Az innovációkra törekvő magyar mezőgazdasági vállalkozások számára a klasszikus, K+F-en alapuló innovációs folyamatmodellek általában – különböző okok miatt – nem követhetők. Nagyobb figyelmet célszerű fordítani emiatt az adaptációs innovációra, amely a másutt megvalósult jó ötletek saját keretek közötti hasznosítására irányul. Ezen alapgondolat jegyében foglalkozik a cikk az adaptív agrárinnováció egy jó és tanulságos példájával, a sávművelés hazai terjedésével.
A sávművelés (strip till) a konzerváló, energia- és költségtakarékos vetőágy-készítési és művelési technológiák közé tartozik. Olyan eljárás, amely a hagyományos megoldásokhoz képest több előnyös tulajdonsággal rendelkezik. A módszer az USA-ban több évtized óta széles körben használt, s annak hazai megismertetésében és elterjesztésében a KITE vállalt kezdeményező szerepet. A cikk a módszer előnyös és előnytelen jellemzőit foglalja rendszerbe és beszámol a hazai felhasználók néhány eddig szerzett tapasztalatáról is. A legfőbb előny a hajtóanyag-megtakarítás: a különböző talajtípusok esetén a szántásos műveléshez képesti megtakarítás meghaladta az 50%-ot. A vizsgálati eredmények 11%-os műveleti költségmegtakarítást és 41%-os munkaidő-megtakarítást mutatnak a sávművelés javára a szántásos műveléshez képest. A sávműveléstől elvárható agrotechnikai és ökonómiai előnyök a korán és a későn lekerülő növények esetében egyaránt kimutathatók, úgy a kukorica-, mint a napraforgó-termesztésnél. A kezdeti kedvező magyarországi tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy a sávművelésre irányuló adaptáció eredményes és olyan eljárásinnovációt gerjesztett, amely számos gazdálkodási előny forrása lehet. Ilyen összefüggésben a cikk üzenetei tanulságosak lehetnek mindazok számára, akik versenypozíciójuk megtartása, netán fokozása érdekében az adaptív innovációt stratégiai eszköznek tekintik.
Blog
-
Az adaptív innováció jó példája: a sávművelés megjelenése Magyarországon
-
Sörpiaci helyzetkép Magyarországon: versenyképesség a sörszektorban
A magyar gazdaság minden szegmensében dinamikus változásokat hozott a gazdasági válság, igaz ez a sörszektorra is. A legfőbb változások a fogyasztói magatartás átrendeződéséből eredeztethetők, tekintettel arra, hogy a gazdasági válság hatására a potenciális fogyasztók diszkrecionális jövedelme csökkent, ennek következtében a gazdaságosabb megoldásokat keresik a sörvásárlásaik során is.
A két legmarkánsabbnak tekinthető sörpiaci trend egyfelől a kereslet elmozdulása – minőség és ár szempontjából is – a középkategóriás söröktől a kereskedelmi márkás, alacsonyabb minőségű, de kedvezőbb árú sörtermékek felé, másfelől a vendéglátóhelyeken történő fogyasztás áthelyeződése az otthoni, kereskedelmi csatornákon megvásárolt termékek irányába.
A magyarországi sörgyártókat azonban nem csak a fogyasztáson belül mutatkozó változások hozták nehéz helyzetbe a válság kapcsán, de a lehetséges túlélési stratégiák választható körét is jelentősen meghatározzák az egyre romló gazdasági-pénzügyi feltételek, úgymint a nyersanyagárak emelkedése, valamint a kötelező adó- és járulékterhek növekedése miatt romló versenyképesség.
A sörfogyasztók piacon belüli elmozdulására a szektor gyors és a változó vevői igényeknek megfelelő akciók mentén felépített stratégiával reagált: alapvető cél a középkategóriás márkák pozícióinak megtartása volt, emellett az egészségesebb életre való törekvés jegyében az alacsonyabb alkoholtartalmú – ízesített – termékek is kiemelt gyártói figyelmet kaptak.
A sörgyáraknak piaci helyzetük stabilizálásához összetett, komplex piaci környezetben kellett az egyes, olykor független, máskor szignifikánsan összefüggő tényezőket megismerni és befolyásolni. A szektor számára azonban jelenleg is elengedhetetlen a piaci változások állandó nyomon követése, a folyamatos, vevői igényekkel és fogyasztói trendekkel harmóniában álló innováció, mert csak ezek jelenthetik a szektor szereplői számára a hosszú távú, stabil piaci jelenlétet. A gazdasági válság után megkezdett stratégia hosszú távú sikere egyelőre még kérdéses, azonban a középtávú eredmények biztatóak: a válság utáni 10%-os értékesítéscsökkenés megállt, az új termékek bevezetésével, a termékválaszték bővítésével a sörfogyasztás a válsághoz képest növekedésnek indult. -
A borkereskedelem versenyképességének elemzése a hagyományos és az újvilági bortermelő országokban
Az elmúlt évtizedekben a nagy, tradicionális európai bortermelő országok exportrészesedése a világ borpiacán fokozatosan csökkent, míg az újvilági bortermelők részesedése a borexportból jelentős mértékben növekedett. Ennek fényében fontos annak vizsgálata, hogy milyen tényezők befolyásolják a borkereskedelmi versenyképességet ezekben az országokban.
A kereskedelmi versenyképességi kutatások többnyire a Balassa Béla által kifejlesztett komparatív előny indexek, illetve azok továbbfejlesztett változatainak elemzésén alapulnak, az ökonometriai modellek használata a nemzetközi versenyképesség tényezőinek kutatására azonban még ritkán alkalmazott technika.
A tanulmányban a borágazat versenyképességét és az azt meghatározó tényezők kapcsolatát elemzem 31 európai és újvilági bortermelő országban, a világ borpiacára irányuló kereskedelmével összevetve. A versenyképesség elemzéséhez négy különböző regressziós modellt becsültem, a versenyképességet befolyásoló tényezők hatásainak vizsgálatára a panelbecslés korrigált hibáinak módszerét alkalmazva. A regressziós becslés eredményei azt mutatják, hogy a természeti adottságokkal való ellátottság, a gazdasági fejlettség, a termőterület nagysága, a nagyobb népesség és a kormányzati hatékonyság pozitív irányban befolyásolhatják a borkereskedelmi versenyképességet. Emellett az eredmények igazolják, hogy az újvilági bortermelő országok jelentős kereskedelmi versenyelőnnyel rendelkeztek a vizsgált időszakban. -
A jövő növényeinek szerepe a növénytermesztés fenntartható fejlődésében
Az ökológiai egyensúly fenntartása, valamint közgazdasági és környezetvédelmi okok miatt megkérdőjeleződött a növénytermesztés fenntartható fejlődése a múlt század végén. A szélsőséges klimatikus hatások gyakoriságának növekedésével a megnövekedett termőképességi szinten egyre bizonytalanabbá vált a termésbiztonság, nőtt a termésingadozás. Az élelmiszer-biztonság fontos társadalmi problémává lépett elő. A klímaváltozás hatására új kórokozók és kártevők jelentek meg, a meglévők pedig új, agresszív rasszok miatt váltak veszélyesebbé. A nagyadagú műtrágyázás sem környezetvédelmi, sem közgazdasági szempontból nem elfogadható. Az új évezred első évtizedének végére egyértelművé vált, hogy a növénytermesztés fenntartható fejlődését, a föld lakosságának jövőbeni élelmezését úgy lehet megoldani, hogy a növekvő produktivitás mellett biztosítani kell a természeti erőforrásokkal való racionális gazdálkodást, valamint fenn kell tartani az ökológiai egyensúlyt. A fenntartható fejlődés biztosításának egyik fontos tényezője a kutatás és fejlesztés reformja, új növényfajták és technológiák kifejlesztése. Fel kell gyorsítani a tudástranszfert egészen az alapkutatástól az alkalmazott kutatáson át a termelőkig. Interdiszciplináris programokat szükséges kidolgozni, amelyek az élettudományoktól kiindulva egészen a társadalomtudományokig terjednek. Kétirányú kommunikációra célszerű törekedni, amely nemcsak a kutatástól a fogyasztók felé irányul, hanem mindenképpen szükséges a kutatáshoz való visszacsatolás is. Új stratégiát kell megfogalmazni az állam által finanszírozott kutatásokra, valódi, élő kapcsolatot kell kialakítani az állami és a privát kutatás között. A hazai agrárkutatásban ki kell jelölni azon területeket, amelyek közhasznú feladatokat jelentenek és társadalmi igényeket elégítenek ki.
-
Húsz év számokban – a legnagyobb magyar mezőgazdasági vállalkozások működésének pénzügyi elemzése
A tanulmány 20 üzleti év mérleg- és eredménykimutatás-adatai alapján vizsgálja a legnagyobb hazai és a külföldi többségi tulajdonlású mezőgazdasági vállalkozások pénzügyi helyzetének alakulását. Vizsgáljuk a RO I-, ROA -, ROE -ráták összetevőit, a jövedelmezőségi-hatékonysági követelmény érvényesülését, számolunk növekedési rátákat és értékgenerátorokat. A vizsgálat alapvető célja az adatbázis alapján rávilágítani a mezőgazdasági vállalkozások jövedelmi, pénzügyi és vagyoni helyzetében bekövetkezett változásokra; az ezek mögött meghúzódó ok-okozati összefüggésekre. A vizsgálati eredmények alapján azt javasoljuk, hogy a mezőgazdasági vállalkozások fókuszában az értékteremtőkön (value driver) alapuló tulajdonosi értékalkotás (shareholder value) álljon.
Az elemzést azzal zárjuk, hogy eléggé vegyes képet kaptunk, sőt, egymásnak is ellentmondó következtetésekre jutottunk a számítások eredményeinek elemzése alapján, vagyis a legnagyobb mezőgazdasági vállalkozások
– rendkívül magas (90-95 százalékos) működési költséghányaddal gazdálkodtak;
– fizetőképességük viszonylag kedvező volt;
– alacsony belső növekedési rátát értek el a mérleg szerinti eredményből;
– tőkeszerkezetük a vizsgálat éveiben végig stabil volt;
– fenntartható növekedési rátáik 17,8–1,3% között szóródtak (1993 és 2003-ban negatív értékkel);
– a fenntartható növekedési rátát meghaladó értékesítési nettó árbevétel növekedését nem szolgálta az eszközökkel történő hatékony gazdálkodás, ami összekapcsolódott a mérsékelt, sőt nyomott (adózás utáni) jövedelmezőségi szinttel.
A vizsgált 20 év alatt tehát maradéktalanul nem érvényesülhetett a „Jövedelmezően gazdálkodunk, miközben úgy maradunk fizetőképesek, hogy nem adósodunk el!” elgondolás.
A lényeges értékteremtők (az árbevétel növekedési rátája, a működési profithányad, az eszközintenzitási ráta) mint növekedési indikátorok, rendkívül hektikusan változtak. Ezek, mint figyelmeztető jelek, a lehetséges helytelen út elkerülését, valamint a mezőgazdasági szektor „benchmarks” azonosítását szolgálják. -
Közjavak a mezőgazdaságban
A Közös Agrárpolitika keretein belül nyújtott mezőgazdasági támogatások jelentős hatást fejtenek ki a gazdálkodási gyakorlatra, amely befolyásolja az ágazat által előállított közjavak mennyiségét. Mivel az eddigi tanulmányok azt bizonyítják, hogy jelenleg a mezőgazdaság a társadalmi elvárásoknál kevesebb közjót termel, ezért az ágazat közjótermelő képessége is egyre inkább az érdeklődés homlokterébe kerül. Cikkünkben a közjavak különféle meghatározásainak áttekintésén túlmenően rendszerezzük a mezőgazdasághoz kötődő környezeti és társadalmi közjavak tekintetében megfogalmazott véleményeket és bemutatjuk e közjavak értékelésének problémáit. Az alapvető problémát az okozza, hogy ezeknek a javaknak nincsen piaca, és ezáltal nincsen áruk sem. Megoldást a mesterséges piacok kialakítása jelenthet, melyre közgazdasági szempontból több lehetőség kínálkozik a környezetvédelmi előírások, környezetvédelmi adók, értékesíthető engedélyek rendszerén keresztül az agrár-környezetvédelmi kifizetésekig. A közjavak optimális szinten történő előállításához a különböző eszközök együttes alkalmazása szükséges, azonban ennek előfeltétele az előállított közjavak mennyiségére vonatkozó mérési módszerek kidolgozása.
-
Napelemes rendszerek alkalmazása tehenészetekben
Tanulmányunkban a tehenészetek energiafelhasználási jellemzőit tekintettük át és a kapott eredmények alapján a fotovillamos napenergia-hasznosítás lehetőségeire kerestünk megoldást kisméretű, 10-100 tehén és szaporulatából álló gazdaságoknál. Számításokkal igazoltuk, hogy a zöldenergia-felhasználás arányainak növeléséhez a kisméretű tejtermelő tehenészetek is képesek hozzájárulni. A napenergia hasznosításával a tehenészetek villamosenergia-igényének 100%-át lehetséges fizikailag fedezni. Kutatásunkban arra a gazdasági kérdésre keressük a választ, hogy érdemes-e, és ha igen, akkor mekkora méretű napelemes rendszert telepítenie egy hazai tehenészetnek. Eredményeink alapján a napelemes rendszer beruházása megtérül, azonban a kockázati tényezők elemzésére kiemelt figyelmet szükséges fordítani. A napelemes rendszerek 15 éves üzemelési idejük alatt a hazai 10-100 tehénből álló gazdaságoknál összesen mintegy 1,4 milliárd Ft költségmegtakarítást eredményezhetnek, ami jelentősen növelhetné a 10-100 állománylétszámú tehenészetek versenyképességét.
-
A háztartások természeti erőforrás-felhasználása, különös tekintettel az élelmiszer-fogyasztásra
Tanulmányunk célja a háztartások bemenő anyagáramlásai alapján a háztartások metabolikus profiljának inputoldali leírása, továbbá az egyes háztartástípusok közötti eltérések bemutatása. Feltárjuk az élelmiszerek végső felhasználása és az előállításukhoz szükséges erőforrások viszonyát is. A háztartási naplók segítségével felmért kéthetes periódus alapján elmondható, hogy a vizsgált 34 háztartás egy főre jutó biomassza-felhasználása háztartástípustól függően 365-432 kg/fő/év. Ez a közvetlen anyaginput azonban az összes hazai biomassza-felhasználás mintegy egyötöde. Az élelmiszer-fogyasztás anyagigénye 5,26-6,25 kg/kg a biomassza elsődleges produkcióját, és 5,88-7,14 kg/kg minden természeti erőforrást tekintve (az energiafelhasználást is figyelembe véve). Az élelmiszerek fogyasztása tehát az általunk vizsgált háztartásokban a természeti erőforrások 14-17%-át használja fel mennyiségükben kifejezve, mely erőforrások között legjelentősebb a biomassza elsődleges produkciója (87%) és a vegyipari termékek (9,6%). A háztartások gazdasági, demográfiai és földrajzi jellemzői egyértelműen befolyásolják az élelmiszer-fogyasztást és ezen keresztül a természeti erőforrásokra gyakorolt nyomást. A naplók elemzésével megállapítható, hogy a kisebb háztartásméret és a magasabb jövedelem az egy főre jutó anyagigény növekedésével jár. Bemutatjuk, hogy a magasabb élelmiszer-fogyasztás a biomassza primer produkciójára már legalább ötszörös mértékben hat, fokozva ezzel az annak előállítását szolgáló természeti erőforrásokra kifejtett nyomást. Mindez ismételten rámutat a tudatos fogyasztás, többek között az élelmiszer-pazarlás csökkentésének jelentőségére. A bemutatott korábbi tanulmányok és technológiai becslések alapján az állattenyésztési ágazat és a gabona-termékpálya termékei igénylik a legtöbb természeti erőforrást, figyelembe véve azok szerepét a fogyasztás szerkezetében. A vertikum legkevésbé anyaghatékony eleme a mezőgazdaság vegyipari ellátása, illetve az élelmiszer-ipari feldolgozó tevékenység.
-
Javítja-e az élelmiszer-ipari KKV-k teljesítményét a szorosabb ellátásilánc-integráció? – egy felmérés eredményei
Több tudományos munka foglalkozik az élelmiszer-ipari ellátási láncok működésével, számos tanulmány célozza az ellátási láncbeli integráció fokának mérését, és találhatók olyan vizsgálatok is, amelyek a KKV -szektor és az ellátásilánc-menedzsment kapcsolatát veszik górcső alá. Jelen vizsgálat témája a fenti vizsgálati területek metszetében helyezkedik el, kitöltve azt az űrt, amelyet az élelmiszer-ipari kis- és középvállalkozások ellátási láncbeli együttműködései és teljesítménye közötti összefüggés vizsgálata testesít meg.
A tanulmány újszerűsége többek között abban áll, hogy a kérdőívben mért változók egy részének felhasználásával kidolgozott egy ellátási lánc integrációs indexet, melynek segítségével mérhető, hogy az egyes vállalatok milyen szorosan működnek együtt láncbeli partnereikkel. Mivel az indexben szereplő változók nem szektorspecifikusak, hanem általánosságban célozzák mérni az integráció fokát, így az más szektorokban is alkalmazható. A mutató kialakításával a vizsgált élelmiszeripari KKV -knál négy integrációs stratégiát különítettünk el. A kialakított mutató segítségével igazoltuk, hogy a magasabb fokú ellátásilánc-integráció magasabb jövedelmezőséggel jár az élelmiszer-ipari kis- és középvállalkozások számára is (ezen összefüggést két különböző statisztikai módszerrel is alátámasztottuk). Továbbá vizsgálatunk arra is rávilágított, hogy a bizalom, mint az egyik legfontosabb „puha” integrációs tényező (mind beszállítói, mind vevői oldalon) szintén jelentős teljesítménybefolyásoló szerepű.