A tanulmány az 1992–2014 közötti időszak beszámolási kötelezettséggel lezárt üzleti éveinek mérleg- és eredménykimutatás-adatait felhasználva vizsgálja az árbevétel alapján készült top 5000 magyar vállalkozás közül a magyar és a külföldi többségi tulajdonú mezőgazdasági vállalkozásokat felölelő ágazat növekedési lehetőségeit. Az elemzés tárgya a vállalati növekedés mérésének extern és direkt módja. A következő kérdések állnak a vizsgálat fókuszában:
1. Hogyan változtak a belső, a fenntartható és az önfinanszírozható növekedési ráták az üzleti forgalmi adatok ismeretében?
2. M ilyen tényezők és hogyan befolyásolták az említett növekedési ráták alakulását?
3. O peratív vs. stratégiai finanszírozás. Melyek az operatív finanszírozási igény építőkövei? A tulajdonosok finanszírozási intézkedései és kockázatvállalása.
A rendelkezésünkre álló adatbázis elemzésével a következő eredményeket kaptuk:
A vizsgált mezőgazdasági vállalkozásokat felölelő ágazat
– alacsony belső növekedési rátát (IGR) ért el;
– a fenntartható (SGR) és az önfinanszírozható (SFGR) növekedési rátái alacsonyabbak, mint az eredménykimutatásból számított értékesítési árbevétel növekedési rátái;
– növekedése és az azt finanszírozni képes megtérülési ráták között nincsen összhang;
– finanszírozási idejének jelentős nagysága a likvid forrásigényt jelzi a működés finanszírozásához;
– a profit- és cash-alapú fedezeti árbevétel közel azonos vagy még meg is haladja az eredménykimutatásban közölt árbevétel nagyságát;
– jövedelmezőségi-hatékonysági kritériuma nem érvényesül, vagyis alacsony mértékű a működési jövedelmezőség, az eszközhatékonyság és a termelékenység;
– értékteremtő tényezői relatíve alacsony tulajdonosi érték (SV) növekedést tesznek lehetővé.
A kapott eredmények támogathatják a vállalati életszakaszok pénzügyi szemléletű stratégiájának és taktikájának formálását.
Blog
-
A mezőgazdasági vállalkozások növekedési lehetőségei pénzügyi nézőpontból
-
A Vajdasági Magyar Közösségek Terület- és Gazdaságfejlesztési Stratégiájának megvalósítási tapasztalatai
A határon túli magyarok közül először a vajdasági magyarok állítottak össze egy olyan gazdaságfejlesztési stratégiát 2015-ben, amely találkozott a kormánynak azzal a szándékával, hogy a határon túli magyaroknak a szülőföldön való boldogulását a jövőben ne csak kulturális, hanem gazdasági eszközökkel is segítse. Tanulmányomban bemutatom, hogy a 2016–2018 időszakra szóló programot a vajdasági magyarok hogyan valósították meg. A program megvalósulásának félidejénél kiemelhető, hogy pályázni a kettős – magyar és szerb – állampolgárok tudnak, jellemzően mezőgazdasági termelők és kisvállalkozók, akik sikeres pályázás esetében egy-egy alkalommal maximum 2,5 millió magyar forintnak megfelelő dinárhoz jutnak. A pályázás iránt eddig óriási volt az érdeklődés: másfél év alatt közel 7000 pályázatot adtak be és ezeknek 89%-a sikeres volt, esetükben a támogatások átutalása is megtörtént már. Ezzel a támogatással a magyar kormány főként a vajdasági magyarok közép- és alsóközép rétegén segített, amely az ott élőknek az egzisztenciális kérdésen túl azért is nagyon fontos, mert identitásukra is kedvező hatással van: úgy érzik, ők is fontosak az anyaországnak. A program második félidejében változás várható, az eddigi kis összegű támogatások mellett a továbbiakban nagy szerepet kapnak a nagyberuházások és technológiai fejlesztések, amelyeknek meghirdetett célja a munkahelyteremtés és az integrátori pálya kiépítése.
-
Hagyományos piacok összehasonlító vizsgálata különböző funkciójú településeken
Napjainkban az élelmiszer-kereskedelem jellemző tendenciája a piaci koncentráció. Egy koncentrált piacon a forgalom legnagyobb részesedésével jellemzően a nagyméretű bevásárlóközpontok rendelkeznek, és a folyamat velejárója az egyes hagyományos értékesítési csatornák (például a hagyományos piacok) visszaszorulása. A rövid ellátási láncok (röviden: REL) értékesítési lehetőségeket jelentenek a kisméretű mezőgazdasági termelők számára. A szakirodalom sok esetben úgy tekint a rövid ellátási láncokra, mint a vidékfejlesztés egy lehetséges eszközére, amely feltételesen alkalmas az elmaradott vidéki területek felzárkóztatására. A termelői értékesítés kérdésének aktualitása képezi az alapját a jelenlegi kimutatásnak, melynek célja primer kérdőíves kutatás alapján bemutatni a településméret szerint kiválasztott, összesen öt település piacai és vásárcsarnokai közötti különbségeket. A piaci értékesítés Magyarországon az egyik alapvető és széles körben elterjedt formája a termelői (valamint a viszonteladói) értékesítésnek.
Vidékfejlesztési szempontból kiemelendő, hogy a primer vizsgálat során megkérdezett vásárlók viszonylag negatívan értékelték a mintaterületben szereplő füzesabonyi piacot, amely a „kisméretű vidéki város piacát” képviseli a kimutatásban. Továbbá az árusítók a piac hanyatlásáról számoltak be. Ellenben a vásárlók a vizsgált közép- és nagyvárosok piacainak egyes szempontjait kimondottan jóra értékelték, valamint általánosságban szerettek piacokon vásárolni. Ennek ellenére ez az értékesítési csatorna inkább kiegészítő jelleggel jelent meg náluk a bevásárlóhely megválasztásánál. Ezek alapján nem meglepő, hogy a GfK1 2016. évi sajtóközleménye szerint tovább csökkent a piacok részesedése napjainkban, melynek alapvető oka a vidéki vásárlók számának csökkenése.
Felmerül a kérdés, hogy termelői értékesítő helyként a piacok mennyire töltenek be fontos szerepet a vidékgazdaságban, a vidékfejlesztésben. Jelen tanulmány támpontként szolgál ennek a kérdésnek a megítélésében. -
Az agrár-felsőoktatásban használt tanulmányi információs rendszerek fejlesztési tapasztalatainak nemzetközi hasznosíthatósága
Csatlakozva Magda Sándor, Marselek Sándor és Magda Róbert: Az agrárgazdaságban foglalkoztatottak képzettsége és a jövő igénye című vitaíráshoz, magam is komoly kihívásnak és fontos feladatnak tekintem a vidéki agrárképzés megtartását és megerősítését a jövő igényeinek figyelembevételével. Meglátásom szerint ebben rendkívüli szerepet tölthet be a magyar agrár-felsőoktatásban felhalmozott tudás és tapasztalat nemzetköziesítése. Munkám során a nemzetközi tudástranszferben rejlő számos lehetőség közül a fejlett oktatásszervezésre alapozott vezetői döntéstámogató rendszerek kialakulását és azok nemzetközi hasznosíthatóságát vizsgáltam, különös tekintettel az agrár-felsőoktatás specialitásaira. A hazai felsőoktatás elmúlt évtizedben történt átalakulása során az ebben az irányban tett lépések jelentős ismeretet halmoztak fel a szakembereknél, amit rövid és nem reprezentatív kitekintésem alapján a gyorsan fejlődő keleti felsőoktatási térségekben is jó eséllyel lehetne a kapcsolatépítés és -megerősítés egyik eszközeként használni, továbbá piaci alapon kamatoztatni.
-
A gyephozamok vizsgálatának jelentősége és problémái
Az Európai Unió és a hazai agrár-szakpolitika is egyre inkább megköveteli, hogy a gyepterületekről, azok állapotáról és hasznosításáról minél pontosabb nyilvántartás álljon rendelkezésre. A gazdasági értékelés tekintetében kiemelt jelentőségű mind a potenciális, mind a különböző évjáratokban elért hozamok ismerete. A Gazdálkodási napló adatainak elemzése a hozamadatok bizonytalanságát tárta fel. Több nyilvántartási rendszerben is problémát jelent, hogy a hozamadatok csak a lekaszált mennyiségre vonatkoznak, a legeltetéssel hasznosított mennyiséget nem tartalmazzák. Ennek megfelelően a legelők hozama ezen adatok alapján alábecsült. A változó MePAR blokkhatárok, valamint az eltérő térbeli felbontású adatok összekapcsolásának problémája a jövőben csökkenthető lenne egy időben állandó raszterre (pl. 100×100 m) vonatkozó kimutatás alkalmazásával. A hozambecslésben – elsősorban az évjáratok összehasonlításában, hozamcsökkenést okozó hatások kimutatásában – jó módszer lehet a más növényeknél is alkalmazott távérzékelési eljárás. Számos publikáció született egy-egy kisebb terület gyephozamának, illetve az öntözés/trágyázás hatásának vizsgálatára vonatkozóan. Ezek adatainak összegyűjtése és szintetizálása jelentősen segíthetné a várható hozamok becslését.
Egy jövőbeli gyepinformációs rendszer kialakítása az alábbiak miatt indokolt:
• a megbízható adatok hiánya (különféle adatbázisokban jelentősen eltérő adatok találhatók);
• a klímaváltozáshoz és az EU agrár- és környezetvédelmi szakpolitikájához való igazodás;
• a gyepgazdálkodást, valamint az állattenyésztést érintő stratégiai intézkedések megalapozása;
• a gyepterületek Mezőgazdasági Kockázatkezelési Rendszerbe történő bevonása. -
A versenyképes mezőgazdaság, a földár és a föld jövedelemtermelő képességének összefüggései
Az EU-csatlakozás óta jelentős mértékben nőtt a kifizetett támogatások összege, ezzel együtt pedig az ágazat jövedelme. A jövőben a támogatások helyett a versenyképesség kerül előtérbe, ez pedig komolyabb feladat, mint a támogatások kiharcolása és fenntartása. A támogatások fokozatos leépítése elsősorban a közvetlen területalapú támogatásoknál várható. Ugyanakkor erős korreláció tapasztalható a földbérleti díjak emelkedése és a növekvő közvetlen támogatások között. Ezzel szemben a beruházások bővülése elmaradt a jövedelem növekedésének ütemétől, mert azokat leginkább a célzott fejlesztési támogatások befolyásolták. A közvetlen kifizetések szinte egésze a magasabb földárban tőkésül, aminek következtében nő a földvásárlás vagy földbérlet költsége. A földtulajdonos is részesedik a támogatásból, ezáltal emelkedik a földtulajdonnal rendelkező gazdák vagyona is, de a következő gazdálkodói generáció nagyobb tőkét és/vagy működési költséget és alacsonyabb termelési hatékonyságot örököl. Megállapítható, hogy a föld értékét sokkal inkább meghatározza a közgazdasági környezet, mint maga a föld piaci jövedelemtermelő képessége. Az árutőzsdei árak egyelőre nem igazolják vissza a precíziós gazdálkodás többletértékét. A precíziós gazdálkodásnál alacsonyabb üzemanyagköltséggel, ezzel párhuzamosan csökkenő környezetterheléssel lehet számolni, de ezt ma nem feltétlenül fizeti meg a vevő, nem ismeri el többletértékként az árutőzsde. A precíziós növénytermelési technológia eredményes működtetéséhez nem elégséges csupán a beruházás pénzügyi fedezetének biztosítása, szükség van a gazdálkodó, illetőleg a munkafolyamatokban részt vevő munkaerő aktív részvételére és pozitív hozzáállására. A sikeres gazdálkodás feltétele ma a képzés, a fejlesztés, az innováció, az alkalmazkodóképesség és a munkavállalók motiválása.
-
Informatikai eszközök elterjedtsége és használata a kisgazdaságok irányítóinak információs környezetében
Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) manapság az élet minden területét áthatják, így a mezőgazdaságot, azon belül a kisgazdaságok működését is. A cikk egy Hajdú-Bihar megyében végzett kérdőíves felmérés alapján arra keresi a választ, hogy milyen ezeknek az eszközöknek és alkalmazásoknak az elterjedtsége és használati gyakorlata, valamint hogyan illeszkednek a kisgazdaságokat irányítók információs környezetébe. Az eredmények alapján a számítógépek és az okostelefonok adaptálása, valamint az internethasználat gyakorisága a felnőtt magyar lakossághoz hasonlatos mintázatot mutat ebben a körben. Az információforrások fontossága szerint a gazdálkodók markánsan eltérő stratégiát követő csoportokra oszthatók, melyek az információs technológiát is eltérő módon kezelik: az „analitikusok” (a gazdálkodók 38%-át kitevő) csoportja egy olyan innovatív csoport, amely tagjainak többsége már beépítette az információs rendszerébe és a gazdaság menedzsmentfolyamataiba az informatikát. A gazdálkodók negyedét (26%) teszi ki egy olyan csoport („információhalmozók”), amely az első csoporthoz közel hasonló mértékben adaptálta már az általános információs technológiákat, de a mezőgazdasági használattól idegenkednek: egyrészt mert nem magabiztosak ezen eszközök használata során, másrészt pedig az informatika nem illeszkedik annyira a napi gyakorlatukba, azaz ebben az esetben tanúi lehetünk egy „mezőgazdasági másodlagos digitális megosztottságnak”. A harmadik, erőforrásszegény csoport („izoláltak”, 36%) pedig, amely szintén a gazdálkodók mintegy harmadát takarja, elzárkózik az újításoktól, az informatikához nem igazán értenek, nem látják annak hasznát, így nem meglepő módon az nem is illeszkedik a gazdálkodási stílusukhoz. Az ágazati irányításnak és a gazdálkodók számára alkalmazásokat fejlesztőknek a hatékonyság érdekében figyelemmel kell lenniük ezen csoportok sajátosságaira a szolgáltatások nyújtása és alkalmazások fejlesztése során.
-
Kik a fogyasztói a különféle halfajoknak Magyarországon?
A magyar halfogyasztás jelentősen elmarad az uniós átlagtól. Annak érdekében, hogy megértsük ennek az okait, többek között az is segít minket, ha meg tudjuk állapítani, hogy kik az egyes halfajok vásárlói, fogyasztói.
Kutatásunkban a fogyasztói megkérdezés módszertanát alkalmazva személyes, strukturált interjúk segítségével 1063 fő válaszait ismertük meg 10 halfaj kapcsán, így felmérve azok ismertségét és fogyasztási gyakoriságát.
Eredményeink alapján elmondható, hogy a legtöbbek által fogyasztott faj a ponty és a hekk, míg a legkevésbé, a többi fajtól jelentősen lemaradva a barramundi, a népszerűsítésére irányuló jelentős marketingkommunikációs kampányok ellenére. Eredményeink alapján elmondhatjuk még, hogy a pangáziusz fő fogyasztói a nők, míg a pontyot és a keszeget inkább a férfiak fogyasztják gyakrabban. A lazac és a pisztráng a fiatalabb korosztály által gyakrabban fogyasztott faj, míg a ponty inkább az idősebb korosztály által kedvelt. A lazac és a hekk esetén az ország különböző régiói között is megfigyelhetők eltérések. Míg a két fajt a Nyugat-Dunántúlon és Közép-Magyarországon jellemzően többen fogyasztják, addig az ország keleti felén élők lényegesen kevesebben. Általánosságban elmondható mind a tíz vizsgált halfaj esetében, hogy fogyasztási gyakoriságuk azok körében nagyobb, akik jobb jövedelmi helyzettel rendelkeznek.
Végül még egy szempontból vizsgáltuk az egyes fajok fogyasztói ismeretét: a halfajok feltételezett életteréről kérdeztük a válaszadókat. Eredményeink több esetben egyértelműen azt támasztják alá, hogy a fogyasztók ismeretei gyakran hiányosak vagy tévesek ilyen téren is.