Hazánk innovációs teljesítménye hosszabb idő óta nem éri el a megkívánt szintet. Vonatkozik ez az agrárinnovációra is, ahol a fejlesztés elképzelhetetlen az innováció lendületbe hozása nélkül. Ehhez úgy makro-, mint mikroszinten megvannak a teendők. A dolgozat ezek közül érint néhányat, kiemelve, hogy az agrárinnováció magyarországi rendszerének jelen állapota nem teszi lehetővé a hagyományos K+F-re épülő innovációs modell tevékenységeinek követését. Az is probléma, hogy már régen elemeire hullott szét az ágazati innovációs rendszer szereplői közötti együttműködés, és a rendszerváltás óta az ágazaton belüli érdekviszonyok is átrendeződtek. Ebben a helyzetben kevés az esély az originális (eredeti) innovációs megoldásokra, célszerűbbnek látszik az adaptív innovációs modell követése, amely különösen a kis- és középvállalkozások számára lenne hasznos. Az ehhez szükséges szakmai és financiális háttér egyes elemei ma is megvannak, a hiányzók kialakíthatók, s a rendszerbe szervezés sem jelenthet megoldhatatlan feladatot. Szükség lehet a technológiatranszfert, illetve az ágazati technológiafejlesztést elősegítő szervezet(ek) kialakítására, hatékonyabb működtetésére.
A dolgozatban közölt adaptív agrárinnovációs modell nem csodaszer, de alkalmas arra, hogy vezérfonalul szolgáljon részint a „külső ráhatás”-ban érintett, részint pedig a „vállalkozói hajlam”-ot befolyásolni képes szervezetek, személyek számára, amikor a hazai agrárinnováció kitörési pontjait keressük.
Blog
-
Kiútkeresés az agrárinnovációban
-
A magyar vidékfejlesztés mozgástere 2013 után
A Közös Agrárpolitika (KAP) II. pillérét képező vidékfejlesztés, illetve az annak mozgásterét érintő változások alapvetően meghatározzák Magyarország vidéki térségeinek fejlődési esélyeit. Az eddigi vidékfejlesztési beavatkozások az elemzők szerint elsősorban az elérhető források egyszerű lehívásán alapuló fejlesztéseket generáltak, innovatív, a hozzáadott értéket és a foglalkoztatást egyszerre növelő megoldásokat azonban kevéssé ösztönöztek. Gazdasági, társadalmi tekintetben egyaránt elmaradott vidéki térségek és a versenyhátrányokkal küzdő agrárgazdaság fejlesztésében a 2014–2020 közötti uniós költségvetési ciklusban is jelentős szerepet játszanak a Közös Agrárpolitika vidékfejlesztési pillérének beavatkozásai. A KAP-reform iránya a korábbinál célirányosabb és „zöldebb” támogatásokkal erősíti a mezőgazdaság és a vidék fejlődését. A tagállamok által felhasználható pontos forráskeret egyelőre nem ismert, a vitára bocsátott szcenáriók alapján azonban a forráselosztás mechanizmusának javasolt átalakítása szerint a Magyarország által felhasználható EMVA-források akár jelentősen is csökkenhetnek. A 2014–2020-as vidékfejlesztési program kidolgozása során elsődleges szempont a magyar agrárágazat és a vidéki térségek felzárkóztatása, amelyhez a rendelkezésre álló forrásokat leginkább az innovatív megoldásokon alapuló hozzáadott érték növelésére, a piacra jutásra, az együttműködésekre, valamint a szakmai hozzáértés javítására szükséges koncentrálni.
-
A versenyképesség és szociális kohézió kapcsolata az Európai Unióban (2007–2013)
A tanulmány célja annak bemutatása, hogy az Európai Unió a pénzügyi és gazdasági válság, valamint az egyre erősödő globális versenykényszer hatására megváltoztatta gaz-daságpolitikai stratégiáját. A hangsúly a versenyképesség fokozására került, a kohézió, vala-mint az újonnan csatlakozott kelet-közép-európai tagállamok gazdasági és szociális felzárkóz-tatásának rovására. A versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért célkitűzésre szánt források évről évre 6-7%-kal emelkednek a 2007–2013-ig terjedő pénzügyi perspektíva során, míg a mezőgazdasági és vidékfejlesztési (természeti erőforrások megőrzése, kezelése) for-rások 3%-kal csökkennek évente. A paradigmaváltás a kétsebességű Európa kontúrjait, vala-mint a magrégiók és a perifériarégiók közti feszültségeket vetíti előre.
A tanulmány megítélése szerint helyes az Európa 2020 stratégia versenyképesség- köz-pontúsága – még akkor is, ha a kezdetekben sérül a szociális kohézió –, mivel a tudásgaz-daság létrehozása biztosítja hosszú távon Európa jövőjét. A stratégia megvalósításakor azon-ban megkülönböztetett figyelmet indokolt fordítani arra, hogy a kelet-közép-európai államok innováció befogadására alkalmas abszorpciós képességei javuljanak. A kelet-európai tagál-lamoknak mindent meg kell tenniük, hogy az egyetemi oktatásuk és szakmai képzéseik meg-feleljenek a piac diktálta követelményeknek. -
Szerződéses kapcsolatok az élelmiszerláncban és a szerződések kikényszeríthetősége
A szerződéses kapcsolatoknak egyre nagyobb jelentősége van a modern élelmiszer- gazdaságban. Az élelmiszer-gazdaság hatékony működéséhez szükséges, hogy a szerződő felek betartsák szerződésben vállalt kötelességeiket. Az elméleti modellek különböző módon hangsúlyozzák a bíróságok szerepét a szerződések kikényszerítésében. A cikk a szerződések kikényszeríthetőségének problémáját vizsgálja a magyar élelmiszer-gazdaságban egy kérdőíves felmérés segítségével. Legfontosabb eredményeink a következők. A válaszadók egyöntetűen úgy vélték, hogy a szerződések bírósági úton történő kikényszerítése hosszú ideig tart és nagyon költséges. Ugyanakkor csak a cégek kis része fordult bírósághoz szerződések kikényszerítésének a céljával. A beszállítók védelméről alkotott törvényt a cégek pozitívan fogadták, noha ennek hatékonyságáról megoszlik a véleményük. A termelő, a kisebb méretű és exportáló cégek nagyobb arányban jelezték a gazdasági válság negatív hatását, mint a feldolgozó, nagyméretű és hazai piacra termelő vállalatok.
-
A Közös Agrárpolitika reformja – új lehetőség a felzárkózásra?
Az agrárszektor értékelése során – akár makroökonómiai, azaz ágazati szinten, akár mikroökonómiai, azaz a mezőgazdasági vállalkozások szintjén történik – kulcsfontosságú szerepet játszik a Közös Agrárpolitika rendszerének vizsgálata. Magyarország csatlakozásra való felkészülése idején és a csatlakozás óta eltelt nyolc évben is jelentősen átformálódott a KAP rendszere. A változások természetesen új feltételek közé helyezik magát az ágazatot és az ágazat összes szereplőjét, a változásokhoz való igazodás gyorsasága pedig nagymértékben meghatározza az adott szereplők, illetve az egész ágazat sikerességét.
Korábbi kutatásaim során beigazolódott, hogy a mezőgazdasági vállalkozások jelentős részének nincs elegendő információja az EU agrárgazdasági szabályozásáról, ismereteik elsősorban az adminisztratív feladatok elvégzéséhez elegendőek. Előnyben vannak azok a vállalkozások, ahol a KAP lehetőségeihez kapcsolódó ismeretanyag ennél bővebb, illetve az információval való ellátottságuk jobb.
Napjainkban újabb változás tapasztalható, amelynek konkrét megfogalmazása a 2014–2020 közötti időszak Közös Agrárpolitikájára vonatkozó javaslat formájában került közzétételre. Az Európai Bizottság 2011 októberében kiadott javaslatának ismerete az agrárágazat minden szereplője számára alapvető fontosságú, hiszen a megváltozó feltételrendszerhez nemcsak a nemzeti agrárstratégiának, hanem a mezőgazdasági vállalkozások üzemi szintű tervezési feladatainak is igazodnia kell.
A legújabb KAP -reform új esélyt adhat a magyarországi agrárágazat felzárkózására, hiszen az új rendszer bevezetése minden tagállamban változásokat hoz, új feltételrendszert vezet be, tehát versenytársaink számára is egy új felkészülési folyamatot indít el. A hazai agrárpolitikában a magyar agrárgazdaság szereplőinek kétpólusú (kisüzem, nagyüzem) megközelítése látszik sikerre vezetőnek. A versenyképességben alulmaradó, de az európai közjavakhoz (környezet- és tájmegőrzés, vidéki életforma fenntartása, a vidékhez kapcsolódó kulturális örökség védelme stb.) jelentős mértékben hozzájáruló, elsősorban kisméretű gazdaságok támogatásának biztosítása kiemelt fontosságú, de oly módon, hogy valóban csak az aktív termelőkhöz juthassanak el a támogatási összegek, míg a nagyméretű gazdaságok fő funkciója természetesen a versenyképes termelés és az élelmiszerrel való ellátás biztosítása marad.
A felzárkózás azonban ismét csak lehetőség marad, ha nem biztosított a megfelelően működő intézményi háttér, és az ágazat érintettjei nincsenek tisztában a lehetőségekkel. -
A világ libahústermelésének és –kereskedelmének alakulása az elmúlt évtizedekben
A libahús táplálkozásbiológiai értéke miatt funkcionális élelmiszer, húsminősége kiváló, gasztronómiai értéke jelentős. Ázsiában fontosak a ludak a lakosság élelmezésében, az éhínség csökkentésében, mivel táplálékuk nagy részét helyben termelhető takarmányokból fedezik. A fejlett országokban az intenzívebb termék-előállítás
és az állatjóléti, környezetvédelmi követelmények okán költségesebb, ezért a libahús szezonálisan fogyasztott prémiumtermék. Az összbaromfihúsból negyed század alatt a libahús aránya 2,5, mennyisége 8,3-szorosára nőtt. A fejlődés üteme valamennyi baromfifajét meghaladta.
A libatartás Ázsiára koncentrálódik, 2010-ben a világ libahústermelésének 95,2%-át adta, ezt követte Európa 2,5 és Afrika 2,1%-kal. Az ázsiai termelés 99,5%-át Kína adja, ahol kormányprogrammal segítik a lúdtartást. A tíz vezető lúdtenyésztő ország között 2010-ben 3 ázsiai, 2 afrikai és 5 európai állam volt. Európában Magyarország és Lengyelország szerepe kiemelkedő. Hazánk víziszárnyas-tartását – a hízottmáj-termelés és tollszedés miatt – szélsőséges állatvédők szakmailag megalapozatlan támadásai következtében az utóbbi években súlyos veszteségek érték, így a libahústermelésben a lengyelek átvették a vezetést.
A libahús 2%-a kerül a világforgalomba. Ázsiában Kína a legfőbb forgalmazó, Európában a libahús csaknem egésze az EU -ban értékesül. A lengyelek, kínaiak és a magyarok adták 2009-ben az export 91,8%-át. Jelentős felvevő Németország, melynek legfontosabb beszállítói a magyarok és a lengyelek. Az igényesebb vásárlóknál a termék-előállítás állatjóléti és környezetvédelmi megítélése is fontos, ezeket a termelők igyekszenek kielégíteni. Némely ország ezért a libamájtermelést, a tollszedést is beszüntette. Magyarország a vásárlókat termékcímkézéssel tájékoztatja a végtermékelőállítás módjáról. A fogyasztói bizalom megtartásáért a termelőknek egyre szigorodó követelményeket kell érvényesíteniük, nélkülük piacvesztésre és a lúdtartás termékszerkezetében is módosításra lehet számítani. -
Mezőgazdasági egyéni vállalkozók adóterhének alakulása Magyarországon (2000–2010)
A magyar mezőgazdasági termelés szervezeti, gazdálkodási formája igen sokszínű, a tevékenység mérete és szerkezete változatos, az eredményesség változékony. Az Európai Unió tagállamainak többségétől is eltér az üzemstruktúrája. A tanulmány idősorosan vizsgálja a mezőgazdasági egyéni vállalkozók adóterhének alakulását 2000 és 2010 között, kitérve az adóalanyok számának, átlagos adóterhelésének alakulására. 2000-ben 16 647 fő, míg 2010-ben 13 155 fő mezőgazdasági egyéni vállalkozó teljesített szja-bevallást, közülük 2000-ben 43,1%, 2010-ben 52,4% vallott be nyereséget. A vizsgálat során statisztikai módszerekkel tártam fel összefüggéseket az adóterhek alakulása és a jogszabályi változások között. Az egyéni vállalkozók esetében a bevétel emelkedésének oka a minimálbér (mely járulékalapot meghatározó tényező, és a vállalkozói kivétet is nagymértékben befolyásolja), a végrehajtott ellenőrzések száma és a kivethető szankciók mértékének növekedése volt. Az egy főre vetített költség az egyéni vállalkozóknál 82%-kal emelkedett a vizsgált időszakon belül. Az elemzésben az adóteher-változás, a változást kiváltó tényezők közötti összefüggések, kapcsolatok vizsgálatára került sor.