Blog

  • Osztalékfizetési politika a különböző méretű mezőgazdasági vállalkozásoknál

    A magyar mezőgazdaság duális jellegű. Egyszerre vannak jelen az ágazatban a nagyüzemek, amelyek a termelés zömét adják, és a kisüzemek, amelyek a vidéki foglalkoz-tatás és a szociális szempontok miatt fontosak. A mezőgazdasági vállalkozások esetében az osztalékfizetés mértékét és arányát a gazdaság mérete és működési formája is befolyásolja. A kisebb méretű gazdaságok az elért eredményt szinte teljes egészében kifizetik osztalékként, mivel – a kisebb adóteher miatt – bérfizetés helyett osztalék formájában veszik ki a jöve-delmüket a vállalkozásból. Minél nagyobb az üzemméret, annál alacsonyabb az egy hektárra jutó osztalék. A vizsgált évek alatt (2001–2010) minden üzemméret esetében nőtt az egy hek-tárra jutó fizetett osztalék mértéke. Az EU-hoz való csatlakozás előtti években jelentős in-gadozások figyelhetők meg az osztalékfizetés mértékében és arányában. Az EU-csatlakozás után kezd kialakulni egy szint az osztalékfizetés arányát tekintve, ami az utolsó vizsgált négy évben (2007–2010) állandósulni látszik, kivéve a 15 ha alatti gazdaságokat, ahol 100% feletti ez az arány. Ebből az következik, hogy a 15 ha alatti gazdaságok nem forgatnak vissza a vál-lalkozás működésébe, ezáltal nincsen meg bennük az önerős fejlesztés lehetősége, hosszú távon nem életképesek. A 15–40 hektár közötti gazdaságokban 80–84% közötti, a 40–100 ha közöttiekben 60–64% között, a 100 ha felettiek esetében 50% alatt marad az osztalékfizetési arány. Minél nagyobb méretű a gazdaság, annál nagyobb az eredményből visszaforgatott hán-yad, azaz annál inkább képes az önerős fejlesztés megvalósítására. A különböző méret-kategóriák esetében jelentős különbség tapasztalható az egyéni és a társas gazdaságok által ki-fizetett osztalék arányában. Az egyéni gazdaságok esetében minden vizsgált méret-kategóriában állandósulni látszik az osztalékfizetési arány, míg ez a társas gazdaságoknál csak a 100 ha feletti gazdaságokra érvényes. A kisebb méretű társas gazdaságok esetében nem található szoros kapcsolat az elért eredmény és a kifizetett osztalék között, a tulajdonosi szem-lélet rövid távú, ami nem szolgálja az ágazat érdekeit.

  • A fedezeti szint érzékenységvizsgálata kereskedőházas finanszírozási struktúrában ga-bonatermények példáján keresztül

    A mezőgazdaság finanszírozása a klasszikus vállalatfinanszírozástól eltérő kockázati tényezőknek, illetve a sajátos finanszírozási feltételrendszernek köszönhetően az elmúlt év-tizedek során újabb és újabb finanszírozási eszközöket, fedezeteket, biztosítéki struktúrákat kényszerített ki az agrárpiacon.
    Ahhoz, hogy az árualapú finanszírozás széles körben elterjedt és alacsony kockázatú forrást biztosító lehetőség legyen a vállalkozások számára, szükségszerű, hogy a finanszírozás alapjául szolgáló áruk megfelelő, biztos fedezetet nyújtsanak a finanszírozó számára. Ehhez nélkülözhetetlen a finanszírozás teljes futamideje alatt a fedezeti szint, illetve az azt be-folyásoló faktorok naprakész ismerete, azok szakszerű statisztikai értékelése, illetve az egyes konstrukciókban szerepet vállaló intézmények (pl. közraktár) tevékenysége iránti bizalom megléte.
    Az árutőzsdék által megvalósuló árfolyamkockázat kezelésének alkalmazását hátráltatja, hogy szinte egyik árupiaci terméknek sincs igazán likvid határidős piaca a régióban, továbbá a piaci szereplők részéről speciális szaktudást, adatinformációs infrastruktúrát és nem utol-sósorban leköthető tőkét igényel. A tanulmányban bemutatott finanszírozási forma, és az an-nak faktorait alkalmazó kalkulációs modellen végzett szimuláció információt szolgáltat a fi-nanszírozás futamideje alatt várható fedezeti szint alakulásával kapcsolatban, és ezáltal döntéstámogató eszközként funkcionál mind a finanszírozó kereskedőház, mind a finanszíro-zott vállalkozás, mind pedig a refinanszírozást végző – jellemzően – pénzintézet számára.
    Az árupiacon tapasztalható növekvő árszínvonal mellett jóval racionálisabb, mérsékeltebb finanszírozási arányok alkalmazása válik indokolttá az árufedezetű finan-szírozási konstrukciók esetében. A különböző finanszírozási arányok árupiaci értéksávok alapján történő kialakításának alapját a korábbi évek árupiaci árai, a tőzsdei határidős je-gyzések ismerete, illetve az árak eloszlásának figyelembevétele kell, hogy adja. Az egyes értéksávokhoz rendelt ártartalék mértékének meghatározásához a modell és a kapcsolódó re-gresszióanalízis során meghatározott függvény megfelelő alapot és segítséget biztosít. Lehe-tőséget nyújt, hogy a tervezett futamidő ismerete mellett, a finanszírozott termény sokéves áreloszlásának függvényében valószínűsítsük a finanszírozás fedezeti szintjének várható ala-kulását.

  • Magyarország élelmiszer-gazdasági export-versenyképességének elemzése

    Magyarország élelmiszer-gazdasági exportja dinamikusan emelkedett az utóbbi évtizedben, azonban a konstans piaci részesedés (CM S) elemzés szerint szinte kivétel nélkül a piaci nagyság növekedése hozta az exportbővülést. A piaci összetételhatás a vizsgált országokban többnyire pozitív, de kis értékű, míg a versenyhatás jelentősen negatív volt, vagyis a magyar kivitel kevésbé tudott alkalmazkodni a célpiacok keresletének változásához.
    A magyar agrárkivitel alakulása a vizsgált időszakban sikeresnek tekinthető Olaszország és Szlovákia esetében, ahová a piaci növekedés ütemén felül bővítettük kivitelünket. A kereslet növekedésétől, azaz a lehetőségektől elmaradó exportváltozást mértünk viszont Lengyelország és Oroszország esetében, ahol a gyengülő versenyképesség gyakorlatilag megfelezte a piaci nagyság és a piaci összetétel hatásából adódó potenciális kivitelnövekményt.
    Az ár- és minőségi versenyképességet elemző számítások azt igazolták, hogy inkább a relatív olcsóbb termékek tudtak piaci pozícióikon javítani: a német piacon ez a repcemagra és a kukoricára, az olasz piacon pedig a búzára és a kukoricára volt igaz. A megvizsgált hústermékek ezzel szemben átlagos árfekvést és stabil piaci pozíciót mutattak a német és az olasz piacokon.