A funkcionális élelmiszerek mint hozzáadottérték-többlettel rendelkező termékek napjainkban a világ élelmiszeriparának innovatív termékei, amit a folyamatosan növekvő piaci részesedésük is alátámaszt.
A vizsgálatok összesített eredményei alapján az „átlagos fogyasztók” 81%-a nem tartozott a funkcionális élelmiszereket rendszeresen fogyasztók körébe, ezen belül az egyáltalán nem fogyasztók aránya 33%. Az „országos” megkérdezetti kör 65%-ánál a kevés vagy a hiányos információ indokolta a funkcionális élelmiszerekkel szemben tanúsított csekélyebb vásárlási hajlandóságot. A funkcionális élelmiszereket ismerők és fogyasztók körében a napi fogyasztás a leginkább jellemző, tehát akik tisztában vannak ezen termékek kedvező hatásaival, azok napi szinten illesztik be az étrendjükbe az ilyen típusú termékeket.
Mindkét nem esetében az „átlagos fogyasztók” körében a saját meggyőződés és az ismerős ajánlása a két legerősebb, míg a természetgyógyász és a dietetikus ajánlása a leggyengébb motiváció. Az egészségtudatos életmódot folytatók alkotják leginkább a funkcionális élelmiszerek potenciális fogyasztói rétegét.
Az „átlagos fogyasztók” több mint fele hajlandó akár 10-20%-os felár fizetésével is honorálni a funkcionális élelmiszerek által ígért hatást. A fogyasztók funkcionális élelmiszerekkel kapcsolatos tájékozottsága és felárfizetési hajlandósága között pozitív összefüggés áll fenn. Mind az „átlagos”, mind a „speciális fogyasztók” körében az ellenőrző szervezet tanúsítványa és a védjegy a két legfontosabb minőségi garancia. A biotermékeket vásárlók bár nem ismerik olyan nagy arányban a funkcionális élelmiszereket, de nyitottak és érdeklődőek, tehát potenciális célcsoportot képezhetnek. Ezek alapján olyan terméknek lenne a legkedvezőbb a megítélése és találna legkönnyebben rendszeres vásárlókra, ami bio- és funkcionális jegyeket egyaránt hordoz magában.
Blog
-
A funkcionális élelmiszerek potenciális fogyasztói és vásárlói csoportjainak felmérése
-
Agrárdiplomások helyzete a munkaerőpiacon
Napjaink egyre inkább előtérbe kerülő kutatási területe a felsőoktatás és a munkaerőpiac közti átmenet vizsgálata. Általános nézetként fogalmazható meg, hogy a diplomával rendelkezők könnyebben el tudnak helyezkedni, magasabb munkabérrel rendelkeznek, mint a középiskolai vagy alacsonyabb végzettségűek. Természetesen vannak szakterületek, ahol könnyebb az elhelyezkedés – itt az átlaghoz viszonyítva alacsonyabb bérek a jellemzők –, más területeken ennek az ellenkezője tapasztalható.
Jelen tanulmány elkészítésének célja annak feltérképezése, hogy a különböző mezőgazdasági szakokon végzett hallgatók hogyan értékelik a felsőoktatási intézményben végzett oktatási tevékenységhez közvetve és közvetlenül kapcsolódó munkát, milyen mértékben tudják hasznosítani a megszerzett ismereteiket jelenlegi munkahelyükön. Ezen kívül fontosnak tartjuk vizsgálni egyrészt azt, hogy jelenlegi állandó munkája – esetleg mellékállása – kapcsolódik-e a végzettségéhez, másrészt milyen gyorsan sikerült elhelyezkedni az államvizsgát követően.
Nemzetközi viszonylatban a magyar diplomások elhelyezkedési gyorsasága nem marad el jelentősen vezető európai országokétól. Az agrárdiplomával rendelkezők többségének (mintegy 60%-ának) sikerül három hónapon belül elhelyezkedni a vizsgált években. Az egyéb végzettséggel rendelkezők 70%-a talál munkahelyet ugyanenynyi idő alatt. Sajnálatos módon a munkahellyel rendelkezők több mint felének a feladatai nem teljesen felelnek meg a végzettségüknek, ráadásul az agrárvégzettségű diplomások 24,6%-ának a munkája teljes mértékben eltér a végzettségtől, elhagyták a pályát. Az összegyűjtött információk alapján az agrárágazatban való maradás karrierépítési szempontból előnyös is lehet, ugyanis a végzést követő néhány éven belül az agrárdiplomások nagyobb arányban tevékenykednek vezetőként, mint egyéb területeken végzettek. -
Korunk fő fejlődési tendenciái az élelmiszer-termelésben, különös tekintettel az állati termékekre
A szerző több prognózist közöl, amelyek az állati termékek iránti megnövekedett kereslet várható mértékét körvonalazzák, egyúttal bemutatja a szükséges növényi többletbiomassza-igényt is, amely a következő évtizedekben várható, és amelynek célja egyrészt az emberi élelmiszer-ellátás biztosítása, másrészt a növekvő állatállomány takarmányigényének kielégítése, külön feltüntetve a bioüzemanyag-ipar várható növekvő igényeit is, amennyiben a jelenlegi technológiákat nem váltják fel alapvetően újak. A szerző foglalkozik a különböző állattenyésztési ágazatok egymáshoz viszonyított egységnyi termék előállítására vonatkozó erőforrásigényével és az azzal együtt járó környezeti komplex lábnyommal is, összefoglalva az Egyesült Királyságban, az USA-ban és az OECD-országokban végzett és a saját tanulmányok legfontosabb eredményeit. Az intenzív állattenyésztési árutermelési rendszerek, amelyek nagy termőképességű növényfajtákat és nagy termelőképességű állatpopulációkat tartanak a rendszerben, a jövőben még nagyobb szerepet játszanak, különösen a baromfi- és a sertéshústermelésben, a tejtermelésben és a zárt rendszerű haltenyésztésben, mert ezek a rendszerek használják fel a leghatékonyabban a különböző erőforrásokat (takarmány, víz, termőföld), és a környezeti lábnyom is utóbbi rendszerekben a legkisebb egységnyi mennyiségű előállított állati termékre vonatkoztatva. A klímaváltozás húsz éven belül különösen az extenzív legeltetésre alapozott (3 milliárd ha) területen csökkenti mintegy 50%-kal az állatitermék-előállítást. A megújuló vízkészletekkel gazdálkodó, öntözésre alkalmas területek vagy azzá tehető régiók szerepe minden korábbi időszaknál fontosabb lesz a jövő élelmiszer-termelésében, erre a szempontra sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani Magyarországnak is. Alapvetően új komplex vízstratégia szükséges, következetesen érvényesítve a szakmai szempontokat.
-
Az egyéni és társas gazdaságok gazdasági szerepének főbb jellemzői a magyar mezőgazdaságban
Az elemzés célja annak bizonyítása a mainstream felfogással szemben, hogy az egyéni gazdaságok jelentős szerepet töltenek be a magyar mezőgazdasági termelésben.
Több adatbázist felhasználva, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) eddig nyilvánosan nem publikált adataira és a 2010. évi Általános Mezőgazdasági Összeírás (ÁMÖ) anyagaira, valamint az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) tesztüzemi adatbázisára támaszkodva, egyszerű statisztikai eszközök alkalmazásával jutottunk következtetéseinkre. (Megjegyezzük, hogy a mezőgazdasági kibocsátási adatok az egyes adatbázisokban eltérő módon kerülnek kiszámításra, ezért az egyes táblázatokban közölt adatok közvetlenül nem hasonlíthatók össze!) A 2010. év ÁMÖ-adatai alapján fontosnak tartjuk kiemelni, hogy napjainkban a széles értelemben vett egyéni gazdaságok több mint egyötöde kifejezetten árutermelő céllal működteti gazdaságát. A Mezőgazdasági Számlarendszer eddig nem publikált adatai alapján az egyéni és a társas gazdaságok bruttó kibocsátásának termékcsoportonkénti elemzésére került sor. A bruttó kibocsátásra irányuló vizsgálatok során egyértelműen bizonyítottuk, hogy a vizsgált kilenc növénytermesztési ágazat közül hétben – köztük a gabonaágazatban is – az egyéni gazdaságok meghatározó szerepet játszanak. Ezzel szemben az állattenyésztési főágazatban egyértelműen és növekvő mértékben a társas vállalkozások dominálnak. Az AKI által eddig nyilvánosan nem publikált, az árutermelő gazdaságok 2001–2011 közötti kibocsátására vonatkozó adatait vizsgálva kiderült, hogy a 4 ezer euró standard termelési értéknél (STÉ) nagyobb egyéni gazdaságok csoportja az elmúlt évtizedben növelte szerepét e mutatók tekintetében.
Az egyéni gazdaságok túlnyomó része kizárólag saját fogyasztásra termel. Ugyanakkor hibás az a közkeletű szemlélet, amely a mezőgazdasági tevékenységnek csak az árutermelő funkcióját tartja hasznosnak. A saját fogyasztásra előállított termékek közvetve hozzájárulnak az exportárualapok növeléséhez, az élelmiszerimport mérsékléséhez, így növelik a hazai élelmiszer-ellátás biztonságát is. Ezen túlmenően a vidéki munkalehetőségek teremtésében is fontos szerepük van. Az összes évi mezőgazdasági munkaerőegység 82%-a az egyéni gazdaságokban került felhasználásra 2010-ben. Az egyéni gazdaságok árutermelő pozíciója erősítésének alapvető feltétele társulási készségük erősítése különböző szövetkezési formációkba való szerveződésük segítségével. Legfontosabb következtetésünk, hogy hibás szemlélet és gyakorlat az egyéni gazdaságokat homogén tömegként kezelni.Javasoljuk, hogy mind az egyéni, mind a társas gazdaságok körében induljanak kutatások a belső struktúrák vizsgálatára. -
A bioenergia szerepe az energiaellátásban
Az energiapolitika célja az energiakínálat kockázatának minimalizálása mellett az energiaárak alacsony szinten tartása és az energiafelhasználás környezeti hatásának csökkentése. Az EU energiaimport-függősége aggasztó, az energiaellátás zavartalan biztosítása érdekében egyre fontosabb lesz a behozatal és az elérhető energiaforrások diverzifikálása. Növekvő olajáraknál előtérbe került az energiabiztonság kérdése, ami a bioenergia-termelés további növeléséhez vezet. A globális primer energiaellátásban a fosszilis energia aránya 87%, a megújuló energiáé csupán 13%, amiből a biomassza 80%-ot tesz ki. A felhasznált biomassza 87%-át adja a fa és csupán 10%-át a mezőgazdaság. A globális primer energiaellátásban 2035-re a fosszilis energia aránya 81%-ra csökken, a megújuló energiáé pedig mindössze 19%-ra nő. A modern bioenergia-termelésben a bioüzemanyag-gyártás azért játszik fontos szerepet, mert a közlekedés használja fel a kőolaj 60%-át és a gépjárművek 96%-a fosszilis üzemanyaggal üzemel. Továbbá a személygépkocsik száma 2050-re megduplázódik. Ma technológiai realitás, hogy a bioüzemanyagoknak nincs azonnal, illetve a közeli jövőben alkalmazható alternatívája. A bioenergia előállításában elsősorban a bioüzemanyag-gyártás befolyásolja a földhasználat alakulását. Jelenleg a globális szántó- és ültetvényterület 2,5%-át használja a bioüzemanyag-gyártás, a felhasznált nyersanyag egy része viszont takarmányként visszakerül az állattenyésztéshez, ezért az energianövények nettó globális földhasználata 1,5%-ra csökken. Az USA korlátozza a kukorica felhasználását az etanoltermelésben, hogy ne veszélyeztesse az élelmiszer- és takarmányipar nyersanyagellátását. Hasonló törvényjavaslat készült az EU-ban is, de még nem került szavazásra az Európai Parlament elé. A második és harmadik generációs technológia piaci bevezetése még várat magára. A megújuló energiaforrások beruházásainak finanszírozásáért folytatott versenyben a nap- és szélenergia kerül előtérbe. Az energiából származó globális CO2-kibocsátás évi 30 milliárd tonna, és további cselekvés nélkül 2017-re eléri az engedélyezett maximumot. A bioüzemanyag-felhasználással megtakarított üvegházhatású gázok mennyiségéről szóló tanulmányok nagy különbségeket mutatnak, de összességében pozitív hatásról számolnak be. Magyarországon a megújuló energiaforrások aránya a teljes energiafelhasználásban a jelenlegi 7,4%-ról 14,65%-ra növekszik 2020-ra. Kérdéses azonban a célérték teljesítése, ugyanis Magyarországon ma a megújuló energiaforrás 77%-át még a fa és fahulladék teszi ki. A nukleáris energia hányada a villamosenergia-termelésben 44%, a Paksi Atomerőmű bővítésével Magyarország energetikai bázisa egydimenziójúvá válik, sőt a beruházás nagy költsége elszívhatja a megújuló energia támogatási forrásait.
-
Mezőgazdasági termelők árinformációs igényeinek felmérése Magyarországon
A mezőgazdasági termelői kör adat- és információigényeinek vizsgálata érdekében kérdőíves felmérést végeztünk, melynek célja az volt, hogy az árakra vonatkozó tájékozódási gyakorlat megismerése mellett feltárjuk a termelők információs forrásokkal és azok tartalmával kapcsolatos elégedettségét, igényeit és elvárásait, ezáltal megalapozzuk az Agrárgazdasági Kutató Intézetben (AKI) működő Piaci Árinformációs Rendszer (PÁIR) további fejlesztését. A vizsgálatok során megállapítottuk, hogy a gazdálkodók kis hányada használja az AKI PÁIR weblapját (https://pair.aki. gov.hu), amikor mezőgazdasági árakról kíván tájékozódni. A legtöbben közvetetten mégis ennek az információforrásnak az adataival találkoznak, amikor mezőgazdasági folyóiratokat forgatnak, illetve az internetes oldalakon vagy a teletexten megjelenő árinformációkat követik. Ez azonban kevésbé tudatosul a mezőgazdasági árak iránt jellemzően hetente, illetve havonta érdeklődő válaszadók körében. A felhasznált források információtartalmát a gazdálkodók nem tartják teljes mértékben kielégítőnek, leggyakrabban az árelőrejelzést és a kereskedői árakat hiányolják. A mezőgazdasági termelők árinformációkkal kapcsolatos elvárásai között az ingyenes és rendszeres hozzáférhetőség élvez prioritást, míg a grafikus megjelenítés kevésbé fontos számukra.
Az AKI PÁIR további fejlesztésekor koncentrálni kell a szolgáltatott adatok komplexitásának növelésére és még szélesebb körben való terjesztésére. Ezen kívül szükség van arra, hogy a közvetett felhasználókban az AKI PÁIR mint az árinformációk forrása tudatossá váljon. -
Statisztikai adatigények értékelése mezőgazdasági termelők körében Magyarországon
A mezőgazdasági termelők adat- és információigényeit felmérő kérdőíves kutatás eredményei szerint a nagy méretű gazdaságok elsősorban az internetet használják, ugyanakkor a közepes és kicsi gazdaságok a nyomtatott sajtót preferálják. A mezőgazdasági statisztikai adatok iránt az esetenkénti érdeklődés jellemző.
Az AKI statisztikai rendszerét (ASIR) a válaszadók többsége nem ismeri, vagy ha ismeri, nem használta még. Eddig az adatok gyűjtésének elsődleges célja nem a gazdálkodók információigényének, hanem az EU-s, illetve a hazai államigazgatási és a szakmai igények kielégítése volt, ezért nem kapott nagy hangsúlyt az információk termelőkhöz való eljuttatása.
A megkérdezettek számára leghasznosabbnak a műtrágyák és a növényvédő szerek értékesítési adatai bizonyultak, de a növényi termékek hozambecslése, a mezőgazdasági gépértékesítés és a mezőgazdasági jövedelemalakulás adatai iránt is jelentős érdeklődést mutattak. A főbb termények készlete, a külkereskedelem és a vágóhídi vágásadatok már jobban megosztották a válaszadókat. Ezek az információk a gazdaságok egy része számára fontos jelentéstartalommal bírnak, míg másoknak irrelevánsak.