Blog

  • Az agrárgazdaság hatékonyságának néhány sajátos aspektusa

    A világ mezőgazdasága kínálati és keresleti oldalról gyorsuló ütemben változik és újabb és újabb kihívásokkal kerül szembe. Ezek a változások új kihívásokat jelentenek a terület kutatói számára is. A mezőgazdasági termelés hatékonysága növelésének új innovatív módszereit szükséges keresni, ami a kutatás és fejlesztési kiadások, valamint ezen ráfordítások hatékonyságának növelését igényli. A kutatók felelőssége, hogy felhívják a figyelmet az agrár K+F (kutatás-fejlesztés) világtendenciájában rejlő veszélyekre, különösen a magas jövedelmű országokban a közfinanszírozású K+F tevékenység hanyatlásának, stagnálásának következményei, illetve az utóbbi évek dinamikájának jellemzőire. A hatékonyság méréséhez mind a termelés, mind a K+F+I (kutatás-fejlesztés-innováció) tevékenység területén módszertani fejlesztések szükségesek. A gazdaságpolitikai intézkedések fenntartható fejlődési kritériumait is figyelembe vevő hatékonyságának méréséhez használt teljes tényező hatékonyság, illetve a termelési tényezők felhasználásának társadalmi hatékonysága mérésének nincsen megbízható, általánosan elfogadott módszere. A természeti erőforrások hatékony felhasználásához szükséges azok egységes értékelése, mert aminek nincsen kifejezett pénzértéke, az piaci viszonyok között nem vagy csak nehezen értékelhető. A hatékonyság növelésének lehetőségeit egyre inkább a nem tárgyiasult termelési tényezők területén kell keresni, így például a társadalmi tőke, a tudás, az ismeret, az információ és ezek áramlása területén. A természeti, gazdasági és társadalmi változások növekvő bizonytalansága miatt a jövőbeni kockázatok felmérése és azok kezelése a hatékonyság alakulása szempontjából ugyancsak kiemelt jelentőségű.
    E rövid tanulmányban az agrárgazdaság hatékonyságának csak néhány aspektusát érintjük, azonban ezek is rámutatnak arra, hogy a K+F tevékenység intenzitása, a tudományos- műszaki haladás kulcsszerepet játszik a hatékonyság és versenyképesség javításában. Magyarország esetében figyelembe kell venni azt is, hogy a mezőgazdaság eltartóképességét elsődlegesen az élelmiszer-ellátásra rendelkezésre álló terület nagysága határozza meg. Rendelkezésre áll 7,5 millió ha mezőgazdaságilag művelt terület. Többet nem várhat el a társadalom az agráriumtól, mint amit ez a fizikai korlát egyértelműen behatárol.

  • Területi különbségek kialakulásának főbb összefüggései

    Napjainkban a világ, illetve az Európai Unió legtöbb tagországára is igaz, hogy jelentős fejlettségbeli különbségek vannak az országhatárokon belül és kívül egyaránt. Jelentős fejlettségbeli eltérést mutatnak a városi, illetve a vidéki területek. A területi egyenlőtlenségek kialakulásának legfőbb oka, hogy a gazdasági-társadalmi folyamatok térben és időben szüntelenül újrarendeződnek, és e tényezők a világ globalizálódásával csak tovább fokozódnak. A hátrányos helyzetből való kitörésre az időben és térben lejátszódott, illetve folyamatosan működő területi egyenlőtlenségi folyamatoknak és azok térszerkezeti változásokra gyakorolt hatásainak átfogó ismerete adhat lehetőséget. Ebben a sokváltozós viszonyrendszerben az újabb és újabb fejlesztési stratégiák kidolgozását meggyőződésem szerint elsősorban a régiókon belüli lehetőségekre, az endogén potenciálok kiaknázására, a saját erők megújítására és fejlesztésére kell alapozni az adott térségekben. De felmerül a kérdés: mi várható az alulról induló, az endogén forrásokra épülő fejlesztésektől, hiszen az endogén forrásokra alapozott fejlesztésnek nyilvánvalóan mások és mások a lehetőségei a térségek területi különbségeit is figyelembe véve. Mindezek alapján is jól látható, hogy nincs egységes megoldási séma a területi különbségek mérséklésére, így fontos a hátrányos helyzet kialakulásának ismerete, elemzése, ami nem nélkülözheti a természeti és a gazdasági tényezők mellett a társadalmi folyamatok részletes vizsgálatát.

  • A magyar mezőgazdasági gépgyártás helyzete és kilátásai

    A magyar mezőgazdasági gépgyártás mintegy 150 éves múltra tekint vissza. Ebben az időszakban voltak dinamikus fellendülések és időnkénti visszaesések is. Az ágazat legújabb kori fejlődésében az 1980-as évek végétől végbement rendszerváltás hozta a legnagyobb változást. A korábbi évek főként állami tulajdonú, nagyobb méretű szervezetei helyére számos, elsősorban kis- és közepes méretű vállalkozás lépett. Ma, a statisztikai besorolás alapján, 168 olyan vállalkozás működik hazánkban, amely mezőgazdasági gépgyártással (is) foglalkozik. Az ágazatra leginkább jellemző: a kkv-k túlsúlya (85%), a külföldi tulajdon nagysága (56,4%), az összes foglalkoztatotti létszám (8000 fő feletti), az exportorientáció (80% feletti, mely elsősorban a nagyobb gyártók exportteljesítményének köszönhető), az export-import egyenleg (+100 millió euró/év).
    A jövőre vonatkozó kilátások megismerése végett megvizsgáltuk – elsősorban innovációs aktivitásuk szempontjából – azokat a gyártókat, ahol az árbevétel 50%-nál nagyobb hányada a mezőgazdasági gépgyártásból származik. Azt tapasztaltuk, hogy a jövőjüket alapjaiban érintő K+F-re a teljes árbevételük mintegy 2%-át, marketingre 1-1,5%-át fordítják. A vizsgált vállalatok 71%-a hajtott végre termék- és 66%-a technológiai innovációt. A termékinnovációknál a minőség javítás áll vezető helyen, míg a technológiai innovációknál a minőség mellett a gyártási költségek csökkentésének törekvése érzékelhető. Ezek megfelelnek a nemzetközi trendeknek.
    Az innovációt gátló tényezők (a nagy kockázat és a magas költség, a tudás hiánya, az alacsony innovációs potenciál, elégtelen infrastruktúra és a jogi, szabályozási, valamint adózási nehézségek) mellett vizsgálatunk megmutatta az innovációt segítő tényezőket is. Ezek sorában a szakmai kiállításokon való részvétel lehetősége emelhető ki, amelyre a hazai vállalatok többsége egyre nagyobb figyelmet fordít.

  • A hatékonyság szerepe a magyar étkezési tojástermelés jövedelmezőségében

    A magyar tojáságazat az EU-csatlakozás vesztesévé vált. Magyarországon az elmúlt 9 évben az étkezési tojást termelő tojóállomány és ezzel a tojástermelés is drasztikus mértékben, 30%-kal csökkent. A magyar piacon a héjas tojás 25-30%-át importtojás teszi ki. A termelői árak a 2012. évet leszámítva a magas inputárakhoz viszonyítva folyamatosan alacsonyak. A tanulmány célja a hazai tojástermelés 2012. évre jellemző, naturális adatokon alapuló költség- és jövedelemviszonyainak megállapítása különböző termelési színvonal mellett.
    Statisztikai adatok szerint 2012-ben országos átlagban az étkezési tojástermelés veszteséges volt. A szakmai szempontból átlagosnak tekinthető technológiai paraméterek és naturális hatékonyság mellett azonban már lehet jövedelmezően és versenyképesen termelni. Modellkalkulációk alapján megállapítható, hogy nem éri meg sem a technológián, sem pedig a felhasznált ráfordításokon (jérce és takarmány) „spórolni”. A drágább és korszerűbb technológia, a drágább, de táplálóanyag-tartalmában és egyéb minőségi ismérveiben jobb takarmány, illetve jérce a gazdasági eredmények alapján többszörösen megtérül a kedvezőbb naturális hatékonyságon keresztül. A jövőbeli fejlesztéseket tehát egyetlen célnak érdemes alárendelni: a hatékonyságnövelésnek, hiszen csak ezen keresztül biztosítható a jövedelmezőség és versenyképesség fokozása. Mindez nem lehetetlen, mivel a piacon ehhez minden szükséges tényező (technológia, szaktudás stb.) elérhető. Ehhez persze megfelelő mennyiségű tőke és innovatív gazdálkodói szemlélet szükséges. Ezen kívül az is megállapítható, hogy a gyengébb hatékonysági mutatókkal jellemezhető üzemek nagyobb mértékben vannak kitéve az input-output árak változásából eredő negatív gazdasági hatásoknak. Azaz a gyengébb naturális hatékonyság érzékenyebbé teszi a vállalkozást az input- output árak változásával szemben, ezért a naturális hatékonyság kiemelt jelentőségű az étkezési tojástermelés jövedelmezőségét illetően.