A föld a mezőgazdasági termelés alapja, annak legstabilabb tényezője. A vitathatatlan tényekből következik, hogy az általános vélekedés szerint a föld ügye elsősorban a mezőgazdaság számára fontos, érdekes téma. Ezzel együtt naponta tapasztalható, hogy a földügy a parlamenti – magyar és EU – csatározások gyakori témája (Ausztria – Magyarország – Európai Bizottság). Mindez azt bizonyítja, hogy a földügy korántsem csak a mezőgazdaság ügye, sokkal szélesebb, átfogóbb gazdasági, politikai, jogi kérdés.
A földdel kapcsolatos viták annak természetéből adódnak, ugyanis például amíg a föld a mezőgazdaság számára alapvető termelőeszköz, az ország számára annak területét, az országhatárt jelöli ki. Földre mindenkinek szüksége van, hiszen életében lakhelyet, életteret biztosít. Az ipari és sportlétesítmények, szolgáltatások ugyancsak a földhöz kötöttek. Megállapítható, hogy minden ember, minden nemzetgazdasági ágazat valamilyen formában kötődik a földhöz, annak rendezett vagy rendezetlen viszonyai mindenhol éreztetik kedvező vagy kedvezőtlen hatásukat.
A földdel kapcsolatban leginkább stabil tényezőnek nevezhető annak mérete, minősítése, minősége, míg a művelés módja, az elért hozamok, a föld feltételezett vagy valós értéke inkább függ a művelő embertől, a gazdától. A piac az árakon keresztül alapvetően befolyásolja az elérhető jövedelmet, ezzel együtt a földdel kapcsolatos döntéseket. Végezetül nem szabad elfelejteni a mindenkori társadalom szerepét, ahol a közgazdasági szabályzók és a jogszabályok lépnek elő determináló faktorként.
Fentiekből következik, hogy a politika és a mezőgazdaság, azon belül a földkérdés mindig is szerves kapcsolatban állt egymással, csupán a hangsúlyok változtak, tolódtak el a társadalom történelmi igényei szerint.
Blog
-
Gondolatok a termőföldről
-
A kis (családi) gazdaságok helyzete az Európai Unióban
A közölt tanulmány célja a kisgazdaságok jelen helyzetének vizsgálata az Európai Unió országaiban néhány jellemző mutató alapján. A kisgazdaságokkal, illetve családi gazdaságokkal hosszú évtizedek óta foglalkozik a közgazdasági és szociológiai irodalom. A tanulmány néhány fontosabb közgazdasági és szociológiai irodalmi forrás alapján igyekszik meghatározni fogalmukat és elméleti tartalmukat. A vizsgálat során megállapítja, hogy a kisgazdaságok – bár egyre fogyóban vannak a nagyobb gazdaságok javára – nagy számban találhatók valamennyi EU-országban, különösen a dél-európai és az újonnan belépett volt szocialista országokban. Ugyanakkor az általuk elfoglalt mezőgazdasági terület csak csekély része az országok összes mező-gazdasági területének. A fejlett nyugat-európai országokban a nagyszámú és kis értéket termelő gazdaságok területaránya többnyire tört része az összes területnek, a dél-európai és a volt szocialista országokban – különösen a legszegényebbekben – ugyan nagyobb, de az összeshez viszonyítva még mindig kicsiny. A kisgazdaságok nagy számához hasonlóan nagy a munkaerőlétszámuk is, de évi teljes munkaerőre átszámítva csekély az arányuk az összes foglalkoztatottak között. Magasabb értékeket erre vonatkozóan is a legszegényebb volt szocialista országokban és egyes déli országokban találunk. A vizsgálatból kiderül, hogy a legtöbb országban a 100 ha-nál nagyobb és nagy termelési értékű gazdaságok foglalják el a mezőgazdasági terület tetemes részét. Ezekben van a legtöbb főfoglalkozású gazdálkodó is. A kisgazdaság-ok bár nagyszámúak, de többnyire csekély a termelékenységük.
A cikk a kis családi gazdaságok elméleti kérdéseivel, általános helyzetével az Európai Unióban, az EU-beli kisgazdaságok számának, területének és értékarányának országonkénti ismertetésével és elemzésével, munkaerő-helyzetével és értékesítésével foglalkozik. -
Tíz évvel a csatlakozás után: az új tagországok agrárteljesítményei
Tíz év telt el az Európai Unió 2004-es bővítési köre óta. A tizedik évforduló jó alkalmat ad arra, hogy értékeljük az új tagországok agrárszektorának fejleményeit a legfrissebb adatok tükrében. A cikk célja az új tagországok agrárteljesítményeinek számszerűsítése és az elért eredmények összehasonlítása, valamint egyfajta teljesítménysorrend felállítása. A cél eléréséhez a tanulmány egy innovatív elemzési eszközt, az agrárteljesítmény-indexet számítja, amely 15 mezőgazdasági, agrárkörnyezeti és vidéki mutató átlagából adódik. Habár minden ország nyert a csatlakozással, Lengyelország, Észtország és Litvánia az egyértelmű nyertes az agrárgazdaság tekintetében, míg Szlovákia, Lettország és Magyarország tudta a legkevésbé kihasználni az uniós tagság által az agráriumban kínált lehetőségeket.
A szektoronkénti teljesítmények azonban meglehetősen eltérők. A balti államok és Lengyelország mutatták a legjobb mezőgazdasági teljesítményeket, míg Szlovákia állt ebben a tekintetben az utolsó helyen, kissé Magyarország mögött. Ugyanakkor Szlovénia, Csehország és Szlovákia használta ki agrárkörnyezeti szempontból a legjobban a csatlakozás nyújtotta előnyöket, míg a mezőgazdasági teljesítményekkel éles ellentétben a balti országok itt egyértelműen sereghajtónak tekinthetők. Ami a vidéki gazdasági teljesítményeket illeti, Lengyelország, Szlovákia és Csehország állnak a képzeletbeli dobogón, míg Litvániában, Lettországban és Magyarországon javult a legkevésbé a vidék állapota az elmúlt tíz évben.
Az egyes országok agrárgazdaságának csatlakozás utáni teljesítményben meglévő különbségei számos okra vezethetők vissza, melyek közül a cikk a kiindulási állapot különbségeit, az eltérő gazdasági szerkezeteket, a föld- és farmpolitikák eltéréseit, a mezőgazdasági privatizációs folyamatot, a külföldi tőke nagyságát, az előcsatlakozási programok kihasználtságát, a makrokörnyezet és a nemzeti agrárpolitikák változékonyságát és átláthatóságát azonosította. -
Versenyhelyzet-elemzés a magyarországi tejfeldolgozó szektorban
Elemzésünkben a vezető magyarországi tejfeldolgozó vállalatok pénzügyi pozíción alapuló versenyhelyzetének idősoros alakulását vizsgáltuk. A szakterület szakirodalmának és a legfrissebb statisztikai számadatoknak a felhasználásával bemutatjuk az iparág nemzetgazdasági jelentőségét, majd – a korábbi tanulmányok eredményeit megerősítve – igazoljuk a szektorra jelenleg is jellemző magas fokú koncentrációt, ami a viszonylag kevés számú, meghatározó szereplő erőteljes piaci versenyét indukálta. Az elemzési mintába azokat a társaságokat vontuk be, amelyek magas alaptőkével, magas árbevételszinttel és diverzifikált termékszerkezettel rendelkeznek, következésképpen versenytársaknak tekinthetők. A pénzügyi pozíción alapuló versenyhelyzet vizsgálatához a vállalati versenyképesség szakirodalmi eredményeit használtuk fel. Tanulmányunkban először a versenyképesség definíciójához rendeltünk pénzügyi mérési paramétereket, és ezek alapján valósítottuk meg a versenytársak összehasonlító elemzését. Ezután a releváns hazai és nemzetközi kutatásokkal összhangban, pénzügyi mutatószámrendszerrel teszteltük a társaságok mérleg- és cash flow-alapú likviditását, a forgótőke-menedzsment folyamatainak hatékonyságát, valamint a hagyományos és a készpénzalapú jövedelmezőséget, vállalati és szegmens szinten egyaránt. Kutatásunk legfontosabb eredményeként megállapítható, hogy a mintavállalatok közös gazdálkodási jellemzője a forgótőke¬menedzsment-folyamatok hatékonyságának folyamatos javítása. Továbbá igazolni tudtuk, hogy a hazai versenykörnyezetben létezik magyar tulajdonú, a vizsgált átfogó pénzügyi paraméterek alapján kiemelkedően versenyképesnek tekinthető társaság, amely kutatási eredményeink szerint képes piaci pozíciójának további javítására. Végül a tanulmányban kialakított pénzügyi indikátorrendszer alkalmazásával fontos iparági gazdálkodási jellegzetességként kimutattuk, hogy a vállalkozások és a szegmens tőkeszerkezetében a szállítói kötelezettségek és a kapcsolt vállalkozással szembeni kötelezettségek dominálnak, a technológiai fejlesztések volumene rendkívül alacsony, és a jövedelmezőségi folyamatok – egy társaság adatainak kivételével – kedvezőtlenül alakulnak.