Blog

  • A helyi értékesítés szerepe Csíkszereda és vonzáskörzetében

    Romániában a mezőgazdaság kiemelt jelentőséggel rendelkezik, mivel közel három és fél millió kisgazdaság működik, amelyek a gazdaságok megközelítőleg 90%-át teszik ki és a rendelkezésre álló mezőgazdasági terület alig több mint 32%- át műveli a lakosság 35%-a. Csíkszereda vonzáskörzetében lévő települések különleges földrajzi adottságának és az ebből eredendő jellegzetes mezőgazdasági birtokrendszerének köszönhetően a gazdaságok többségét a rendszerváltás után kialakult birtokszerkezetet megőrző, akár 5 hektárnál kisebb területet művelő családi kisgazdaságok alkotják. Az eddig főként a termelésre alapozó tervezést fokozatosan a marketingtevékenységeket előtérbe helyező döntések kezdik felváltani. A helyi termékek és a nagy múlttal rendelkező helyi vásárok újraértelmezésének, valamint egyre nagyobb térnyerésének lehetünk tanúi a vidéken. A helyi alapanyagokból, hagyományos módszerekkel készített jó minőségű termékek értékesítése hozzájárul a családi gazdaságok fenntartásának létjogosultságához. Az adatbányászati módszerek megmutatták, hogy a gazdák végzettsége a jövőképpel függ össze a legjobban, hiszen a bővítéshez és fejlesztéshez alaposabb tudásbázis szükséges, a csökkentést és a felszámolást az alapfokú képzettek választották. A helyi piachoz kapcsolódó gazdák hosszú távon bővíteni szeretnék gazdaságukat. A megkérdezettek szerint „a földet csak egyszer lehet eladni”, ezért a gazdaság fenntartása a legtöbb esetben a többgenerációs családi összefogás céljává vált. A két vagy több aktív segítő családtaggal működtetett gazdaságok vezetői a gazdaságok hosszú távú fenntartására törekszenek. A fiatalabb gazdák többnyire képzettebbek és nyitottabbak az újítások irányába. A 45 évesnél fiatalabb gazdák túlnyomó többsége fontosnak tartja a falusi turizmuson keresztüli értékesítést és szívesebben csatlakoznak termelői csoportokhoz. A fiatal gazdáknak ötvözniük kell az előző generációktól örökölt tradicionális tudást az újabb, termelést és piacra lépést elősegítő tudással. Az így szerzett ismerettel a kisgazdaságoknak lehetőségük nyílik a rövid élelmiszerláncokon keresztül történő értékesítésre.

    Teljes cikk

  • Zöldség-gyümölcs fogyasztás az Amerikai Egyesült Államokban

    A zöldség-gyümölcs fogyasztást népszerűsítő „5 A Day – for Better Health” program őshazájában tízből kilenc felnőtt fogyasztó zöldség-gyümölcs bevitele marad el az ajánlott napi értéktől. A 9–12. osztályos diákok körében, össznemzeti szinten, tartósan 35-40% körül mozog azok aránya, akik nem fogyasztanak mindennap zöldséget, gyümölcsöt, és ez az arány a felnőttek körében sem sokkal kedvezőbb. Az átlagos egy főre jutó napi zöldség-gyümölcs bevitel hosszú évekre visszamenően nem éri el az ajánlott, minimális 400 grammot. Az elfogyasztott gyümölcs általában lé formájában kerül bevitelre, míg a zöldség konzervként. A frissen, nyersen történő zöldség- gyümölcs fogyasztása visszaszorul a feldolgozott formában történő fogyasztás mögé. A régóta fennálló táplálkozási problémákra a jelenleg érvényben levő Dietary Guidelines a MyPlate szimbólummal hívja fel a figyelmet, a helyes tápanyagbevitel mértékére és összetevőire, mely szimbolikus tányéron a fogyasztásra ajánlott élelmiszerek felét zöldség-gyümölcs teszi ki. Az alacsony zöldség-gyümölcs fogyasztás okait vizsgálva az ár, az életstílus, a preferenciák és az életkor befolyásoló szerepe jelentős, de a nemek között, illetve a nemzetiségi hovatartozás alapján is megfigyelhetőek a fogyasztásban tapasztalható különbségek. Bár az USA-ban sem valósult meg az a cél, hogy a zöldség-gyümölcs bevitel elérje az optimális szintet, a fogyasztásra irányuló, többszintű felmérés alkalmazása adaptálható lehetne más országokban, akár Magyarországon is, hogy még pontosabb képet kaphassunk a tényleges zöldség-gyümölcs fogyasztás mértékéről.

    Teljes cikk

  • A magyar mezőgazdaság 2018. évi eredményei

    A mezőgazdaság ágazati szinten 2018-ban kedvező évet zárt, mivel széles bázison, változatlan áron 3,6 százalékkal emelkedett a kibocsátás, folyó áron meghaladta a 2720 milliárd forintot. Emellett növekedett a hozzáadott érték, aminek köszönhetően az ágazat pozitívan járult hozzá a gazdasági növekedéshez, javult a jövedelmezőség, bővültek a beruházások, valamint magas értéket ért el a nettó export és nőtt a feldolgozott termékek aránya az agrárexporton belül. A mezőgazdasági foglalkoztatás (214,8 ezer fő) a jelentős munkaerőhiány következtében mérséklődött. A szántóföldi növénytermesztés vegyes eredményeket ért el, mivel a kukorica és a repce termésmennyiségének jelentős emelkedése mellett az előző évi szinten maradt a búza termelése, valamint csökkent a napraforgó és az árpa betakarított mennyisége. A gyümölcsfélék termelése bővült, meghatározóan az alma és a meggy növekvő termelésének köszönhetően. A zöldségfélék termésmennyisége – elsősorban az aszály miatt – csökkent. Az állattenyésztésen belül minden fontosabb ágazat termelése növekedett 2018-ban. Az elmúlt éveket tekintve még jobban láthatóak a változások: nagymértékben emelkedett a kibocsátás (2010 és 2018 között változatlan áron 32,8 százalékkal), az ágazati szintű jövedelmezőség, a beruházások, a foglalkoztatás és a nettó export.
    A szántóföldi növénytermesztésben továbbra is probléma a termésmennyiségek hullámzása, ami az öntözés fontosságára és az agrotechnológia korszerűsítésére hívja fel a figyelmet. Az állattenyésztésben a piaci válságok és járványok jelentenek komoly kihívást.
    Összességében megállapítható, hogy a magyar mezőgazdaság az elmúlt években jelentős fejlődésen ment keresztül, de a még mindig jelentkező problémák és a nemzetközi kihívások miatt további erőfeszítésekre, a versenyképesség növelésére van szükség.

    Teljes cikk

  • Kazahsztán nemzetközi agrárkereskedelme és a magyar gabonaexport lehetőségei Kazahsztánba

    Kazahsztán Közép-Ázsia gazdaságilag egyik legfejlettebb országa, 1991-ben függetlenedett a Szovjetuniótól, de az orosz hatások ma is érezhetők. Kazahsztán nettó mezőgazdasági importőr országnak tekinthető, de a teljes kereskedelmet figyelembe véve nettó exportőr ország. A közép-ázsiai ország kereskedelmi partnereit vizsgálva orosz dominancia figyelhető meg. A kazah agrárexport elsődleges célállomása – Oroszország előtt – Üzbegisztán; az agrárimport jelentős része (kb. 40%-a) Oroszországból származik. Az agrárimportpartnereknél – ellentétben az exporttal – olyan országok is megjelennek, mint Brazília, Németország vagy az Egyesült Államok, de részarányuk egyre csökkenő tendenciát mutat. Összességében elmondható, hogy Kazahsztán az agráriumot tekintve a szomszédos FÁK -tagországokkal és az Eurázsiai Gazdasági Unió (EC U) tagállamaival bonyolítja le kereskedelmét, főként a kereskedelmi egyezményeknek és az alacsonyabb szállítási költségeknek köszönhetően.
    A közép-ázsiai ország tekintetében általánosságban megállapítható, hogy alacsonyabban feldolgozott agrártermékeket exportál, és főként magasabban feldolgozott agrártermékeket importál. A kazah agrárexport legfontosabb termékei (búza és kétszeres, durumbúza, árpa) a gabonafélék termékcsoportjából kerülnek ki.
    Ennek ellenére a kazah piac nagy potenciált jelent a gabonavetőmag-export szempontjából. Ebben szerepet játszik Magyarország keleti nyitása, valamint az a tény, hogy a kazah termelők egyre jobban igénylik a jó minőségű, a helyi szélsőséges klimatikus viszonyoknak is megfelelő gabonavetőmagot. A cikk öt potenciális magyar gabonaexportterméket azonosított, amelyeknek kitűnő célpontja lehet Kazahsztán: durumbúza-vetőmag, búza- és kétszeresvetőmag, rozsvetőmag, zabvetőmag és kukorica- vetőmag. Összességében az ilyen elméleti modellen alapuló gyakorlati következtetések segíthetnek a hazai agrárpolitika és vállalkozások számára a kazah – és akár más régiós országok – piacaiban rejlő lehetőségek további kiaknázásában.

    Teljes cikk

  • Az ökoszisztéma-szolgáltatások értékelésének tapasztalatai és agrárgazdasági jelentősége

    Ma már nem kérdés, hanem nagyon komoly környezeti-gazdasági-társadalmi probléma a biodiverzitás gyorsuló ütemű csökkenése, az ökoszisztémák degradációja és a klímaváltozás okozta kihívások kezelése. 2018. év végén két fontos – nemzetközi szakértők által összeállított – tudományos jelentés jelent meg, amelyek a biodiverzitás csökkenését és a klímaváltozás hatásait vizsgálták. Az egyik az EN SZIPCC (Egyesült Nemzetek Szervezetének – Éghajlat-változási Kormányközi Testület) jelentése a klímaváltozásról, a másik jelentés pedig a WWF (Természetvédelmi Világalap) Élő Bolygó Jelentése a biodiverzitás és az ökoszisztémák állapotáról. Mindkét jelentés meglehetősen pesszimista helyzetet mutat be, és drasztikus lépéseket, valamint nemzetközi összefogást sürget a kedvezőtlen folyamatok kezelésével kapcsolatban. A Millenniumi Ökoszisztéma Felmérésben megállapítják, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások 60%-át nem fenntartható módon használja az emberiség. A természeti erőforrások növekvő mértékű és gyorsuló ütemű gazdasági felhasználása, az emberiség környezetre gyakorolt negatív hatása, az ökoszisztémák és az általuk biztosított ökoszisztéma-szolgáltatások gyengüléséhez vezetnek. Ezen szolgáltatások az alapjai mind a társadalmi jóllétnek, mind a gazdasági teljesítmény elérésének. Így a biodiverzitás csökkenésének, az ökoszisztéma-szolgáltatások degradációjának és a klímaváltozás negatív hatásainak következménye a jövedelmek csökkenése (sok esetben teljes megszűnése), valamint az egyén és a társadalom jóllétének a (sokszor jelentős) csökkenése. Az ökoszisztéma-szolgáltatások fogalmának bevezetése elsősorban azt a célt szolgálja, hogy bemutassa azokat a bonyolult összefüggés- és kapcsolatrendszereket, illetve folyamatokat, amelyek az ökoszisztémák működését jellemzik. Az ökoszisztémák változásának nyomon követésén túl, fontos az általuk biztosított szolgáltatások értékének meghatározása, ami lehetővé teszi, hogy mind a társadalom, mind a döntéshozók számára bemutassa e szolgáltatások jelentőségét és számszerűsítse azt a hasznosságot, amit a társadalom számára biztosítanak. Ez a folyamat hozzájárulhat a társadalmi, gazdasági szereplők szemléletének formálásához, és az ökoszisztéma állapotának megóvásához – ami egyben a jelenlegi formában ismert földi élet megóvását is jelenti. Ha a biodiverzitás csökkenésében és a klímaváltozásban elindult negatív folyamatok tovább folytatódnak, az előrejelzések szerint (jó esetben 30 éven belül, a negatív forgatókönyvek szerint akár már 10-15 éven belül) az ezekben a rendszerekben elindult negatív változások visszafordíthatatlanok lesznek, illetve elérik azt a határértéket, amihez a társadalom és a gazdaság még alkalmazkodni tud. Ahhoz, hogy a 2050-re előre jelzett kilencmilliárd ember élelmiszer-ellátása biztosítható legyen – a jelenlegi fogyasztói szokások mellett – az élelmiszer-termelést 50%-kal kell növelni. Azonban a termelés növelése – a jelenlegi mezőgazdasági gyakorlat mellett – fokozott nyomást gyakorol a természeti erőforrásokra, növeli a degradációt és ezzel együtt párhuzamosan csökken az ökoszisztémák szabályozó funkciója. Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének jelentése szerint a klímaváltozás miatt 2025-re a Föld lakóinak kétharmada vízhiánnyal fog küzdeni és a haszonnövények egy része is el fog tűnni a termelésből, mivel nem lesznek képesek tolerálni a megváltozott klimatikus viszonyokat. Ugyanakkor a felmelegedés miatt a nagyobb tűréshatárral rendelkező növények terméshozama is jelentősen csökkenhet. Mivel az élelmiszer-termelés az ökoszisztéma-szolgáltatásokon alapszik, ezért az élelmiszer-biztonság megőrzése érdekében alapvető fontosságú a mezőgazdasági termelés és a természetes ökoszisztémák közötti kapcsolatok feltárása.

    Teljes cikk

  • Pálinkabérfőzdék gazdasági elemzése szimulációs modellezési eljárással

    A jelenleg Magyarországon működő mintegy 500 pálinkabérfőző vállalkozás döntő többsége a hagyományos kisüsti lepárlási módot alkalmazza. Ezen üzemek sajátosságait figyelembe véve olyan modellt alakítottunk ki, amelyen szimulációs vizsgálatok elvégzésére nyílt lehetőség az @Risk programcsomag segítségével. Megállapítást nyert, hogy alacsonynak tekinthető, 550 Ft/liter bérfőzési díj mellett a vállalkozások számára a nyereség elérésére 61% esély mutatkozik. A bérfőzés átlagos önköltsége majdnem megegyezik ezzel az összeggel, így indokolttá vált az önköltség csökkentésének lehetőségeit megvizsgálni. Az önköltségre legnagyobb növelő hatást a fajlagos bérköltség jelenti, az energia és az általános költségek változásának hatása csupán hatoda-tizede a bérköltségnek. A kibocsátás növelésével csökkenthető lenne az önköltség, azonban a bérfőzés mint szolgáltatás esetén ez csak növekvő fogyasztói igény esetén valósulhat meg. Javasolható a pálinkakészítés nem főállásként, hanem kiegészítő jövedelemszerzési tevékenységként történő folytatása. Összességében a bérfőzés jövedelemtermelőnek tekinthető, de a vállalkozások erőforrás-ellátottsága, helye, kitettsége nagymértékben befolyásolja ezt a jövedelemtermelő képességet.

    Teljes cikk

  • A családi munkaerő-felhasználás vizsgálata a karcagi gazdálkodók körében

    A vidéki emberek életében kifejezetten meghatározó szerepet tölt be a család és a hagyomány. Ezáltal a családi gazdaság nem csupán tőkés vállalkozás, hanem életforma, ahol a családhoz, a függetlenséghez, az önálló döntéshez és a vidékhez való ragaszkodás a legerősebb. Így vidékfejlesztés szempontjából sem mellékes a családi gazdaságok támogatása, amit a jelenlegi rendszer és az Európai Unió is ösztönöz. Hiszen mind a mezőgazdaság, mind pedig e gazdálkodási forma röghöz kötöttséget jelent a gazdálkodók számára. Ezáltal a családi gazdaság több generáción keresztül képes lehet a település népességmegtartó erejének növelésére. Ehhez azonban kellő mértékű motiváció szükséges a fiatalok számára, hogy tovább ápolják a hagyományaikat.
    A tanulmány a családi munkaerő és bérmunka-felhasználást vizsgálja összehasonlítva annak arányát a karcagi egyéni és családi gazdaságokban. A téma indokoltságát jelöli egy korábbi kutatásunk, mely azt állapította meg, hogy nemcsak a családi gazdaságokban figyelhető meg jelentős mértékű családi munkaerő-felhasználás. Továbbá a gyakorlatban megfigyelhető, hogy a családi munkaerő felhasználása sem mindig elegendő a feladatok elvégzéséhez, mely esetben a gazdálkodók kénytelenek külső munkaerő igénybevételéhez folyamodni. Így a kutatás elején az alábbi hipotéziseket fogalmaztuk meg: A családi gazdaságok is vesznek igénybe bérmunkát (H1), ám ennek mértéke kisebb, mint az egyéni gazdaságok esetében (H2). Továbbá nemcsak a családi gazdaságokban van jelen a családi munkaerő-felhasználás (H3), illetve minél nagyobb földterülettel rendelkeznek a gazdák, annál több családi munkaerőt használnak fel (H4).
    A kutatás során statisztikai adatbázisok feldolgozása, majd kérdőívezés történt, melynek eredményeit nem paraméteres próbákkal, kereszttábla-elemzéssel, valamint Spearman-korrelációval elemeztük.
    Ezek alapján arra a következtetésre jutottunk, miszerint a családi munkaerő-felhasználás valóban jelentős mértékben van jelen az egyéni gazdaságok esetén is, ám a feltételezés ellenére mégsem alkalmaznak több bérmunkát a családi gazdaságokhoz viszonyítva. Továbbá minél nagyobb földterületen gazdálkodnak, annál több munkaerőt használnak fel, azonban ez nem feltétlenül jelent családi munkaerőt.

    Teljes cikk