A tanulmány az 1992–2014 közötti időszak beszámolási kötelezettséggel lezárt üzleti éveinek mérleg- és eredménykimutatás-adatait felhasználva vizsgálja az árbevétel alapján készült top 5000 magyar vállalkozás közül a magyar és a külföldi többségi tulajdonú mezőgazdasági vállalkozásokat felölelő ágazat növekedési lehetőségeit. Az elemzés tárgya a vállalati növekedés mérésének extern és direkt módja. A következő kérdések állnak a vizsgálat fókuszában:
1. Hogyan változtak a belső, a fenntartható és az önfinanszírozható növekedési ráták az üzleti forgalmi adatok ismeretében?
2. M ilyen tényezők és hogyan befolyásolták az említett növekedési ráták alakulását?
3. O peratív vs. stratégiai finanszírozás. Melyek az operatív finanszírozási igény építőkövei? A tulajdonosok finanszírozási intézkedései és kockázatvállalása.
A rendelkezésünkre álló adatbázis elemzésével a következő eredményeket kaptuk:
A vizsgált mezőgazdasági vállalkozásokat felölelő ágazat
– alacsony belső növekedési rátát (IGR) ért el;
– a fenntartható (SGR) és az önfinanszírozható (SFGR) növekedési rátái alacsonyabbak, mint az eredménykimutatásból számított értékesítési árbevétel növekedési rátái;
– növekedése és az azt finanszírozni képes megtérülési ráták között nincsen összhang;
– finanszírozási idejének jelentős nagysága a likvid forrásigényt jelzi a működés finanszírozásához;
– a profit- és cash-alapú fedezeti árbevétel közel azonos vagy még meg is haladja az eredménykimutatásban közölt árbevétel nagyságát;
– jövedelmezőségi-hatékonysági kritériuma nem érvényesül, vagyis alacsony mértékű a működési jövedelmezőség, az eszközhatékonyság és a termelékenység;
– értékteremtő tényezői relatíve alacsony tulajdonosi érték (SV) növekedést tesznek lehetővé.
A kapott eredmények támogathatják a vállalati életszakaszok pénzügyi szemléletű stratégiájának és taktikájának formálását.
Blog
-
A mezőgazdasági vállalkozások növekedési lehetőségei pénzügyi nézőpontból
-
A Vajdasági Magyar Közösségek Terület- és Gazdaságfejlesztési Stratégiájának megvalósítási tapasztalatai
A határon túli magyarok közül először a vajdasági magyarok állítottak össze egy olyan gazdaságfejlesztési stratégiát 2015-ben, amely találkozott a kormánynak azzal a szándékával, hogy a határon túli magyaroknak a szülőföldön való boldogulását a jövőben ne csak kulturális, hanem gazdasági eszközökkel is segítse. Tanulmányomban bemutatom, hogy a 2016–2018 időszakra szóló programot a vajdasági magyarok hogyan valósították meg. A program megvalósulásának félidejénél kiemelhető, hogy pályázni a kettős – magyar és szerb – állampolgárok tudnak, jellemzően mezőgazdasági termelők és kisvállalkozók, akik sikeres pályázás esetében egy-egy alkalommal maximum 2,5 millió magyar forintnak megfelelő dinárhoz jutnak. A pályázás iránt eddig óriási volt az érdeklődés: másfél év alatt közel 7000 pályázatot adtak be és ezeknek 89%-a sikeres volt, esetükben a támogatások átutalása is megtörtént már. Ezzel a támogatással a magyar kormány főként a vajdasági magyarok közép- és alsóközép rétegén segített, amely az ott élőknek az egzisztenciális kérdésen túl azért is nagyon fontos, mert identitásukra is kedvező hatással van: úgy érzik, ők is fontosak az anyaországnak. A program második félidejében változás várható, az eddigi kis összegű támogatások mellett a továbbiakban nagy szerepet kapnak a nagyberuházások és technológiai fejlesztések, amelyeknek meghirdetett célja a munkahelyteremtés és az integrátori pálya kiépítése.
-
Hagyományos piacok összehasonlító vizsgálata különböző funkciójú településeken
Napjainkban az élelmiszer-kereskedelem jellemző tendenciája a piaci koncentráció. Egy koncentrált piacon a forgalom legnagyobb részesedésével jellemzően a nagyméretű bevásárlóközpontok rendelkeznek, és a folyamat velejárója az egyes hagyományos értékesítési csatornák (például a hagyományos piacok) visszaszorulása. A rövid ellátási láncok (röviden: REL) értékesítési lehetőségeket jelentenek a kisméretű mezőgazdasági termelők számára. A szakirodalom sok esetben úgy tekint a rövid ellátási láncokra, mint a vidékfejlesztés egy lehetséges eszközére, amely feltételesen alkalmas az elmaradott vidéki területek felzárkóztatására. A termelői értékesítés kérdésének aktualitása képezi az alapját a jelenlegi kimutatásnak, melynek célja primer kérdőíves kutatás alapján bemutatni a településméret szerint kiválasztott, összesen öt település piacai és vásárcsarnokai közötti különbségeket. A piaci értékesítés Magyarországon az egyik alapvető és széles körben elterjedt formája a termelői (valamint a viszonteladói) értékesítésnek.
Vidékfejlesztési szempontból kiemelendő, hogy a primer vizsgálat során megkérdezett vásárlók viszonylag negatívan értékelték a mintaterületben szereplő füzesabonyi piacot, amely a „kisméretű vidéki város piacát” képviseli a kimutatásban. Továbbá az árusítók a piac hanyatlásáról számoltak be. Ellenben a vásárlók a vizsgált közép- és nagyvárosok piacainak egyes szempontjait kimondottan jóra értékelték, valamint általánosságban szerettek piacokon vásárolni. Ennek ellenére ez az értékesítési csatorna inkább kiegészítő jelleggel jelent meg náluk a bevásárlóhely megválasztásánál. Ezek alapján nem meglepő, hogy a GfK1 2016. évi sajtóközleménye szerint tovább csökkent a piacok részesedése napjainkban, melynek alapvető oka a vidéki vásárlók számának csökkenése.
Felmerül a kérdés, hogy termelői értékesítő helyként a piacok mennyire töltenek be fontos szerepet a vidékgazdaságban, a vidékfejlesztésben. Jelen tanulmány támpontként szolgál ennek a kérdésnek a megítélésében. -
Az agrár-felsőoktatásban használt tanulmányi információs rendszerek fejlesztési tapasztalatainak nemzetközi hasznosíthatósága
Csatlakozva Magda Sándor, Marselek Sándor és Magda Róbert: Az agrárgazdaságban foglalkoztatottak képzettsége és a jövő igénye című vitaíráshoz, magam is komoly kihívásnak és fontos feladatnak tekintem a vidéki agrárképzés megtartását és megerősítését a jövő igényeinek figyelembevételével. Meglátásom szerint ebben rendkívüli szerepet tölthet be a magyar agrár-felsőoktatásban felhalmozott tudás és tapasztalat nemzetköziesítése. Munkám során a nemzetközi tudástranszferben rejlő számos lehetőség közül a fejlett oktatásszervezésre alapozott vezetői döntéstámogató rendszerek kialakulását és azok nemzetközi hasznosíthatóságát vizsgáltam, különös tekintettel az agrár-felsőoktatás specialitásaira. A hazai felsőoktatás elmúlt évtizedben történt átalakulása során az ebben az irányban tett lépések jelentős ismeretet halmoztak fel a szakembereknél, amit rövid és nem reprezentatív kitekintésem alapján a gyorsan fejlődő keleti felsőoktatási térségekben is jó eséllyel lehetne a kapcsolatépítés és -megerősítés egyik eszközeként használni, továbbá piaci alapon kamatoztatni.
-
A gyephozamok vizsgálatának jelentősége és problémái
Az Európai Unió és a hazai agrár-szakpolitika is egyre inkább megköveteli, hogy a gyepterületekről, azok állapotáról és hasznosításáról minél pontosabb nyilvántartás álljon rendelkezésre. A gazdasági értékelés tekintetében kiemelt jelentőségű mind a potenciális, mind a különböző évjáratokban elért hozamok ismerete. A Gazdálkodási napló adatainak elemzése a hozamadatok bizonytalanságát tárta fel. Több nyilvántartási rendszerben is problémát jelent, hogy a hozamadatok csak a lekaszált mennyiségre vonatkoznak, a legeltetéssel hasznosított mennyiséget nem tartalmazzák. Ennek megfelelően a legelők hozama ezen adatok alapján alábecsült. A változó MePAR blokkhatárok, valamint az eltérő térbeli felbontású adatok összekapcsolásának problémája a jövőben csökkenthető lenne egy időben állandó raszterre (pl. 100×100 m) vonatkozó kimutatás alkalmazásával. A hozambecslésben – elsősorban az évjáratok összehasonlításában, hozamcsökkenést okozó hatások kimutatásában – jó módszer lehet a más növényeknél is alkalmazott távérzékelési eljárás. Számos publikáció született egy-egy kisebb terület gyephozamának, illetve az öntözés/trágyázás hatásának vizsgálatára vonatkozóan. Ezek adatainak összegyűjtése és szintetizálása jelentősen segíthetné a várható hozamok becslését.
Egy jövőbeli gyepinformációs rendszer kialakítása az alábbiak miatt indokolt:
• a megbízható adatok hiánya (különféle adatbázisokban jelentősen eltérő adatok találhatók);
• a klímaváltozáshoz és az EU agrár- és környezetvédelmi szakpolitikájához való igazodás;
• a gyepgazdálkodást, valamint az állattenyésztést érintő stratégiai intézkedések megalapozása;
• a gyepterületek Mezőgazdasági Kockázatkezelési Rendszerbe történő bevonása. -
A versenyképes mezőgazdaság, a földár és a föld jövedelemtermelő képességének összefüggései
Az EU-csatlakozás óta jelentős mértékben nőtt a kifizetett támogatások összege, ezzel együtt pedig az ágazat jövedelme. A jövőben a támogatások helyett a versenyképesség kerül előtérbe, ez pedig komolyabb feladat, mint a támogatások kiharcolása és fenntartása. A támogatások fokozatos leépítése elsősorban a közvetlen területalapú támogatásoknál várható. Ugyanakkor erős korreláció tapasztalható a földbérleti díjak emelkedése és a növekvő közvetlen támogatások között. Ezzel szemben a beruházások bővülése elmaradt a jövedelem növekedésének ütemétől, mert azokat leginkább a célzott fejlesztési támogatások befolyásolták. A közvetlen kifizetések szinte egésze a magasabb földárban tőkésül, aminek következtében nő a földvásárlás vagy földbérlet költsége. A földtulajdonos is részesedik a támogatásból, ezáltal emelkedik a földtulajdonnal rendelkező gazdák vagyona is, de a következő gazdálkodói generáció nagyobb tőkét és/vagy működési költséget és alacsonyabb termelési hatékonyságot örököl. Megállapítható, hogy a föld értékét sokkal inkább meghatározza a közgazdasági környezet, mint maga a föld piaci jövedelemtermelő képessége. Az árutőzsdei árak egyelőre nem igazolják vissza a precíziós gazdálkodás többletértékét. A precíziós gazdálkodásnál alacsonyabb üzemanyagköltséggel, ezzel párhuzamosan csökkenő környezetterheléssel lehet számolni, de ezt ma nem feltétlenül fizeti meg a vevő, nem ismeri el többletértékként az árutőzsde. A precíziós növénytermelési technológia eredményes működtetéséhez nem elégséges csupán a beruházás pénzügyi fedezetének biztosítása, szükség van a gazdálkodó, illetőleg a munkafolyamatokban részt vevő munkaerő aktív részvételére és pozitív hozzáállására. A sikeres gazdálkodás feltétele ma a képzés, a fejlesztés, az innováció, az alkalmazkodóképesség és a munkavállalók motiválása.