A biológiai sokféleség megőrzésére számos kezdeményezés irányult az elmúlt évek, évtizedek során nemzeti és nemzetközi viszonylatban egyaránt. Az Európai Uniót tekintve például kiemelkedő szerepet játszhat a biodiverzitással kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő közös stratégia, amely a problémák megoldási lehetőségeit hat fő célban fogalmazza meg, a biológiai sokféleség megőrzésén túl kiemelve az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartásának fontosságát is. Jelen tanulmány a biodiverzitásra vonatkozó fő uniós célkitűzéseket veti össze öt hazai makroszintű stratégiával, konkrétan a Nemzeti Turizmusfejlesztési (2005–2013), a 2007-ben megjelent Nemzeti Fenntartható Fejlődési, a Nemzeti Éghajlatváltozási (2008–2025), a 2012-ben megjelent Nemzeti Energia- és a Nemzeti Vidékstratégiával (2012–2020), melyek a leginkább érintettek a biológiai sokféleség szempontjából. Az elemzés középpontjába a biodiverzitás került, ezzel meghatározva a fő vizsgálati szempontot a konzisztenciavizsgálatok során. Az eredmények alapján fejlesztési javaslatokat fogalmaztunk meg az érintett stratégiák esetében, mindezt a hazai biológiai sokféleség hosszú távú érdekeire alapozva, összhangban a fenntartható fejlődéssel. A tanulmány fő megállapítása, hogy a vizsgált stratégiák releváns célkitűzései nagyrészt semleges, illetve konzisztens kapcsolatokat mutattak az európai uniós közös célokkal, amely önmagában pozitív eredményt jelent a biológiai sokféleség fenntartásának szempontjából. Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy a vizsgált stratégiák a biodiverzitás szempontjából tovább fejleszthetők, az egyes célok megvalósulása pedig nagymértékben függ a végrehajtás eredményeitől.
Blog
-
A biogáztermelés növényi alapanyagainak összehasonlító elemzése
Magyarországon a növekvő energiaárak és az ország energiafüggősége arra ösztönöz, hogy az adottságokat kihasználva biomasszából állítsanak elő megújuló energiaforrást. Jelen tanulmány a biomasszából előállítható biogáz lehetséges alternatív alapanyagára koncentrál.
A legtöbb biogázüzem állati trágyára és silókukoricára alapozza tevékenységét, azonban Magyarországon a csökkenő állatállomány következtében csökkenő trágyamennyiséget többlet-silókukorica felhasználásával pótolják a biogázüzemek, ami a növény további térnyerését eredményezi más kultúrnövények rovására. Ez az anomália speciálisan energetikai célra nemesített növények felhasználásával oldható fel. Az energianövények közül kiemelendő a „Szarvasi-1” energiafű, amelynek betakarítható zöldszéna-mennyisége (metán tonnában számolva) ma a piacon elérhető növények közül a legmagasabb, ezért szalma- és hígtrágyákkal keverve jó hatásfokkal hasznosítható biogáztermelésre.
A triesdorfi Landwirtschaftlichen Lehranstalten intézet által 2009–2011 között végzett „Szarvasi-1” energiafűre és silókukoricára vonatkozó összehasonlítás eredményeképpen igazolt, hogy a „Szarvasi-1” energetikai hasznosíthatóság szempontjából a legmagasabb értékekkel rendelkezik. Az eredmények közül kiemelendő: a hektáronkénti 19,3 tonnás (2009), illetve 18,5 tonnás (2010) száraztömeg-hozamával a „Szarvasi-1” egyértelműen túlszárnyalta a referenciaként használt kukoricát. Egy száraztömeg kilogrammra jutó 350 l körüli, magas metánkihozatalával az energiafű 2009-ben 6 757 köbméter metánt termelt hektáronként, ezzel 2009-ben a legmagasabb értéket érte el valamennyi vizsgált lágyszárú közül, és 38%-kal magasabb hozamot szolgáltatott a kukoricához képest. Így a biogáz-előállításban a kukoricát helyettesítheti az élelmezés- és takarmánybiztonság javítása mellett.
A termesztésre vonatkozó CBA-számítás alapján megállapítható, hogy a „Szarvasi- 1” energiafű biogázcélú termelésének 10 évre vetített nettó jelenértéke 1 055 232 euró, míg a silókukorica esetén ez 753 993 euró. A fajlagos önköltségi árakat vizsgálva látszik, hogy a „Szarvasi-1” energiafű termesztési költsége mintegy fele a silókukoricáénak. Ezek alapján kijelenthető, hogy a „Szarvasi-1” energiafűből rosszabb minőségű talajon, kisebb ráfordítással több és nagyobb gázhozamot produkáló biogáz-alapanyag állítható elő, mint a jelenleg használt silókukoricából. -
Történeti ökológiai lábnyom becslése a mezőgazdaság kialakulásától napjainkig
A legelterjedtebb alternatív mutatószám, az ökolábnyom alkalmazhatósága széles körű, ám leginkább időbeli összehasonlításra használható, az adatgyűjtést végző Global Footprint Network (GFN) ugyanakkor csak 1961-től publikálja az adatokat, így történelmi távlatokban eddig nem volt alkalmazható a mutató. Modellünkben az ökológiai lábnyom és a GDP közötti kapcsolat alapján történeti GDP-adatokból becsültük meg az ökológiai lábnyom nagyságát, majd ezt hasonlítottuk össze a biokapacitással és a népesség számával. Megállapítottuk, hogy a bolygó évente termelődő természeti erőforrásait mekkora arányban használták fel az egyes kor¬okban. Ezt a Föld „telítettségének” neveztük el. Tanulmányunkban az eredményeket az ember bioszféra-átalakító tevékenységének kiemelt időpontjaiban mutatjuk be. Kutatásunk során arra a következtetésre jutottunk, hogy a fenntarthatatlan fejlődés elsődleges oka a túlfogyasztás, nem pedig az amúgy is tetőződni látszó népességnövekedés. Közel 12 ezer éven át ugyanis a bolygó telítettsége arányosan változott a népesség növekedésével, míg az ipari forradalom és a mai gazdasági paradigma térnyerése (kb. 1820) óta a fogyasztás és telítettség mértéke – először a történelemben – messze meghaladja a népesség növekedését.
-
Vevőelégedettség-vizsgálat tapasztalatai a mezőgazdasági gépek értékesítési folyamatában
A mezőgazdasági gépgyártás és gépforgalmazási piac az elmúlt két évtizedben markánsan átalakult. A forgalomba hozott erőgépek területén európai viszonylatban enyhe növekedés jellemző. A legerőteljesebb változás éppen napjaink aktuális témája Magyarországon, a kereskedők és disztribútorok váltása a nyugati mezőgazdasági gépek forgalmazásánál. A gyártó és az importőr is a saját érdekét képviseli, mégis a vevő dönt.
A tanulmány célja a vevői elégedettség vizsgálata, az azt befolyásoló tényezők feltárása egy Magyarországon több évtizede jelen lévő mezőgazdasági gépforgalmazó példáján, mint speciális piacon keresztül. A téma fontosságát jelzi, hogy a legtöbb cég által elvégzett vevőelégedettségi kutatás, függetlenül a terméktől, nem publikus.
Zárt kérdésekből álló kérdőív alapján készült a kutatás első része, ahol közel 500 vevő által adott válaszok kerültek feldolgozásra. A vevők azok közül kerültek kiválasztásra, akik 2006-ban vásároltak az ötfajta mezőgazdasági géptípusból. További 60 mezőgazdasági vállalkozót kérdeztem meg személyesen és telefonon 2012-ben és 2013-ban, ugyanazon kérdőív alapján. Kutatási eredményeim kimutatták, hogy az általam vizsgált adatbázisban szereplő mezőgazdasági gépeket vásárolt vállalkozók számára nagyobb jelentőséggel bírt a gépekhez kapcsolódó szolgáltatás, mint a gépek gyártására irányuló kérdések. Az adatokat további vizsgálat alá vontam, s azt is megállapítottam, hogy a vevő lojalitása nagy jelentőséggel bír, mégsem hat olyan erővel a kereskedő iránt tanúsított elégedettségre, mint azt az általam összehasonlításra kiválasztott autóipari felmérések mutatták. Mindezekből arra következtetek, hogy a vevők által elismert termék minősége mellett a nagyobb értékesítési siker érdekében a humán erőforrás további fejlesztése, képzése, valamint a meglévő jó munkaerő megbecsülése hoz egy vállalatnak magasabb hozamot. -
Hatékonyság és foglalkoztatás a magyar mezőgazdaságban
A mezőgazdaság foglalkoztatásban betöltött szerepének visszaesése a nemzetközi tendenciákhoz hasonlóan Magyarországon is tapasztalható. Az élőmunka-felhasználás mérséklődését a rendszerváltozás okozta társadalmi, gazdasági változások, továbbá a modern technológiák alkalmazása, a termelési szerkezet leegyszerűsödése, valamint a specializáció és a koncentráció mellett főként a nemzetgazdaság más ágazataiban elérhető magasabb jövedelmek és a kedvezőbb munkakörülmények gyorsították fel az elmúlt évtizedekben. Ennek ellenére a vidéki megélhetés egyik alapvető forrása a mezőgazdaság maradt, melynek önellátási, foglalkoztatási és jövedelemtermelő szerepe összehangolt, célzott, a tényleges fejlesztési szükségletekre reagáló szakpolitikai beavatkozások alkalmazása mellett akár tovább erősödhet. Nemzetgazdasági szempontból elsősorban a piaci lehetőségek kihasználására épülő foglalkoztatásbővítés teremthet fenntartható munkahelyeket. Emellett az ökoszociális célú tevékenységek bővítése is rejt magában mezőgazdasági munkahely-teremtési lehetőségeket.
-
Elvárások, realitások, lehetőségek – A magyar agrárgazdaság tíz éve az Európai Unióban
A 2004. május 1-jei EU-belépést megelőzően számos tanulmány, cikk, ismertető füzet készült és elemezte a csatlakozás várható agrárgazdasági hatásait. A belépést követően már kevesebb, de jó néhány tartalmas tanulmány tekintett vissza az elmúlt időszakra és adott értékes elemzéseket.
Jelen tanulmány megkísérli egyben összefoglalni az elvárásokat, a magyar agrárgazdaság 10 év alatt megtett fejlődését és a jövőben előttünk álló lehetőségeket. A szerző, aki maga is aktív részese volt az eseményeknek, úgy látja, hogy sok nehézség dacára a magyar agrárgazdaság sikeresen küzdött meg a csatlakozás jelentette kihívással, egyenlegében élni tudott a lehetőségekkel. A belépéskor a figyelem a Közös Agrárpolitika követelményeinek teljesítésére összpontosult. Mára mind az agrárpolitika, mind a gazdálkodók alkalmazkodtak a Közös Agrárpolitika adta feltételrendszerhez, élnek az e keretek között meglévő nemzeti mozgástérrel. Mindez jó alapot teremt a következő 10 esztendő agrárgazdasági és vidékfejlesztésére. -
A gazdaságszerkezet változása 2000 és 2013 között
A magyar mezőgazdaság szerkezetét áttekintve megállapítható, hogy az egyéni gazdaságok száma meredeken csökkent 2000 és 2013 között, miközben a gazdasági szervezetek száma nem változott számottevően. A csökkenés elsősorban a kis, saját fogyasztásra termelő gazdaságok számában következett be. Ezzel összefüggésben a használt mezőgazdasági terület tekintetében az egyéni gazdaságoknál koncentráció figyelhető meg, a gazdasági szervezeteknél pedig a koncentráció kisebb csökkenése tapasztalható. A sertések állománya nagymértékben visszaesett, miközben a tyúkállomány enyhén növekedett, a szarvasmarhák és juhok állománya nem változott számottevően. A bruttó kibocsátást vizsgálva megállapítható, hogy a vizsgált időszakban jelentős eltolódás tapasztalható az állatok és állati termékek termeléséről a növényi termékek termelése felé.
-
Gazdaságok jövedelmezőségének és hatékonyságának változása
Magyarország felkészületlen mezőgazdasággal lett az Európai Unió tagja, ezért az ágazatot az unió keretei között kell pozícionálni. Tanulmányunk ennek a folyamatnak a sikereit és gondjait igyekszik feltérképezni a jövedelemtermelő képesség szempontjából.
A magyar mezőgazdaság kibocsátása a csatlakozás óta a közösség átlagánál 2%-kal nagyobb ütemben, 22,7%-kal növekedett, így az ország pozíciói javultak az unión belül. Emellett a magyar mezőgazdaság jövedelmezősége 2003 óta – a 2009-es viszszaesést nem számítva – folyamatosan emelkedik. A javuló jövedelemviszonyok okait elemezve a rövid távon ható tényezők közül a termelői támogatások mértékét, a nemzeti kiegészítő támogatásokat, az agrárolló változását, valamint az euró/forint árfolyamát kell megemlíteni. Ugyanakkor az EU-csatlakozás óta közel 4000 árutermelő állattenyésztő gazdaság szűnt meg. Ennek alapján megállapítható, hogy Magyarországon a kiemelkedő jövedelemnövekedés egyik fontos eleme, hogy a legrosszabb jövedelmezőséggel rendelkező állattartók évről évre kihullanak a statisztikákból.
A jövőt illetően kedvező, hogy az EU-csatlakozástól számítva a nettó beruházás csak 2006-ban volt negatív, vagyis a többi évben nemcsak a pótló beruházásokat hajtották végre a gazdálkodók, hanem technikai, technológiai fejlesztések is történtek. Magyarország mezőgazdasága versenyképességének vizsgált időszak alatti javulását jelzi a termelékenység növekedése, és kiemelendően kedvező folyamat, hogy az ország mezőgazdasága a tőketermelékenységben felzárkózott az EU15 országok átlagához, ugyanakkor még mindig nagy az elmaradása az unió élen járó tagországaitól. -
A magyar agrárkereskedelem tíz évvel a csatlakozás után
A tanulmány az Európai Unióval folytatott magyar agrárkereskedelem változó mintáit elemzi a tízéves csatlakozási évforduló tükrében. Az elemzést a leíró statisztikákon túlmenően a megnyilvánuló komparatív előnyök és a terméktérkép módszereivel végezzük 2001–2012 között. Az eredmények szerint az Európai Unió részaránya a hazai agrárkereskedelemből 85-90%-ra nőtt a csatlakozás után, ezen felül az agrárexport közel háromszorosára, az agrárimport pedig közel négyszeresére növekedett. Magyarország legfontosabb agrárexport-célpiacai a vizsgált időszakban Németország, Románia, Szlovákia, Olaszország és Ausztria voltak, míg a legtöbb agrártermék Németországból, Lengyelországból, Hollandiából, Szlovákiából és Ausztriából érkezett. Az Európai Unióval folytatott hazai agrárkereskedelem értékének közel kétharmada származott a fenti országokból 2012-ben. A magyar agrárexportban kiemelkedően fontos szerepe van a gabonaféléknek, a húsoknak, az olajos növényeknek, az élelmiszer-ipari melléktermékeknek és a zöldség-gyümölcs készítményeknek: összesített piaci részesedésük mindkét vizsgált időszakban meghaladta az 50%-ot, az élelmiszer-ipari melléktermékek, hústermékek, tejtermékek, egyéb készételek és gabonakészítmények összesített részesedése az EU-ból származó agrárimportban pedig 43-45% között mozgott 2001–2012 között.
A megnyilvánuló komparatív előnyök módszere alapján végzett elemzések rávilágítanak, hogy összesen három termékcsoport (élő állatok, gabonafélék, élelmiszeripari melléktermékek) rendelkezett minden vizsgált időszakban megnyilvánuló komparatív előnnyel 24 termékcsoportból. Az is bizonyítást nyert, hogy 2001–2003- ról 2010–2012-re 18 termékcsoport megnyilvánuló komparatív előnyei csökkentek, utalva ezzel a komparatív előnyök és ezzel a versenypozíciók romlására. Az eredmények szerint továbbá azon termékcsoportok száma, amelyekből hazánk megnyilvánuló komparatív előnnyel rendelkezett és exportált is, csökkent a csatlakozás után, míg a komparatív hátránnyal bíró és importált termékek aránya nőtt. Különösen kedvezőtlen tendencia, hogy a hazai agrárexportot vezető termékek közül a csatlakozás után a gabonafélék és a melléktermékek kivételével a többi termékcsoport elveszítette komparatív előnyeit. -
Vidékfejlesztési támogatások, lehívások, eredmények
A vidékfejlesztési programok működésének szerény eredménye, hogy az elmúlt tíz évben magyarországi alkalmazásuk hozzájárult a vidéki térségekből történő elvándorlás mérséklődéséhez. A vidékfejlesztési támogatások a vidéki gazdaság, a környezet és a társadalom számára fejlesztési lehetőséget teremtettek, segítették megőrizni a környezeti értékeket, közösségi kezdeményezéseket indukáltak, megmozgatták a vidéket. A programok legfőbb hiányossága, hogy a tüneteket enyhítő és nem a kreatív megoldásokat kereső, fenntartható fejlesztéseket ösztönöztek. A vidéki térségekben a fejlesztéseket inkább szociális kényszerek és az alapvető infrastrukturális szükségletek, mintsem a gazdaságfejlesztés igénye vezérelte. További tanulság, hogy a beruházásokat az ágazatban is alapvetően a piac mozgatja, és hogy a vidékfejlesztés önmagában képtelen megállítani a kedvezőtlen területi folyamatokat, a hátrányos helyzetű térségek leszakadását. A gazdasági és társadalmi tekintetben egyaránt elmaradottabb vidéki térségek és a versenyhátránnyal küzdő agrárgazdaság fejlesztése érdekében több olyan terület emelhető ki, amelyek azonos hangsúllyal történő kezelése egyszerre orvosolhatja az ágazat és a vidék problémáit. A vidékfejlesztés következő programozási időszakának (2014–2020) kihívása a hozzáadott érték és a munkahelyteremtés egyidejű növelése, valamint az ezt megalapozó humánerőforrás-fejlesztés, az innovatív ötletekre, elképzelésekre épülő vállalkozásés gazdaságfejlesztés és az ezeket keretbe foglaló együttműködések kialakítása.