Blog

  • Magyarország megújuló energiatermelésének kilátásai

    A magyar megújuló energetikai szabályozás az utóbbi években teljesen megváltozott, az új támogatási rendszerben a fő szerepet a biomassza (elsősorban a tűzifa) és a geotermikus energia kapja. A vízenergia mennyisége évtizedek óta stagnál, új szélerőművek telepítéséhez nincs kilátás támogatásra, a napelemek lakossági felhasználása viszont folyamatosan nő. Az élelmiszer-termelés elsődlegességére tekintettel elsősorban a melléktermékek (biogáz, növényi szárak, erdészeti hulladékok stb.) energiacélú hasznosítása jöhet szóba, de – a magyar termelési potenciált figyelembe véve – reálisan kell számolni a mezőgazdasági terület egy részének energetikai hasznosításával is, elsősorban a gyengébb minőségű földterületeken. A rövid vágásfordulójú faültetvények és energiaerdő telepítésével nyert faapríték fajlagos hozama magasabb a hagyományos erdőhöz képest, ráadásul az árbevétel rövidebb időszak alatt jelentkezik. Ugyanakkor nagyon kevés az információ arról, hogy a marginális mezőgazdasági területen mekkora fajlagos költséggel és környezeti hatások mellett érhető el a többlethozam. Magyarország évről évre növekvő importfüggősége miatt egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül majd a jövőben. Éppen ezért nemzeti érdek, hogy a jövőben a hazai villamosenergia-fogyasztás döntő részét hazai erőművek állítsák elő, megfelelve az ellátásbiztonság, klímavédelem és versenyképesség hármas célkitűzésének is. Az időjárásfüggő nap- és szélerőművek termelése időben folyamatosan, hektikusan változik, ezért a villamosenergia-igények döntő részét továbbra is fosszilis és atomerőművek termelik meg. Kizárólag megújuló energiaforrások alkalmazására nem lehet az ország villamosenergia-ellátását alapozni, ezért nem mondhatunk le a többi energiatermelési módról. Az új támogatási rendszer keretében a megújuló energiából termelt villamos energiát a piacon értékesítik, tehát a befektetés pénzügyi szempontból nagyobb eséllyel térül meg, mint a korábbi támogatási rendszerben. Az új támogatási rendszer célja a transzparencia fenntartása, a megújuló energiaforrások arányának növelése és a verseny biztosítása mellett új termelőkapacitások létesítése. A hazai biogázipar fejlődését többek között akadályozza a nemzetközi összehasonlításban rövid ideig érvényes támogatott átvételi ár, az öntözési lehetőségek hiánya (kettős termesztés akadálya) és a bonyolult engedélyezési eljárás.

  • A precíziós és a konvencionális szántóföldi növénytermesztés összehasonlító vizsgálata

    Az Agrárgazdasági Kutató Intézet tesztüzemi rendszerében nyilvántartott mintegy 1000 szántóföldi növénytermesztő üzem körében végzett kérdőíves felmérés megerősítette, hogy a helyspecifikus szántóföldi növénytermesztés elterjedése Magyarországon az elmúlt két-három évben felgyorsult, azonban az egyes technológiai elemek alkalmazása különböző mértékű és még messze nem tekinthető általánosnak. A technológiát alkalmazó gazdaságok pénzügyi és gazdálkodási adataival végzett ökonómiai vizsgálatok igazolták, hogy a precíziós gazdálkodás a fő szántóföldi növénykultúráknál (búza, kukorica, napraforgó, repce) egyértelmű többlethozammal és jövedelmezőségi előnnyel, sok esetben pedig fajlagos költségelőnnyel is rendelkezik a hagyományos műveléshez képest. A precízebb technológia, a ráfedés- és kihagyásmentes művelés eredményeként általában véve azt várnánk, hogy az áttéréssel csökken az inputfelhasználás. Vizsgálataink ennek éppen az ellenkezőjét támasztották alá; a hozamokhoz hasonlóan az inputfelhasználás szintjében is jellemzően többlet mutatkozott a technológiára váltó üzemek esetében, azonban a ráfordítások növekedését a legtöbb esetben jelentősen meghaladta a hozamok emelkedése, ami együttesen számottevő jövedelembővülést eredményezett. A precíziós technológia eredményes alkalmazásához nem elegendő a precíziós képességekkel rendelkező erő- és munkagépek beszerzése, illetve a megfelelő inputanyagok felhasználása. Nem homogén technológiáról van ugyanis szó, amely bármely körülmények között azonos módon alkalmazva azonos eredményt produkál, hanem az egyes technológiai műveleteket a helyi természeti adottságokhoz szükséges adaptálni, a technológia előnyei különösen heterogén körülmények esetén érvényesülnek. A kívánatos eredmények eléréséhez komoly szakismeretekre van szükség, ezért mindenképpen szaktanácsadás mellett javasolt a technológia bevezetése. A remélt előnyök megjelenése csak a technológia megfelelő alkalmazását követően várható.

  • A közvetlen támogatások szerepe Hajdú-Bihar megyében a szántóföldi növénytermesztés optimalizálásánál

    A szántóföldi növénytermesztés vetésszerkezetének és jövedelmének egyidejű optimalizálására a lineáris programozást célszerű alkalmazni. A módszer segítségével meghatározható egy olyan optimális vetésszerkezet, amely megfelel a zöldítés feltételeinek, továbbá maximálisan kihasználja a támogatási lehetőségeket, így a lehető legnagyobb jövedelmet biztosítja a gazdálkodó számára. Általános célom az adott üzemméret mellett a lehetséges jövedelem maximalizálása. Első specifikus célkitűzésként a zöldborsó versenyképességét kívánom vizsgálni a többi szántóföldi növénnyel szemben a termeléshez kötött ipari zöldségnövény termesztése támogatásának figyelembevétele mellett, illetve annak csökkentett mértékével. Második specifikus célom a földbérlés gazdaságosságának meghatározása, meghatározott rendelkezésre álló tőke és földbérleti díj mellett. Harmadik specifikus cél a támogatások jövedelemre gyakorolt hatásának meghatározása volt. Mindhárom cél eléréséhez lineáris programozási modellezést használtam fel. A számításaim alapján a következő eredményekre jutottam: A zöldborsó termesztése 50% feletti területi részaránnyal csak abban az esetben javasolt, ha a termeléshez kötött ipari zöldségnövény termesztésének támogatása (41 603 Ft/ha) nem csökken drasztikusan majdnem nullára hektáronként, továbbá támogatás nélkül az ágazat nagy valószínűséggel elvesztheti versenyképességét. Rendelkezésre álló tőke és biztos támogatások esetén megéri földbérlésbe fektetni pénzünket, hiszen 1 millió Ft-os bérleti díj kifizetésével majdnem 4 millió forint többletjövedelem realizálható a nagyobb vetésterület és a támogatások által. Közvetlen támogatások nélkül a szántóföldi növénytermesztés jövedelmezősége közel 60%-kal esik vissza, így a feltételeknek történő megfelelés elengedhetetlen a nagyobb jövedelem elérése érdekében. Fontos leszögezni, hogy a támogatások a gazdaságok fejlesztésére irányulnának, így csak azok lehetnek versenyképesek, akik támogatás nélkül is képesek életben maradni a jövőben.

  • A Gazdálkodás 2000–2014 között megjelent tudományos cikkei a JEL (Journal of Economic Literature) osztályozási rendszerben

    A Gazdálkodás című agrárökonómiai folyóiratban a 2000 és 2014 közötti időszakban megjelent összes tudományos cikk tartalmának vizsgálatát végeztük el. A tudományos közleményeket a JEL (Journal of Economic Literature) osztályozási rendszer alapján szisztematizáltuk.
    A JEL-rendszerben összesen 20 kategóriacsoport található. A vizsgált időszakban a Gazdálkodásban megjelent cikkek besorolásához 5 kategóriacsoportot használtunk fel, melyek a következők voltak: J (Labour and Demographic Economics), N (Economics History), O (Economic development, technological change, growth), Q (Agricultural and Natural Resource Economics. Environmental and Ecological Economics), R (Urban, Rural, Regional, Real Estate, and Transportation Economics). Összesen 751 darab tudományos tanulmányt tipizáltunk. Az értékelés eredményessége és egyértelműsége szempontjából egy kód alá azonosítottuk be a tanulmányokat.
    A vizsgált 15 évben a legtöbb szakcikk a Q és az R kategóriacsoportban készült. A legmarkánsabban az agrárpiac- és marketing, az agrár- és élelmiszer-politikai és a mikroökonómiai kérdések kerültek kifejtésre. Ezek a témák fedték le az összes tanulmány csaknem felét.
    Az elemzés során három ciklusra bontottuk a vizsgálati időszakot, feltételezve, hogy különbség mutatható ki az európai uniós csatlakozás folyamatának összefüggésében. 2000–2004, 2005–2009 és 2010–2014 között a cikkek döntő része az agrár- és élelmiszer-politika, az agrárpiac- és marketing, valamint mikroökonómia területén született, csak a darabszámok mutatnak némi eltérést, nem szignifikáns különbséggel. Jellemző, hogy földtulajdon-, földbirtok- és földhasználati kérdésekkel nagyon kevés tanulmány foglalkozott, az utolsó két ciklusban a legkevesebb a számuk (7 és 6 db mindösszesen).
    A közölt tanulmányok kari/intézményi megoszlásánál 4 kar/intézmény (SZIE GTK, AKI, NYME-MÉK, KRF-GTK) képviseli a tudományos cikkek több mint felét. Az egyszerzős és elsőszerzős teljesítményekben a legaktívabb szerzőknek Popp József, Udovecz Gábor és Magda Sándor bizonyultak.
    Vizsgálataink és eredményeink hiánypótlóak, hiszen ilyen jellegű és szintű kategorizálásról nem áll rendelkezésünkre adat- és információállomány az agrár-közgazdaságtan tudományterületén született hazai cikkek vonatkozásában.

  • Huszonegyedik századi kihívások a vezetőkkel szemben

    Napjainkra óriási fordulat következett be az emberi erőforrás-gazdálkodás (HRM) helyének és szerepének megítélésében. Míg az ezredfordulót megelőzően még arról kellett meggyőzni a szervezetek vezetőit, hogy a HRM nem értékelvonó, hanem értéknövelő tevékenység, addig mára már bebizonyosodott, hogy a gazdasági fejlődés elsődleges forrása nem a pénz, a tőke, hanem az emberi erőforrás és a vele való gazdálkodás. Ebből adódóan a 21. század azon kihívásainak, melyeket a cikk szerzője szedett csokorba, csak azok a szervezetvezetők lesznek képesek megfelelni, akik stratégiai partnerként kezelik a HRM szakembereit és helyet biztosítanak nekik annál az „asztalnál”, ahol a szervezetük jövőjét és saját sikereiket meghatározó döntések születnek. Ehhez azonban nemcsak a szervezetek vezetésében, hanem az emberi erőforrás-gazdálkodás rendszerében is szemléletváltásra van szükség.
    A szerző – a teljesség igénye nélkül – igyekszik számba venni századunknak a vezetőkkel szemben támasztott néhány jelentősebb kihívását, úgymint globalizáció, kulturális sokszínűség, demográfiai és generációs problémák, stratégiai utódlástervezés és tehetséggondozás, innováció, tudásorientált emberi erőforrás-gazdálkodás stb. Mindeközben nemcsak a kihívások okozta nehézségekre hívja fel a figyelmet, hanem javaslatot is tesz azok megelőzésére, illetve kezelésére, melyben kulcsszerep hárul a HR-re, mint a csúcsvezetők stratégiai partnerére.

  • Oktatás, képzés: út a jövő mezőgazdasága felé

    A Károly Róbert Főiskola parkjában nem öncélúan díszlik Klebelsberg Kunó szobra, mert a nagy elődhöz hasonlóan a Szerzők nemcsak felismerték a tudás, az oktatás fontosságát, hanem ők is szinte a semmiből korszerű oktatási intézményt létrehozva szolgálták a mezőgazdaságot, a nemzet érdekeit. Elemzéseik bizonyítják a tudással elért mezőgazdasági eredményeket és rávilágítanak a feszültségekre, a hanyatlás, a mulasztás jeleire.
    A vitaindító gondolatait folytatva, véleményem szerint mindenekelőtt abban szükséges dűlőre jutni, hogy mit és hogyan célszerű oktatni-képezni, készségeket fejleszteni a korszerű igények, a felgyorsult tudományos haladás, a technológiai forradalom világában, majd ezt követően tisztázni, hogy hol, hány helyen, osztott vagy osztatlan képzésben stb. valósuljon ez meg. Szerintem olyan rendszer szolgálhatná eredményesen a hazai mezőgazdaság korszerűsödését, amely a rohamosan fejlődő, változó körülményeknek megfelelően, oktatási szintenként eltérő tartalmi mélységben oldaná meg az oktatást, az ismeretek intézményes átadását és a képzést, az ismeretek begyakorlását, valamint a ma különösen fontossá váló különféle készségek fejlesztését, a tanulás megtanítását és a nevelést. A készségfejlesztésben különös figyelmet érdemel a kreativitás, a kognitív készségek, az alkalmazkodóképesség, a kritikai alapállás az információk áradata miatt, mert ezek segítik a szükséges technikai, technológiai beavatkozás felismerését, az informálódást, a kapcsolatok teremtését, új ismeretekhez jutást, a tanulást, a gazdálkodó, a termelő, a vállalkozó naprakészségét. Az oktatásban-képzésben pedig a technikai forradalom, a digitalizáció, a mesterséges intelligencia, a precíziós, automatizált eljárások térnyerésének előmozdítása érdekében indokolt a mezőgazdasági termelés sajátosságaival foglalkozni, valamint a tudás megszerzésének, korszerűsítésének új lehetőségeivel számolni.
    A fenntartható, hatékony, versenyképes magyar mezőgazdaság korszerű oktatási-képzési rendszerével nemcsak a hazai élelmiszer-szükséglet minőségi és mennyiségi ellátását képes biztosítani, hanem a nemzetközi kapcsolatok, a kereskedelem eredményes résztvevője is lehet. Az élelmiszer egyre „keményebb” stratégiai cikk!

  • Hagyományos piacok összehasonlító vizsgálata különböző funkciójú településeken

    Napjainkban az élelmiszer-kereskedelem jellemző tendenciája a piaci koncentráció. Egy koncentrált piacon a forgalom legnagyobb részesedésével jellemzően a nagyméretű bevásárlóközpontok rendelkeznek, és a folyamat velejárója az egyes hagyományos értékesítési csatornák (például a hagyományos piacok) visszaszorulása. A rövid ellátási láncok (röviden: REL) értékesítési lehetőségeket jelentenek a kisméretű mezőgazdasági termelők számára. A szakirodalom sok esetben úgy tekint a rövid ellátási láncokra, mint a vidékfejlesztés egy lehetséges eszközére, amely feltételesen alkalmas az elmaradott vidéki területek felzárkóztatására. A termelői értékesítés kérdésének aktualitása képezi az alapját a jelenlegi kimutatásnak, melynek célja primer kérdőíves kutatás alapján bemutatni a településméret szerint kiválasztott, összesen öt település piacai és vásárcsarnokai közötti különbségeket. A piaci értékesítés Magyarországon az egyik alapvető és széles körben elterjedt formája a termelői (valamint a viszonteladói) értékesítésnek.
    Vidékfejlesztési szempontból kiemelendő, hogy a primer vizsgálat során megkérdezett vásárlók viszonylag negatívan értékelték a mintaterületben szereplő füzesabonyi piacot, amely a „kisméretű vidéki város piacát” képviseli a kimutatásban. Továbbá az árusítók a piac hanyatlásáról számoltak be. Ellenben a vásárlók a vizsgált közép- és nagyvárosok piacainak egyes szempontjait kimondottan jóra értékelték, valamint általánosságban szerettek piacokon vásárolni. Ennek ellenére ez az értékesítési csatorna inkább kiegészítő jelleggel jelent meg náluk a bevásárlóhely megválasztásánál. Ezek alapján nem meglepő, hogy a GfK1 2016. évi sajtóközleménye szerint tovább csökkent a piacok részesedése napjainkban, melynek alapvető oka a vidéki vásárlók számának csökkenése.
    Felmerül a kérdés, hogy termelői értékesítő helyként a piacok mennyire töltenek be fontos szerepet a vidékgazdaságban, a vidékfejlesztésben. Jelen tanulmány támpontként szolgál ennek a kérdésnek a megítélésében.