Blog

  • A bioökonómia fogalma, értelmezései és a koncepció használata az Amazonas-medencében

    A bioökonómiának – biomassza-alapú gazdaságnak – sokszínű elméleti szakirodalma és gazdaságfilozófiai értelemben is szerteágazó értelmezései vannak. Ezek az eltérő bioökonómiai megközelítések a biológiai erőforrások használatával kapcsolatban a kiugróan nagy biológiai sokféleséggel rendelkező trópusi országokban is megjelennek igen fontos gyakorlati, fenntarthatósági következményekkel. E cikk célja, hogy röviden bemutassa a bioökonómia fogalmát, a fogalom különböző értelmezéseit és a koncepció alkalmazásának lehetőségeit és ellentmondásait az Amazonas-medencében. A piac- és növekedésközpontú bioökonómiai szemlélet, amely a versenyképességet és a biológiai erőforrások áruvá alakíthatóságát priorizálja, komoly kritikákat kap egy olyan ökoszisztéma- és közösségközpontú nézőpontból, amely nagy hangsúlyt helyez az etikai és fenntarthatósági megfontolásokra. Utóbbi egyik markáns jellemvonása, hogy szívén viseli az őshonos tudásrendszerekből származó gondolatok beemelését a bioökonómiai fejlesztési elképzelésekbe. Az Amazonas-medence országaiban a bioökonómia hordozza egy fenntartható gazdasági modell ígéretét, amely az erdő irtása helyett az erdő értékeinek megtartásában lenne érdekelt. Papíron már megszületett az elképzelés egy kutatás- és innovációalapú, az erdei nyersanyagból magas hozzáadott értéket előállító és a helyi sajátosságokhoz alkalmazkodó ágazatról, amely tiszteli a biológiai és kulturális sokféleséget és nagyobb társadalmi jólétet teremt. Megvalósítását számos gyakorlati akadály szegélyezi, az intézményi keretektől az infrastrukturális elmaradottságon át a kiépített értékláncok hiányáig. Azonban talán a legelső kihívás, hogy a kulcsszereplők – helyi, regionális, sőt globális szinten is – megegyezzenek a koncepcióban és egyes alapelvekben. A bioökonómia fogalmi kereteinek tisztázása és a megközelítések bemutatása segít az olvasónak eligazodni a témát övező főbb kérdésekben, vitákban.

  • Gazdálkodói vélemények a vidékfejlesztési beruházási támogatások hatásairól

    vA vidékfejlesztési beruházási támogatások az Európai Unió közös agrárpolitikájának (KAP) második pilléréhez tartoznak, melyek célja nemcsak a gazdasági fejlődés elősegítése, hanem a vidéki térségek társadalmi kohéziójának erősítése is. Kutatásunk a vidékfejlesztési beruházási támogatások társadalmi hatásait vizsgálta egy magyarországi járásban, különös tekintettel a települések lakosságmegtartó képességére, életminőségére és közbiztonságára. Az eredmények vegyes képet mutattak: a fejlettebb településeken a támogatások kedvező hatással voltak a közösségi infrastruktúra fejlesztésére, azonban a kevésbé fejlett településeken a hatások korlátozottak maradtak. A gazdák többsége (76 százalék) szerint a támogatások elnyerésében meghatározó szerepe volt a társadalmi tőkének és a szakképzettségnek, ami arra utal, hogy a kisebb települések és gazdaságok nehezebben férnek hozzá a forrásokhoz. A települési szintű hatások vonatkozásában a lakosságmegtartó képesség és az életminőség terén a támogatások nem minden esetben eredményeztek pozitív változást. A helyi piaci verseny erősödésével egyes régebbi vállalkozások piaci helyzete romlott, míg másoknak sikerült előnyt kovácsolniuk a támogatásokból. A kutatás eredményei alapján javasolható, hogy a támogatási rendszer jobban igazodjon a kevésbé fejlett térségek sajátosságaihoz, és erősítse a helyi közösségek bevonását, valamint egyszerűsítse a pályázati folyamatokat, hogy azok szélesebb kör számára legyenek hozzáférhetőek.

  • A borversenyek megbízhatósága és marketingszerepe

    A fogyasztók számára egyre nehezebb a tájékozódás a borválasztás terén. A megkülönböztetés, hitelesítés eszköze lehet például egy borversenyen elért jó eredmény, ezért érdemes a borászatoknak megfontolniuk a nevezést. A tanulmány célja, hogy megvizsgálja a borversenyek megbízhatóságát és jelentőségét marketingszempontból, illetve a bírálat azon aspektusait, amelyek fontosak lehetnek a fogyasztók és a termelők számára. A szakirodalom mellett a tanulmány a Winelovers Wine Awards két évének bírálati részpontszámaira épül. 2022-ben több mint 600 bort értékelt 58 zsűritag, míg 2023-ban 65 zsűritag bírált több mint 800 tételt. Az adatok elemzése statisztikai eszközökkel történt, a leíró statisztikai mutatószámok mellett a pontszámokat feltételezhetően befolyásoló tényezők hatásait is vizsgáltuk a sztochasztikus kapcsolatok indikátoraival. Az elemzés azt mutatja, hogy a zsűritagok megbízhatóan értékeltek a versenyen, és nincs eltérés a különböző bírálók (szakértők, kereskedők, borászok) teljesítménye között. Az egyes borfajták azonban máshogy szerepelnek a megmérettetésen, a legnagyobb szórást az édes borok mutatták a pontszámokat tekintve. A fogyasztóknak vásárlási döntéseik során érdemes figyelembe venniük a (neves) borversenyek eredményeit, és a termelők számára is hasznos a nevezés, mert szakértői visszajelzést kaphatnak termékeikről, valamint kommunikációjuk során felhasználhatják az eredményeket.

  • A települési kerti zöldhulladék gyűjtési és hasznosítási helyzete és lehetőségei Magyarországon különös tekintettel a komposztálásra

    Az Európai Unió egyik kiemelt célkitűzése a körforgásos gazdaságra való átállás felgyorsítása érdekében a biológiailag lebomló települési hulladék fenntartható módon történő kezelése és hasznosítása. Ennek a hulladékkategóriának egyik legjelentősebb tétele a kerti zöldhulladék, aminek elsődleges hasznosítási módja a komposztálás. A magyarországi kerti zöldhulladékgyűjtési és komposztálási gyakorlat megismerése érdekében feltáró kutatást végeztünk a piaci szereplők, az önkormányzatok és a lakosság bevonásával. Magyarországon a komposztálótelepek létrehozásának célja leginkább az adott településen vagy az adott régióban keletkező kerti zöldhulladék, valamint a szennyvíziszap hasznosítása. Azokon a településeken, ahol nem épült ki a kerti zöldhulladék begyűjtésének a rendszere, arra vezethető vissza, hogy ott a lakosság jellemzően saját maga hasznosítja a kerti zöldhulladékot, és/vagy a rendszer működtetésének önkormányzatot terhelő magas ráfordításigénye gátolja annak kiépítését. A komposztnak, mint terméknek a minőségét az alkalmazott technológia mellett a felhasznált alapanyag minősége és gyűjtésének módja határozza meg, ezért a lakosság gyűjtési tudatosságának fejlesztésére nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Annak ellenére, hogy a komposzthasználat növeli a talajok szervesanyag-tartalmát és javítja a talajok fizikai tulajdonságait, mezőgazdasági felhasználása kevésbé elterjedt. Ugyan a gazdák oldaláról érezhető igény a magas szervesanyag-tartalmú, nem műtrágya típusú tápanyag-visszapótlásra a fenntarthatóság elvei alapján, de az a műtrágyahasználatot nem tudja kiváltani. A kerti zöldhulladékok hasznosítása és komposztként való visszaforgatása a szervesanyag-körforgásba elsősorban hulladékkezelési és környezetvédelmi oldalról megjelent igény, ezért a jelenlegi piaci körülmények között támogatások, egyéb ösztönzők nélkül az ilyen célú rendszerek működtetése nem rentábilis az önkormányzatok és a komposztálóüzemek számára.

  • A klímaváltozás gazdasági hatásai a hazai agrár- és élelmiszeripari vállalatokra

    A klímaváltozás agrártermelésre gyakorolt hatásai nem csupán társadalmi és környezeti szinten, de gazdasági szempontból is meghatározók, hiszen a klímaváltozás következményei – már rövid távon is – érzékelhetőek, különösen érzékenyen érintik a fizikai kockázatoknak erősen kitett agrár- és élelmiszeripari vállalkozásokat. A klímaváltozás tendenciái jól láthatóak, azok mértéke azonban nagyban függ a kibocsátások mértékétől, ezért az agrár- és élelmiszeripari vállalatok klímaváltozásra történő hatékony felkészülése és alkalmazkodása stratégiai fontosságúnak tekinthető. Kutatásunk rávilágít arra, hogy a hazai mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalatok döntéshozói alapvetően tisztában vannak a klímaváltozás által előidézett kihívásokkal és kockázatokkal, azonban az alkalmazkodás mértéke, illetve annak megvalósítása terén még számos hiányosság fedezhető fel. A klímatudatos tervezés jelenléte pozitív és előremutató, azonban a főbb gazdasági szereplők felkészültsége legtöbbször nem elegendő. A vizsgálat eredményei alapján elmondható, hogy a hazai agráripari vállalkozások jelentős része nehezen kezeli a váratlan akadályokat, amely részben az adaptációhoz szükséges információk hiányára vezethető vissza. A digitális megoldások és zöldtechnológiák alkalmazása még nem terjedt el Magyarországon annak ellenére sem, hogy azok a fenntarthatósággal összefüggésbe hozható célkitűzések mellett hozzájárulhatnak a termelékenység és a reziliencia növeléséhez is. A kisebb gazdálkodók, egyéni vállalkozók körében különösen alacsony a cselekvési hajlandóság, mindez a források szűkösségével és a szakpolitikai támogatás hiányával magyarázható. A helyzet tehát aggasztó, hiszen azok az agrár- és élelmiszeripari vállalkozások, amelyek nem készülnek fel megfelelő időben és módon a klímaváltozás okozta kihívásokra, komoly versenyhátrányba kerülhetnek – különösen a nemzetközi piacokon.

  • Innovációs rangsor és teljesítmény összehasonlítása globális és uniós szinten

    Az EU kutatási és fejlesztési (K+F) ráfordításai jelentősen lemaradnak Dél-Korea, az USA és Japán K+F kiadásaitól, sőt Kína is megelőzte az EU-t ebben a rangsorban. Az EU tehát nem tud lépést tartani globális versenytársaival, nemzetközi versenyképessége folyamatosan csökken. Jelentős különbségek alakultak ki a tagállamok innovációs rendszerének teljesítménye között, ahol Magyarország a 21. helyen áll a 27 tagország összehasonlításában. Magyarországon az innovációs rendszer hatékonysága nemzetközi összehasonlításban tehát továbbra is alacsony, az EU-átlag 60%-a körül van. A visegrádi (V4) országokban pedig a magyar pozíció az EU-átlaghoz viszonyítva a leggyengébb. A hazai innovációs ráfordítások folyamatosan emelkedtek, ugyanakkor 2022-ben és 2023-ban csökkent a GDP arányában mért K+F-ráfordítás. Magyarországon hátráltató tényező az innovációs rendszer töredezettsége, továbbá alacsony a tudástermelő és a többi ágazat termelési kapcsolatának mértéke, és magas a termelésbe kerülő tudásimport hányada, megnehezítve a tudástranszfer folyamatát, azaz az innovációs output növekedését. A gyakorlatban a relatíve magas K+F-ráfordítás nem hozott létre megfelelő mennyiségű és minőségű, valamint a termelésben hasznosítható innovációt a hazai mezőgazdaságban. Időközben a mezőgazdaság állami K+F támogatása 60%-kal csökkent 2020 és 2022 között. Az agrárinnováció ma még főleg a már bevált újdonságok átvételéről szól, ugyanakkor a friss ötletekből született innovatív megoldások is léteznek a hazai agrárszektorban. DOI: https://doi.org/10.53079/GAZDALKODAS.69.3.t.pp_181-201</a

  • A digitális, IKT-eszközök alkalmazása a székelyföldi élelmiszergazdaságban

    A 21. században a versenyképes élelmiszergazdaság szerves részét képezik az IKT- (információs és kommunikációs technológiai), a digitális és az okoseszközök használata. A világ népessége folyamatosan növekszik, amely azt is jelenti, hogy az élelmiszerek iránti kereslet növekedni fog, tehát a mezőgazdaság termelékenységét és hatékonyságát növelni szükséges, melyhez a technológiai innováció nélkülözhetetlen. A kutatás célja, hogy bemutassuk a romániai Közép-Régióban, Székelyföldön a mezőgazdaságban dolgozók véleményét a mezőgazdaság jelenlegi helyzetét illetően, különös tekintettel az IKT-, illetve a digitális eszközök és megoldások használatára, ezenkívül egy jövőkép megfogalmazása, melynek szerves részét képezi az új, digitális technológiák, eszközök alkalmazása is. Fontos és nélkülözhetetlen az élelmiszergazdaság digitalizációs folyamatának kiteljesedésében az állam, az oktatási intézmények, a gazdaszervezet(ek) és a mezőgazdasági fejlesztési ügynökség szerepvállalása a megfelelő agrárstratégia kidolgozásával, szakképzések biztosításával, ismeretterjesztéssel, szaktanácsadással és anyagi támogatás által.

  • A cseh, a magyar és a szlovák tejtermelők gazdálkodásának vizsgálata

    A nemzetközi összehasonlító elemzés alapvető célkitűzése, hogy megvizsgálja a nemzetközi publikációkban a termelés szempontjából egy klaszterbe sorolt, hasonló termelési jellemzőkkel bíró három ország – Magyarország, Csehország és Szlovákia – tejtermelését. A tanulmány a Tesztüzemi Információs Rendszer (Farm Accountancy Data Network, FADN) adatbázisa alapján választ keres arra a kérdésre, hogy milyen különbségek és hasonlóságok jellemzik ezen országok tejtermelőinek gazdálkodását, vagyonuk nagyságát és szerkezetét, a termelésük jellemzőit, hatékonyságát, annak tendenciáit.
    Közös jellemzőjük, hogy az összes eszközre jutó termelési érték mindhárom országban magas, közel duplája az európai uniós átlagnak. Az épületek aránya a meghatározó a befektetett eszközökön belül, azonban markáns eltérést mutat az Uniót jellemző szerkezethez képest, ahol a földterület értéke dominál. A munkaerő relatíve magas szintje miatt az éves munkaerőegységre jutó befektetett eszközérték az uniós érték 20-30%-a. A forgóeszközök összetétele hasonló, továbbá a saját vagyon nagyobb mértékű növekedést jelez, mint az idegen tőke.
    Csehországban a fejlesztések támogatása jóval nagyobb mértékű volt, mint akár Magyarországon, akár Szlovákiában. Az állóeszközökbe történő nettó beruházások értéke a vizsgált időszakban csak ebben az országban volt folyamatosan pozitív. A szlovák munkaerő-felhasználás a vizsgált időszakban jelentősen csökkent, de még mindig a legmagasabb az EU-ban. Magyarországon a legalacsonyabb a gazdaságok nem fizetett munkaegysége, és itt alkalmazzák állategységre vetítve a legkevesebb munkaerőt.