Blog

  • A világ és Magyarország nyúlhústermelése és külkereskedelme

    A világ országainak nyúlhústermelése folyamatosan nő, ami döntően a kínai növekedésnek köszönhető. Ezzel szemben Európában a termelés – elsősorban a kis-üzemek megszűnése, valamint a más gazdasági állatfajokat is érintő, például a szigorodó állatjóléti előírások és az ebből adódó költség- és árnövekedés miatt – csökken. Magyarországon a nyúlhús felvásárlása az 1960-as években kezdődött és 1991-ben 20 000 tonna nyúlhúskivitellel érte el a csúcsot, ami 1994-re 10 000 tonna alá esett. Az elmúlt évtizedben kisebb ingadozásokkal stagnált, az utóbbi években azonban már emelkedő tendenciát mutat az előállítás. Hazánk 2012-ben a világranglista 14. helyét foglalta el (6500 tonna), amely a világ teljes termelésének 0,5%-a. Mivel a hazai fogyasztás rendkívül alacsony, a vágónyúl 3-4%-a belföldön, 96-97%-a külföldi piacokon kerül értékesítésre. Exportban 2011-ben csupán Kína, Franciaország és Belgium előzte meg Magyarországot. A magyar nyúlhús külkereskedelmi mérlege egyedülálló: importja nincsen; nettó exportőrként a világon a második. 2011-ben a magyar nyúlhús elsősorban Németországba (25%), Olaszországba (24%) és Svájcba (21%) került, emellett Oroszországba is nőtt a kivitel (11%). Oroszország 80%-ban, Svájc több mint 50%-ban Magyarországról szerzi be a nyúlhúst. A hazai fogyasztás közösségi marketinggel történő ösztönzése mellett, a magyar nyúlhús-termelést és exportot a meglévő piacok megtartásával és bővítésével, valamint új piacok szerzésével lehetne fellendíteni. A svájci piac szempontjából legfontosabb az ottani állatjóléti elvárásoknak megfelelő tartástechnológia, a németeknél a vevők által preferált alternatív nevelési módszerek alkalmazása, míg az oroszoknál csak a jó minőségű nyúlhústermékek kínálata fontos.

  • A mezőgazdasági üzemszabályozás adaptációs lehetőségei nyugat-európai modellek alapján

    Magyarországon mindez idáig hiányzik a termelési erőforrásokat jogi egységbe, dologösszességbe olvasztó agrárüzem intézménye. A parcellaforgalom kizárólagossága miatt hazánkban nem alakult ki az agrárüzem egészére alapított tranzakciók gyakorlata (üzemadásvétel, üzemhaszonbérlet) és általában hiányzik az ezt megalapozó üzemi leltár alkalmazása is.
    Az üzemszabályozás a vállalkozási formák körében jelentősen növelné az átlát-hatóságot. Minden mezőgazdasági vállalkozásról egyértelműen megállapítható len-ne, mely üzem vagy üzemek tartoznak hozzá, ugyanakkor egy üzemhez csak egyetlen vállalkozást lehetne hozzárendelni (üzemazonosság elve). Az üzemalapítás egyéb kritériumaival (szakirányú végzettség, helyben gazdálkodás kötelezettsége) kiegészítve ez a szabályozási mód hatékonyabban szoríthatná vissza a termőföldek, gazdasági épületek és felszerelések adásvétele, haszonbérlete, öröklése során a spekulatív ügyleteket és megakadályozhatná az életképes üzemegységek szétbontását.
    Az üzemtörvény megalkotásával mód nyílna a jelenlegi formájában igen össze-tett, több funkciót egyidejűleg ellátó, ezáltal nehezen értelmezhető földforgalmi tör-vény tehermentesítésére. Mivel az új Polgári Törvénykönyv a szektorsemlegesség elvét követi, az üzemszabályozási törvénynek egyes polgári jogi területeket is közvetlenül érintenie kell. Az agrárüzemek feloszthatóságát például mind családjogi (házastársi vagyonközösség felbontása), mind pedig öröklési jogviták esetére rendezni szükséges. Az üzemegység-alapú szabályozás a mezőgazdasági vállalkozások hitel- képességét is javítaná, hiszen jelzálogalapú hitelezés esetén akár a teljes üzem forgalmi értéke képezhetné a fedezetet.

  • A közösségi agrártájvédelmi intézkedések hatásai, konfliktusai a Békés megyei gazdálkodók és a kunhalmok körében

    A kunhalmok több ezer éves ember alkotta képződmények, nemzeti értékeink, melyek számos jelentőséggel bírnak. Kiemelkedő a botanikai, talajtani, vízrajzi, tájképi, régészeti, vallási és szakrális jelentőségük, valamint kultúrtörténeti vonatkozásuk. Nagyszámban fordultak elő az alföldi tájon, de számuk az utolsó néhány száz évben jelentős mértékben csökkent. Védelmükre vonatkozó jogi szabályozás későn, a kilencvenes évek közepén jelent meg, de nem volt kellően hatékony. Közösségi agrárszabályozás hatására 2010-ben a kölcsönös megfeleltetés, és így az agrártámogatások kifizethetőségének feltételéül szabták a kunhalmok védelmét. Ennek következtében azonnal pozitív változás állt be a meglévő halmokon. A cikk bemutatja a halmok múltját, a pusztulásuk okait, kitér a védelmük szabályozására, azok hatásaira, és kompromisszumos megoldásokat keres a tájvédelmi feszültségek oldására.
    Az új előírás konfliktusokat szült a gazdálkodó – kunhalom – szabályozás háromszögben. E feszültség detektálására, a megoldás lehetőségeire empirikus kutatást, mélyinterjús módszerrel szociológiai felmérést végeztünk a Békés megyei gazdálkodók, valamint a téma szakértői körében. A megkérdezettek előre meghatározott szempontok szerint lettek kiválasztva.
    A kutatásunk hipotézisei beigazolódtak, így egyrészt megállapítható, hogy a gazdálkodó társadalom alapvetően elfogadó az agrárterületeken található kultúrtörténeti emlékek, nemzeti értékek iránt, másrészt megállapítható, hogy a kunhalmokról többségükben kevés ismerettel rendelkeznek. A harmadik állításunk, hogy a kunhalmok pusztulásának okai – az előzőeken túl – a megjelenő agrárigazgatási, természetvédelmi jogszabályok ismeretének, naprakész követésének a hiányára is visszavezethetők.
    Az eredményekből kiderül, hogy a halmok művelése és pusztulása nem szándékos tevékenység eredménye, inkább a témával kapcsolatos ismeretek hiányára vezethető vissza. Eredményeink láttán javasoljuk a szabályozásba bevitt halmok körének újragondolását is, illetve minimális többlettámogatás megítélését és a hatóságok gazdálkodókkal való kapcsolatfelvételét, szoros együttműködésüket a halmok megőrzése érdekében.

  • A stratégia, hatékonyság, termelékenység, versenyképesség – és a foglalkoztatottság főbb összefüggései a mezőgazdaságban

    Nem állítható, hogy szűkében lennénk azon forrásmunkáknak, amelyek a tanulmány címében szereplő fogalmak értelmezésével, számszerűsítésük módszertani kérdéseivel, a megjelenítésüket hordozó mutatószámokkal, a közöttük lévő ok-okozati összefüggésekkel és a fennálló kölcsönhatásokkal foglalkoznak. Mindezek ellenére az egyes fogalmak értelmezését, az ok-okozati összefüggéseket és kölcsönhatásokat, a levont következtetéseket illetően eltérő álláspontokkal, nézetekkel találkozhatunk. Különösen igaz ez a mezőgazdaságot illetően, mivel a kapcsolódó tudományos igénnyel megírt forrásmunkákban – sok esetben – a komplex megközelítés hiánya, a mezőgazdasági termelés ismert sajátosságainak, a tértudományok kapcsolódó kutatási eredményeinek nem kellő súllyal való figyelembevétele és kezelése miatt eléggé sajátosnak mondható értelmezésekkel is lehet találkozni. Ebből viszont következik, hogy a levont következtetések sok esetben vitathatók vagy adott esetben elvetendők.
    Különös aktualitást adnak a hatékonyság, termelékenység, versenyképesség, stratégia, foglalkoztatottság fogalmak értelmezésének, az ok-okozati összefüggések és a fennálló kölcsönhatások feltárásának azok a dokumentumok is, amelyek a mezőgazdaság nemzetgazdaságban betöltött jövőbeni szerepét, a vidékfejlesztési politikában a foglalkoztatás növelése központi kérdésként való kezelését stb. fogalmazzák meg. A dolgozatban terjedelmi korlátok miatt sem vállalkozhatunk valamennyi kapcsolódó kérdés részletes elemzésére és megválaszolására. Célunk az, hogy a címben szereplő fogalmakat, a közöttük lévő tartalmi összefüggéseket, kölcsönhatásokat komplexen értelmezzük, és ezek alapján vonjuk le a következtetéseket a mező- gazdaság foglalkoztatásban betöltött jövőbeni lehetséges szerepvállalását illetően. Azt is fontos szempontként kezeltük, hogy felhívjuk a figyelmet a megfelelő módszerek és algoritmusok megválasztásának fontosságára. Véleményünket összevetjük a Gazdálkodás c. folyóiratban indított „Hatékonyság és foglalkoztatás a magyar mezőgazdaságban” témakörhöz kapcsolódó forrásmunkákban megjelent következtetésekkel is.

  • Vitazáró: hatékonyság és foglalkoztatás a magyar mezőgazdaságban

    A Gazdálkodás folyóirat 2014. évi 1. számában vitát indítottunk „Hatékonyság és foglalkoztatás a magyar mezőgazdaságban” címmel (Mészáros – Szabó, 2014). A vita célját a következőkben fogalmaztuk meg: „a vitának elsősorban a hatékonyság és a fog- lalkoztatásjavításánakesélyeire és eszközeire, másrészt a két gazdasági kategória párhuzamos vagy eltérő súlyú szerepére kellene irányulnia” (i. m. 59.). A magunk részéről kétféle alapvető országos szintű mezőgazdaság-fejlesztési stratégiát különböztettünk meg: az egyik a hatékonyságorientált, a másik a foglalkoztatásorientált fejlesztés volt. Ugyanakkor megjegyeztük: „A kétféle cél között különböző kombinációk képzelhetőkel, azok megvalósítását pedig egymástól eltérő stratégiák szolgálhatják.” (i. m. 70.) A vita kiterjedését igyekeztünk úgy korlátozni, hogy az csak a magyarországi helyzetre, az agrárgazdaságon belül csak a mezőgazdaságra irányuljon, a környezet kérdéseivel pedig csupán érintőlegesen foglalkozzon. Elmondhatjuk, hogy a vitaindító cikk élénk érdeklődést váltott ki, mivel az eltelt mintegy egyéves időszakban nyolc hozzászólásjelent meg a Gazdálkodás folyóiratban, összesen 17 szerző tollából. Vitazáró cikkünkben elsősorban e hozzászólásokat értékeljük, egyetértve vagy vitázva a szerzőkkel, majd igyekszünk összegezni a vita tanulságait, emellett a következő javaslatokat fogalmazzuk meg az agrárirányítás, illetve a további kutatómunka számára.
    1. Mezőgazdaságunk termelési szerkezetének belterjes irányú fejlesztése régóta fontos célkitűzésnek számított, de manapság még inkább kiemelt feladatot képez az egyre élesedő nemzetközi versenyben. A mezőgazdasági foglalkoztatás növelésének egyik legkézenfekvőbb lehetősége a belterjesítés. 2. Fontos és sürgető feladat az élelmiszeripar átfogó és dinamikus fejlesztése is, követve Lengyelország példáját. 3. A hatékonyság és a foglalkoztatás nélkülözhetetlen feltétele a termelők, vagyis a mezőgazdasági dolgozók szakképzettségének, valamint a szaktanácsadás színvonalának emelése. 4. A szaktudás emelésére, korszerűsítésére azonban a legfelső szinten is szükség van, ideértve az egyetemek, doktori iskolák, kutatóintézetek munkatársait is. Ezért szélesebb körben ismertté és használatossá kellene tenni például azokat az új és korszerű elemzési módszereket, amelyeket hozzászólásukban Fertő Imre és Baráth Lajos (2014) a gazdasági hatékonyság és a külkereskedelmi versenyképesség vizsgálatában használt. 5. A kis- és közepes gazdaságok társulási készségének erősítését az egyik kiemelten fontos agrárpolitikai célkitűzésként kell kezelni. 6. A foglalkoztatási problémák regionális kezelése külön figyelmet igényel. 7. Fontosnak tartjuk a jövőben a környezet- és természetvédelem szempontjainak fokozott figyelembevételét és érvényesítését mezőgazdaságunkban. Ilyen kérdés lehet például a klímaváltozásra (felmelegedésre) való felkészülés, ami erdősítést, mezővédő erdősávok létesítését, öntözőtelepek és víztározók célzott telepítését stb. jelenti, s az ilyen programok nem nélkülözhetik a kormányzati (állami) közreműködést és beruházásokat sem.

  • Hatékonyságot és innovációs készséget befolyásoló szempontok vizsgálata a magyar sertéstenyésztésben

    A hazai sertéságazat helyzete az elmúlt években folyamatos romlást mutatott. A depresszív folyamatok megállítása és az ágazat gyarapodása szempontjából kiemelten fontos lenne tudni, hogy milyen fejlődési-hatékonysági potenciál létezik a hazai sertéstenyésztésben. A mutatók zöme kvalitatív vagy nehezen mérhető. Az AKI FADN adatbázisában azonban rendelkezésre áll több nemzetközileg is elismert potenciáltényező, mint például a gazdasági vezető életkora, szakképzettsége, az üzemméret és egyes támogatási formák igénybevétele. Ezek a jellemzők a hazai sertéságazatban is befolyásolják a hatékony termelést, a fejlesztések mértékét, az innovációra való hajlandóságot és képességet. Az életkor és a szakképzettség az egyéni gazdálkodóknál még fontosabb szerepet játszik, mint a társas vállalkozásoknál, az üzemméret pedig a munkaerő-hatékonysággal áll szoros összefüggésben. Az életkor és a szakképzettség a mezőgazdaság többi szereplőjével összevetve is fontos befolyásoló tényezőnek bizonyult. Az ágazat fejlesztése során a stratégiai döntéshozatalkor e három változó kiemelt szerepet kaphat, a gazdálkodói réteg fiatalításával, a képzettség növelésével, az életképes méretű gazdaságok kialakításával, a sertéstenyésztők földhöz juttatásával az ágazat hatékonysága javítható.

  • A kis (családi) gazdaságok helyzete az Európai Unióban

    A közölt tanulmány célja a kisgazdaságok jelen helyzetének vizsgálata az Európai Unió országaiban néhány jellemző mutató alapján. A kisgazdaságokkal, illetve családi gazdaságokkal hosszú évtizedek óta foglalkozik a közgazdasági és szociológiai irodalom. A tanulmány néhány fontosabb közgazdasági és szociológiai irodalmi forrás alapján igyekszik meghatározni fogalmukat és elméleti tartalmukat. A vizsgálat során megállapítja, hogy a kisgazdaságok – bár egyre fogyóban vannak a nagyobb gazdaságok javára – nagy számban találhatók valamennyi EU-országban, különösen a dél-európai és az újonnan belépett volt szocialista országokban. Ugyanakkor az általuk elfoglalt mezőgazdasági terület csak csekély része az országok összes mező-gazdasági területének. A fejlett nyugat-európai országokban a nagyszámú és kis értéket termelő gazdaságok területaránya többnyire tört része az összes területnek, a dél-európai és a volt szocialista országokban – különösen a legszegényebbekben – ugyan nagyobb, de az összeshez viszonyítva még mindig kicsiny. A kisgazdaságok nagy számához hasonlóan nagy a munkaerőlétszámuk is, de évi teljes munkaerőre átszámítva csekély az arányuk az összes foglalkoztatottak között. Magasabb értékeket erre vonatkozóan is a legszegényebb volt szocialista országokban és egyes déli országokban találunk. A vizsgálatból kiderül, hogy a legtöbb országban a 100 ha-nál nagyobb és nagy termelési értékű gazdaságok foglalják el a mezőgazdasági terület tetemes részét. Ezekben van a legtöbb főfoglalkozású gazdálkodó is. A kisgazdaság-ok bár nagyszámúak, de többnyire csekély a termelékenységük.
    A cikk a kis családi gazdaságok elméleti kérdéseivel, általános helyzetével az Európai Unióban, az EU-beli kisgazdaságok számának, területének és értékarányának országonkénti ismertetésével és elemzésével, munkaerő-helyzetével és értékesítésével foglalkozik.

  • A világ hústermelésének, kereskedelmének és fogyasztásának tendenciái

    A világ népessége fél évszázad (1960–2010) alatt több mint kétszeresére nőtt. Az alapvető élelmiszerek többsége, így a hús termelése is ennél gyorsabb ütemben emelkedett. A termelés dinamikájában átmenetileg törést okoztak a válságjelenségek és az állatjárványok fellépése. A járványok piaci zavarokhoz vezettek és kihatottak a nemzetközi húskereskedelemre és a fogyasztásra is. A termelés növelésével és a húspiac globalizációjával kedvezőbb lett a hústermékekhez való hozzáférés. A gazdasági helyzet javulásával – bizonyos határokon belül – a népesség élelmiszer-fogyasztásában átrendeződés tapasztalható a hústermékek javára, globális szinten azonban az egyes régiók között jelentős különbségek vannak a húsfogyasztásban is. A fejlett régiók lakosai évente átlagosan 80 kg, a fejlődő országoké 32 kg húst fogyasztanak. A világ népességének növekedése és az egy főre jutó GDP emelkedése
    – az egyéb befolyásoló tényezők mellett – különösen a fejlődő országokban a hústermelés növelése irányába hatnak. Az elmúlt időszakban valamennyi állatfaj hústermelése növekedett, de egyre csökkenő ütemben. Az összhústermelés növekedési dinamikáját leginkább a baromfihús és a sertéshús előállítása múlta felül. Ez a hústermelésben változásokat idézett elő az abrakfogyasztók előnyére. Az abrakfogyasztó állatok expanziója az emberi fogyasztásra is alkalmas gabonafélék takarmányozási célú felhasználásával nagy kihívást jelent az élelmezésbiztonságra. Ugyanakkor a baromfi erőteljes térhódítása – a kedvező fajlagos takarmányhasznosítása miatt – az olcsóbb állati eredetű fehérjeellátást segíti elő. Az állati eredetű táplálékok emelkedése a humán étrendben mégis aggodalomra ad okot, mert ezek nagyobb erőforrás-felhasználással (takarmány, víz, föld) járnak, mint azoké az élelmiszereké, amelyeket kiváltanának. A hústermelés növelését ezért olyan módon kell alakítani, hogy annak erőforrásigénye és környezeti terhelése egységnyi termékre a legkedvezőbb legyen, mert a termelésbővítést csak ezáltal lehet gazdasági és környezeti szempontból is hosszú távon fenntartani. A húsfélék étrendben elfoglalt helyét ugyancsak újra kellene gondolni, különösen ott, ahol már magas szintű a húsfogyasztás. De leginkább az etikai szempontok, az élelmezésbiztonsági kihívások miatt – kiváltképpen a gabonafelhasználás területén – felvetődik, hogy a növekvő húsfogyasztás vajon indokolt-e.

  • Az uniós intervenciós árszabályozás vizsgálata a hazai gabonapiacon

    Tanulmányomban arra kerestem a választ, hogy a különböző agrárpolitikai célok hogyan viszonyulnak az árszabályozásra vonatkozó piacszabályozási eszközökhöz, illetve szükséges-e egyáltalán az árakat kormányzati szinten stabilizálni. Ebben a kérdésben jelentősen megoszlott a szakértők véleménye.
    Az áttekintett irodalom alapján látható, hogy az agrárpolitikai célok általában tartalmaznak árstabilizációs törekvéseket. Az árinstabilitás legfőbb oka a mezőgazdasági termékek kereslet/kínálatában rövid távon jelentkező árrugalmatlanságában található. A kutatók véleménye megoszlik az állami beavatkozások szükségszerűségéről. Egyes szerzők szerint a kormányzat azért alkalmaz a mezőgazdasági termékek esetében árstabilizációs programokat, mert a szabadpiaci árak nem nyújtanak megfelelő szintű árstabilitást.
    Az EU-csatlakozással Magyarországon is bevezették az EU gabonaintervenciós rendszerét, a garantált áras felvásárlást, ahol 101,31 EUR/tonna felvásárlási árat biztosít az EU. A rendszer ezáltal elméletileg nem engedi az árakat az intervenciós ár alá csökkenni. Az EU-s intervenciós rendszer bevezetésével feltételezhető a hazai piaci árak volatilitásának csökkenése.
    A búza és kukorica piaci árterjedelme alakulásának vizsgálata alapján az eredmények azt mutatták, hogy a csatlakozást követően azokban az években, amikor működött az intervenció, kisebb volt a búza és a kukorica piaci árterjedelme. Az eredmények szerint az EU-s intervenciós rendszer bevezetésével a hazai piaci árak volatilitása csökkent.
    Azáltal, hogy az intervenciós minőséget elérő búza, illetve kukorica árát nem engedi a rendszer 101,31 EUR/tonna alá csökkenni, a minimumárak magasabban alakultak, mint az EU-s intervenció bevezetését megelőzően. A csatlakozást követő időszakban csak a kistermelők által a minimális átvételi mennyiséget, valamint az intervenciós minőséget el nem érő búza-, illetve kukoricamennyiség szorult ki az intervencióból. Összességében az átlagos piaci ár emelkedett az intervenciós beavatkozás hatására.
    Javasolható a piaci ár stabilizálása érdekében az intervenciós rendszer továbbműködtetése. A magyar álláspont kialakításakor, illetve a nemzeti szabályok megalkotásakor érdemes figyelembe venni, hogy az intervenciós intézkedés továbbra is jó eszköz lehet az árstabilizáció erősítésére.