Az elmúlt 30 évben a felújított és újonnan épített gabonaraktár-kapacitás stabil hátteret teremtett nemcsak a gabona, hanem az olajos és fehérjenövények, az úgynevezett GO F-növények számára is. A tanulmány az EU-csatlakozást követő 15 év GO F-növénytermelési és raktározási adatait elemzi elsősorban a rendelkezésre álló fizikai raktározási kapacitások áttekintésével. Ilyen értelemben hiánypótló, mivel Magyarországon ezidáig nem jelent meg tanulmány az országos raktározási kapacitások áttekintéséről. A gabona, olaj- és fehérjenövények (GO F) termelése bizonyos kilengésekkel, de hosszabb távon stabilitást mutat, kb. 15,9 millió tonna körül.
Az elemzés a Magyar Államkincstár Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Részlege (MÁK MV), korábban Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MV H) által kialakított raktárnyilvántartáson alapult, azzal a céllal, hogy értékelje a meglévő gabonaraktár és logisztikai kapacitást országos, valamint megyei szinten (NUTS3). A megyei adatokból természetesen Statisztikai régió (NUTS2), illetve Országos (NUTS1) összesítéseket el lehet készíteni. A raktárnyilvántartás lehetőséget ad az EU-ba történő belépésünket követő 2006. év és 2016. év helyzetének összehasonlítására. A raktárkapacitás elsősorban a szántóföldi növénytermesztést és az ehhez kapcsolódó feldolgozóipari, valamint kereskedelmi tevékenységet támogatja. A jelenleg meglévő raktárkapacitások mellett a futó Vidékfejlesztési Program lehetővé teszi kisméretű, 5000 t-s terménytárolók, valamint állattenyésztési telep takarmánytárolók építésének támogatását. Ezen programok előre látható befejezési ideje 2020 és a várható kapacitásbővülés 2 millió tonna. A tervezett beruházási adatok ismeretében értékelhető Magyarország 2020. évi raktárkapacitás-ellátottsága.
Az összehasonlító elemzés azt mutatta, hogy míg 2006-ban a 14,7 millió tonna raktárkapacitás a 15,9 millió tonnás átlagtermelésnek megfelelő raktározására csak részlegesen felelt meg, addig a 2016. évi 20,1 millió tonnás összes raktárkapacitás – ami jelentősen meghaladta az országos termelés nagyságát – ellenére is még Komárom-Esztergom, Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala, Baranya megyékben a megyei termelés meghaladta a rendelkezésre álló kapacitást. A jelenlegi EU-s vidékfejlesztési támogatások keretében épülő 2 millió tonna új raktárkapacitás majdnem teljes lefedettséget fog biztosítani minden megyében a megtermelt gabona tárolására.
Nemzetközi adatok ismeretében is értékelhető a magyar raktárellátottság. Az EU-tagállamok 2013–2015. évi GO F-növénytermelési és raktárkapacitási adatai azt mutatják, hogy a 346 millió tonna éves termelést 360 millió tonna raktározási kapacitással valósították meg, ami 103 százalékos átlag raktárlefedettséget jelent. Ebben az időszakban a tanulmány adatai alapján a magyarországi raktárlefedettség 118% volt és a 2020. évre feltételezett vidékfejlesztési raktárbővítéssel ez a mutató 128 százalékra növekszik. Ennek megfelelően elmondható, hogy a magyarországi piaci szereplők a gabonaraktározást az átlagosnál nagyobb kapacitással valósítják meg, ami nagyobb piaci biztonságot jelent a gabonatermelőknek, de összességében alacsonyabb technikai hatékonyságot eredményez, mint az EU-s átlag. A 2020. évre megvalósuló raktárfejlesztések jó hírt jelentenek a gabonatermesztőknek, mivel további piaci kockázatcsökkentést eredményez, de ez az ágazati hatékonyság további gyengülésével párosul. Feltételezhető, hogy a jelenlegi és a jövőben épülő raktárkapacitások multifunkcionális jellege más hasznos termelő, illetve szolgáltató tevékenység végzését is lehetővé teszi, és ezzel javítja a kapacitás kihasználtságát.
Blog
-
Magyarország gabonaraktár-ellátottságának értékelése
-
Háztartások tűzifafogyasztásának változása az „energialétra” hipotézis tükrében
A dolgozat az „energialétra” hipotézist veszi alapul a háztartások tüzelőanyagfogyasztásának, energiaátmenetének leírásához. A folyamat közgazdasági értelmezése Magyarország szempontjából különösen fontos, hiszen környezeti és népegészségügyi okokból kifolyólag indokolt a háztartásokat a tisztább erőforrások és technológiák használatára ösztönözni. A modell a jövedelem változása alapján magyarázza a háztartások tűzifafogyasztását lineáris és negatív kapcsolatot feltételezve a változók között. Az irodalom tüzetesebb feldolgozását követően azt találtuk, hogy a kapcsolat iránya és erőssége meglehetősen instabil, így arra kerestük a választ, hogy milyen okok állhatnak a fa semleges vagy pozitív jövedelemrugalmassága mögött. Eredményeinket három pontban foglaljuk össze: (i) egyes esetekben a fa semleges/ pozitív jövedelemrugalmassága csupán látszólagos ellentmondás a szegénységnek vagy éppen a luxuskörülményeknek köszönhetően; (ii) az árak változása olykor jobban befolyásolja a fogyasztók magatartását a jövedelemnél, ezért a jövedelmek emelkedése ellenére is stagnálhat vagy bővülhet a fafelhasználás; (iii) nem minden esetben a tüzelőanyag saját ára, hanem inkább a helyettesítő termékhez viszonyított („relatív”) ára határozza meg a háztartások választását, felülírva így az árrugalmassághoz kapcsolódó hipotézist. Világossá vált, hogy a piaci erők játéka nincs tekintettel a környezeti célok megvalósulására, így indokolttá válhatnak bizonyos hatósági ösztönzők és korlátok a fenntartható energiaellátás megteremtéséhez. Növekvő jövedelmek vagy csökkenő árak mellett is stagnálhat/bővülhet a tűzifa felhasználása, így szabályozás segítségével kell a háztartásokat a tisztább energiamix felé terelni. Természetesen a fogyasztás csak nagyon erős absztrakciók mellett magyarázható mindösszesen két gazdasági változó alakulásával. E leegyszerűsítés azonban a hipotézishez jól illeszthető, annak tesztelésének első lépcsőfokaként értelmezendő.
-
Kazahsztán nemzetközi agrárkereskedelme és a magyar gabonaexport lehetőségei Kazahsztánba
Kazahsztán Közép-Ázsia gazdaságilag egyik legfejlettebb országa, 1991-ben függetlenedett a Szovjetuniótól, de az orosz hatások ma is érezhetők. Kazahsztán nettó mezőgazdasági importőr országnak tekinthető, de a teljes kereskedelmet figyelembe véve nettó exportőr ország. A közép-ázsiai ország kereskedelmi partnereit vizsgálva orosz dominancia figyelhető meg. A kazah agrárexport elsődleges célállomása – Oroszország előtt – Üzbegisztán; az agrárimport jelentős része (kb. 40%-a) Oroszországból származik. Az agrárimportpartnereknél – ellentétben az exporttal – olyan országok is megjelennek, mint Brazília, Németország vagy az Egyesült Államok, de részarányuk egyre csökkenő tendenciát mutat. Összességében elmondható, hogy Kazahsztán az agráriumot tekintve a szomszédos FÁK -tagországokkal és az Eurázsiai Gazdasági Unió (EC U) tagállamaival bonyolítja le kereskedelmét, főként a kereskedelmi egyezményeknek és az alacsonyabb szállítási költségeknek köszönhetően.
A közép-ázsiai ország tekintetében általánosságban megállapítható, hogy alacsonyabban feldolgozott agrártermékeket exportál, és főként magasabban feldolgozott agrártermékeket importál. A kazah agrárexport legfontosabb termékei (búza és kétszeres, durumbúza, árpa) a gabonafélék termékcsoportjából kerülnek ki.
Ennek ellenére a kazah piac nagy potenciált jelent a gabonavetőmag-export szempontjából. Ebben szerepet játszik Magyarország keleti nyitása, valamint az a tény, hogy a kazah termelők egyre jobban igénylik a jó minőségű, a helyi szélsőséges klimatikus viszonyoknak is megfelelő gabonavetőmagot. A cikk öt potenciális magyar gabonaexportterméket azonosított, amelyeknek kitűnő célpontja lehet Kazahsztán: durumbúza-vetőmag, búza- és kétszeresvetőmag, rozsvetőmag, zabvetőmag és kukorica- vetőmag. Összességében az ilyen elméleti modellen alapuló gyakorlati következtetések segíthetnek a hazai agrárpolitika és vállalkozások számára a kazah – és akár más régiós országok – piacaiban rejlő lehetőségek további kiaknázásában. -
A helyi értékesítés szerepe Csíkszereda és vonzáskörzetében
Romániában a mezőgazdaság kiemelt jelentőséggel rendelkezik, mivel közel három és fél millió kisgazdaság működik, amelyek a gazdaságok megközelítőleg 90%-át teszik ki és a rendelkezésre álló mezőgazdasági terület alig több mint 32%- át műveli a lakosság 35%-a. Csíkszereda vonzáskörzetében lévő települések különleges földrajzi adottságának és az ebből eredendő jellegzetes mezőgazdasági birtokrendszerének köszönhetően a gazdaságok többségét a rendszerváltás után kialakult birtokszerkezetet megőrző, akár 5 hektárnál kisebb területet művelő családi kisgazdaságok alkotják. Az eddig főként a termelésre alapozó tervezést fokozatosan a marketingtevékenységeket előtérbe helyező döntések kezdik felváltani. A helyi termékek és a nagy múlttal rendelkező helyi vásárok újraértelmezésének, valamint egyre nagyobb térnyerésének lehetünk tanúi a vidéken. A helyi alapanyagokból, hagyományos módszerekkel készített jó minőségű termékek értékesítése hozzájárul a családi gazdaságok fenntartásának létjogosultságához. Az adatbányászati módszerek megmutatták, hogy a gazdák végzettsége a jövőképpel függ össze a legjobban, hiszen a bővítéshez és fejlesztéshez alaposabb tudásbázis szükséges, a csökkentést és a felszámolást az alapfokú képzettek választották. A helyi piachoz kapcsolódó gazdák hosszú távon bővíteni szeretnék gazdaságukat. A megkérdezettek szerint „a földet csak egyszer lehet eladni”, ezért a gazdaság fenntartása a legtöbb esetben a többgenerációs családi összefogás céljává vált. A két vagy több aktív segítő családtaggal működtetett gazdaságok vezetői a gazdaságok hosszú távú fenntartására törekszenek. A fiatalabb gazdák többnyire képzettebbek és nyitottabbak az újítások irányába. A 45 évesnél fiatalabb gazdák túlnyomó többsége fontosnak tartja a falusi turizmuson keresztüli értékesítést és szívesebben csatlakoznak termelői csoportokhoz. A fiatal gazdáknak ötvözniük kell az előző generációktól örökölt tradicionális tudást az újabb, termelést és piacra lépést elősegítő tudással. Az így szerzett ismerettel a kisgazdaságoknak lehetőségük nyílik a rövid élelmiszerláncokon keresztül történő értékesítésre.
-
Zöldség-gyümölcs fogyasztás az Amerikai Egyesült Államokban
A zöldség-gyümölcs fogyasztást népszerűsítő „5 A Day – for Better Health” program őshazájában tízből kilenc felnőtt fogyasztó zöldség-gyümölcs bevitele marad el az ajánlott napi értéktől. A 9–12. osztályos diákok körében, össznemzeti szinten, tartósan 35-40% körül mozog azok aránya, akik nem fogyasztanak mindennap zöldséget, gyümölcsöt, és ez az arány a felnőttek körében sem sokkal kedvezőbb. Az átlagos egy főre jutó napi zöldség-gyümölcs bevitel hosszú évekre visszamenően nem éri el az ajánlott, minimális 400 grammot. Az elfogyasztott gyümölcs általában lé formájában kerül bevitelre, míg a zöldség konzervként. A frissen, nyersen történő zöldség- gyümölcs fogyasztása visszaszorul a feldolgozott formában történő fogyasztás mögé. A régóta fennálló táplálkozási problémákra a jelenleg érvényben levő Dietary Guidelines a MyPlate szimbólummal hívja fel a figyelmet, a helyes tápanyagbevitel mértékére és összetevőire, mely szimbolikus tányéron a fogyasztásra ajánlott élelmiszerek felét zöldség-gyümölcs teszi ki. Az alacsony zöldség-gyümölcs fogyasztás okait vizsgálva az ár, az életstílus, a preferenciák és az életkor befolyásoló szerepe jelentős, de a nemek között, illetve a nemzetiségi hovatartozás alapján is megfigyelhetőek a fogyasztásban tapasztalható különbségek. Bár az USA-ban sem valósult meg az a cél, hogy a zöldség-gyümölcs bevitel elérje az optimális szintet, a fogyasztásra irányuló, többszintű felmérés alkalmazása adaptálható lehetne más országokban, akár Magyarországon is, hogy még pontosabb képet kaphassunk a tényleges zöldség-gyümölcs fogyasztás mértékéről.
-
A magyar mezőgazdaság 2018. évi eredményei
A mezőgazdaság ágazati szinten 2018-ban kedvező évet zárt, mivel széles bázison, változatlan áron 3,6 százalékkal emelkedett a kibocsátás, folyó áron meghaladta a 2720 milliárd forintot. Emellett növekedett a hozzáadott érték, aminek köszönhetően az ágazat pozitívan járult hozzá a gazdasági növekedéshez, javult a jövedelmezőség, bővültek a beruházások, valamint magas értéket ért el a nettó export és nőtt a feldolgozott termékek aránya az agrárexporton belül. A mezőgazdasági foglalkoztatás (214,8 ezer fő) a jelentős munkaerőhiány következtében mérséklődött. A szántóföldi növénytermesztés vegyes eredményeket ért el, mivel a kukorica és a repce termésmennyiségének jelentős emelkedése mellett az előző évi szinten maradt a búza termelése, valamint csökkent a napraforgó és az árpa betakarított mennyisége. A gyümölcsfélék termelése bővült, meghatározóan az alma és a meggy növekvő termelésének köszönhetően. A zöldségfélék termésmennyisége – elsősorban az aszály miatt – csökkent. Az állattenyésztésen belül minden fontosabb ágazat termelése növekedett 2018-ban. Az elmúlt éveket tekintve még jobban láthatóak a változások: nagymértékben emelkedett a kibocsátás (2010 és 2018 között változatlan áron 32,8 százalékkal), az ágazati szintű jövedelmezőség, a beruházások, a foglalkoztatás és a nettó export.
A szántóföldi növénytermesztésben továbbra is probléma a termésmennyiségek hullámzása, ami az öntözés fontosságára és az agrotechnológia korszerűsítésére hívja fel a figyelmet. Az állattenyésztésben a piaci válságok és járványok jelentenek komoly kihívást.
Összességében megállapítható, hogy a magyar mezőgazdaság az elmúlt években jelentős fejlődésen ment keresztül, de a még mindig jelentkező problémák és a nemzetközi kihívások miatt további erőfeszítésekre, a versenyképesség növelésére van szükség. -
Pálinkabérfőzdék gazdasági elemzése szimulációs modellezési eljárással
A jelenleg Magyarországon működő mintegy 500 pálinkabérfőző vállalkozás döntő többsége a hagyományos kisüsti lepárlási módot alkalmazza. Ezen üzemek sajátosságait figyelembe véve olyan modellt alakítottunk ki, amelyen szimulációs vizsgálatok elvégzésére nyílt lehetőség az @Risk programcsomag segítségével. Megállapítást nyert, hogy alacsonynak tekinthető, 550 Ft/liter bérfőzési díj mellett a vállalkozások számára a nyereség elérésére 61% esély mutatkozik. A bérfőzés átlagos önköltsége majdnem megegyezik ezzel az összeggel, így indokolttá vált az önköltség csökkentésének lehetőségeit megvizsgálni. Az önköltségre legnagyobb növelő hatást a fajlagos bérköltség jelenti, az energia és az általános költségek változásának hatása csupán hatoda-tizede a bérköltségnek. A kibocsátás növelésével csökkenthető lenne az önköltség, azonban a bérfőzés mint szolgáltatás esetén ez csak növekvő fogyasztói igény esetén valósulhat meg. Javasolható a pálinkakészítés nem főállásként, hanem kiegészítő jövedelemszerzési tevékenységként történő folytatása. Összességében a bérfőzés jövedelemtermelőnek tekinthető, de a vállalkozások erőforrás-ellátottsága, helye, kitettsége nagymértékben befolyásolja ezt a jövedelemtermelő képességet.
-
A családi munkaerő-felhasználás vizsgálata a karcagi gazdálkodók körében
A vidéki emberek életében kifejezetten meghatározó szerepet tölt be a család és a hagyomány. Ezáltal a családi gazdaság nem csupán tőkés vállalkozás, hanem életforma, ahol a családhoz, a függetlenséghez, az önálló döntéshez és a vidékhez való ragaszkodás a legerősebb. Így vidékfejlesztés szempontjából sem mellékes a családi gazdaságok támogatása, amit a jelenlegi rendszer és az Európai Unió is ösztönöz. Hiszen mind a mezőgazdaság, mind pedig e gazdálkodási forma röghöz kötöttséget jelent a gazdálkodók számára. Ezáltal a családi gazdaság több generáción keresztül képes lehet a település népességmegtartó erejének növelésére. Ehhez azonban kellő mértékű motiváció szükséges a fiatalok számára, hogy tovább ápolják a hagyományaikat.
A tanulmány a családi munkaerő és bérmunka-felhasználást vizsgálja összehasonlítva annak arányát a karcagi egyéni és családi gazdaságokban. A téma indokoltságát jelöli egy korábbi kutatásunk, mely azt állapította meg, hogy nemcsak a családi gazdaságokban figyelhető meg jelentős mértékű családi munkaerő-felhasználás. Továbbá a gyakorlatban megfigyelhető, hogy a családi munkaerő felhasználása sem mindig elegendő a feladatok elvégzéséhez, mely esetben a gazdálkodók kénytelenek külső munkaerő igénybevételéhez folyamodni. Így a kutatás elején az alábbi hipotéziseket fogalmaztuk meg: A családi gazdaságok is vesznek igénybe bérmunkát (H1), ám ennek mértéke kisebb, mint az egyéni gazdaságok esetében (H2). Továbbá nemcsak a családi gazdaságokban van jelen a családi munkaerő-felhasználás (H3), illetve minél nagyobb földterülettel rendelkeznek a gazdák, annál több családi munkaerőt használnak fel (H4).
A kutatás során statisztikai adatbázisok feldolgozása, majd kérdőívezés történt, melynek eredményeit nem paraméteres próbákkal, kereszttábla-elemzéssel, valamint Spearman-korrelációval elemeztük.
Ezek alapján arra a következtetésre jutottunk, miszerint a családi munkaerő-felhasználás valóban jelentős mértékben van jelen az egyéni gazdaságok esetén is, ám a feltételezés ellenére mégsem alkalmaznak több bérmunkát a családi gazdaságokhoz viszonyítva. Továbbá minél nagyobb földterületen gazdálkodnak, annál több munkaerőt használnak fel, azonban ez nem feltétlenül jelent családi munkaerőt. -
Az agrárkülkereskedelem kérdései
Míg a 2017-es év rekordnagyságrendű, 9 milliárd euró közelébe jutó agrárexportot hozott, addig a 2018-as év, főként a termelési alapok tekintetében – más kondíciók mentén ugyan, de – némiképp szerényebb kilátások mentén indult. Míg az év elején stagnálni látszott az élelmiszer-gazdasági kivitel, ami a rekordbázisszint árnyékában bizakodásra adott okot, addig az év közepe felé egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az árualaphiány miatt drasztikusan visszaeső gabonaexport behozhatatlan nagyságrendet elérve, éves szinten is visszavetheti az összteljesítményt.
Jóllehet a visszaesés összességében nem bizonyult túlzottan jelentősnek, hiszen alig haladta meg hét hónap átlagában a 2%-ot, de a prosperáló (főként feldolgozott termékek) és a visszaeső exportú, leginkább feldolgozatlan vagy alacsony feldolgozottságú termékek egyenlegeként kialakult, negatívba fordult évközi eredmény, még javuló gabonapiaci árak mellett is negatívan hat az éves exportteljesítményre. Mindeközben a kivitel szerkezete persze javult, hiszen az exportszerkezeti változások a feldolgozott termékek térnyerését hozva a kivitel hozzáadottérték-tartalmát növelte, ami akár kedvezőnek is lenne tekinthető, mégsem állítható, hogy a kiviteli szerkezetünk javulásának ilyen megoldására vágytunk.
A feldolgozatlan mezőgazdasági termékek exportunkon belüli relatív visszaszorulása és a feldolgozott termékek térnyerése amellett, hogy az évek óta bemerevedett kínálati struktúránk lazulásához vezetett, jelentős külpiaci átrendeződések előszelét keltve megbolygatta a fő külpiaci sorrendet is. Legjelentősebb felvevőpiacaink exportunkon belüli jelentősége ugyanis halványodott, a korábban prosperáló piacok lendülete megtört.
Ha részleteit tekintve egy rövid cikk keretében nem is kerülhet sor a teljes körkép részletes felvázolására, kiragadott példákon keresztül érzékeltethető a változások iránya, súlya és hatása az élelmiszer-gazdasági export jövőjére. Kibontva némiképp a részleteket, vegyük sorra az előttünk zajló folyamatokat.