Blog

  • Új kutatási irányok az alkalmazkodáskutatásban: éghajlatváltozás a szőlő- és borágazat

    A dolgozat terepi tapasztalatokra és szakirodalmi feltáró munkára alapozva javasol új kutatási irányokat a hazai alkalmazkodáskutatás számára. Megszületésében kulcsszerepe volt azoknak a mátrai és pécsi terepi tapasztalatoknak, melyek közvetve vagy közvetlenül utaltak a termelők éghajlatváltozással kapcsolatos benyomásaira. Ennek kapcsán kezdtünk el a szőlő- és borágazatot érintő legsúlyosabb éghajlatváltozási hatásokkal foglalkozni mind nemzetközi, mind magyarországi kontextusban. Átfogó szakirodalmi feltáró munkánk eredménye szerint az alkalmazkodáskutatás területén a hagyományos megközelítésű, elsősorban természettudományos alapokon álló vizsgálatok mellett egyre nagyobb szükség lesz a jövőben olyan kutatásokra, amelyek a termelők döntéseinek szemszögéből vizsgálják az alkalmazkodási képességeket és lehetőségeket. Ilyen irányú kutatások még a nemzetközi diskurzusban sem nagyon találhatók, ezért a magyarországi megvalósítás mindenképpen hiánypótló kezdeményezés lehetne.

  • Magyarország és az ASEAN-országok külgazdasági kapcsolatai, különös tekintettel az agrártermékek kereskedelmére

    A jelen tanulmány szerzői az ASEAN-régió államai között fél évszázada megkezdődött gazdasági integrációs folyamat fejlődésének rövid áttekintésén túl a Magyarország és az ASE AN közötti kapcsolatok gazdasági, társadalmi és politikai vonatkozásainak elemző feltárására vállalkoztak. A kutatási téma aktualitását alátámasztja, hogy a Kormány megkülönböztetett fontosságot tulajdonít az ázsiai gazdaságokkal történő külgazdasági kapcsolatok erősítésének. Ezt a szándékot fejezi ki a 2012-ben megfogalmazott ún. keleti nyitás külgazdasági stratégiája, ám ez a hazai külkereskedelmi statisztika adatainak tükrében egyelőre nem látszik kiugróan sikeresnek.
    Mivel meggyőződésünk, hogy a fokozottabb keleti nyitás gondolata Magyarország gazdasági érdekei szempontjából mindenképpen pozitív, fontos és kívánatos irány, úgy gondoljuk, hogy az eddigi visszafogott eredmények hátterében elsősorban a célországok piaci mechanizmusai, a helyi ellátási lánc szereplői és a potenciális partnerek nem kellő ismerete áll. Úgy gondoljuk, hogy a magyar külgazdasági törekvések eredményesebbé tételéhez a helyi sajátosságok, beleértve az adott célpiacokon felmerülő tényleges kereslet alaposabb vizsgálatára, megismerésére van szükség. Mindez nemcsak az ázsiai „nagyokra” – mint Kína, India, Japán –, hanem a náluk kisebb, de népesség és gazdasági teljesítmény tekintetében – összességében – egy további gazdasági nagyhatalom mutatóit magáénak tudó ASEAN-országokra is érvényes.
    A tíz délkelet-ázsiai ország alkotta tömörülés ráadásul szintén gyorsan fejlődik, világgazdasági súlya növekszik. Az ASEAN-régióban zajló dinamikus gazdasági és társadalmi fejlődés – és ezzel párhuzamosan a növekvő fizetőképes kereslet – elvben ösztönzően hathat a magyar vállalkozásokra is. A gyakorlatban azonban még mindig meglehetősen kevés magyar vállalkozás kész és képes a régió országainak piacára belépni és ott hosszabb távon is eredményesen működni.
    Ismert tény, hogy a rendszerváltozás óta a magyar külkereskedelem erősen, talán túlzottan is erősen koncentrált az EU-tagországok irányában. Az ASEAN-országok értelemszerűen már csak a földrajzi távolság miatt sem válhatnak az uniós piac alternatívájává, ugyanakkor segíthetik e túlzott koncentráció bizonyos fokú oldását és pótlólagos lehetőségeket nyújtanának a magyar áruk és még inkább a magyar szolgáltatások, illetve know-how exportjának.
    Az ASEAN-régió részesedése a teljes magyar külkereskedelmi forgalmon belül ma igen kicsi, ráadásul a külkereskedelmi forgalmi számadatok alapján Magyarország számára ez a térség inkább importforrást, mint exportpiacot jelent. Önmagában nem tekinthető problémának, ha az import összege meghaladja az exportét ebben a relációban, ez csupán annyit jelent, hogy más országok beszállítói helyett érdemesebb ezekből az országokból vásárolni.
    Mindez nagyjában-egészében vonatkozik az agrár-külkereskedelem szűkebb területére is: Magyarország számos olyan terméket szerez be az ASEAN-országokból, amelyek éghajlati vagy más okok miatt nem állíthatók elő belföldön vagy akár Európában (fűszerek, déligyümölcsök stb.). A régió nyilvánvalóan nem lehet hosszú távon sem a magyar agrárexport fő célpiaca, ugyanakkor a jelenlegi forgalom növelésére, a kapcsolatok ezen a területen való bővítésére még bőven adódna mozgástér. Erre lehet egy jó példa a tanulmány utolsó fejezetében Vietnám vonatkozásában felvázolt lehetőség.
    Az ASEAN-országok többségével ellentétben a magyar–vietnámi politikai és külgazdasági kapcsolatok nem a rendszerváltozás idején kezdődtek, hanem sokkal korábbra nyúlnak vissza.
    Ennek potenciális előnyeit – a Magyarországon végzett vietnámi szakemberek kapcsolati tőkéjét, szimpátiáját, a magyar agrártermékek és technológiák, valamint az agrárium területén elért kutatási-fejlesztési eredményeink jó hírét – az utóbbi kéthárom évtizedben magyar részről nem sikerült megfelelően kamatoztatni. Vietnám, bár politikai berendezkedése még mindig szocialista, ám gazdaságfejlesztési stratégiája, gazdaságpolitikája egyre inkább piacgazdasági alapokon áll. A kilencvenmilliós ország gyorsan és igen eredményesen fejlődik, hiba lenne az ebből adódó lehetőségeket kihasználatlanul hagyni.

  • Fás szárú, sarjaztatásos energetikai ültetvények gazdasági-környezeti modellje

    A publikáció fő célkitűzése a kétéves vágásfordulójú, fás szárú sarjaztatásos ültetvények gazdasági és környezeti fenntarthatóságának vizsgálata egy szekunder adatokon alapuló gazdasági modell és az energiaegyenleg elemzésével. Az ilyen típusú energetikai ültetvényekről általánosságban elmondható, hogy egy olyan alapvetően extenzív „erdő” művelési ág intenzív termesztési rendszerben történő működtetésére tett kísérlet, amely a gazdasági és a környezeti fenntarthatóság követelményrendszerének egyidejűleg próbál megfelelni.
    A felállított négy szcenárióhoz termőhelyi adottságok, intenzív-extenzív művelési formák kerültek hozzárendelésre. A hipotézisek több vágásfordulót átfogó, tizenöt éves halmozott eredmények elemzése alapján a szállítási költségnek, a hozamnak és a művelési módoknak a megtérülési időre gyakorolt változását, illetve a pénz időérték- változásának beruházásra kifejtett hatását mutatja be.
    A felállított modell alapján elmondható, hogy a rövid vágásfordulójú, sarjaztatásos energetikai ültetvények külön-külön megfelelhetnek a gazdasági és a környezeti fenntarthatóság kritériumainak, de mindkettőnek egyszerre nem.
    Feltételesen megújuló energiaforrásként az évenként jelentkező ráfordítás megtérülése a termelés kiszámíthatatlansága miatt mind pénzügyi, mind energetikai kockázatot jelent. Ez versenyhátrányt okoz a hagyományosan megújuló energiaforrások használatával szemben.

  • A TÉSZ-be történő belépést és az azon keresztül történő értékesítést motiváló tényezők vizsgálatának tapasztalatai

    Az Európai Unió meghatározó zöldség-gyümölcs előállító tagállamaiban a termelői szerveződések meghatározó szerepet töltenek be a termékpálya koordinálásában, piaci részesedésük meghaladja a 40%-ot, de van olyan ország, ahol a szervezettség szintje a 90%-ot is eléri. Jellemzően az Európai Unióhoz 2004 óta újonnan csatlakozott országokban, köztük Magyarországon ezen szervezetek piaci részesedése meglehetősen alacsony, 20% körüli. Ugyanakkor az ágazat jelenlegi helyzetét értékelve mindenképpen szükséges a termelői szerveződések pozíciójának erősítése, amihez hasznos adalékul szolgálhat az ilyen típusú együttműködésekbe történő belépés és az azon keresztül történő értékesítés okainak, illetve motivációinak feltárása. Jelen tanulmány erre vállalkozik.
    A Paprikakert Tész Termelői Értékesítő Kft. tagsága körében végzett kérdőíves felmérés eredményei azt mutatják, hogy a gazdálkodók együttműködésbe történő belépését leginkább a termelésben és értékesítésben jelentkező kockázatok csökkentésének lehetősége motiválja, de további fontos ösztönzőként azonosítható a szerveződés által kínált egyéb szolgáltatások igénybevételének lehetősége is.
    A felmérés tapasztalatai szerint a jó személyes kapcsolatok, a magas fokú bizalom, valamint a taggazdaságok igényeihez rugalmasan alkalmazkodni képes logisztikai háttér megléte ösztönzi a tagokat leginkább a TÉSZ-en keresztüli értékesítésre. A felvásárlási áron és fizetési feltételeken keresztül realizálható előnyök további ösztönzőkként jelennek meg, ugyanakkor a TÉSZ által biztosított további szolgáltatások igénybevételének lehetősége már a kevésbé fontos tényezők közé sorolható.
    A kutatás megállapításai összevethetők korábbi, hasonló témában készült felmérések eredményeivel is. A Mórakert és a Zöld-Termék Szövetkezeteknél 2008-ban és 2009-ben végzett vizsgálatok döntően hasonló megállapításra jutottak.

  • Helyi termék: biztos megélhetés vagy keresetkiegészítés?

    Kutatásunk célja az volt, hogy feltárjuk a Zala és Somogy megyékben működő helyi termelők értékesítési módszereit, valamint azt, hogy valóban képes-e megélhetést biztosítani ez a fajta termelői tevékenység. Azon felvetéssel éltünk, hogy az adott térségben dolgozó helyi termelők számára e tevékenység önállóan is megélhetést képes biztosítani. Ezen túl feltételeztük, hogy a vizsgálatba bevont helyi termelők leginkább a rövid és direkt értékesítési csatornákat részesítik előnyben, így elsősorban a saját településükön adnak el, amelyben nagy szerepe van a saját háznál való eladásnak és a napjainkban divatos helyi termelői piacoknak. Kutatásunkból kiderült, hogy bármennyire is „divatos” fogyasztásról van szó és feltörekvő kereslet mutatkozik a helyi termékek iránt, nem nevezhetjük egyértelműen önfenntartó tevékenységnek ezen termékek előállítását – a válaszadóinknak mindössze 35%-a számára biztosítja a megélhetést, a többi megkérdezett munka vagy valamely más jövedelmező tevékenység mellett végzi ezt az előállító tevékenységet. Ezzel némiképp ellentmond egy másik kutatási eredmény, amely szerint a válaszadók 53%-a úgy látja, meg lehet élni a helyi termékek értékesítéséből. Azt láthatjuk tehát, hogy a siker biztosan nem garantált a helyi termékek előállítása révén, ugyanakkor mutatkoznak jó példák is, egyesek képesek megélni e tevékenységből. Megállapítottuk továbbá, hogy a termelők a közvetlen értékesítési csatornákat részesítik előnyben, elsősorban saját településükön adnak el, de fontos szerepe van a különböző rendezvényeknek, vásároknak mint értékesítési felületeknek is.

  • Fogyasztói felmérés a mézfogyasztással kapcsolatban

    Napjaink jellemző trendje az élelmiszer-fogyasztásban a minőség és az egészség felértékelődése, ami a mézfogyasztásban is megjelenő tendencia. Ennek ellenére az árérzékenység továbbra is jelen van a fogyasztók körében, amelyet jelen kutatás eredményei is alátámasztanak. A megkérdezett fogyasztók 72%-a gyakrabban vásárolna mézet, ha alacsonyabb lenne annak ára. A válaszadókat elsődlegesen a minőség befolyásolja méz vásárlása esetén. A méz beszerzése során a válaszadók 67%-ának fontos a termék minősége. Összehasonlítva a cukorral, a méz ízével elégedettebbek a megkérdezettek, az ár esetében pedig a cukor árával elégedettebbek. A kutatás alapján a jövedelem és a mézfogyasztás rendszeressége között gyenge kapcsolat állapítható meg.

  • A „zöld komponens” első éve számokban, Békés megyében

    A 2014–2020-as Közös Agrárpolitika (KA P) költségvetési és agrár-vidékfejlesztési támogatási ciklus jelentős változásokat hozott a támogatási feltételrendszerekben. A változások egyik fontos eleme az ún. zöldítési előírások bevezetése. A zöldítés lényege, hogy növelje a biodiverzitást az agroökoszisztémákban, amely célt különféle elemek bevezetésével kívánnak elérni. A gazdálkodóknak a 2015-ös évtől kezdődően kell betartani az új előíráscsomagot. Az első év tapasztalatairól a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MV H) nyilvántartásaiból kapott Békés megyére vonatkozó adatok alapján végzett vizsgálat eredménye alapján elmondható, hogy az előírások teljesítésére komoly figyelmet kellett fordítania a gazdálkodóknak és az agrárszakigazgatási szerveknek. A megyében néhány százalékos elutasítás történt a zöldítési kérelmekre, nagyobb arányban volt tapasztalható részleges teljesítés. Eredményeink azt mutatják, hogy a gazdák döntő többsége ugyan megfelelt az előírásoknak, de meg kell jegyezni, hogy a legtöbben alapesetben mentesültek az előírások betartása alól. Megállapítást nyert, hogy egy-egy gazdálkodó hasonló sikerrel teljesítette az újonnan bevezetett zöldítési előírásokat, mint a régebb óta életben lévő támogatási előírásait. Ugyanakkor a vizsgálat rámutat arra, hogy a zöldítés bevezetése jelentős hatást gyakorolhat a gazdálkodókra és a tájra mind agroökonómiai, mind pedig agroökológiai szempontból.

  • A „fordulat” és az agrártudományi elit (1946 ősze – 1948)

    Az 1945–1946-os rendszerváltozás a legkisebb átalakulást – a többi elitcsoporttal összehasonlítva – az agrártudományi elitben okozta, mivel ennél a csoportnál volt a legalacsonyabb a hatalmi beavatkozás az igazolások és a bélistázás idején. Az okok között található, hogy a politika részéről ekkor még nem érkezik komoly kihívás az agrár-felsőoktatással szemben, továbbá az, hogy az új agrártudományi elitbe „bekerülni” szándékozók ekkor még nincsenek abban a helyzetben, hogy a régi elitet lecseréljék.
    Változás a hegemóniára törekvő, majd a monopolisztikus hatalmat megvalósítani szándékozó Magyar Kommunista Párt (MK P) radikális politikai fordulatával következik be.
    Az MK P az egyetemi reform részeként 1948. június 8-án elkészítette az agrár-felsőoktatás átalakításának tervét. A kommunisták a mezőgazdaság perspektivikus káderszükséglete, a tervezett és megvalósítandó kollektivizálás miatt szükségesnek tartották a felsőfokú mezőgazdasági képzés radikális átalakítását. Ennek érdekében nagyarányú szervezeti változtatásokat terveztek. A párt egy szocialista nagyüzemi mezőgazdaságot szolgáló agrár-felsőoktatás létrehozásában gondolkodott. A célkitűzés keresztülvitelének azonban sok feltétele hiányzott, különösen nagy gondok voltak az új oktatói kar megteremtésénél.
    A kommunista reformelképzelés miatt igen sok tanszék megszűnt volna, és a jól felkészült tanári kar elbocsátására, illetve „rendkívüli állományba” helyezésére került volna sor. Mivel az új szocialista oktatói kar létrehozásának feltételei ekkor nem voltak meg, ezért a tervezetből a káderpolitikai rész „kimaradt”. Néhány reális célkitűzést tartalmazó terv egészéről azonban meg kell állapítani, hogy a többi felsőoktatási ágazati tervvel összehasonlítva a mezőgazdasági képzés volt a legkevésbé kidolgozott és a legszínvonaltalanabb.
    A fordulat időszakának jellemzője volt még, hogy az agrár-felsőoktatás és a tudományos elit helyzete tovább romlott, a tudományterület akadémiai pozíciói is visszaszorultak.

  • Kerekasztal-beszélgetés – Műszaki fejlesztés az élelmiszer-gazdaságban: igények, aktualitások és tapasztalatok

    A magyar mezőgazdaság műszaki fejlesztése aktuális kérdéseinek számbavételét és egy jövőkép felvázolását célozta az a kerekasztal-beszélgetés, amelyen az ágazat szempontjából meghatározó területek: a növénytermesztés, a kertészet, az állattenyésztés, az integrátor szervezetek, a gépforgalmazás, az ágazati érdekképviselet és a kormányzat képviselői hat kérdéskör mentén fogalmazták meg véleményüket. Egyetértés alakult ki, hogy a digitalizáció felértékeli a munkaerő képzettségének fontosságát, amelynek biztosítása az elkövetkező évtized egyik legnagyobb kihívása lesz. A támogatáspolitika eredményeként a mezőgazdasági üzemek gépesítettsége javult, a korszerű gépek alkalmazása jellemző, a jövőben ezek hatékony használata, a termelés jövedelmezőségének szem előtt tartása az ágazat versenyképességének kulcstényezője lesz. A magyar mezőgazdaság egyetlen szereplője sem vonhatja ki magát a globális trendek alól, úgymint az ágazatot ellátó iparágakban lezajló koncentráció, amelynek kulcsa a hatékonyság és jövedelmezőség növelése. Ennek prioritássá tétele a magyar mezőgazdasági termelők számára is elkerülhetetlen. Emiatt is fontos lesz az elkövetkező időszakban az együttműködés és a bizalom erősítése az ágazat szereplői között, a versenyképességünk nagymértékben ettől is függ majd. A nyugat-európai versenytársaknál az együttműködés nagyon erős, ennek hazai szerepéről beszélni kell, és ez megoldást jelenthet a jövő gépkínálatában megjelenő nagy teljesítményű eszközök használatában az adott üzemi struktúra mellett is.