Blog

  • Birtokstruktúra, birtokkoncentráció és üzemstruktúra alakulása Magyarországon 2010–2023 között

    ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK

    A 2010 és 2023 közötti időszakban végrehajtott öt mezőgazdasági gazdaságszerkezeti összeírás eredményei részletes információkat nyújtanak, és kellő összehasonlítást biztosítanak a magyar mezőgazdaság szerkezetében bekövetkezett változások nyomon követésére. A vizsgált 13 évben folytatódott a hazai agrárgazdaságok számának már korábban is megfigyelt csökkenése. A növénytermesztő és állattartó gazdaságok aránya teljesen megváltozott: míg 2010-ben 40-45% volt az arány az állattartók javára, addig 2023-ban már 73% volt a növénytermesztők és csak 14% az állattartók aránya. A vegyes gazdaságok aránya folyamatosan mérséklődött, 2023-ban a gazdaságoknak már csak alig 8%-a tartozott ebbe a kategóriába. A gazdaságok számának csökkenésével párhuzamosan minden művelési ágban folyamatosan növekedtek az átlagos és medián birtokméretek, 2023-ban az átlagos mezőgazdasági terület nagysága 2010. évi értékének 4,5-szerese volt. Az állattenyésztésben is jelentős koncentrálódás következett be, minden állatfaj esetében visszaesett a tartók száma, 2023-ban már csak 76 ezer gazdaságban tartottak állatot, szemben a 2010. évi 250 ezerrel. Az egyes állatfajok darabszáma változatosan és eltérően alakult. A koncentrációt mutatja, hogy a közel másfél évtized során a legkevesebb, 4000 euró standard termelési értéket (STÉ) előállító gazdaságok száma csökkent a leginkább, míg a 15 ezer eurónál nagyobb STÉ-vel rendelkező gazdaságok részesedése több mint kétszeresére emelkedett. A gazdaságirányítók idősödése folyamatosnak tekinthető, és bár emelkedett a női vezetők aránya, 2023-ban 71%-uk férfi volt. 2010 és 2023 között a gazdaságot irányítók legmagasabb mezőgazdasági végzettségének tekintetében kedvező változások történtek, egyre kisebb a csak gyakorlati tapasztalatokra hagyatkozók aránya.

  • Változások a magyar agrárkereskedelemben az EU-tagság húsz éve alatt

    ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK

    A cikk a magyar agrárkereskedelem változó mintáit elemzi húsz évvel a csatlakozás után. Az elemzést leíró statisztikákkal és a megnyilvánuló komparatív előnyök módszereivel végezzük el 2001-2023 között. A leíró statisztikák szerint a hazai agrárkereskedelem meglehetősen koncentrált mind célpiacok, mind termékcsoportok szerint. Az Európai Unió súlya alapvetően nőtt a hazai agrárkereskedelemben mind export, mind import oldalon, amely a kelet-közép-európai agrárkereskedelmi kapcsolatok élénkülésének volt köszönhető.
    A csatlakozás után egyértelműen csökkent a megnyilvánuló komparatív előnyök mértéke a Balassa-indexek szerint, ugyanakkor az agrártermékek közel fele meg tudta őrizni versenypozícióját az egységes piacon. A terméktérkép alapján végzett vizsgálatok arra is rámutattak, hogy a hazai agrárkereskedelem szerkezete egyre inkább letisztult mintákat mutat.
    Az eredmények rávilágítanak a hazai agrárkereskedelem szerkezetének állandóságára, amely hosszú távon kedvezőtlen a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar számára. Húsz év távlatában sem sikerült az agrárkereskedelemben meglévő szerkezeti hiányosságokat orvosolni, úgy néz ki, inkább a status quo fenntartása valósult meg.

  • Területi különbségek erősödése Magyarországon

    ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK

    A területi különbségek erősödésének elemzése a hazai térgazdaság rendszerében kulcsfontosságú témát ölel fel, mivel a gazdasági fejlődés nem egyenletesen oszlik el az egyes régiók között, így a regionális különbségek számos társadalmi és gazdasági kihívást generálnak. Az utóbbi évtizedekben a Magyarországon tapasztalt fokozódó területi különbségek – különösen a főváros és a vidéki területek között – rávilágítanak a térgazdasági rendszerek komplexitására, valamint a lokális és globális tényezők interakciójára. Ezen jelenségek átfogó elemzése segíthet megérteni, hogy a centrum-periféria trendek hogyan befolyásolják a helyi gazdaságok fejlődését, illetve azt, hogy milyen szerepet játszik a kohéziós politika a területi egyenlőtlenségek hatásainak mérséklésében. A területi különbségek erősödésének megértéséhez elengedhetetlen a gazdasági fejlődés és a térbeliség összefüggései közötti vizsgálat. Mindezek alapján elemzésünkben arra keressük a választ, hogy milyen gazdasági és társadalmi tényezők befolyásolják a differenciálódás folyamatának növekedését. Hipotézisvizsgálatunk arra irányult, hogy bizonyítsuk, hogy a centrumtérségekben kialakult elszívó hatás olyan mértékűvé vált Magyarországon, hogy egyes járások félperiférikus állapotukból periférikussá váltak, így gazdasági szempontból gyakorlatilag alkalmatlanná váltak a felzárkóztatásra. Vizsgálataink alapján bizonyítottuk, hogy a különböző területi egységek, melyek gazdasági tevékenységeik, demográfiai jellemzőik és infrastruktúrájuk mentén differenciálódnak, eltérő fejlődési pályákat mutatnak, amelyeket eddig leggyakrabban a gazdasági és politikai tényezők összefüggésében elemeztek. Jelenleg a technológiai innovációk és a fenntartható fejlődés kontextusában is fontos, hogy ne csupán a gazdasági mutatók, hanem a társadalmi kohézió és a környezeti fenntarthatóság szempontjait is integráljuk a térgazdasági elemzésekbe. Elemzéseinkkel bizonyítottuk, hogy a vizsgált időszakban Magyarországon nőtt az abszolút vidékies járások száma, ami a periferizálódás növekedését mutatja. Ezen tényezők figyelembevételével lehetséges a térgazdaság mélyebb megértése, amely elengedhetetlenül szükséges a vidéki és városi területek közötti egyenlőtlenségek mérsékléséhez. Tanulmányunkban a hazai járási rendszert vizsgálva igyekszünk olyan összefüggések kapcsolataira rámutatni, amelyek a területi különbségek kialakulása, illetve sajnálatos növekedése esetén indikátorként jelzik a térgazdasági átalakulás folyamatait.

  • Víziók, elvárások, valóság

    ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK

    Az alábbi tanulmány a Gyöngyösön 2025. május 15-én a Gazdálkodás folyóirat konferenciáján tartott előadás szerkesztett változata.
    A rendszerváltást követően Magyarországon a politikai és a társadalmi közfelfogásban is egyetértés volt az európai uniós tagság mielőbbi megszerzésében. Az agrárgazdaságot illetően a nagy többség – némi aggodalom mellett ugyan – a tagság előnyeiben és azoknak az agrárium fejlődését elősegítő hatásában bízott. A csatlakozási tárgyalások eredményei ehhez jó alapot teremtettek. Az első évek nehézségeit követően a magyar mezőgazdaság sikeresen alkalmazkodott a közös agrárpolitikához. A mezőgazdasági termelők anyagi helyzete stabilizálódott, kiszámíthatóbbá vált, a fejlesztések folyamatosak voltak. A 2010-es évek közepe óta a közös agrárpolitikát sikerült az átfogó magyar agrárpolitikai törekvések részévé tenni. A velünk együtt csatlakozó országok között a magyar élelmiszer-gazdaság – néhány kiugró ország mellett – jól teljesített. A 2021–27-es időszakban a rendelkezésre álló források a korábbiakat jelentősen meghaladó lehetőségeket biztosítanak. Magasabb hozzáadott értékű/feldolgozottsági fokú termelési szerkezettel hosszabb távon a támogatások szerepének csökkentése is kívánatos. A közös agrárpolitikában kulcsszerepet játszó fenntarthatóság fogalmát a fenntartható termeléssel összhangban álló fenntartható fogyasztással együtt célszerű értelmezni.

  • Közös lesz-e az agrárpolitika a jövőben? – szakértői pódiumbeszélgetés

    ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK

    vA Gazdálkodás agrárökonómiai tudományos folyóirat Szerkesztőbizottsága, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Agrár- és Élelmiszergazdasági Intézete, a Magyar Tudományos Akadémia Agrár-közgazdasági Tudományos Bizottsága és a Gazdálkodás Baráti Köre EU-tagságunk 20 éves agrár- és vidékfejlesztési tapasztalatai címmel konferenciát szervezett a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Károly Róbert Campusán (Gyöngyös). Magyarország 2004-es EU-csatlakozása óta az agrár- és vidékfejlesztési politika meghatározó tényezője a közös agrárpolitika (KAP) rendszerébe való integráció. Az elmúlt két évtized során a hazai mezőgazdaság és a vidéki térségek működésében gyökeres változások történtek: megerősödött a támogatási rendszer szerepe, átalakult a birtokszerkezet, modernizálódtak az üzemek, és Magyarország egyre szorosabban bekapcsolódott az európai agrárkereskedelembe. Ugyanakkor a folyamat nem volt zökkenőmentes: számos kihívás, strukturális probléma és alkalmazkodási kényszer kísérte a fejlődést.
    Az elmúlt húsz év tapasztalatai alapján elmondható, hogy az EU-tagság alapvetően pozitív hatással volt a magyar agráriumra és a vidékfejlesztésre. A támogatások nélkül a szektor nem tudott volna ilyen mértékben fejlődni, modernizálódni és bekapcsolódni a globális piacba. Ugyanakkor a jövő kihívásai – a klímaváltozás, a generációváltás, a társadalmi egyenlőtlenségek és a fenntarthatósági elvárások – új válaszokat követelnek. Az agrár-felsőoktatás, a kutatás, az innováció és a helyi közösségek megerősítése kulcsszerepet játszanak abban, hogy Magyarország a következő évtizedekben is versenyképes és fenntartható agrárgazdasággal rendelkezzen.

  • Gazdaságok jövedelemtermelő képessége, eszköz- és tőkehatékonyságának változása

    ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK

    A 2004-es európai uniós csatlakozás mérföldkő volt a magyar mezőgazdaság számára. Az uniós támogatások és a technológiai fejlődés mellett a piaci környezet és a klimatikus viszonyok változásai is jelentősen átalakították az ágazat működését. Jelen tanulmány célja, hogy átfogó képet adjon a magyar mezőgazdasági üzemek jövedelmi helyzetének és hatékonyságának változásairól a 2004–2023 közötti időszakban.
    A vizsgált két évtizedben a jövedelmezőség összességében jelentősen javult, ugyanakkor a növekedés nem volt egyenletes: három markáns visszaesés bontja szakaszokra ezt az időszakot. A beruházási dinamika nagyrészt támogatásvezérelt volt, a gazdaságok jellemzően a kiírt pályázatokhoz igazították fejlesztéseiket. Ez gyakran nem eredményezett azonnali hatékonyságjavulást, mivel az így beszerzett eszközöket nem mindig tudták teljes mértékben kihasználni.
    Nemzetközi összevetésben Magyarország több mutató tekintetében előrelépett – különösen a jövedelemtermelő képesség és az output/input arányának javulása terén –, ugyanakkor az állattenyésztés hatékonysága tekintetében számottevő lemaradás figyelhető meg a többi uniós tagállamhoz képest.