Blog

  • Versenyképességi vizsgálatok a Visegrádi országok közötti agrárkereskedelemben

    A Visegrádi országok (V4) esetében az Európai Unióhoz történő 2004. évi csatlakozás számos tekintetben agrárkereskedelmi lehetőségeket és nehézségeket eredményezett. A korábbi vámok és egyéb kereskedelmi korlátok megszűnése egy csapásra növekvő kereskedelmi aktivitást eredményezett. Az integráció eredményeképpen megjelenő egységes belső piacon, az áruk szabad áramlása következtében törvényszerűen jelent meg a kereskedelmi forgalom bővülése. A régi EU-tagállamok esetében fokozatosan kibontakozó kereskedelmi forgalom a szomszédos országok relációjában markánsan, egyúttal rövid időtáv alatt valósult meg.
    Vizsgálataink szemléltették, hogy az elmúlt 12 évben bekövetkező változások hatására egyaránt jelentős mértékben bővült a V4-országok agrár-külkereskedelmi forgalmának értéke és mennyisége. Ezen belül meghatározó az EU27 piacán elért bővülés, melyet az EU15 és a V4-ek piacán elért kedvező folyamatok is erősítettek. A vizsgálataink rávilágítottak arra, hogy az EU15 felé a kereskedelmi egyenleg csak Magyarország és Lengyelország esetében volt pozitív tendenciájú, míg a V4-közi áruforgalomban csak Szlovákia tudott negatív értékű, ám javuló tendenciájú értékeket felmutatni. A kereskedelmi forgalom bővülésében meghatározó szerepe volt a Visegrádi országok egymás közötti áruforgalmának. Megállapítható az is, hogy az egységes belső piac működésének hatására, a belső piaci verseny erősödésének eredményeképpen csökkent az országok egyes termékeinek piaci koncentrációja. Kimutatásunk szerint a vizsgált relációkban ez a folyamat párhuzamosan járt a komparatív előnyök csökkenésével és az egyes relációk irányában megvalósuló értékek erőteljes konvergálásával. Figyelemre méltó, hogy a csatlakozást megelőző, a közös piaci működésre felkészítő időszak jelentősen befolyásolta az értékek alakulását. Az általánosan növekvő kereskedelmi aktivitás ellenére a teljes időtávon csupán Szlovákia és Csehország viszonylatában lehetett a versenyképességi értékének javulását kimutatni, a többi relációban csökkent a mutató. Az EU-tagság tehát piacot és számos lehetőséget teremtett, de az országok versenyképességi értékei külkereskedelmi tekintetben nem javultak. Más megfogalmazásban a tagállamok e tekintetben nem vagy csak korlátozottan tudták kihasználni az uniós tagság adta lehetőségeket.

  • Rövid és hosszú távú ciklikusság a kukorica- és a sertéságazat idősoraiban

    A vizsgálatok célját a kukorica és a sertés termelési és piaci folyamatainak elemzése jelentette. Kínálati oldalról górcső alá vontuk a kukoricatermelés volumenét és a sertésállomány ezer főre vetített értékét az 1960-as évektől kezdve. Megállapítást nyert az a tény, hogy ha az eddigi tendenciák folytatódnak, akkor a kukorica termelési színvonala az elkövetkezendő években tovább emelkedik, amit a hosszú távú ciklusok jövőben várható konjunktúrája még jobban felerősít majd. A sertésállomány trendjének ötéves előrejelzése alapján kirajzolódott az a korántsem pozitív kép, hogy ha a múltbeli tendenciák folytatódnak, akkor az állomány további csökkenésére lehet számítani, amit mérsékelhet az állatállomány ciklusának konjunktúrája. Vizsgálataink másik célját a rendszerváltozást követő időszakra vonatkozó piaci folyamatok – árak, felvásárolt mennyiségek – havi változásainak elemzése jelentette. Bizonyítást nyert az, hogy piacgazdasági körülmények között nem elhanyagolható rövid távú ciklikus ingadozásokkal indokolt számolni mind a kukorica, mind a vágósertés piacán. Feltárásra kerültek az árak és a mennyiségek, valamint a takarmányár és a sertésár közötti sztochasztikus kapcsolatok, továbbá a vizsgálatok rámutattak arra a tényre, hogy a kukorica árának változása tizenkét hónappal előzi meg a sertés árának változását.

  • Fenntartható fogyasztói értékrend mint az etikus vállalati magatartás kritériuma

    A tanulmányban a szakirodalom áttekintése során feltárt vizsgálandó területek tükrében két, a 2010-es és 2011-es év folyamán lebonyolított országos reprezentatív adatfelvétel eredményeit ismertetjük. A vizsgálatok eredményeire támaszkodva faktorelemzés segítségével igazoljuk, hogy napjainkban a magyar fogyasztók értékrendje is tükrözi a fenntartható fogyasztás kritériumait, melyek között kiemelt szereppel bír az etikus vállalati magatartás.
    A felmérés eredményei arra mutatnak rá, hogy leginkább a 30–39 éves és 50–69 éves, megyei jogú városokban és városokban élő nők azok, akiknek vásárlási döntéseit saját véleményük szerint nagymértékben befolyásolhatja a vállalatok etikus viselkedése. Szociodemográfiai ismérvek alapján vizsgálva megállapítható továbbá, hogy az etikai ismérvek hol erősebb, hol gyengébb hatást fejtenek ki a hazai fogyasztók értékrendjében. Ez utóbbi megközelítés szerint az etikus vállalati magatartás sokkal stabilabb helyet foglal el az értékstruktúrában, mint az etikus kompetenciaértékek. Ez arra enged következtetni, hogy míg a magyar fogyasztókat kevésbé jellemzi az etikus magatartás, illetve az leginkább a jómódúak körében érvényesül, addig az etikus vállalati magatartás sokkal inkább befolyásolja vásárlási döntéseiket.
    A felmérések eredményei alapján Magyarországon is elkülöníthetők olyan fogyasztói csoportok, amelyek kiemelt jelentőséget tulajdonítanak az etikus vállalati magatartásnak. Az elemzés során rámutattunk a társadalmi felelősségvállalás azon területeire, amelyek vállalati működésbe való beépítése és az ehhez kapcsolt megfelelő kommunikáció jelentős versenyelőny forrása lehet napjainkban a nehezen differenciálható termékeket gyártó élelmiszer-ipari vállalatok számára.

  • A funkcionális élelmiszerek potenciális fogyasztói és vásárlói csoportjainak felmérése

    A funkcionális élelmiszerek mint hozzáadottérték-többlettel rendelkező termékek napjainkban a világ élelmiszeriparának innovatív termékei, amit a folyamatosan növekvő piaci részesedésük is alátámaszt.
    A vizsgálatok összesített eredményei alapján az „átlagos fogyasztók” 81%-a nem tartozott a funkcionális élelmiszereket rendszeresen fogyasztók körébe, ezen belül az egyáltalán nem fogyasztók aránya 33%. Az „országos” megkérdezetti kör 65%-ánál a kevés vagy a hiányos információ indokolta a funkcionális élelmiszerekkel szemben tanúsított csekélyebb vásárlási hajlandóságot. A funkcionális élelmiszereket ismerők és fogyasztók körében a napi fogyasztás a leginkább jellemző, tehát akik tisztában vannak ezen termékek kedvező hatásaival, azok napi szinten illesztik be az étrendjükbe az ilyen típusú termékeket.
    Mindkét nem esetében az „átlagos fogyasztók” körében a saját meggyőződés és az ismerős ajánlása a két legerősebb, míg a természetgyógyász és a dietetikus ajánlása a leggyengébb motiváció. Az egészségtudatos életmódot folytatók alkotják leginkább a funkcionális élelmiszerek potenciális fogyasztói rétegét.
    Az „átlagos fogyasztók” több mint fele hajlandó akár 10-20%-os felár fizetésével is honorálni a funkcionális élelmiszerek által ígért hatást. A fogyasztók funkcionális élelmiszerekkel kapcsolatos tájékozottsága és felárfizetési hajlandósága között pozitív összefüggés áll fenn. Mind az „átlagos”, mind a „speciális fogyasztók” körében az ellenőrző szervezet tanúsítványa és a védjegy a két legfontosabb minőségi garancia. A biotermékeket vásárlók bár nem ismerik olyan nagy arányban a funkcionális élelmiszereket, de nyitottak és érdeklődőek, tehát potenciális célcsoportot képezhetnek. Ezek alapján olyan terméknek lenne a legkedvezőbb a megítélése és találna legkönnyebben rendszeres vásárlókra, ami bio- és funkcionális jegyeket egyaránt hordoz magában.

  • Agrárdiplomások helyzete a munkaerőpiacon

    Napjaink egyre inkább előtérbe kerülő kutatási területe a felsőoktatás és a munkaerőpiac közti átmenet vizsgálata. Általános nézetként fogalmazható meg, hogy a diplomával rendelkezők könnyebben el tudnak helyezkedni, magasabb munkabérrel rendelkeznek, mint a középiskolai vagy alacsonyabb végzettségűek. Természetesen vannak szakterületek, ahol könnyebb az elhelyezkedés – itt az átlaghoz viszonyítva alacsonyabb bérek a jellemzők –, más területeken ennek az ellenkezője tapasztalható.
    Jelen tanulmány elkészítésének célja annak feltérképezése, hogy a különböző mezőgazdasági szakokon végzett hallgatók hogyan értékelik a felsőoktatási intézményben végzett oktatási tevékenységhez közvetve és közvetlenül kapcsolódó munkát, milyen mértékben tudják hasznosítani a megszerzett ismereteiket jelenlegi munkahelyükön. Ezen kívül fontosnak tartjuk vizsgálni egyrészt azt, hogy jelenlegi állandó munkája – esetleg mellékállása – kapcsolódik-e a végzettségéhez, másrészt milyen gyorsan sikerült elhelyezkedni az államvizsgát követően.
    Nemzetközi viszonylatban a magyar diplomások elhelyezkedési gyorsasága nem marad el jelentősen vezető európai országokétól. Az agrárdiplomával rendelkezők többségének (mintegy 60%-ának) sikerül három hónapon belül elhelyezkedni a vizsgált években. Az egyéb végzettséggel rendelkezők 70%-a talál munkahelyet ugyanenynyi idő alatt. Sajnálatos módon a munkahellyel rendelkezők több mint felének a feladatai nem teljesen felelnek meg a végzettségüknek, ráadásul az agrárvégzettségű diplomások 24,6%-ának a munkája teljes mértékben eltér a végzettségtől, elhagyták a pályát. Az összegyűjtött információk alapján az agrárágazatban való maradás karrierépítési szempontból előnyös is lehet, ugyanis a végzést követő néhány éven belül az agrárdiplomások nagyobb arányban tevékenykednek vezetőként, mint egyéb területeken végzettek.

  • A közfoglalkoztatás tapasztalatai és eredményei két észak-alföldi városban

    Az elmúlt két évtized alatt az aktív korú, tartósan munkanélküli személyek megsegítésére a különböző kormányok egyaránt a közfoglalkoztatási programokat támogatták, amelyeket döntően a helyi önkormányzatok szerveztek meg. A szakértők szerint az eltérő érdekek mentén kiépült másodlagos munkaerőpiac többnyire a célcsoport ellátórendszerben történő cirkulációs mozgatását segíti elő, tehát a reintegráció helyett konzerválhatja a meglévő társadalmi és gazdasági problémákat. Az eddigi makroszintű hatásvizsgálatok szerint a programok alacsony reintegrációs hatásúak. Jelen kutatómunka célja az volt, hogy jól szervezett, konkrét programok esetén magasabb kimenetet tárjak fel. Ehhez két észak-alföldi város, Debrecen és Hajdúböszörmény programszervezési és kiközvetítési gyakorlatát (menedzsment) elemeztem, továbbá a résztvevők munkaerő-piaci helyzetét követtem nyomon. Új módszertani megközelítéssel, a longitudinális panelvizsgálat alkalmazásával, a debreceni programok eredménye szerint az egykori résztvevőknek 22,06%-a, a hajdúböszörményi esetén 19,37%-a rendelkezett bejelentett munkaviszonnyal. Az elhelyezkedés egyik kulcsfontosságú változójának tekinthető a végzettség, amit a jó közepes (r = –0,578) korrelációs együttható értéke is alátámasztott. Megállapítható, hogy a reintegráció endogén tényezői, mint a menedzsment, a programszervezés és a célzott kiközvetítés gyakorlata vagy a piacképes szakismeret átadása mérvadó, érvényesült a „megfelelő helyen és időben a megfelelő ember” elve. A mindenkori gazdaság helyzete exogén tényezőként jelentkezett. A hajdúböszörményi vizsgálatnál felmértem a megkérdezettek mezőgazdasági kapcsolódását is. Habár a mintába kerültek 85%-a rendelkezett termelésre alkalmas saját kerttel, csak 39,1%-uk gazdálkodott benne, és döntően önellátási célból.

  • A horizontális és vertikális ágazaton belüli agrárkereskedelem meghatározó tényezői: Bulgária és Románia esete

    A tanulmány az ágazaton belüli agrárkereskedelem országspecifikus meghatározó tényezőit elemzi Bulgária és Románia Európai Unióval folytatott kereskedelmében. Mivel az elméleti téma mezőgazdasági vonatkozásai korlátozottak, a cikk friss adatokkal és a horizontális és vertikális ágazaton belüli agrárkereskedelem meghatározó tényezőinek azonosításával kíván hozzájárulni a szakirodalomhoz. Az eredmények szerint a bolgár és román agrárkereskedelem jelentősen megváltozott a csatlakozás után, amely elsősorban a termékszerkezetben történt változásokra vezethető vissza. Az ágazaton belüli agrárkereskedelem alapvetően vertikális jellegű a vizsgált országokban, különböző minőségű termékek cseréjére utalva ezzel. A teljes ágazaton belüli agrárkereskedelemre kimutatható alacsony értékek azonban arra utalnak, hogy Bulgária és Románia agrárkereskedelmének többsége továbbra is ágazatok között zajlik. A felállított ökonometriai modell eredményei szerint továbbá a tényezőellátottság és a horizontális ágazaton belüli agrárkereskedelem között negatív, míg előbbi és a vertikális ágazaton belüli agrárkereskedelem között bizonytalan kapcsolat áll fenn, ami azt jelenti, hogy hasonló tényezőellátottságú országok hasonló minőségű termékekkel, míg az eltérőek többféle termékkel kereskednek. Az eredmények arra is rávilágítanak, hogy a gazdaságok méretkülönbsége pozitívan hat az ágazaton belüli agrárkereskedelemre, vagyis az eltérő gazdasági méretű országok nagyobb arányban kereskednek ágazaton belül. A távolság és az ágazaton belüli agrárkereskedelem mindkét oldala között a cikk negatív kapcsolatot azonosít, vagyis a földrajzi közelség ösztönzi az agrárkereskedelmet. A fenti megállapítások többnyire összhangban állnak a korábbi régiós vizsgálatokkal.