A vidékfejlesztési programok működésének szerény eredménye, hogy az elmúlt tíz évben magyarországi alkalmazásuk hozzájárult a vidéki térségekből történő elvándorlás mérséklődéséhez. A vidékfejlesztési támogatások a vidéki gazdaság, a környezet és a társadalom számára fejlesztési lehetőséget teremtettek, segítették megőrizni a környezeti értékeket, közösségi kezdeményezéseket indukáltak, megmozgatták a vidéket. A programok legfőbb hiányossága, hogy a tüneteket enyhítő és nem a kreatív megoldásokat kereső, fenntartható fejlesztéseket ösztönöztek. A vidéki térségekben a fejlesztéseket inkább szociális kényszerek és az alapvető infrastrukturális szükségletek, mintsem a gazdaságfejlesztés igénye vezérelte. További tanulság, hogy a beruházásokat az ágazatban is alapvetően a piac mozgatja, és hogy a vidékfejlesztés önmagában képtelen megállítani a kedvezőtlen területi folyamatokat, a hátrányos helyzetű térségek leszakadását. A gazdasági és társadalmi tekintetben egyaránt elmaradottabb vidéki térségek és a versenyhátránnyal küzdő agrárgazdaság fejlesztése érdekében több olyan terület emelhető ki, amelyek azonos hangsúllyal történő kezelése egyszerre orvosolhatja az ágazat és a vidék problémáit. A vidékfejlesztés következő programozási időszakának (2014–2020) kihívása a hozzáadott érték és a munkahelyteremtés egyidejű növelése, valamint az ezt megalapozó humánerőforrás-fejlesztés, az innovatív ötletekre, elképzelésekre épülő vállalkozásés gazdaságfejlesztés és az ezeket keretbe foglaló együttműködések kialakítása.
Blog
-
A mezőgazdasági termelői szervezetek-szövetkezetek jelentőségének és helyzetének változása az EU-csatlakozás után
Az Európai Unió 27 tagországában elvégzett 2011–2012-es felmérés szerint a tagországok nagy részében a szövetkezésben rejlő lehetőségeket még nem használják ki, mely megállapítás különösen igaz az új tagországokra, így Magyarországra is. Ennek megfelelően nagyon kismértékű e szervezetek piaci koncentrációja, illetve nagyon alacsony szintű a másodlagos szövetkezetek piaci részesedése is. A tanulmány célja, hogy kritikai áttekintést adjon az ún. új típusú (beszerző, értékesítő, szolgáltató stb.) szövetkezetek, mezőgazdasági termelői szervezetek magyarországi helyzetének és jelentőségének alakulásáról. A cikk emellett elemzi a szövetkezetek előnyeit, illetve a sikeres szövetkezés akadályait és feltételeit, végül javaslatokat fogalmaz meg az együttműködés erősítése érdekében.
-
Hatékonyság és külkereskedelmi versenyképességi vizsgálatok a kelet- és közép-európai országokban: irodalmi áttekintés
Az írás célja a kelet- és közép-európai országok mezőgazdaságának technikai hatékonyságát és külkereskedelmi versenyképességét elemző cikkek irodalmi összefoglalása volt, segítséget nyújtva ezáltal a téma iránt érdeklődő fiatal kutatóknak. Rövid összefoglalónk rámutatott arra, hogy a technikai hatékonyság becslése, akár mikro-, akár makroadatokat használva, számos módszertani kihívás elé állítja az elemzőket. A technikai hatékonysághoz kapcsolódó klasszikus agrárpolitikai kérdésekben ezért nincsenek végleges igazságok, az eredményeket csak óvatosan lehet értelmezni. Az üzemméret és a technikai hatékonyság között nincsen egyértelmű kapcsolat; az eredmények egy része pozitív, míg más becslések negatív kapcsolatot mutatnak. A másik gyakori kérdés, a támogatások és a technikai hatékonyság közötti kapcsolatot illetően szintén különböző eredmények találhatók a megjelent empirikus tanulmányokban. A külkereskedelmi versenyképességre vonatkozó tanulmányok eredményei szerint a várakozásokkal szemben a régió országai nem lettek jelentős agrárexportőrök. Az új elméleti és módszertani eredmények alkalmazása az agrár-külkereskedelem elemzésében sokat segíthet az új tagállamok külkereskedelmi integrációjának jobb megértésében. Röviden, számos tennivaló marad még az új kutatónemzedékek számára, hogy jobban megérthetővé váljon a régió és benne Magyarország mezőgazdaságának fejlődése.
-
Törpegazdaságok Magyarországon és az Európai Unió déli tagországaiban
Az elemzés célja, hogy összehasonlítsa az Európai Unió legnagyobb déli tagországainak (Spanyolország, Olaszország, Portugália, Görögország) és Magyarország legkisebb mezőgazdasági tevékenységet folytató, évi 2000 eurónál kevesebb standard termelési értéket (STÉ) előállító gazdaságait. Bár e törpegazdaságok száma a technológiai fejlődés és a birtokkoncentráció nyomán folyamatosan csökken, gazdasági súlyuk pedig ma már csekély, létezésük és tevékenységük több szempontból is fontos, gondoljunk csak a természeti táj gondozásában és a vidéki népesség megtartásában betöltött szerepükre. A mediterrán országokban az összes gazdaság mintegy harmada, Magyarországon pedig a kétharmada tartozik a 2000 euró STÉ alatti kategóriába. A vizsgált mediterrán országokban a törpegazdaságok legkevesebb 98%-a, Magyarországon 92%-a művel mezőgazdasági területet, állattartással sokkal kevesebb törpegazdaság foglalkozik. Bár szinte mindegyikben folyik növénytermesztés, a törpegazdaságok egy-egy ország mezőgazdasági területének alig néhány százalékát művelik, az állatállomány elhanyagolható részét tartják, jellemzően önellátásra termelnek, de a foglalkoztatásban – talán túlzás nélkül mondható – nélkülözhetetlenek. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak, illetve a mezőgazdaságban végzett munka nem csekély része (pl. Portugáliában 25%-a) e gazdaságokhoz köthető. Magyarországon különösen magas ez az arány, hiszen a mezőgazdasági munka 40%-át a legalacsonyabb termelési értéket előállító gazdaságokban végezték 2010-ben. A törpegazdaságok által előállított STÉ 2010-ben 1000 euró körül volt a négy mediterrán ország átlagában, és alig több mint 700 euró Magyarországon. Ha ezeket az értékeket összevetjük a létminimum összegével, kiderül, hogy a törpegazdaságok nem tartják el a legkisebb háztartást sem, csak jövedelemkiegészítést nyújtanak a gazdálkodóknak.
-
A szőlő- és borágazat jellemzői a szlovén és magyar határ menti területen – Egy kérdőíves felmérés tapasztalatai
A Hagyomány élménye című projekt keretében a Dráva-mentén, a Muravidéken és Zala megyében, a boros gazdák körében lekérdezett kérdőívvel végzett felmérés kiértékelése során kapott eredmények alapján a következő megállapítások tehetők. Az eredmények egyértelmű kapcsolatot mutatnak a szőlőterület nagysága és annak jövedelemtermelő képessége között. Szlovéniában a szőlészek és borászok a megtermelt bort 90%-ban palackozzák, Zala megyében viszont a kínálat 90%-át palackozatlan borként értékesítik. A borászatok sikeres működésének feltételét a zalai termelők elsősorban a kedvezőbb pénzügyi, pályázati támogatásokban látják. Ezzel ellentétben a szlovén gazdálkodók főként a továbbképzésben, a szakmaspecifikus ismeretek bővítésében és megosztásában nyújtott támogatást tartják fontosnak. E mögött országspecifikus gazdasági szabályozások, eltérő kisvállalkozói működési feltételek, eltérő vállalkozási kultúra és attitűd áll.
Az eredmények alapján az alábbi javaslatok fogalmazhatók meg. A térség szőlőtermelői közös érdekképviselet és koordináció nélkül nem lesznek képesek előbbre lépni. Erre azért lenne szükség, mert méretükben nem versenyképesek, szövetkezési és együttműködési hajlandóságuk alacsony. A szőlő- és bortermelők körében fontos lenne az együttműködés fokozása a termelés és az értékesítés területén, akár termelői és értékesítési szövetkezet (szövetség) vagy klaszter alakításával. Az együttműködésnek jelentős lendületet adhatna jövőkép felvázolása, és annak elérését lehetővé tevő stratégia kidolgozása. A térség piaci megjelenéséhez elengedhetetlen az egységes borimázs létrehozása. A két országban működő koordináló szervezetek együtt kell, hogy működjenek az imázsépítésben, valamint tematikus turisztikai borútvonalak kialakításában. A projekt során közösen kidolgozásra került – a térségre jellemző olaszrizling szőlő- és borfajtára vonatkozóan – egy nemzetközi színvonalú, minőségi termesztési és termelési standard. Ez kiváló alapot nyújt a „szőlő és bor-arculat” létrehozásához. -
Pálinkafőzdék jövedelem- és kockázatelemzése
A tanulmány szakértői becsléseken alapuló modellszámítások segítségével, az árköltség- fedezet-nyereség modell alkalmazásával, valamint beruházásgaz daságossá gi mutatók (NPV, IRR) felhasználásával, szimulációs elemzésekkel vizsgálja egy 30 ezer liter pálinka készítésére alkalmas pálinkafőző modellüzem létesítésének és működésének gazdaságosságát és jövedelmezőségét, továbbá a különböző tényezők hatását a jövedelmezőségi és beruházásgazdaságossági mutatók alakulására.
Kutatásaink során bizonyítottuk, hogy egy liter 50 v/v%-os vegyes gyümölcspálinka készítésének költsége jövedéki adó nélkül átlagosan 2970 Ft, jövedéki adóval együtt 90%-os valószínűségi szinten 4230 és 5040 Ft közé esik. Jelen feltételek között a beruházás csak akkor gazdaságos, ha speciális termék előállítása valósul meg, ez azonban a kommersz pálinkagyártáshoz képest jelentős többletköltséggel jár. A beruházás felfutását követően az éves adózás előtti nyereség várható értéke közel 80 millió Ft. -
Kézműves élelmiszerek vásárlásának fogyasztói magatartásvizsgálata a nők körében
A kutatás az észak-magyarországi hegyvidéken termeszthető, gyümölcsalapú kézműves élelmiszerek iránti igények felmérésére irányult a női fogyasztók körében. Kérdőíves felmérés segítségével vizsgáltuk többek között a vásárlói magatartást (vásárlási gyakoriságot, fontosnak tartott vásárlási szempontokat, legnépszerűbb beszerzési helyeket stb.), a fogyasztói elvárásokat, illetve hogy a vásárlói magatartást/ érdeklődést milyen mértékben befolyásolják olyan alapvető szociodemográfiai tényezők, mint a családi állapot, a gyermekek száma, az iskolai végzettség, az életkor, a lakóhely és a jövedelemszint.
A 479 db kitöltött kérdőív elemzésekor a következő megállapításokra jutottunk. Jelentős igény merült fel a kézműves élelmiszerek eredetmegjelölésére vonatkozóan, ezért kulcsfontosságú egy védjegy kialakítása, amely biztonságérzetet kelt a vásárlókban a kézműves élelmiszer eredete és minősége iránt. Emellett a megfelelő termékszortiment kialakítása során figyelembe szükséges venni a fogyasztók által előnyben részesített terméktulajdonságokat, de leginkább az eladási árak meghatározása igényel átfogó tervezést, ugyanis tekintettel kell lenni a fogyasztók árérzékenységére. -
Hatékonyság és foglalkoztatás a magyar mezőgazdaságban – Gondolatok Mészáros Sándor – Szabó Gábor vitaírásához
A hatékonyság javulása a foglalkoztatás csökkenésével is jár. Magyarország mind az egy főre jutó GDP, mind az egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztás tekintetében a sereghajtó uniós tagországok csoportjába tartozik. Ennek elsődleges oka a gyenge nemzetközi versenyképesség. A versenyképesség a hatékonyság egyik feltétele, a hatékonyság pedig képzett munkaerőt igényel, a vidéki munkanélküliek viszont általában alacsony képzettségűek, foglalkoztatásuk tehát sem a versenyképes iparban, sem a versenyképes mezőgazdaságban nem járható út. Magyarországon a mezőgazdasági foglalkoztatottak iskolai végzettsége jelentősen elmarad a többi nemzetgazdasági ág foglalkoztatottainak végzettségétől és az EU átlagától is. A mezőgazdaság nem tudja megoldani a vidéki lakosság foglalkoztatási gondjait, esetleg szerény mértékben hozzájárulhat új munkahelyek létrehozásához. A GDP vagy bruttó hazai termék az amortizáció, a munkabér és tőkejövedelem összege. Az egy főre jutó alacsony GDP-mutató egyik fő oka, hogy Magyarországon a munkabér töredéke az ugyanolyan teljesítményt nyújtó nyugat-európai foglalkoztatottnak. A mezőgazdaság részaránya folyamatosan csökkent a foglalkoztatásban és a bruttó hozzáadott érték előállításában, ahol a nemzetgazdaság átlagától is jelentősen elmarad a mezőgazdasági átlagkereset. Ez is szerepet játszik abban, hogy a mezőgazdaság GDP-hez való hozzájárulása alacsonyabb, mint az aktív foglalkoztatottak aránya. Ezzel magyarázható, hogy minél magasabb az iskolai végzettség, annál kisebb a valószínűsége, hogy a foglalkoztatott tartósan a mezőgazdaságban marad. A mezőgazdasági tevékenység társadalmi-erkölcsi elismertsége csak akkor javulhat, ha a szakképzett fiatalok mezőgazdasági keresete, illetve jövedelme eléri a nemzetgazdasági átlagot. A hatékonyságorientált stratégia a nemzetközi versenyképesség alapja. A hatékonyság javítása az élőmunka-ráfordítás megtakarításából, azaz technológiai fejlesztéssel is elérhető, az amortizáció a GDP része. A hatékonyság és versenyképesség növelése a munkatermelékenység javításával érhető el, ezzel együtt a profit is emelkedik. A magasabb hozzáadott értéket eredményező termelési szerkezet (az állattenyésztés és a kertészeti ágazatok előtérbe helyezése) feltétele a tőke mellett a képzett és megfelelően fizetett munkaerő. A foglalkoztatásorientált gazdaságpolitika hatékonyságorientált fejlesztés nélkül kudarcra ítéltetett. A mezőgazdaság kibocsátását könnyedén lehetne 50%-kal növelni a tőke, innováció és szaktudás segítségével (magasabb amortizáció, magasabb munkabér és magasabb profit). Az állattenyésztés mellett a növénytermesztésben is van bőven tartalék a fajlagos hozamokat és hozamingadozásokat figyelembe véve. Az állattenyésztésben az állomány létszámának emelése mellett a naturális mutatók javításával a fajlagos hozamok is növelhetők.