Blog

  • Generációváltás a családi tulajdonú vállalkozásokban – Problémák, konfliktusok, kihívások, elméleti és gyakorlati megközelítés

    A tanulmány a családi tulajdonú mezőgazdasági vállalkozások generációváltásának kérdéseivel összefüggésben jelentkező problémákkal, konfliktusokkal, kihívásokkal és a lehetséges megoldásokkal foglalkozik, fókuszba állítva az utódlás kérdéseit. Világviszonylatban is tényként kezelendő, hogy a családi tulajdonon alapuló vállalkozások többsége nem éli túl az első generációt, s ezért az utódlás a legjelentősebb gonddá nőtte ki magát. Ezzel is magyarázható, hogy a generációváltás problémaköre számos kutatás témájává és napjainkban hazánkban is – a rendszerváltást követően létrehozott családi tulajdonon alapuló vállalkozások esetében a nyugdíjkorhatár elérése, az öregedés miatt – aktuálissá vált.
    Különös aktualitást ad a kérdéskör vizsgálatának az is, hogy hazánkban – a rendszerváltás előtti időszak ismert okai miatt – nem áll rendelkezésre elegendő ismeret. Ezért e tanulmány – alapvetően a nemzetközi és a meglehetősen szerény hazai szakirodalmi forrásokat is felhasználva – célja elsődlegesen módszertanilag, de ugyanakkor a gyakorlati szempontokat előtérbe helyezve feltárni a kérdéskör súlyponti elemeit.
    A munka problémafeltáró szakaszában szekunder adatok – a mérvadó kapcsolódó forrásmunkák – felhasználásával, aktuális kutatási eredmények, módszertani megközelítések alkalmazásával kerülnek bemutatásra a generációváltás fázisai, az utódlási folyamatok és azok módozatai, valamint kifejezetten az agrárgazdaságra jellemző folyamat lehetőségei. A tárgykör feldolgozása során egy generációváltáson már keresztülment magyar családi vállalkozó gyakorlati tapasztalata, véleménye is bemutatásra kerül.
    Kutatómunkánk feltáró szakaszának összegző véleménye az, hogy több elméleti – gyakorlati tapasztalatokkal alátámasztott – külföldi modell, esettanulmány áll rendelkezésre, melyeket indokolt lenne hazai viszonyokra adaptálni. Erre azért is szükség lenne, mivel nincs számottevő magyar tapasztalat, alkalmazható eljárás, felhasználható adatbázis. Megítélésünk szerint a tanulmányban bemutatásra kerülő modellek és eljárások hasznosíthatók lennének hazánkban is.

  • A hazai szántóföldi növénytermesztés munkaerő-gazdálkodásának helyzete és kilátásai

    A szántóföldi növénytermesztés munkaerő-gazdálkodásának helyzetét európai uniós és az üzemek méretcsoportjai szerinti összehasonlításban vizsgáltam. A gazdálkodás eredményei alapján az ágazat pénzügyi helyzete kedvező, a foglalkoztatás színvonala stabil. Az európai uniós összehasonlítás alapján a munkaerő-felhasználás kedvező, a fajlagos munkaerő-lekötés alacsony, azonban a munkatermelékenységben, így a munkajövedelemben és a bérekben is jelentős a lemaradás az élvonaltól. Az üzemcsoportos vizsgálat szerint a nagyobb méretű üzemek viszonylag kedvezőbb munkatermelékenysége a szolgáltatási tevékenységük kiterjedtségével magyarázható. A szántóföldi ágazat a mezőgazdasági munkaerő negyedét (115,8 ezer ÉME) közvetlenül alkalmazza, míg az értékláncban az inputok beszerzésével mintegy 23,5 ezer fő, az élelmiszeriparban pedig közel 28 ezer fő alkalmazásához közvetetten járul hozzá. További kutatási feladat a témakörben a logisztikai feladatok munkaerő-szükségletének felmérése, lehatárolása lehet.

  • Frissdiplomások foglalkoztatásának jellemzői az agrárgazdaságban

    A felsőoktatás és a munka világa közötti összefüggések feltárása állandó fókuszban lévő, aktuális téma. A felsőoktatás 1990-es években végbement expanziójának, és különösen a 2006-tól realizálódó bolognai folyamat hatására a munkaerőpiacon tömegével jelentek meg a felsőfokú végzettséggel, diplomával rendelkező pályakezdők, akik sok esetben egy újfajta, még nem bejáratott oklevél-elnevezéssel kerestek állást, és gyakran feladva eredeti terveiket, a diplomától eltérő végzettséget igénylő munkakörben helyezkedtek el. A megváltozott környezeti hatások, a felgyorsult üzleti élet, valamint a globalizáció hatása is olyan versenyhelyzetet eredményezett a pályakezdők körében, ami a képességek, készségek jelentőségének felértékelődéséhez vezetett.
    Tanulmányunk fő célkitűzése olyan agrárérintettség-vizsgálat, melynek alapját azok a frissdiplomások adják, akik a Diplomás Pályakövetési Rendszer (a továbbiakban DPR) 2014-es adatfelvétele alapján az agráriumban helyezkedtek el; vagyis nem a mezőgazdasági végzettséget helyeztük előtérbe, hanem a munkahelyet, illetve annak fő működési körét, területét. Célul tűztük ki, hogy feltárjuk, milyen sajátosságokkal rendelkeznek az agrárszektorban dolgozó frissdiplomások, milyen földrajzi mobilitással, illetve végzettséggel helyezkednek el, milyen közöttük a két nem aránya. Ezen kívül arra is választ kerestünk, hogy milyen méretű, tulajdonosi szerkezetű cégek alkalmazzák leginkább az érintett frissdiplomásokat, illetve milyen munkakörben, beosztásban. Azt is megvizsgáltuk, hogy a végzettségi terület és a munka által igényelt végzettség, beosztás összhangban áll-e, vagyis megfelel-e a munka jellege a képzettségnek.
    A főbb eredményeket kiemelve megállapítható, hogy az agrárágazatban felülreprezentáltak a férfi frissdiplomások más ágazatok összesített átlagához képest. Más szektorokhoz képest a mobilitási hajlandóság kisebb az agrárszektorban dolgozók körében (bár közülük a mester végzettségűek mobilabbak). A végzettség területét vizsgálva azt találtuk, hogy a mintánkban szereplő, agrárszervezeteknél dolgozó frissdiplomások 58%-a rendelkezik agrárvégzettséggel. A lifelong learning szemléletet támasztja alá, hogy az agráriumban elhelyezkedett frissdiplomások között jelentős az aránya a több diplomával rendelkezőknek, illetve jellemző, hogy ezt követően alacsonyabb vagy maximum ugyanolyan szintű képesítést szereztek. A vizsgált frissdiplomás munkavállalók elsősorban hazai tulajdonú kis- és közepes vállalkozásoknál helyezkednek el. A válaszadók 38%-a tölt be valamilyen szintű vezetői pozíciót, ugyanakkor közel 14%-uk diplomát nem igénylő munkakörben talált állást.

  • A felárfizetési hajlandóságot befolyásoló tényezők elemzése funkcionális élelmiszereknél

    A lakosság majdnem 100%-a tisztában van azzal, hogy a két vezető halálok Magyarországon a rosszindulatú daganatok, illetve a szív- és érrendszeri betegségek, de sokan ismerik a cukorbetegség és a szív-érrendszeri betegségek közötti kapcsolatot is. Az optimista megítélést egyértelműen rontja, hogy a magyarok 35,0%-a szerint a túlsúlyosság és az elhízás nem okozhat halálos kimenetelű krónikus betegségeket, ami komoly információhiányra utal.
    A hazai fogyasztók szubjektív tudásszintje a funkcionális élelmiszerekről már nem mutat ennyire pozitív képet. Az itt szereplő valamennyi állítás esetében a hazai lakosság felkészültsége elmarad az amerikai fogyasztókétól. Valószínűleg a viszonylag alacsony tudásszint a fő okozója annak, hogy a magyar lakosság egy része bizalmatlan a funkcionális élelmiszerekkel kapcsolatban, ezért fontos feladat a funkcionális élelmiszer-koncepció megismertetése a hazai vásárlókkal.
    Problémát jelent az is, hogy a lakosság önbevalláson alapuló szubjektíven megítélt (észlelt) egészségi állapota több esetben is jelentősen eltér az objektív helyzettől. Ismét előkerül a túlsúlyosság és az elhízás problémája; a valós helyzethez képest a lakosság jelentősen alulértékeli saját testtömegének alakulását, a megkérdezettek mindössze 25,0%-a tekinti magát a normálistól eltérő (nagyobb) testtömegűnek.
    A megkérdezettek egy része nem hisz saját egészségének irányíthatóságában, felértékelik az irányíthatatlan tényezőket, egészségi állapotuk alakulását pedig sorsszerűnek vélik. Ezek után nem meglepő eredmény, hogy a lakosság közel 50,0%-a egyáltalán nem tervezi az egészségesebbnek vélt táplálkozásra történő áttérést.
    Hazánkban alacsonyabb szintű a bizalom a funkcionális élelmiszerekkel kapcsolatban, mint az Egyesült Államokban. A bizalmatlanság jele, hogy nálunk 40,0% azok aránya, akik az egészségvédő élelmiszereknek egészségre káros hatást tulajdonítanak. A magyar fogyasztók nem nagyon hisznek abban sem, hogy egy egészségvédő élelmi-szernek ugyanolyan jó íze lehet, mint a bolti hagyományos élelmiszereknek. Nem túl biztató eredmény az sem, hogy a hazai fogyasztók egyharmada vallja: a funkcionális élelmiszer-koncepció egy múló divat, ami holnapra már idejétmúlttá válik.
    Ezek után már nem meglepő, hogy a fogyasztók nem szívesen fizetnek többet a funkcionális élelmiszerekért. Mivel hiányoznak a „kiforrott” attitűdök, ezért a tudatos magatartás csak szűk körben jellemző a hazai fogyasztókra. Ebbe a csoportba sorolhatók jellemzően a nők, a magasabb iskolai végzettségű és jövedelmű háztartások, az aktív szellemi tevékenységet végzők, valamint az elsődleges élelmiszer-beszerzők.

  • A lóágazat helyzetének elemzése újszerű megközelítésben és Magyarország lóágazatának pozicionálása

    A ló az emberiség életútjának kísérője, az ember életszínvonala fejlődésének folyamatos hozzájárulója. Háziasítása óta a ló az ember szolgálatában teljesít különböző szerepeket, amelyek az emberi igények függvényében alakultak és alakulnak. A ló szerepében bekövetkezett legutóbbi változás megközelítőleg a XX. század hatvanas éveiben kezdett kibontakozni a világ legfejlettebb országaiban. A ló többfunkciós szerepvállalásában jelentős változás következett be, amelyet leginkább a „lovas forradalom” kifejezéssel lehet jellemezni, mindenekelőtt annak társadalmi-gazdasági jelentősége miatt. A lónak nemcsak egy újabb szerepbeli változásáról van szó, hanem mindenekelőtt arról, hogy a ló – nagyságrendjét tekintve – az immateriális szükségletek kielégítésében kap szerepet, ellentétben a korábbi tendenciákkal, amikor alapvetően a materiális szükségletek kielégítésében volt szerepe. Miközben pedig a ló jelenlétével és különböző tevékenységekben való szerepvállalásával hozzájárul az ember fizikai, mentális és érzelmi jólétéhez (önmegvalósításához), jelentős nagyságrendű gazdasági hatás termelődik, amely egyrészről elengedhetetlen az ágazat fenntartható fejlődéséhez, másrészt viszont a nemzetgazdasági teljesítményhez való hozzájárulásban realizálódik.
    A folyamat természetesen nem univerzális jellegű, és ahol zajlik, ott is eltérő a változások intenzitása. Felmerülhet a kérdés, hogy hol tart a jelentős lovas tradicionális értékekkel jellemezhető Magyarország ezen átalakulási folyamatban és milyen gazdasági hatással jellemezhető az ország lóágazata.
    A kutatás során e kérdés megválaszolására helyeztem a hangsúlyt, amelyhez a magyarországi lóágazat naturális mutatók alapján történő jellemzése (és nemzetközi összehasonlító elemzése) és ennek alapján az ágazat által 2013-ban generált gazdasági hatások számszerűsítése nyújtotta a kiindulási alapot.
    Magyarország lóágazatának pozicionálásán túlmenően a kutatás során kapott eredmények arra is felhívják a figyelmet, hogy a lóágazat helyzetének reális megítélését – az ágazat megváltozott szerepvállalásából eredő sajátosságok miatt – újszerű megközelítésre kell alapozni. Ezen újszerű megközelítés lényege, hogy az ágazat fenntartható és versenyképes működését lehetővé tevő kereslet generálódásának feltételeit mennyiségi és minőségi szempontok szerint külön kell választani. Előbbi a ló és a lóhoz kapcsolódó tevékenységek iránti kereslet kialakulásának lehetőségeit nagyságrendi értelemben, utóbbi a lovas tevékenységek típusait jelöli ki.
    A kutatómunka legfontosabb eredményei az alábbiakban foglalhatók össze:
    Ugyan a fejlett országokhoz képest késve, de Magyarországon is elkezdődött már a lovas forradalom. A világ számos országával szemben jelentős előnyök figyelhetők meg, ugyanakkor a fejlett országokkal való összehasonlítás eredményeként tapasztalt hátrányok is megkérdőjelezhetetlenek.
    A ló és a lóhoz kapcsolódó tevékenységek iránti kereslet nagyságrendi szempontok alapján történő vizsgálatának eredménye szerint a lóágazatban keletkező kereslet előfeltételei az emberi fejlődési indexet alakító tényezőkben keresendők. Ezen túlmenően az egy főre jutó GD P magas színvonala is szerepet játszik a lóágazatban keletkező kereslet generálódásában, de csak abban az esetben, ha az magas és nagyon magas színvonalú emberi fejlődési indexértékekkel párosul.

  • Lovas szolgáltató tevékenységet végző vállalkozások működésének vizsgálataMosonmagyaróvár környékén

    A szakszerű és gazdaságos lótartást számos tényező befolyásolja. Ennek kapcsán nem lehet eltekinteni a ló sajátos faji igényeitől, melyek leginkább talán a tartási és takarmányozási területen jelentkeznek. Ugyanakkor a munkavégzés mikéntje, illetve a hasznosítás módja is nagymértékben befolyásolja, hogy milyen ráfordításokkal szükséges számolnia a lótartónak, illetve milyen hozamokat, bevételeket remélhet és milyen forrásokra támaszkodhat. Végső soron a jövedelmezőséget – leegyszerűsítve – a költségek és a bevételek viszonya határozza meg.
    Jelen munkánk során a lótartáshoz kapcsolódó költségek és lehetséges bevételek alakulását vizsgáltuk Mosonmagyaróváron és vonzáskörzetében működő lovas szolgáltatást végző vállalkozásoknál. Nehézséget jelentett, hogy egyrészt az ágazat speciális jellege miatt a lótartás gazdasági hatásaira vonatkozó szekunder adatok semmilyen formában nem álltak rendelkezésre, másrészt az alapadatok a gyakorlatban szokásos és elterjedt csoportosításban voltak elérhetők. Az általunk vizsgált vállalkozások adataiból ugyanakkor egyértelműen kimutattuk, hogy a lótartás során felmerülő költségek legnagyobb része munkabérköltség, melyet az egyéb költségek, majd a takarmányozással, végül pedig az állatorvosi ellátással kapcsolatos költségek követnek. Munkánk eredményeként bizonyítást nyert, hogy a lótartás egy idő- (és/ vagy munka-) igényes tevékenység.
    Kiemelésre érdemes, hogy amíg az összes termelési költség esetében egyértelműen kimutatható a tartástechnológia hatása, addig a fajlagos költségnél ettől eltérő eredményeket kaptunk. Ebben az ágazatban is fontos tehát az üzemi és üzemgazdasági szempontból egyaránt optimális állatlétszám meghatározása és kialakítása, hiszen az állatok telepenkénti egyedszáma jelentősen befolyásolja a fajlagos költségek alakulását és ezzel alapvetően határozza meg a vállalkozás gazdaságos működését.

  • Pálinkabérfőzdék fejlesztési lehetőségének vizsgálata

    Magyarországon a pálinkakészítés több évszázados hagyományokkal rendelkezik. A készítés módja szerint történhet hagyományos kisüsti, vagy modernebb és egyben gazdaságosabb egylépcsős technológiával. A kisvárdai kistérség üzemei döntő többségében még a régi berendezéseket használják, melyek napjainkban kevésbé költséghatékonyak. A pálinka minőségének javítása, illetve a költség-csökkentés hatékony eszköze lehet egy modern technológiába történő beruházás, melynek megvalósíthatóságát vizsgálom a cikkben beruházásgazdaságossági mutatók (nettó jelenérték, belső megtérülési ráta, jövedelmezőségi index és diszkontált megtérülési idő) segítségével. Számításaim során többféle szcenáriót (optimista, realista és pesszimista) vizsgáltam. Az üzemek forgalmára – ezáltal bevételeire – kiemelt hatással bír a jogszabályi környezet változása, mely 2010 óta igen gyakori, 2015 januárjától pedig kedvezőtlen irányba mozdult el a bérfőzés jövedéki adójának újbóli bevezetésével. További problémát jelent a mezőgazdasági alapanyag-termeléstől (gyümölcstermés) való függés, valamint a magánfőzés megléte. Összegzésképpen megállapítható, hogy csak kedvező gazdasági környezet tenné lehetővé a beruházás megvalósítását.

  • Miért nem eszik több halat a magyar? Egyes halfogyasztást befolyásoló tényezők vizsgálata

    A magyarországi lakosság halfogyasztását befolyásoló egyes tényezők vizsgálata érdekében végzett fogyasztói megkérdezés eredménye szerint a fogyasztók hal-fogyasztását hátráltató szempontok közül kiemelkednek a következők: „kellemetlen a halak szálkatartalma”, „a hal feldolgozása otthon sok munkát igényel”, „nem értek jól a halakhoz”.
    Az érzékelt kockázattípusok szerint csoportosítva a fogyasztói megkérdezés során vizsgált tényezőket, több mint 1000 fő válaszait összesítve megállapítható, hogy a halfogyasztásra vonatkozó döntést elsősorban funkcionális kockázatok befolyásolják. Emellett nem hagyható figyelmen kívül a fizikai, a pénzügyi és a pszichológiai (kellemetlen emlék vagy érzékszervi tapasztalat) kockázatok szerepe sem, míg a társadalmi kockázatok a leginkább elhanyagolhatók. Elemzésünk rávilágított arra is, hogy a fogyasztás gyakoriságának növekedésével egyidejűleg valamennyi vizsgált funkcionális, társadalmi, pszichológiai és pénzügyi kockázat fogyasztói észlelése csökken, a fizikai kockázatoké viszont érdemben nem változik.
    Ezek alapján kijelenthető, hogy a haltermékekhez kapcsolódó marketingtevékenység során indokolt a fogyasztók szegmentálását a fogyasztás gyakorisága alapján végezni, mert a halat különféle rendszerességgel fogyasztók más problémákat és más súllyal érzékelnek. Ugyanez szükségtelenné válik abban az esetben, ha a termékfejlesztés a haltermékek fizikai kockázatainak csökkentésére irányul.
    Megállapítottuk továbbá, hogy a nők a funkcionális, a fizikai, a pszichológiai és a pénzügyi kockázatcsoportokat nagyobb problémaként észlelik, mint a férfiak. Kivételt a társadalmi kockázatok jelentenek, amelyeket hasonlóan érzékel mind a két nem. Azaz a haltermékek fogyasztásának társadalmi kockázatait csökkentő termékfejlesztőknek nem érdemes a nemek szerinti szegmentációt választaniuk.
    Végül az egyes korcsoportok vizsgálata alapján leszögezhető, hogy a termékfejlesztés során különös figyelmet indokolt fordítani a 18–25 év közötti és az 55 év feletti korosztályra, tekintettel arra, hogy e csoportokat érintették a legintenzívebben az egyes kockázattípusokban felsorolt problémák.

  • Az almasűrítmény-termelés piaci és üzemgazdasági elemzése

    A tanulmányban két kérdésre kerestem a választ, egyrészt hogy az almasűrítményre milyen piaci igény mutatkozik, másrészt jövedelmező-e az almasűrítmény-gyártás. A szekunder elemzés mellett a vizsgálatok célja az almasűrítmény mint feldolgozóipari késztermék költség-jövedelem viszonyainak értékelése is.
    A piaci igényt szekunder adatok feldolgozásával határoltam körül, melyhez az Eurostat, FAOSTAT adatbázisokat és a nagyobb külföldi almasűrítmény-gyártó multinacionális vállalkozások tanulmányait használtam fel. A primer adatgyűjtést egy Magyarországon működő almasűrítmény-termelő vállalkozásnál folytattam le és üzemi szintű költség-haszon elemzést végeztem. A jelenlegi elemzés nem tekinthető reprezentatívnak, nem általánosítható minden magyarországi üzemre, de nagyságrendileg jól jellemzi a költség- és jövedelemviszonyokat.
    A világ almasűrítmény-termelése 1,4-2,1 millió tonna közé tehető, és a termelés 50%-a Kínához és Óceániához köthető, 30%-át Európában állítják elő. A világ almasűrítményárait a legnagyobb termelő, Kína határozza meg, így az európai árak követik a kínai árakat, ami az elmúlt 10 évben a 195 és 660 Ft/kg (0,65 és 2,20 €/kg 300 Ft/€-val számítva) közötti intervallumban mozgott.
    Az almasűrítmény-gyártás közvetlen költségeinek minimum 50%-át a léalma mint alapanyag teszi ki, az alapanyagon kívüli közvetlen költségek több mint negyede a sűrítés költsége. Különböző, az elmúlt tíz évben tapasztalt léalmaárak mellett 198 és 493 Ft/kg között alakul az almasűrítmény önköltsége a léalma átlagos (13-14 Brix fok) szárazanyag-tartalma mellett. A kalkulációban az átlagos szárazanyag-tartalmú léalma jelenti a kiindulási alapot, azaz 7,5 kg léalmából 1,0 kg almasűrítmény készíthető.
    Az utóbbi években a Magyarországon előfordult legmagasabb, 360 Ft-os kilogrammonkénti sűrítményárnál legfeljebb 30 Ft/kg-os léalmaár mellett érhető csak el pozitív jövedelem, 30 Ft/kg feletti léalmaár esetén – a nettó jövedelem szintjén – veszteséges lesz a feldolgozás. A legalacsonyabb, 180 Ft/kg-os sűrítményár mellett a feldolgozási tevékenység biztosan veszteséges lesz. Az elmúlt 5 év átlagáraival kalkulálva (25,3 Ft/kg-os léalmaátlagár és 354 Ft/kg-os késztermékár) 13%-os költségarányos jövedelmezőség volt elérhető a vizsgált vállalkozásban az almasűrítő tevékenységgel. A melléktermékek továbbfeldolgozása és értékesítése 8-10 Ft-tal növeli meg az 1 kg sűrítményre jutó nettó jövedelmet.