Blog

  • Elvárások, realitások, lehetőségek – A magyar agrárgazdaság tíz éve az Európai Unióban

    A 2004. május 1-jei EU-belépést megelőzően számos tanulmány, cikk, ismertető füzet készült és elemezte a csatlakozás várható agrárgazdasági hatásait. A belépést követően már kevesebb, de jó néhány tartalmas tanulmány tekintett vissza az elmúlt időszakra és adott értékes elemzéseket.
    Jelen tanulmány megkísérli egyben összefoglalni az elvárásokat, a magyar agrárgazdaság 10 év alatt megtett fejlődését és a jövőben előttünk álló lehetőségeket. A szerző, aki maga is aktív részese volt az eseményeknek, úgy látja, hogy sok nehézség dacára a magyar agrárgazdaság sikeresen küzdött meg a csatlakozás jelentette kihívással, egyenlegében élni tudott a lehetőségekkel. A belépéskor a figyelem a Közös Agrárpolitika követelményeinek teljesítésére összpontosult. Mára mind az agrárpolitika, mind a gazdálkodók alkalmazkodtak a Közös Agrárpolitika adta feltételrendszerhez, élnek az e keretek között meglévő nemzeti mozgástérrel. Mindez jó alapot teremt a következő 10 esztendő agrárgazdasági és vidékfejlesztésére.

  • A gazdaságszerkezet változása 2000 és 2013 között

    A magyar mezőgazdaság szerkezetét áttekintve megállapítható, hogy az egyéni gazdaságok száma meredeken csökkent 2000 és 2013 között, miközben a gazdasági szervezetek száma nem változott számottevően. A csökkenés elsősorban a kis, saját fogyasztásra termelő gazdaságok számában következett be. Ezzel összefüggésben a használt mezőgazdasági terület tekintetében az egyéni gazdaságoknál koncentráció figyelhető meg, a gazdasági szervezeteknél pedig a koncentráció kisebb csökkenése tapasztalható. A sertések állománya nagymértékben visszaesett, miközben a tyúkállomány enyhén növekedett, a szarvasmarhák és juhok állománya nem változott számottevően. A bruttó kibocsátást vizsgálva megállapítható, hogy a vizsgált időszakban jelentős eltolódás tapasztalható az állatok és állati termékek termeléséről a növényi termékek termelése felé.

  • Agrárgazdaságunk jelene és jövője

    A magyar mezőgazdaság az elmúlt egy-két évtizedben nem volt olyan kedvező gazdasági kondícióban, mint az elmúlt három évben. A kedvező helyzet kialakulásában közrejátszott a mezőgazdasági termékek termelői árainak emelkedése, az EU támogatási rendszere és a több mint húsz éve stabil üzemszerkezet. Ezzel szemben a hazai élelmiszer-gazdaság kritikus pontja az élelmiszeripar helyzete. Csökken a termelése, alacsony a jövedelemtermelő potenciálja és elégtelen a tőkeellátottsága. Ahogy kivonult a külföldi tőke az ágazatból, úgy csökkent a jegyzett tőke is, mert hazai vállalkozói körök nem voltak képesek pótolni a tőkecsökkenést.
    Az agrárgazdaság jövőbeni pozícionálásához elsősorban azokat a stratégiai kérdéseket célszerű meghatározni, amelyek lehetőségeket és kockázatokat hordoznak magukban. Ezek közül a következők emelhetők ki: piaci lehetőségek; földbirtok-politika; Közös Agrárpolitika; öntözésfejlesztés; élelmiszer-feldolgozás. A piaci lehetőségek közül elsősorban a félkész és késztermékek exportarányának növelését ajánlatos célként meghatározni, mert ha csak alapanyagot visznek ki, akkor azzal együtt munkalehetőségek is távoznak az országból. A földbirtok-politikában lehetőségek és kockázatok is rejlenek. Pozitív hozadékot jelentenek a társadalmi hatások, míg a gazdasági következményekben vannak kockázatok. Ez utóbbiak ellensúlyozhatók. A 2014–2020 közötti Közös Agrárpolitikában nagyobbak a veszélyek, ami elsősorban abból adódik, hogy a tagországi döntések jelentős differenciálódáshoz vezethetnek az egyes üzemcsoportok támogatásában. Az ezzel kapcsolatos magyar döntések racionálisak, a status quo fenntartásának irányába mutatnak. Végül stratégiai célként indokolt meghatározni az öntözési kapacitások újraélesztését, de azt is látni kell, hogy az öntözés csak meghatározott feltételek teljesülése esetén gazdaságos.

  • Törpegazdaságok Magyarországon és az Európai Unió déli tagországaiban

    Az elemzés célja, hogy összehasonlítsa az Európai Unió legnagyobb déli tagországainak (Spanyolország, Olaszország, Portugália, Görögország) és Magyarország legkisebb mezőgazdasági tevékenységet folytató, évi 2000 eurónál kevesebb standard termelési értéket (STÉ) előállító gazdaságait. Bár e törpegazdaságok száma a technológiai fejlődés és a birtokkoncentráció nyomán folyamatosan csökken, gazdasági súlyuk pedig ma már csekély, létezésük és tevékenységük több szempontból is fontos, gondoljunk csak a természeti táj gondozásában és a vidéki népesség megtartásában betöltött szerepükre. A mediterrán országokban az összes gazdaság mintegy harmada, Magyarországon pedig a kétharmada tartozik a 2000 euró STÉ alatti kategóriába. A vizsgált mediterrán országokban a törpegazdaságok legkevesebb 98%-a, Magyarországon 92%-a művel mezőgazdasági területet, állattartással sokkal kevesebb törpegazdaság foglalkozik. Bár szinte mindegyikben folyik növénytermesztés, a törpegazdaságok egy-egy ország mezőgazdasági területének alig néhány százalékát művelik, az állatállomány elhanyagolható részét tartják, jellemzően önellátásra termelnek, de a foglalkoztatásban – talán túlzás nélkül mondható – nélkülözhetetlenek. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak, illetve a mezőgazdaságban végzett munka nem csekély része (pl. Portugáliában 25%-a) e gazdaságokhoz köthető. Magyarországon különösen magas ez az arány, hiszen a mezőgazdasági munka 40%-át a legalacsonyabb termelési értéket előállító gazdaságokban végezték 2010-ben. A törpegazdaságok által előállított STÉ 2010-ben 1000 euró körül volt a négy mediterrán ország átlagában, és alig több mint 700 euró Magyarországon. Ha ezeket az értékeket összevetjük a létminimum összegével, kiderül, hogy a törpegazdaságok nem tartják el a legkisebb háztartást sem, csak jövedelemkiegészítést nyújtanak a gazdálkodóknak.

  • A szőlő- és borágazat jellemzői a szlovén és magyar határ menti területen – Egy kérdőíves felmérés tapasztalatai

    A Hagyomány élménye című projekt keretében a Dráva-mentén, a Muravidéken és Zala megyében, a boros gazdák körében lekérdezett kérdőívvel végzett felmérés kiértékelése során kapott eredmények alapján a következő megállapítások tehetők. Az eredmények egyértelmű kapcsolatot mutatnak a szőlőterület nagysága és annak jövedelemtermelő képessége között. Szlovéniában a szőlészek és borászok a megtermelt bort 90%-ban palackozzák, Zala megyében viszont a kínálat 90%-át palackozatlan borként értékesítik. A borászatok sikeres működésének feltételét a zalai termelők elsősorban a kedvezőbb pénzügyi, pályázati támogatásokban látják. Ezzel ellentétben a szlovén gazdálkodók főként a továbbképzésben, a szakmaspecifikus ismeretek bővítésében és megosztásában nyújtott támogatást tartják fontosnak. E mögött országspecifikus gazdasági szabályozások, eltérő kisvállalkozói működési feltételek, eltérő vállalkozási kultúra és attitűd áll.
    Az eredmények alapján az alábbi javaslatok fogalmazhatók meg. A térség szőlőtermelői közös érdekképviselet és koordináció nélkül nem lesznek képesek előbbre lépni. Erre azért lenne szükség, mert méretükben nem versenyképesek, szövetkezési és együttműködési hajlandóságuk alacsony. A szőlő- és bortermelők körében fontos lenne az együttműködés fokozása a termelés és az értékesítés területén, akár termelői és értékesítési szövetkezet (szövetség) vagy klaszter alakításával. Az együttműködésnek jelentős lendületet adhatna jövőkép felvázolása, és annak elérését lehetővé tevő stratégia kidolgozása. A térség piaci megjelenéséhez elengedhetetlen az egységes borimázs létrehozása. A két országban működő koordináló szervezetek együtt kell, hogy működjenek az imázsépítésben, valamint tematikus turisztikai borútvonalak kialakításában. A projekt során közösen kidolgozásra került – a térségre jellemző olaszrizling szőlő- és borfajtára vonatkozóan – egy nemzetközi színvonalú, minőségi termesztési és termelési standard. Ez kiváló alapot nyújt a „szőlő és bor-arculat” létrehozásához.

  • Pálinkafőzdék jövedelem- és kockázatelemzése

    A tanulmány szakértői becsléseken alapuló modellszámítások segítségével, az árköltség- fedezet-nyereség modell alkalmazásával, valamint beruházásgaz daságossá gi mutatók (NPV, IRR) felhasználásával, szimulációs elemzésekkel vizsgálja egy 30 ezer liter pálinka készítésére alkalmas pálinkafőző modellüzem létesítésének és működésének gazdaságosságát és jövedelmezőségét, továbbá a különböző tényezők hatását a jövedelmezőségi és beruházásgazdaságossági mutatók alakulására.
    Kutatásaink során bizonyítottuk, hogy egy liter 50 v/v%-os vegyes gyümölcspálinka készítésének költsége jövedéki adó nélkül átlagosan 2970 Ft, jövedéki adóval együtt 90%-os valószínűségi szinten 4230 és 5040 Ft közé esik. Jelen feltételek között a beruházás csak akkor gazdaságos, ha speciális termék előállítása valósul meg, ez azonban a kommersz pálinkagyártáshoz képest jelentős többletköltséggel jár. A beruházás felfutását követően az éves adózás előtti nyereség várható értéke közel 80 millió Ft.

  • Kézműves élelmiszerek vásárlásának fogyasztói magatartásvizsgálata a nők körében

    A kutatás az észak-magyarországi hegyvidéken termeszthető, gyümölcsalapú kézműves élelmiszerek iránti igények felmérésére irányult a női fogyasztók körében. Kérdőíves felmérés segítségével vizsgáltuk többek között a vásárlói magatartást (vásárlási gyakoriságot, fontosnak tartott vásárlási szempontokat, legnépszerűbb beszerzési helyeket stb.), a fogyasztói elvárásokat, illetve hogy a vásárlói magatartást/ érdeklődést milyen mértékben befolyásolják olyan alapvető szociodemográfiai tényezők, mint a családi állapot, a gyermekek száma, az iskolai végzettség, az életkor, a lakóhely és a jövedelemszint.
    A 479 db kitöltött kérdőív elemzésekor a következő megállapításokra jutottunk. Jelentős igény merült fel a kézműves élelmiszerek eredetmegjelölésére vonatkozóan, ezért kulcsfontosságú egy védjegy kialakítása, amely biztonságérzetet kelt a vásárlókban a kézműves élelmiszer eredete és minősége iránt. Emellett a megfelelő termékszortiment kialakítása során figyelembe szükséges venni a fogyasztók által előnyben részesített terméktulajdonságokat, de leginkább az eladási árak meghatározása igényel átfogó tervezést, ugyanis tekintettel kell lenni a fogyasztók árérzékenységére.