Blog

  • Mezőgazdasági termelők értékesítési csatornaválasztási döntéseinek vizsgálata, különös tekintettel a közvetlen értékesítésre

    A mezőgazdasági termelők körében végzett kérdőíves felmérés alapján megállapítható, hogy a különböző értékesítési csatornákat használó termelők különböző termelési és munkaszervezési sajátosságokkal bírnak. Jelen – em reprezentatív – utatás alapján alapvetően három termelői csoportot sikerült elkülöníteni: a közvetlen értékesítéssel foglalkozó, a TÉSZ-en keresztül értékesítő és a vegyes értékesítési csatornákat alkalmazó gazdaságokat.
    A közvetlen értékesítést fő értékesítési csatornaként alkalmazó gazdaságok a közvetlen értékesítési formák közül leggyakrabban a termelői piaci értékesítést alkalmazzák, emellett viszonylag kis üzemméret és alacsony mezőgazdaságból származó bevétel jellemző rájuk. A vegyes értékesítési csatornákon keresztül értékesítő termelőkre értékesítési csatornaválasztás szempontjából a több lábon állás jellemző, kiegészítő jövedelemforrásként foglalkoznak közvetlen értékesítéssel, több más csatorna alkalmazása mellett. A TÉSZ-en keresztül értékesítő termelők fő értékesítési csatornaként a TÉSZ-en keresztüli értékesítést alkalmazzák, emellett azonban a közvetlen értékesítéssel foglalkozó termelőkkel ellentétben nagyobb arányban alkalmazzák a többi értékesítési csatornát is.
    A gazdaságok által fontosnak tartott célkitűzések vizsgálata alapján megállapítható, hogy a termelők inkább törekszenek a jelenlegi gazdálkodási színvonaluk fenntartására, mintsem a gazdaság fejlesztésére, bővítésére, ami a jelenlegi gazdasági környezettel hozható összefüggésbe. A lehető legmagasabb jövedelem elérése, a jelenlegi gazdálkodási színvonal fenntartása hasonlóan fontos megítéléssel bír mindhárom csoportnál. A közvetlen értékesítéssel foglalkozó termelők a többi klaszterrel szemben a szakma pozitív megítéléséhez való hozzájárulásnak, a térség értékei fenntartásának és a közvetlen értékesítés aránya növelésének ítélnek kiemelkedő jelentőséget. Ezzel szemben a TÉSZ-en keresztül értékesítő termelők szignifikánsan nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az új termesztéstechnológiák bevezetésének és a nem mezőgazdaságból származó bevétel növelésének, míg a vegyes értékesítési csatornákat alkalmazó gazdaságok a gazdasági méret növelésének tulajdonítanak szignifikánsan nagy jelentőséget.
    A fenti eredményekből látható, hogy a közvetlen értékesítéssel foglalkozó termelők számára kevésbé fontos a gazdaság fejlesztése és növelése, míg ők a társadalmi értékeknek tulajdonítanak kiemelkedő jelentőséget. A szakigazgatási döntések meghozatalakor ezen sajátosságok figyelembevétele révén javulhat a döntések célcsoport-specifikussága.

  • A magyarországi hústermékek világpiaci pozíciójának alakulása

    A hústermelés stagnált az elmúlt években, miközben a hús-külkereskedelem az európai uniós csatlakozáshoz kötődő változások folytán dinamikusan emelkedett. Ennek köszönhetően a külkereskedelem szerepe a húsiparban egyre meghatározóbb. A külkereskedelem bővülése az ágazaton belüli kereskedelem erősödését eredményezte. A legfrissebb – 2011-es – adatok alapján egyetlen olyan termék volt a termékcsoporton belül, melyet exportáltak, de nem importáltak, a többi terméknél a kétirányú csere volt jellemző. A tanulmány több szempontból elemzi a hústermékek külkereskedelmének alakulását. Az elemzés eredményei alapján a termékcsoport külkereskedelmi pozíciója sikeresnek mondható. A termékszintű vizsgálat azonosítja a külkereskedelemben versenyképesnek tekinthető legfontosabb hústermékeket, melyek köre a 2000-es évek közepe óta számottevően nem változott. A kiemelkedően jó külkereskedelmi pozíciójú termékek alapvetően baromfi- és sertéshústermékek, melyek 2011-ben a húsexport 59,7%-át, a hús-külkereskedelemnek pedig az 50,7%-át adták. Az ágazaton belüli kereskedelem vizsgálata kapcsán a tanulmány azonosítja a közel azonos export- és importárú termékeket (horizontális termékdifferenciáltság), melyeknél a hazai értékesítés importtal szembeni preferálása lenne célszerű a magyar húsipar általános versenyképességi problémáinak megoldásával párhuzamosan, mivel azok a hazai hústermékek piaci pozícióját, nemzetközi versenyképességét gyengítik.

  • A közfoglalkoztatás tapasztalatai és eredményei két észak-alföldi városban

    Az elmúlt két évtized alatt az aktív korú, tartósan munkanélküli személyek megsegítésére a különböző kormányok egyaránt a közfoglalkoztatási programokat támogatták, amelyeket döntően a helyi önkormányzatok szerveztek meg. A szakértők szerint az eltérő érdekek mentén kiépült másodlagos munkaerőpiac többnyire a célcsoport ellátórendszerben történő cirkulációs mozgatását segíti elő, tehát a reintegráció helyett konzerválhatja a meglévő társadalmi és gazdasági problémákat. Az eddigi makroszintű hatásvizsgálatok szerint a programok alacsony reintegrációs hatásúak. Jelen kutatómunka célja az volt, hogy jól szervezett, konkrét programok esetén magasabb kimenetet tárjak fel. Ehhez két észak-alföldi város, Debrecen és Hajdúböszörmény programszervezési és kiközvetítési gyakorlatát (menedzsment) elemeztem, továbbá a résztvevők munkaerő-piaci helyzetét követtem nyomon. Új módszertani megközelítéssel, a longitudinális panelvizsgálat alkalmazásával, a debreceni programok eredménye szerint az egykori résztvevőknek 22,06%-a, a hajdúböszörményi esetén 19,37%-a rendelkezett bejelentett munkaviszonnyal. Az elhelyezkedés egyik kulcsfontosságú változójának tekinthető a végzettség, amit a jó közepes (r = –0,578) korrelációs együttható értéke is alátámasztott. Megállapítható, hogy a reintegráció endogén tényezői, mint a menedzsment, a programszervezés és a célzott kiközvetítés gyakorlata vagy a piacképes szakismeret átadása mérvadó, érvényesült a „megfelelő helyen és időben a megfelelő ember” elve. A mindenkori gazdaság helyzete exogén tényezőként jelentkezett. A hajdúböszörményi vizsgálatnál felmértem a megkérdezettek mezőgazdasági kapcsolódását is. Habár a mintába kerültek 85%-a rendelkezett termelésre alkalmas saját kerttel, csak 39,1%-uk gazdálkodott benne, és döntően önellátási célból.

  • A horizontális és vertikális ágazaton belüli agrárkereskedelem meghatározó tényezői: Bulgária és Románia esete

    A tanulmány az ágazaton belüli agrárkereskedelem országspecifikus meghatározó tényezőit elemzi Bulgária és Románia Európai Unióval folytatott kereskedelmében. Mivel az elméleti téma mezőgazdasági vonatkozásai korlátozottak, a cikk friss adatokkal és a horizontális és vertikális ágazaton belüli agrárkereskedelem meghatározó tényezőinek azonosításával kíván hozzájárulni a szakirodalomhoz. Az eredmények szerint a bolgár és román agrárkereskedelem jelentősen megváltozott a csatlakozás után, amely elsősorban a termékszerkezetben történt változásokra vezethető vissza. Az ágazaton belüli agrárkereskedelem alapvetően vertikális jellegű a vizsgált országokban, különböző minőségű termékek cseréjére utalva ezzel. A teljes ágazaton belüli agrárkereskedelemre kimutatható alacsony értékek azonban arra utalnak, hogy Bulgária és Románia agrárkereskedelmének többsége továbbra is ágazatok között zajlik. A felállított ökonometriai modell eredményei szerint továbbá a tényezőellátottság és a horizontális ágazaton belüli agrárkereskedelem között negatív, míg előbbi és a vertikális ágazaton belüli agrárkereskedelem között bizonytalan kapcsolat áll fenn, ami azt jelenti, hogy hasonló tényezőellátottságú országok hasonló minőségű termékekkel, míg az eltérőek többféle termékkel kereskednek. Az eredmények arra is rávilágítanak, hogy a gazdaságok méretkülönbsége pozitívan hat az ágazaton belüli agrárkereskedelemre, vagyis az eltérő gazdasági méretű országok nagyobb arányban kereskednek ágazaton belül. A távolság és az ágazaton belüli agrárkereskedelem mindkét oldala között a cikk negatív kapcsolatot azonosít, vagyis a földrajzi közelség ösztönzi az agrárkereskedelmet. A fenti megállapítások többnyire összhangban állnak a korábbi régiós vizsgálatokkal.

  • Online kérdőíves felmérés a Gazdálkodás olvasóinak és szerzőinek körében

    A Gazdálkodás című tudományos folyóirat 1957 óta jelen van a hazai szaklapok között, ezalatt az egyik legkiemelkedőbb folyóirattá vált az agrárökonómia területén. A Gazdálkodás szerkesztőbizottsága úgy gondolta, ennyi év távlatában szükséges lenne megismerni az olvasók, illetve szerzők véleményét a lapról, mivel az ő megállapításaik, kritikáik, illetve javaslataik ismerete nélkül manapság már nem lehet megfelelően felépíteni és működtetni egy tudományos folyóiratot.
    Az online kérdőíves megkérdezés legfőbb célja a Gazdálkodás agrárökonómiai tudományos folyóirattal kapcsolatos olvasói, illetve szerzői elvárások, vélemények feltérképezése volt. Kíváncsiak voltak, hogy az előfizetői kör preferenciái miben változtak az évek során a lap beszerzését, illetve az egyes rovatok és cikkek jellemzőit illetően. A megkérdezés alapját egy 800 címet tartalmazó e-mail lista képezte, amelyből 175 értékelhető válasz érkezett vissza. A kérdőíves kutatás nem reprezentatív módon zajlott.
    A következőkben a legfontosabb eredményeket emeljük ki. A válaszadók háromnegyed része jelenleg nyomtatott formában jut hozzá a laphoz, azonban a jövőt illetően az online felület preferálása szembetűnő. A folyóirat előfizetési díját megfelelőnek minősítették. A lap formai megjelenését és tudományos színvonalát egyaránt jó körüli értékeléssel minősítették. Az olvasók és szerzők számára szükséges információk esetében az alkalmazott kutatások tudományos eredményei bizonyultak a legfontosabb információtípusnak. A rovatok közül a tanulmány rovat kiugróan a legnépszerűbbnek bizonyult. A megkérdezettek 80%-a járt már a Gazdálkodás honlapján, és 94%-uk szerint a nemzetközi elektronikus rendszerekben is meg kell majd jelentetni a cikkeket a jövőben. A lapban a válaszadók több mint 70%-a publikált már, az eddig nem publikálók leginkább az időhiányt, a zökkenőmentes befogadást és elbírálást említették meg, valamint a kutatási eredményekben való jobb előrehaladást, illetve a magasabb szakmai színvonalat és az impakt faktoros besorolást hiányolták.