Kazahsztán Közép-Ázsia gazdaságilag egyik legfejlettebb országa, 1991-ben függetlenedett a Szovjetuniótól, de az orosz hatások ma is érezhetők. Kazahsztán nettó mezőgazdasági importőr országnak tekinthető, de a teljes kereskedelmet figyelembe véve nettó exportőr ország. A közép-ázsiai ország kereskedelmi partnereit vizsgálva orosz dominancia figyelhető meg. A kazah agrárexport elsődleges célállomása – Oroszország előtt – Üzbegisztán; az agrárimport jelentős része (kb. 40%-a) Oroszországból származik. Az agrárimportpartnereknél – ellentétben az exporttal – olyan országok is megjelennek, mint Brazília, Németország vagy az Egyesült Államok, de részarányuk egyre csökkenő tendenciát mutat. Összességében elmondható, hogy Kazahsztán az agráriumot tekintve a szomszédos FÁK -tagországokkal és az Eurázsiai Gazdasági Unió (EC U) tagállamaival bonyolítja le kereskedelmét, főként a kereskedelmi egyezményeknek és az alacsonyabb szállítási költségeknek köszönhetően.
A közép-ázsiai ország tekintetében általánosságban megállapítható, hogy alacsonyabban feldolgozott agrártermékeket exportál, és főként magasabban feldolgozott agrártermékeket importál. A kazah agrárexport legfontosabb termékei (búza és kétszeres, durumbúza, árpa) a gabonafélék termékcsoportjából kerülnek ki.
Ennek ellenére a kazah piac nagy potenciált jelent a gabonavetőmag-export szempontjából. Ebben szerepet játszik Magyarország keleti nyitása, valamint az a tény, hogy a kazah termelők egyre jobban igénylik a jó minőségű, a helyi szélsőséges klimatikus viszonyoknak is megfelelő gabonavetőmagot. A cikk öt potenciális magyar gabonaexportterméket azonosított, amelyeknek kitűnő célpontja lehet Kazahsztán: durumbúza-vetőmag, búza- és kétszeresvetőmag, rozsvetőmag, zabvetőmag és kukorica- vetőmag. Összességében az ilyen elméleti modellen alapuló gyakorlati következtetések segíthetnek a hazai agrárpolitika és vállalkozások számára a kazah – és akár más régiós országok – piacaiban rejlő lehetőségek további kiaknázásában.
Blog
-
Kazahsztán nemzetközi agrárkereskedelme és a magyar gabonaexport lehetőségei Kazahsztánba
-
A helyi értékesítés szerepe Csíkszereda és vonzáskörzetében
Romániában a mezőgazdaság kiemelt jelentőséggel rendelkezik, mivel közel három és fél millió kisgazdaság működik, amelyek a gazdaságok megközelítőleg 90%-át teszik ki és a rendelkezésre álló mezőgazdasági terület alig több mint 32%- át műveli a lakosság 35%-a. Csíkszereda vonzáskörzetében lévő települések különleges földrajzi adottságának és az ebből eredendő jellegzetes mezőgazdasági birtokrendszerének köszönhetően a gazdaságok többségét a rendszerváltás után kialakult birtokszerkezetet megőrző, akár 5 hektárnál kisebb területet művelő családi kisgazdaságok alkotják. Az eddig főként a termelésre alapozó tervezést fokozatosan a marketingtevékenységeket előtérbe helyező döntések kezdik felváltani. A helyi termékek és a nagy múlttal rendelkező helyi vásárok újraértelmezésének, valamint egyre nagyobb térnyerésének lehetünk tanúi a vidéken. A helyi alapanyagokból, hagyományos módszerekkel készített jó minőségű termékek értékesítése hozzájárul a családi gazdaságok fenntartásának létjogosultságához. Az adatbányászati módszerek megmutatták, hogy a gazdák végzettsége a jövőképpel függ össze a legjobban, hiszen a bővítéshez és fejlesztéshez alaposabb tudásbázis szükséges, a csökkentést és a felszámolást az alapfokú képzettek választották. A helyi piachoz kapcsolódó gazdák hosszú távon bővíteni szeretnék gazdaságukat. A megkérdezettek szerint „a földet csak egyszer lehet eladni”, ezért a gazdaság fenntartása a legtöbb esetben a többgenerációs családi összefogás céljává vált. A két vagy több aktív segítő családtaggal működtetett gazdaságok vezetői a gazdaságok hosszú távú fenntartására törekszenek. A fiatalabb gazdák többnyire képzettebbek és nyitottabbak az újítások irányába. A 45 évesnél fiatalabb gazdák túlnyomó többsége fontosnak tartja a falusi turizmuson keresztüli értékesítést és szívesebben csatlakoznak termelői csoportokhoz. A fiatal gazdáknak ötvözniük kell az előző generációktól örökölt tradicionális tudást az újabb, termelést és piacra lépést elősegítő tudással. Az így szerzett ismerettel a kisgazdaságoknak lehetőségük nyílik a rövid élelmiszerláncokon keresztül történő értékesítésre.
-
Zöldség-gyümölcs fogyasztás az Amerikai Egyesült Államokban
A zöldség-gyümölcs fogyasztást népszerűsítő „5 A Day – for Better Health” program őshazájában tízből kilenc felnőtt fogyasztó zöldség-gyümölcs bevitele marad el az ajánlott napi értéktől. A 9–12. osztályos diákok körében, össznemzeti szinten, tartósan 35-40% körül mozog azok aránya, akik nem fogyasztanak mindennap zöldséget, gyümölcsöt, és ez az arány a felnőttek körében sem sokkal kedvezőbb. Az átlagos egy főre jutó napi zöldség-gyümölcs bevitel hosszú évekre visszamenően nem éri el az ajánlott, minimális 400 grammot. Az elfogyasztott gyümölcs általában lé formájában kerül bevitelre, míg a zöldség konzervként. A frissen, nyersen történő zöldség- gyümölcs fogyasztása visszaszorul a feldolgozott formában történő fogyasztás mögé. A régóta fennálló táplálkozási problémákra a jelenleg érvényben levő Dietary Guidelines a MyPlate szimbólummal hívja fel a figyelmet, a helyes tápanyagbevitel mértékére és összetevőire, mely szimbolikus tányéron a fogyasztásra ajánlott élelmiszerek felét zöldség-gyümölcs teszi ki. Az alacsony zöldség-gyümölcs fogyasztás okait vizsgálva az ár, az életstílus, a preferenciák és az életkor befolyásoló szerepe jelentős, de a nemek között, illetve a nemzetiségi hovatartozás alapján is megfigyelhetőek a fogyasztásban tapasztalható különbségek. Bár az USA-ban sem valósult meg az a cél, hogy a zöldség-gyümölcs bevitel elérje az optimális szintet, a fogyasztásra irányuló, többszintű felmérés alkalmazása adaptálható lehetne más országokban, akár Magyarországon is, hogy még pontosabb képet kaphassunk a tényleges zöldség-gyümölcs fogyasztás mértékéről.
-
A magyar mezőgazdaság 2018. évi eredményei
A mezőgazdaság ágazati szinten 2018-ban kedvező évet zárt, mivel széles bázison, változatlan áron 3,6 százalékkal emelkedett a kibocsátás, folyó áron meghaladta a 2720 milliárd forintot. Emellett növekedett a hozzáadott érték, aminek köszönhetően az ágazat pozitívan járult hozzá a gazdasági növekedéshez, javult a jövedelmezőség, bővültek a beruházások, valamint magas értéket ért el a nettó export és nőtt a feldolgozott termékek aránya az agrárexporton belül. A mezőgazdasági foglalkoztatás (214,8 ezer fő) a jelentős munkaerőhiány következtében mérséklődött. A szántóföldi növénytermesztés vegyes eredményeket ért el, mivel a kukorica és a repce termésmennyiségének jelentős emelkedése mellett az előző évi szinten maradt a búza termelése, valamint csökkent a napraforgó és az árpa betakarított mennyisége. A gyümölcsfélék termelése bővült, meghatározóan az alma és a meggy növekvő termelésének köszönhetően. A zöldségfélék termésmennyisége – elsősorban az aszály miatt – csökkent. Az állattenyésztésen belül minden fontosabb ágazat termelése növekedett 2018-ban. Az elmúlt éveket tekintve még jobban láthatóak a változások: nagymértékben emelkedett a kibocsátás (2010 és 2018 között változatlan áron 32,8 százalékkal), az ágazati szintű jövedelmezőség, a beruházások, a foglalkoztatás és a nettó export.
A szántóföldi növénytermesztésben továbbra is probléma a termésmennyiségek hullámzása, ami az öntözés fontosságára és az agrotechnológia korszerűsítésére hívja fel a figyelmet. Az állattenyésztésben a piaci válságok és járványok jelentenek komoly kihívást.
Összességében megállapítható, hogy a magyar mezőgazdaság az elmúlt években jelentős fejlődésen ment keresztül, de a még mindig jelentkező problémák és a nemzetközi kihívások miatt további erőfeszítésekre, a versenyképesség növelésére van szükség. -
Mutatószámok, arányok és trendek az agrár-felsőoktatásban
A Gazdálkodás hasábjain 2017-ben indult vitasorozat az agrár-felsőoktatásról. Számos szerző szólt hozzá a témakörhöz. Mostani írásunkban arra vállalkoztunk, hogy bemutassuk a 2010 óta látható folyamatokat a felvételi számok tükrében. Ahol lehetőség volt rá, ott idősoros elemzéseket végeztünk és trendeket állítottunk fel. Áttekintettük a felsőfokú agrárképzés főbb mutatószámait a 2010–2017-es időszakban a felvi.hu adatbázisára támaszkodva. Vizsgáltuk az ágazat súlyát a többi képzéshez képest az első helyen jelentkezők és a felvettek száma alapján. Továbbá megnéztük, hogy mennyi képzés érhető el és hány intézmény vesz részt azok oktatásában.
Eredményeink alapján megállapítható, hogy az agrárképzés súlya a teljes felsőfokú képzési palettán belül alig több mint 5, ami jelentős elmaradás a stratégiai anyagokban megfogalmazott 10-hoz képest. Az első helyen jelentkezettek száma 6500 alá süllyedt, míg a felvettek száma tartósan 5000 fő alatt marad amellett, hogy a képzési struktúra elaprózott. Szükséges a képzési szerkezet és intézményi struktúra koncentrálása, melyhez az általunk közölt táblázatok segítségül szolgálhatnak. Megállapítható, hogy a korábban is hagyományokkal rendelkező képzési helyek őrzik előnyüket a szakindítások és a hallgatói létszámok tekintetében is.
Olyan képzések kellenek, melyek célja magas szintű kompetenciákkal és gyakorlati tudással rendelkező agrárszakemberek kibocsátása (mesterszakokon elengedhetetlen), akik az alap szakmai tudás mellett ismerik és értik a vállalatvezetési folyamatokat, valamint az ezekhez kapcsolódó közgazdasági, pénzügyi, támogatási, szakpolitikai és humánpolitikai aktuális feladatmegoldó módszereket és tudáselemeket, továbbá az ezt segítő vagy szabályozó (digitális) rendszereket hazai és nemzetközi szinten is.