A dolgozat témájához közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó forrásmunkák száma nem tekinthető szegényesnek. Ennek ellenére a pénzügyi helyzet vizsgálatához a gyakorlatban széles körben alkalmazott egyes mutatószámok értelmezése, az alkalmazott algoritmusok nem letisztultak, több ellentmondást, problémát is tartalmaznak. A problémák gyökere viszont éppen az elméleti összefüggések tisztázatlanságában, a kapcsolódó fogalmak, kategóriák definiálása szakmai megalapozottságának, a pénzügyi elemzés szempontjából sajátosnak tekinthető helyzetek kevésbé vagy egyáltalán nem kutatott vizsgálatának hiányában is keresendő. A dolgozatban az általunk problémásnak ítélt és jelen időpontig nem vagy kevésbé tisztázott kérdésekre keressük a válaszokat, a számos sajátossággal bíró mezőgazdasági vállalatok adatbázisán, azon sajátos helyzetekre is fókuszálva, amikor a nettó forgótőke és a saját tőke negatív. A kapott kutatási eredmények – véleményünk szerint – egyértelműen alátámasztják az ágazati sajátosságok figyelembevételének, a vagyoni és pénzügyi helyzet elemzéséhez a gyakorlatban széles körben alkalmazott egyes mutatószámok és azok számszerűsítése korrekciójának szükségességét, adott esetekben éppen a sajátos pénzügyi helyzet vagy ágazati sajátosságok miatt.
Blog
-
Sertéstartó gazdaságok eszközellátottságának vizsgálata, különös tekintettel a beruházásokra
A tanulmány célja a hazai sertéstartás vizsgálata, különös tekintettel a gazdaságok eszközellátottságára, a tárgyi eszközök összetételére, az értékcsökkenés volumenére, a bruttó és a nettó beruházások és az igénybe vett támogatások nagyságára.
A kutatás alapján megállapítható, hogy az egyéni gazdaságok kedvezőtlenebb helyzetben voltak, hiszen a beruházások értéke csak 2012-től haladta meg az értékcsökkenést, azaz a fejlesztést nem szolgálták. Ezzel szemben a gazdasági társaságok beruházási tevékenysége növekvő tendenciát mutat, mivel a támogatások nyújtotta lehetőségeket jobban ki tudták használni. Még akkor is igaz ez, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a vizsgált időszak utolsó évében már az egyéni gazdaságoknál is emelkedett a beruházási támogatások igénybevétele. A társas gazdaságoknál az egy évet meghaladó, nagyobb volumenű ingatlanberuházások voltak a jellemzők, az egyéni gazdaságok pedig inkább a gép- és a tenyészállat-beszerzést részesítették előnyben.
Az eredmények azt mutatták, hogy a vizsgált időszak alatt az 50 alatti számosállattal rendelkező sertéstartók a tenyészállat-állomány növelésére törekedtek, emellett csökkenő ingatlan- és gépberuházás volt jellemző rájuk. A közepeseknél (50–150 számosállat) a helyzet már nem volt ilyen egyértelmű, 2010-ben a tenyészállat-, 2011- ben az ingatlan-, 2012-től pedig a gépberuházások voltak a meghatározók. A 150 feletti számosállattal rendelkező gazdaságoknál az első két évben a tenyészállat-beszerzés, az utolsó két évben pedig az ingatlanfejlesztés dominált. A nettó beruházások értéke a kis és közepes vállalkozások esetében is negatív volt, fejlesztéseik elmaradtak, az eszközök folyamatosan elhasználódtak, pótlásuk nem valósult meg. A fejlesztések megvalósítására a vizsgált időszakban leginkább a „nagy” gazdaságoknak volt forrásuk, valamint a beruházási támogatások nyújtotta lehetőséget is egyértelműen ők tudták kihasználni.
Megállapítást nyert, hogy az alacsony állatlétszámmal rendelkező vállalkozások esetében nem vagy csak alig beszélhetünk tárgyieszköz-fejlesztésről. A nagyobb állatállományú sertéstartók már megvalósítottak ugyan beruházásokat, de az későbbi vizsgálat tárgyát képezhetné, hogy ezek a fejlesztések az innovációt, az állatjóléti előírások betartását vagy egyszerűen a kapacitásbővítést szolgálták inkább. -
Régi intézmények, új kihívások – a mezőgazdasági tudásrendszer (MTR) Magyarországon
Jelen tanulmány célja a mezőgazdasági és vidékfejlesztési tudásteremtés és tudásátadás, azaz a Mezőgazdasági Tudásrendszer (MTR) magyarországi intézményeinek elemzése. Az elmúlt néhány évtizedben a szektorban szükséges tudás szerkezete és tartalma is megváltozott. Ezek a változások, különösen a mezőgazdaság fenntarthatóságával összefüggésben, jelentős kihívást jelentenek a hagyományos MTR -intézmények számára, amelyek fejlődése több területen elmaradt az új igényektől. Cikkünkben áttekintjük a magyar MTR intézményeit, elemezzük a köztük lévő viszonyrendszert, kommunikációt, valamint a mezőgazdaság fenntartható fejlődéséhez szükséges tudás létrehozásával és továbbításával kapcsolatos problémákat. Röviden kitérünk a LINSA (tanuló és innovációs hálózatok a fenntartható mezőgazdaságért) elnevezésű, alulról építkező (bottom-up), a formális MTR -t kiegészítő tudáshálózatokra, melyek megfelelő támogatást kapva jelentős fejlődést hozhatnának a vidékfejlesztés számára.
-
A fehérjetakarmány-piac kilátásai az EU-ban, különös tekintettel Magyarország fehérjeigényének kielégítésére
Az EU-ban a behozott legfontosabb fehérjetakarmány, az olajosmag-liszt importhányada 60% körül alakul, amelynek helyettesítésére rövid távon nincsen lehetőség. Szójából és szójalisztből az EU önellátottsága csupán 3%-ot tesz ki. A szójaliszt magas lizintartalma 46%-ban járul hozzá a takarmányozás lizinellátásához. Igaz, hogy a takarmányban a szójaliszt aránya csupán 13%, de a fehérjefelhasználás 34%-át és a lizinigény 46%-át képviseli. A szójatermeléshez szükséges éghajlati viszonyok miatt az Európai Unió évtizedek óta képtelen saját termelésből kielégíteni a magas fehérjetartalmú takarmányok iránti belső igényét, pedig a táplálóérték és kiegyensúlyozott takarmányozás szempontjából nélkülözhetetlen az optimális aminosav-összetétellel rendelkező szója. Jelenleg a fehérjenövények helyettesítése nem kecsegtet kedvező kilátásokkal, mert a szemes fehérjenövények – mint a takarmányborsó, a bab és csillagfürt – növekvő termelése is a szójabab és szójaliszt importjának legfeljebb 20%-át helyettesítheti. Ma az EU-ban az állattenyésztés fehérjebázisa szója nélkül nem biztosított, vagyis szója nélkül csökken az állati eredetű termékek előállításának nemzetközi versenyképessége, ami kihat az állattenyésztési szektor teljesítményére. Az új GM-fajták aszinkron engedélyezése miatt az EU szója- és szójaliszt iránti kereslete különbözik a harmadik országokétól. Az EU a három legnagyobb szójatermelő és ‑exportőr országból – USA, Brazília és Argentína – importálja a szójababot és szójalisztet. Ezeknél az országoknál a GM-szója részesedése a szója vetésterületéből már 89-99% között mozog, továbbá elmondható, hogy a szója és szójaliszt globális termelésének és exportjának 80-90%-át képviselik. A három országból (és Paraguayból) származó fehérjetakarmány-import helyettesítésére nincsen reális alternatíva, mivel az indiai szójaliszt felvevőpiacai a délkelet-ázsiai országok. Az EU részesedése a globális importból 10% a szójabab és 30% a szójaliszt esetében. Kína a szójaliszt első számú felhasználója a világon, de csak szójababot importál, mégpedig a világkereskedelem 65%-át. Ebből látható, hogy az EU piaca és GMO-szabályozása egyre kevésbé fontos a főbb szójaexportőr országok számára és egyre nehezebb, illetve egyre költségesebb lesz az EU-ban GMO-mentes ellátási lánc fenntartása. Az importszója és szójaliszt intenzív politikai viták középpontjában áll. A 2015–2020 időszakra szóló KAP keretében alkalmazott zöldítés segítségével lehetőség nyílik az EU-ban a hüvelyes növények termelésének növelésével a szójabab és szójaliszt részleges kiváltására.
Felvetődik a kérdés, hogy például a 22,1%-os fehérjetartalmú borsó miként tudja a 36%-os fehérjetartalmú szójababot kiváltani. Az EU-ban 1,6 hektár borsó tud egy hektár brazil szójababot helyettesíteni. A borsó egyéb növények fehérjetartalmát is helyettesítheti, mint például a búzáét. Egy hektár brazil szójaterület kiváltásához az EU-ban 1,6 hektár borsóterület vagy 1,6 hektár búzaterület szükséges. Egy hektár borsó egy hektár búzaterületet helyettesít az EU-ban, a kieső búzahozam pótlásához a világ más térségeiben két hektár búzaterület szükséges, ahol a hektáronkénti hozam az uniós hozam felét éri el. Egy hektár brazil szójaterület kiváltásához tehát 3,2 hektár búzaterület kell globális szinten. A KAP keretében bevezetett zöldítés azt jelenti, hogy a mezőgazdasági területen 7% ökológiai célterületet kell kijelölni, ahol haszonnövény nem termeszthető a hüvelyes növények és a szója kivételével. A búza vetésterületének csökkentése a borsó javára, például a Közös Agrárpolitika keretében bevezetett „zöldítés” alkalmazásával, az EU búzaexportjának visszaesését eredményezheti, így gabonából megszűnhet az EU nettó exportőri pozíciója és Észak-Afrika piacait is elveszítheti. Ez pedig nem lehet reális feltételezés. Magyarország is hasonló helyzetben van, mert a szójaliszt-felhasználás 90%-át importálja Brazíliából és Argentínából. Magyarországon a jelenlegi 40 ezer hektár szója-vetésterület a Közös Agrárpolitika keretében nyújtott többlettámogatással és a „zöldítés” bevezetésével akár 100 ezer hektárra is emelhető, amely a hazai szójadara-szükségletnek legfeljebb a felét képes fedezni. Lehetőségeket kell keresni az egyéb fehérjehordozó takarmányok termelésére vagy felhasználására, amilyen például a takarmányozási célú lucerna levélfehérje-koncentrátum (LPC). -
A magyarországi paradicsomhajtatás helyzetének értékelése
A megfelelő technológiai körülmények biztosításával a termesztő berendezésekben a termelés egész évben folyhat. A hosszú kultúrás paradicsomtermesztés Magyarországon üvegházakban történik, de a berendezések infrastruktúrája és felszereltsége tág határok között mozog. Jelen vannak a régi, több évtizedes berendezések, de az elmúlt években történt új üvegházi beruházásokra a modern technológiai elemek adaptálása jellemző. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az üvegház építése nagyon magas beruházási költséggel jár, 1 m2 kivitelezésének költsége elérheti a 30 ezer forintot. A termelési költségeket jelentősen meghatározza a termesztéstechnológia. A magas színvonalú termelésben 41%-kal nagyobb termelési költséggel kell számolni a kiegészítő fűtést alkalmazó létesítményekhez képest, fűtetlen fóliában további 57%-kal csökken a ráfordítás a fűtött fóliához képest. Az Európai Unió paradicsomkereskedelmének tekintélyes része a tagországok között zajlik. Az unió paradicsomból nettó importőr volt 2009–2014-ben. A harmadik országok paradicsombeszállításainak döntő hányada Marokkóból származik. Az EU tagországaiból a teljes exportnak kis hányada kerül az unió határain kívülre, leginkább Oroszországba. Magyarország a paradicsom tekintetében nettó importőrnek számít. A legjelentősebb paradicsombeszállító Spanyolország, a legfontosabb célpiac Ausztria volt 2014-ben. Magyarországon a fürtös típusú paradicsom termelői ára a vizsgált időszakban magasabb volt az európai átlagnál. Az unió jelentésköteles tagországaiban (Hollandia kivételével) a fürtös paradicsom termelői ára emelkedett 2014-ben az egy évvel korábbihoz viszonyítva, ennek ellenére az átlagár valamennyi évben elmaradt a 2010. évitől. A magyarországi reprezentatív piacon – amely a Budapesti Nagybani Piac – a belföldi fürtös paradicsom kínálata folyamatos. A szezonalitás miatt a téli hónapokban kisebb a kínálat, illetve a megnövekedett termelési költségek miatt magasabbak az árak. Az importtermékek nagykereskedelmi ára lényegében egész évben alacsonyabb a belföldi termék árához képest. Az importparadicsom a nyári hónapok kivételével folyamatosan jelen volt a kínálatban.
-
Az adaptív innováció jó példája: a sávművelés megjelenése Magyarországon
Az innovációkra törekvő magyar mezőgazdasági vállalkozások számára a klasszikus, K+F-en alapuló innovációs folyamatmodellek általában – különböző okok miatt – nem követhetők. Nagyobb figyelmet célszerű fordítani emiatt az adaptációs innovációra, amely a másutt megvalósult jó ötletek saját keretek közötti hasznosítására irányul. Ezen alapgondolat jegyében foglalkozik a cikk az adaptív agrárinnováció egy jó és tanulságos példájával, a sávművelés hazai terjedésével.
A sávművelés (strip till) a konzerváló, energia- és költségtakarékos vetőágy-készítési és művelési technológiák közé tartozik. Olyan eljárás, amely a hagyományos megoldásokhoz képest több előnyös tulajdonsággal rendelkezik. A módszer az USA-ban több évtized óta széles körben használt, s annak hazai megismertetésében és elterjesztésében a KITE vállalt kezdeményező szerepet. A cikk a módszer előnyös és előnytelen jellemzőit foglalja rendszerbe és beszámol a hazai felhasználók néhány eddig szerzett tapasztalatáról is. A legfőbb előny a hajtóanyag-megtakarítás: a különböző talajtípusok esetén a szántásos műveléshez képesti megtakarítás meghaladta az 50%-ot. A vizsgálati eredmények 11%-os műveleti költségmegtakarítást és 41%-os munkaidő-megtakarítást mutatnak a sávművelés javára a szántásos műveléshez képest. A sávműveléstől elvárható agrotechnikai és ökonómiai előnyök a korán és a későn lekerülő növények esetében egyaránt kimutathatók, úgy a kukorica-, mint a napraforgó-termesztésnél. A kezdeti kedvező magyarországi tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy a sávművelésre irányuló adaptáció eredményes és olyan eljárásinnovációt gerjesztett, amely számos gazdálkodási előny forrása lehet. Ilyen összefüggésben a cikk üzenetei tanulságosak lehetnek mindazok számára, akik versenypozíciójuk megtartása, netán fokozása érdekében az adaptív innovációt stratégiai eszköznek tekintik. -
Sörpiaci helyzetkép Magyarországon: versenyképesség a sörszektorban
A magyar gazdaság minden szegmensében dinamikus változásokat hozott a gazdasági válság, igaz ez a sörszektorra is. A legfőbb változások a fogyasztói magatartás átrendeződéséből eredeztethetők, tekintettel arra, hogy a gazdasági válság hatására a potenciális fogyasztók diszkrecionális jövedelme csökkent, ennek következtében a gazdaságosabb megoldásokat keresik a sörvásárlásaik során is.
A két legmarkánsabbnak tekinthető sörpiaci trend egyfelől a kereslet elmozdulása – minőség és ár szempontjából is – a középkategóriás söröktől a kereskedelmi márkás, alacsonyabb minőségű, de kedvezőbb árú sörtermékek felé, másfelől a vendéglátóhelyeken történő fogyasztás áthelyeződése az otthoni, kereskedelmi csatornákon megvásárolt termékek irányába.
A magyarországi sörgyártókat azonban nem csak a fogyasztáson belül mutatkozó változások hozták nehéz helyzetbe a válság kapcsán, de a lehetséges túlélési stratégiák választható körét is jelentősen meghatározzák az egyre romló gazdasági-pénzügyi feltételek, úgymint a nyersanyagárak emelkedése, valamint a kötelező adó- és járulékterhek növekedése miatt romló versenyképesség.
A sörfogyasztók piacon belüli elmozdulására a szektor gyors és a változó vevői igényeknek megfelelő akciók mentén felépített stratégiával reagált: alapvető cél a középkategóriás márkák pozícióinak megtartása volt, emellett az egészségesebb életre való törekvés jegyében az alacsonyabb alkoholtartalmú – ízesített – termékek is kiemelt gyártói figyelmet kaptak.
A sörgyáraknak piaci helyzetük stabilizálásához összetett, komplex piaci környezetben kellett az egyes, olykor független, máskor szignifikánsan összefüggő tényezőket megismerni és befolyásolni. A szektor számára azonban jelenleg is elengedhetetlen a piaci változások állandó nyomon követése, a folyamatos, vevői igényekkel és fogyasztói trendekkel harmóniában álló innováció, mert csak ezek jelenthetik a szektor szereplői számára a hosszú távú, stabil piaci jelenlétet. A gazdasági válság után megkezdett stratégia hosszú távú sikere egyelőre még kérdéses, azonban a középtávú eredmények biztatóak: a válság utáni 10%-os értékesítéscsökkenés megállt, az új termékek bevezetésével, a termékválaszték bővítésével a sörfogyasztás a válsághoz képest növekedésnek indult.