a gazdálkodók versenyképességének növelése. A mezőgazdaság versenyképességének változása egyrészt a támogatott mezőgazdasági üzemek szerkezetátalakításának, korszerűsítésének számbavételével, másrészt a gazdasági teljesítményüket jellemző hatásindikátorok értékelésével, kontrollcsoportos vizsgálattal került megítélésre. A 2014–2017 közötti időszakban a támogatott üzemek esetében a nem fizetett családi munkaerőre jutó átlagos mezőgazdasági vállalkozói jövedelem (7571,9 ezer forint/ÉME) növekedése kiemelkedő (5063,5 ezer Ft/ÉME-vel magasabb, mint a kontrollcsoport növekedése). A mezőgazdasági tényezőjövedelem (9778,2 ezer forint/ÉME) növekedése 1605,9 ezer forint/ÉME, ami 312,2 ezer Ft/ÉME-vel, 24,1 százalékkal magasabb, mint a kontrollcsoport egy munkaerőre jutó átlagos nettó hozzáadott értékének (8518,2 ezer forint/ÉME) növekedése (1260,0 ezer forint/ÉME).
    A mezőgazdaság éves átlagos TFP-változását összetevőire felbontva a technológiai hatékonyság mind a támogatott, mind a kontrollüzemcsoport esetében javult a vizsgált időszakban. Az EU28 viszonylatában a magyar teljesítmény legfeljebb a jelenlegi nemzetközi versenyképesség megőrzéséhez elegendő, magasabb az EU28 átlagánál, de alacsonyabb az új tagországok, az EU13 átlagos TFP-növekedésénél, amely a vizsgált időszakban Lengyelországban, a balti államokban, Szlovákiában és Bulgáriában nagyobb volt, mint Magyarországon.
    A vidéki térségekben működő mezőgazdasági vállalkozások tevékenységének off-farm diverzifikációja a gazdaság több lábon állásának biztosítása mellett szolgálja a helyi gazdasági alapok többrétű kihasználását, a vidéki térségekben hiányzó termékek és szolgáltatások biztosítását, valamint a vidéki térségekben a foglalkoztatás erősítését, szezonalitásának ellensúlyozását is. A Vidékfejlesztési Program intézkedései 2014–2018 között hozzájárultak közel ezer új mikrovállalkozás létrehozásához, azonban csak kevés alakult a mezőgazdaságon kívüli ágazatokban.

    Teljes cikk

  • A mikrohitelezés szerepe az ugandai mezőgazdaság finanszírozási rendszerében

    Az agrárfinanszírozás a vidéki területekre fókuszáló formális és informális pénzügyi rendszer fontos része. Számos kutatás eredménye bizonyítja, hogy a vidéki pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés pozitívan hat a mezőgazdasági termelékenységre, az élelmezésbiztonságra és a szegénység csökkentésére. Tanulmányunkban bemutatjuk a mikrofinanszírozás helyét, jelentőségét az ugandai mezőgazdaság legkisebb termelői esetében. A téma ugandai kontextusban történő feltárásához a társadalomtudományi kutatások esetében újszerűnek számító OSINT (open source intelligence) módszert használtuk annak érdekében, hogy reális képet kapjunk a kutatás tárgyáról, hiszen a térségben a hagyományos statisztikai adatbázisok vagy nem léteznek vagy megbízhatatlanok. Megállapítjuk, hogy a mikrofinanszírozásnak afrikai viszonyok között van helye és létjogosultsága a mezőgazdasági finanszírozásban. A mezőgazdasági mikrofinanszírozás ugandai rendszerében igen nagy az önszerveződő csoportok szerepe, melyek szabályozása ugyan létezik, de nem hatékony. Az ugandai kormány ugyanakkor jelentős erőfeszítéseket tesz nem csupán a mikrohitelezés szabályozása, de elterjesztése érdekében is. A formális bankrendszer ugyanis soha nem fog a legkisebb jövedelmű, tulajdonképpen hivatalos bankrendszeren kívül rekedt vidéki társadalmi rétegre fókuszálni, elsősorban a magas elérési és tranzakciós költségek és a jelentős kockázatok miatt, miközben ezen kisgazdaságok szerepe mind ellátási, mind exportárualap szempontjából jelentős.

    Teljes cikk