Jelen tanulmányban a magyar háztartások fogyasztási kiadásainak színvonalát és szerkezetét ismertetem, kiemelve az élelmiszer-fogyasztás sajátosságait. Az élelmiszer- fogyasztás a magyar háztartási kiadások egyik legjelentősebb területe. Az elmúlt években a magyar lakosság egy főre jutó fogyasztási kiadásának közel egynegyedét élelmiszerre és alkoholmentes italokra fordította. A tanulmány célja, hogy átfogó képet nyújtson arról, hogy kik költik jövedelmük legnagyobb részét élelmiszerre, illetve mely élelmiszer-kategóriák fogyasztási volumene a legnagyobb és milyen jövőbeli tendenciák várhatók. A statisztikák alapján megállapítható, hogy az idősebb korosztály, illetve a felsőfokú végzettséggel rendelkezők költik a legnagyobb összeget élelmiszerekre mind összegben, mind jövedelmük arányában. Az élelmiszer- kategóriákat tekintve jelenleg a cereáliák, a zöldségek, valamint a tej- és tejtermékek fogyasztási volumene a legnagyobb. A jövőben a fejlettebb országokban, így Magyarországon is főleg a magas hozzáadott értékű élelmiszerek fogyasztásának emelkedése várható, mely a tej- és húskészítmények, valamint a növényi olajok és az édesítőszerek fogyasztásának növekedését eredményezi. Az elemzésekből az is kiderül, hogy a jólét növekedésével párhuzamosan emelkedik az egészségesebbnek vélt élelmiszerek fogyasztásának mennyisége.
Blog
-
A mezőgazdaság szerepe Mauritius gazdasági fejlődésében
A cikk Mauritiussal, az afrikai kontinenstől keletre elhelyezkedő és az Indiai-óceán által körülvett kicsi ország gazdasági átalakulásával foglalkozik (a mezőgazdasági szektorra fókuszálva). Mauritius az utóbbi években látványosan fejlődött, gazdasága diverzifikálódott és modernizálódott. A függetlenség elnyerésekor még tipikus agrárország volt, ma viszont a szolgáltató ágazatok dominálnak: az idegenforgalom és a pénzügyi szolgáltatások a mauritiusi nemzetgazdaság alapjának tekinthetők. A korábbi gyarmati időszak egyik fő öröksége a cukornád dominanciájára épülő mezőgazdaság, ám ennek teljesítménye ma már csak a GDP 4%-át teszi ki. Mauritius, illetve az ország gazdasági eredményeinek háttere azonban nemcsak érdekes olvasmány, hanem tanulságokat is hordoz. Bár első látásra kevés hasonlóságot vélhetünk felfedezni Magyarország, a magyar agrárgazdaság és a hazánktól oly távoli parányi szigetország között, azonban ha az eltérő adottságoktól elvonatkoztatunk, akkor több olyan vonást is felfedezhetünk, ami a magyar szakemberek számára is tanulságos és hasznosítható lehet, valamint a jövőben kiindulási alapja lehet akár a kétoldalú gazdasági együttműködésnek. Ilyen kérdés vagy adottság az, hogy Mauritius az utóbbi évek többé-kevésbé stabil és folyamatos gazdasági növekedése ellenére ma is és várhatóan a jövőben is jelentős élelmiszer-behozatalra szorul. Bár az agrárkereskedelemben betöltött szerepe alapján Mauritius nettó agrárimportőr, de igyekszik ennek mértékét, arányát csökkenteni, így a magyar szerepvállalásnak nem csupán agrárexportunk erősítése lehet ebben az irányban, ami a távolság miatt komolyabb volument aligha jelentene, hanem sokkal inkább a mauritiusi mezőgazdaság fejlesztésében való szakmai-technológiai szerepvállalás. Rendkívül tanulságos a mauritiusi kormányzat proaktív hozzáállása a klímaváltozás hatásainak mérséklése, illetve a fenntarthatóság erősítése érdekében. A klímaváltozás hatásai Mauritius esetében ma közvetlenebbül tapasztalhatók, mint Közép-Európában, de számos negatív hatás már ma is érzékelhető hazánkban. Mauritiusban az élelmiszer-ellátás és a korlátozott édesvízkészlet megóvása, fenntartható hasznosítása a legkomolyabb nemzetbiztonsági kérdések közé tartozik. Az élelmiszer-gazdasági szektor fejlesztésének legfontosabb tényezői a fenntarthatóság, hatékonyság és a környezetbarát technológiák alkalmazása. A mauritiusi kormány elkötelezett a gazdasági növekedés előmozdításán túl a környezet védelme, a társadalmi stabilitás erősítése, a munkanélküliség csökkentése, a korrupció és a szegénység felszámolásának szándéka mellett. Mauritius vezetése sikeresen tudott és tud tőkét kovácsolni az ország komparatív előnyeiből, illetve az ország földrajzi elhelyezkedéséből. Ez ma jól tetten érhető a más államokkal, különösen a világ nagyobb gazdasági pólusaival való kapcsolatainak fejlesztése terén (pl. Kína, India, Európai Unió), továbbá igyekszik híd szerepet betölteni az Ázsia és Afrika közötti beruházások menedzselése és finanszírozása tekintetében.
-
Gondolatok a magyar malomipar helyzetéről – kihívások és lehetőségek
A magyar gabonatermelés minden évben kb. 5 millió tonna malmi búzát biztosít, de a helyi malomipar szükséglete csak 1,1 millió tonna és ez biztonságos, hosszú távú forrást jelent a malomiparnak.
Immár több mint 100 éve a magyar malomipar az innováció és a búzaliszttermelés hatékonyságának vezetője. Az elmúlt 20 évben a szektor tulajdonosi szerkezete megváltozott, a malmok mérete növekedett, míg a működő malmok száma csökkent.
Ebben a tanulmányban összefoglaltuk a magyar termelést, a malomipar helyzetét és öt kiválasztott malom főbb gazdasági adatait. A főbb megállapítások, hogy a malomipar két részre osztható, az egyik az ún. ’nagy’ malmok köre, napi 200 tonna búza fölötti kapacitással, a másik rész a ’kis’ malmoké 50-90 tonnás napi kapacitással.
A termelés típusa követi a napi eladások igényeit – a nagy pékségek szükséglete az állandó és előírás szerinti minőség nagy mennyiségben. A kisebb pékségek és tésztaüzemek a szállított árut 25-50 kg-os zsákokban igénylik napi 200-500 kg-os mennyiségben.
A malmok minőségbiztosítása kell, hogy biztosítsa a termelésükhöz szükséges magas minőségű búzát és ehhez a termelőkkel az együttműködés új útjait kell bevezetni.
A malmok számára a fő kihívás a pékségek és az egyéb lisztfelhasználók koncentrációja, az alapanyag finanszírozása a termelőktől a malmon át a végfelhasználókig. Ez az időszak 6 hónap is lehet a búza beszerzésétől a liszt eladásáig.
Végezetül megállapítottuk, hogy az új megoldásokhoz javítani kell azoknál a kis malmoknál a képzést, ahol az automatizálás nem tényleges lehetőség, finanszírozási korlátok miatt. Az automatizálás a nagy ipari malmok útja lehet, de a kicsik számára a „kézműves” termékek jelenthetik a megoldást különleges minőséggel és márkákkal. -
Magyarország gabonaraktár-ellátottságának értékelése
Az elmúlt 30 évben a felújított és újonnan épített gabonaraktár-kapacitás stabil hátteret teremtett nemcsak a gabona, hanem az olajos és fehérjenövények, az úgynevezett GO F-növények számára is. A tanulmány az EU-csatlakozást követő 15 év GO F-növénytermelési és raktározási adatait elemzi elsősorban a rendelkezésre álló fizikai raktározási kapacitások áttekintésével. Ilyen értelemben hiánypótló, mivel Magyarországon ezidáig nem jelent meg tanulmány az országos raktározási kapacitások áttekintéséről. A gabona, olaj- és fehérjenövények (GO F) termelése bizonyos kilengésekkel, de hosszabb távon stabilitást mutat, kb. 15,9 millió tonna körül.
Az elemzés a Magyar Államkincstár Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Részlege (MÁK MV), korábban Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MV H) által kialakított raktárnyilvántartáson alapult, azzal a céllal, hogy értékelje a meglévő gabonaraktár és logisztikai kapacitást országos, valamint megyei szinten (NUTS3). A megyei adatokból természetesen Statisztikai régió (NUTS2), illetve Országos (NUTS1) összesítéseket el lehet készíteni. A raktárnyilvántartás lehetőséget ad az EU-ba történő belépésünket követő 2006. év és 2016. év helyzetének összehasonlítására. A raktárkapacitás elsősorban a szántóföldi növénytermesztést és az ehhez kapcsolódó feldolgozóipari, valamint kereskedelmi tevékenységet támogatja. A jelenleg meglévő raktárkapacitások mellett a futó Vidékfejlesztési Program lehetővé teszi kisméretű, 5000 t-s terménytárolók, valamint állattenyésztési telep takarmánytárolók építésének támogatását. Ezen programok előre látható befejezési ideje 2020 és a várható kapacitásbővülés 2 millió tonna. A tervezett beruházási adatok ismeretében értékelhető Magyarország 2020. évi raktárkapacitás-ellátottsága.
Az összehasonlító elemzés azt mutatta, hogy míg 2006-ban a 14,7 millió tonna raktárkapacitás a 15,9 millió tonnás átlagtermelésnek megfelelő raktározására csak részlegesen felelt meg, addig a 2016. évi 20,1 millió tonnás összes raktárkapacitás – ami jelentősen meghaladta az országos termelés nagyságát – ellenére is még Komárom-Esztergom, Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala, Baranya megyékben a megyei termelés meghaladta a rendelkezésre álló kapacitást. A jelenlegi EU-s vidékfejlesztési támogatások keretében épülő 2 millió tonna új raktárkapacitás majdnem teljes lefedettséget fog biztosítani minden megyében a megtermelt gabona tárolására.
Nemzetközi adatok ismeretében is értékelhető a magyar raktárellátottság. Az EU-tagállamok 2013–2015. évi GO F-növénytermelési és raktárkapacitási adatai azt mutatják, hogy a 346 millió tonna éves termelést 360 millió tonna raktározási kapacitással valósították meg, ami 103 százalékos átlag raktárlefedettséget jelent. Ebben az időszakban a tanulmány adatai alapján a magyarországi raktárlefedettség 118% volt és a 2020. évre feltételezett vidékfejlesztési raktárbővítéssel ez a mutató 128 százalékra növekszik. Ennek megfelelően elmondható, hogy a magyarországi piaci szereplők a gabonaraktározást az átlagosnál nagyobb kapacitással valósítják meg, ami nagyobb piaci biztonságot jelent a gabonatermelőknek, de összességében alacsonyabb technikai hatékonyságot eredményez, mint az EU-s átlag. A 2020. évre megvalósuló raktárfejlesztések jó hírt jelentenek a gabonatermesztőknek, mivel további piaci kockázatcsökkentést eredményez, de ez az ágazati hatékonyság további gyengülésével párosul. Feltételezhető, hogy a jelenlegi és a jövőben épülő raktárkapacitások multifunkcionális jellege más hasznos termelő, illetve szolgáltató tevékenység végzését is lehetővé teszi, és ezzel javítja a kapacitás kihasználtságát. -
Háztartások tűzifafogyasztásának változása az „energialétra” hipotézis tükrében
A dolgozat az „energialétra” hipotézist veszi alapul a háztartások tüzelőanyagfogyasztásának, energiaátmenetének leírásához. A folyamat közgazdasági értelmezése Magyarország szempontjából különösen fontos, hiszen környezeti és népegészségügyi okokból kifolyólag indokolt a háztartásokat a tisztább erőforrások és technológiák használatára ösztönözni. A modell a jövedelem változása alapján magyarázza a háztartások tűzifafogyasztását lineáris és negatív kapcsolatot feltételezve a változók között. Az irodalom tüzetesebb feldolgozását követően azt találtuk, hogy a kapcsolat iránya és erőssége meglehetősen instabil, így arra kerestük a választ, hogy milyen okok állhatnak a fa semleges vagy pozitív jövedelemrugalmassága mögött. Eredményeinket három pontban foglaljuk össze: (i) egyes esetekben a fa semleges/ pozitív jövedelemrugalmassága csupán látszólagos ellentmondás a szegénységnek vagy éppen a luxuskörülményeknek köszönhetően; (ii) az árak változása olykor jobban befolyásolja a fogyasztók magatartását a jövedelemnél, ezért a jövedelmek emelkedése ellenére is stagnálhat vagy bővülhet a fafelhasználás; (iii) nem minden esetben a tüzelőanyag saját ára, hanem inkább a helyettesítő termékhez viszonyított („relatív”) ára határozza meg a háztartások választását, felülírva így az árrugalmassághoz kapcsolódó hipotézist. Világossá vált, hogy a piaci erők játéka nincs tekintettel a környezeti célok megvalósulására, így indokolttá válhatnak bizonyos hatósági ösztönzők és korlátok a fenntartható energiaellátás megteremtéséhez. Növekvő jövedelmek vagy csökkenő árak mellett is stagnálhat/bővülhet a tűzifa felhasználása, így szabályozás segítségével kell a háztartásokat a tisztább energiamix felé terelni. Természetesen a fogyasztás csak nagyon erős absztrakciók mellett magyarázható mindösszesen két gazdasági változó alakulásával. E leegyszerűsítés azonban a hipotézishez jól illeszthető, annak tesztelésének első lépcsőfokaként értelmezendő.