Blog

  • A közvetlen támogatások új rendszere Magyarországon 2014–2020 között: kötelező elemek és a döntéshozók mozgástere

    A tanulmány célja, hogy az olvasót eligazítsa a Közös Agrárpolitika új közvetlen támogatási rendszerében, amely véleményünk szerint a tagállamok számára – a sokat hangoztatott egyszerűsítéssel szemben – minden korábbinál bonyolultabb ország- és régióspecifikus támogatási rendszerek kialakítását teszi lehetővé. Az átláthatóság érdekében összefoglaltuk az új rendszer alkalmazásához szükséges fontosabb döntési lehetőségeket. Ezek közül nagy jelentősége lehet a kiegészítő átalánytámogatással kapcsolatos döntéseknek, amennyiben Magyarország nem vezeti be a közvetlen kifizetések korlátozását (capping). Az új rendszer a magyar agrárpolitika törekvéseihez megfelelő eszközöket kínál. Számításaink szerint a kisgazdaságok egyszerűsített támogatását a közvetlen támogatásra jogosultak 55-60 százaléka preferálná. Az érintett gazdálkodói kör 70-80 millió euróval (gazdaságonként átlagosan 720-755 euróval) több támogatáshoz juthat, mint az egyéb közvetlen támogatások igénylése esetén. Magyarország, a kiegészítő átalánytámogatás nagyságának függvényében, az összes 1. pilléres forrás 27-48 százalékát fordíthatná az alap-, illetve a SAPS-támogatásra. A 2020-ig terjedő időszakban hektáronként 70-130 euró alap-, illetve SAPS-támogatással lehet számolni. A közvetlen támogatások 15 százalékának termeléshez kapcsolása nem csak az állattartás jelenleg termeléshez kapcsolt támogatásainak kiváltására, de más ágazatok (pl. kertészet) támogatottságának növelésére is lehetőséget ad.

  • Változások az európai gabonatermelésben 2000 és 2010 között

    Az EU-27 gabonatermesztésbe vont területei enyhe csökkenést mutatnak a 2000 és 2010 közötti időszakban, ennek a csökkenésnek a hátterében főként a repce mint olajos növény felfutása áll. A területi csökkenés ellenére a megtermelt gabonamennyiség szinten maradt, azonban kisebb-nagyobb ingadozások az évjárathatás miatt tapasztalhatók. A megtermelt mennyiség stagnálásának oka a termésátlagok növekedésére vezethető vissza. A növekedés a biológiai alapok javulásával magyarázható, nem pedig a műtrágya-felhasználás növekedésével. Az Európai Unió intervenciós szabályai többször változtak a vizsgált időszakban. A módosítások nélkül az intervenciós rendszer fenntarthatatlanná vált volna. Az intervenciós szabályok megváltoztatása az EU belső árait közelítette a világpiaci árakhoz. Természetesen nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a szabályok megváltozása óta a gabonaárak szintje szinte minden évben meghaladta az intervenciós rendszerben elérhető felvásárlási árakat, és ebből kifolyólag szinte megszűnt az igény az intervencióra.

  • A moduláció magyarországi alkalmazásának várható hatása a közvetlen támogatásokra – Modellszámítások a 2012. támogatási év értékei alapján

    A moduláció révén megvalósuló támogatásátcsoportosítás a 2012-es támogatási évben új elemként jelent meg a hazai agrártámogatások rendszerében. Az eljárás során, abban az esetben, ha az első pilléres közvetlen támogatások együttes összege meghaladja az 5000 eurót, akkor 10%, ha a 300 000 eurót, akkor további 4%-os támogatáscsökkentést kell alkalmazni.
    Összhangban az európai uniós elvekkel, a hazai alkalmazás során lehetőség nyílt olyan rendszer kialakítására, amely a modulációból fakadó támogatásátcsoportosítás tényleges volumenének radikális mérséklését teszi lehetővé. Ennek során a ténylegesen nem meghirdetendő top up jogcímek és az egyes top up jogcímek kihasználatlan mértéke is a számítás részét képezi, ami jelentős tagállami mozgásteret eredményez annak érdekében, hogy a termelők számára kifizetendő támogatás összege, különösen az érzékeny ágazatoknál, a lehető legkisebb mértékben csökkenjen. Ugyanis ezek a tételek számos esetben teljesen vagy részben felfogják, tompítják az intézkedés hatását, mivel a vonatkozó jogszabály alapján a csökkentést először ezek terhére kell megvalósítani.
    A modellszámítások alapját a 2011. évben igényelt és jóváhagyott támogatási kérelmekre 2012-ben kifizetett összegek képezték. Az adatbázis korrigálásával a 2012. támogatási év sajátosságainak átvezetése is megtörtént.
    A modell alapján megállapítható, hogy a módszer alkalmazása következtében az összes közvetlen támogatásra jogosult termelő 2%-ánál, az 5000 eurónál magasabb kifizetésre jogosultak mintegy 10%-ánál valósul meg tényleges kifizetéscsökkentés. Az alkalmazott eljárás következtében a közel 190 ezer regisztrált piaci szereplő közül érintett mintegy 3 ezer termelőnél közel 11,6 millió euró összeg átcsoportosítása várható. E termelői körnél a moduláció hatásának mérséklését lehetővé tevő tételek felhasználása révén mintegy 45 millió eurót nem kell a termelőktől elvonni. Ez abból a szempontból kedvező, hogy a termeléssel foglalkozók nagy részének a támogatási szintje érdemben nem változik. Így ez az összeg termelőkhöz kerülhet. A modulációval érintett gazdálkodóknál az elvonás egyébként a teljes kifizetendő összeg 3%-át teszi ki.

  • A magyarországi agrártermelés versenyképességének növelése termelési rendszeren keresztül

    A 2014–2020 közötti költségvetési időszakban az európai uniós támogatási források és eszközök végleges változata még kérdéses. Ami biztos, hogy az Európai Unió versenyképességének fejlesztését célzó tízéves Lisszaboni Stratégia 2010-ben véget ért. Az Európa 2020 stratégia három prioritást (intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés), új elemként pedig öt számszerűsített célkitűzést határoz meg, melynek egyike a kutatás-fejlesztés feltételeinek javítása. A feladat megoldása nehéz, mert az uniós tagországok gazdasági ereje ennek határt szab.
    Az általunk ún. piactudatos technológiafejlesztésnek definiált rendszer az agrárgazdaság marketingtevékenységére és a mezőgazdasági termékek versenyképességének növelésére koncentrál. Célja az inputszolgáltatók közötti versenyhelyzet kezelése, a kínálati oldal bővítése, a megmerevedett kereskedelmi struktúrák fellazítása, a gépesítés (beruházás, üzemeltetés stb.) optimalizálásának elősegítése, illetve a célszerű technológiafejlesztés lehetőségének biztosítása. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a kialakított rendszer a magyar körülmények között hatékonyan képes működni.
    A javasolt rendszer a világpiac szigorú (feldolgozottság, minőség stb.) követelményeinek kielégítéséhez az alábbi három elemmel rendelkezik: inputok mérése térben és időben, piactudatos termelési rendszer és öntanuló gazdainformációs rendszer. A három elem alkalmazásával jobban kihasználhatók Magyarország páratlan mezőgazdasági adottságai, versenyelőnyhöz juttatva a magyarországi agrártermelést és élelmiszeripart, kedvező hatást kifejtve a hazai inputtermelésre. A rendszer hozzájárulhat a gazdasági növekedéshez, a hatékonysághoz és a versenyképességhez, hiszen az eredményei jól mérhetők, illetve az információt leképező termelésirányítási rendszer jól kapcsolódhat más integrált irányítási struktúrákhoz (pl.: logisztikai, értékesítési szervezetek). A rendszer épít a korábbi mezőgazdasági termelési rendszerek működésének tapasztalataira, figyelembe veszi a sajátos hazai feltételeket, és megoldási lehetőséget nyújt az Európa 2020 célkitűzéseinek megvalósítására.

  • Gondolatok az élelmiszer-gazdasági szövetkezés gazdasági lényegéről és integrációs jelentőségéről

    A szövetkezés létjogosultságát – a változatosabb intézményi struktúra előnyei mellett – számos gazdasági ok, például koordinációs-integrációs előnyök (hosszú távú értékesítési csatorna biztosítása, tranzakciós költségek és kockázat csökkentése, valamint a gazdálkodók megélhetésének, jövedelmének növelése) mellett a bizalom és az informális kapcsolatok, végső soron pedig a társadalmi tőke erősítése egyaránt aláhúzza. A tanulmány célja – Ihrig Károly elméletének segítségével – a (mezőgazdasági) szövetkezés gazdasági lényegének megvilágítása, másrészt az ún. előmozdító típusú szövetkezés integrációs jelentőségének és létrejötte feltételeinek vázlatos elemzése. Követve Ihrig Károly „tanácsát”, aki a szövetkezet és a tag közötti kapcsolat (dinamikus) elemzésében látta a szövetkezés gazdasági lényege megfejtésének kulcsát, elsősorban maga a folyamat, az egyes (potenciális) szövetkezők közötti gazdasági (és társadalmi) interakciók állnak az elemzés középpontjában. Összefoglalva megállapítható, hogy a termelők nagyobb alkuerejének és magasabb piaci részesedésének az egész marketingcsatorna számára pozitív üzenete van, beleértve a fogyasztókat is, akik szövetkezeteken és más termelői tulajdonú szervezeteken keresztül megbízhatóbb és gyakran jobb minőségű termékekhez jutnak hozzá. Elterjedésüket azonban hátráltatja, hogy a magyar társadalomban még mindig alacsony szintű a bizalom és a fogyasztói közösségtudat, ezért szükséges a szemléletformálás, az együttműködési formák megismertetése, illetve ösztönzési rendszer kiépítése. A szövetkezés: alulról építkező, társadalmi önszerveződő folyamat, melynek távlati célja akár a fogyasztási és értékesítő szervezetek (szövetkezetek) tevékenységének (akár informális) összekapcsolása is lehet. Külföldi tapasztalatok gondos adaptálásával figyelmet kell fordítani a gazdák és a fogyasztók felkészítésére; kedvezményes rövid távú hitelek biztosítására a szövetkezetek számára forgóeszköz-finanszírozásra, valamint (például áfacsökkentéssel) a feketegazdaság visszaszorítására.

  • Az agrártermelés értékesítési láncai Magyarországon és Erdélyben 1945 előtt

    A nyugat-európai szövetkezeti modellek sajátos módon adoptált és adaptált formákban, típusokban honosíttattak meg Kelet-Közép-Európa államaiban, így Magyarországon, majd Erdélyben is, mely 1918-20 között Románia részévé vált. Tanulmányunk néhány kutatás-módszertani kérdés mentén a magyar országos szövetkezeti intézmények kialakulását és modernizációban betöltött szerepét vázolja föl, kitérve olyan regionális szervezetekre is, amelyek központi szövetkezeti, valamint közigazgatási- minisztériumi kezdeményezésre alakultak meg egy gazdaságilag fejletlenebb régió modernizálása céljából, az ún. erdélyrészi (székelyföldi) régiófejlesztési akció keretében 100 évvel ezelőtt. Javaslatunk, hogy a gazdag múltú és sikeresnek bizonyult, ám sajnos 1945 után elsorvasztott polgári szövetkezeti mozgalmunk jelentőségét a mai szempontok, prioritások szerint inter- és multidiszciplinárisan közelítse meg a gazdaságtörténet, hiszen számos tanulság és máig hasznosítható következtetés vonható le a szövetkezeti mozgalom (intézmény- és ideológiatörténetének) megismeréséből. Elsősorban a szövetkezeti mozgalom gazdasági funkcióját tekintve az országos kiterjedésű szövetkezeti agrárértékesítő láncok, hálózatok versenyképessége, exportképessége, többletjövedelmeket generáló képessége figyelemreméltó. Másodsorban pedig társadalmi funkcióját tekintve az államháztartási bevételeket növelő, közjavakat és szolgáltatásokat, munkahelyeket létrehozó funkciója miatt tekinthető jelentősnek és fontosnak az 1885-1945 között működött polgári szövetkezeti intézményrendszer, mely ezáltal a mezőgazdaság- és vidékfejlesztés, illetve a szociálpolitika fontos pillérévé vált.

  • Közjavak, szövetkezet

    A 2014–2020 közötti közösségi agrárpolitika tervezetének szemléletmódjában jelentős mértékben előtérbe került a „zöldítés”, mint a társadalom által az agrártevékenységtől elvárt, a társadalom egésze számára szabadon hozzáférhető közjó megteremtése, védelme. A „zöldítés” követelményei a tervezetben azon közjavak megóvását, illetve védelmét szolgálják, amelyek a termelés biológiai, fizikai környezetében jelennek meg, illetve azzal összefüggésben jellemezhetők.
    A közjavak fogalma általános szinten ugyanakkor nem szűkíthető le az anyagi természetű javakra. A közjószág mint közgazdaságtani fogalom csak annyit jelent, hogy olyan hasznos dologról van szó, amelynek a fogyasztásából senki sem rekeszthető ki. Ilyen értelemben egyes társadalmi szolgáltatások mint immateriális javak maguk is közjavakként jelenhetnek meg, ha az az általános jellemzőjük, hogy a szolgáltatásokhoz való hozzáférés versengés és kirekesztés nélkül valósul meg.
    A 2014-2020 közötti KAP tervezett vidékfejlesztési intézkedései között ilyen jellegűnek tekinthetők a termelői együttműködések ösztönzésére és a LEADER közösségekre irányuló elképzelések. Az intézkedésekben megvalósítható szolgáltatások versengés- és kirekesztésmentes hozzáférése e tevékenységek esetén leginkább abban az esetben teremthető meg, ha megvalósításuk során a szövetkezetek nemzetközi alapelveiben rögzített szempontok érvényesülnek. Ezért EU-s források lehívása érdekében lényeges, hogy a 2014-2020 közötti magyar agrár- és vidékfejlesztési tervek kialakításának időszakában a hazai jogalkotás a szövetkezeteknek a közjavak megteremtéséhez való viszonyát felismerve alakítsa a szövetkezeti törvényt, amely jelenleg ezen elveket nem érvényesíti teljes körűen.

  • Magyar szövetkezeti hitelintézetek szerepe az agrárfinanszírozásban

    A szövetkezeti hitelintézetek 160 éve vannak jelen Magyarországon, és az 1950-es évek elején végrehajtott állami felszámolásukat követően újraélesztett takarékszövetkezetek is már közel 60 éve bizonyítják életképességüket, de a hazai gazdaságot a válság kirobbanása óta jellemző alulfinanszírozottság új feladatok elé állítja ezeket. Míg az ezredfordulón alig több mint 4%-os piaci részesedéssel rendelkeztek a mezőgazdaság finanszírozásában, addig napjainkban ez az arány már 15 és 20% között mozog. Az írás a szövetkezeti hitelintézetek agrárfinanszírozással összefüggő kérdéseit vizsgálja, és arra igyekszik rámutatni, hogy egyrészről hagyományaiknál, lehetőségeiknél és sajátosságaiknál fogva kifejezetten alkalmasak a magyar agrárgazdaság finanszírozására, másrészről ennek érdekében meg kell szüntetni az akadályokat, amik gátolják szerepvállalásukat e területen. Ezek közül a két legjelentősebb a hálózatszerű működés kialakítása, másrészről a szolgáltatási színvonal egységesítése, melyek nélkül a szövetkezeti szektor nem lesz képes jelentős mértékben növelni piaci részesedését. Emellett a leírtak alapján a hazai szövetkezeti hitelintézeteknél is igazolva látjuk, hogy a szektor és szereplőinek gazdasági kiegyenlítő erejét is figyelembe véve a takarékszövetkezetek szerepének újragondolása, aktivitásuk, részesedésük növelése pártolandó.