Magyarország élelmiszer-gazdasági exportja dinamikusan emelkedett az utóbbi évtizedben, azonban a konstans piaci részesedés (CM S) elemzés szerint szinte kivétel nélkül a piaci nagyság növekedése hozta az exportbővülést. A piaci összetételhatás a vizsgált országokban többnyire pozitív, de kis értékű, míg a versenyhatás jelentősen negatív volt, vagyis a magyar kivitel kevésbé tudott alkalmazkodni a célpiacok keresletének változásához.
A magyar agrárkivitel alakulása a vizsgált időszakban sikeresnek tekinthető Olaszország és Szlovákia esetében, ahová a piaci növekedés ütemén felül bővítettük kivitelünket. A kereslet növekedésétől, azaz a lehetőségektől elmaradó exportváltozást mértünk viszont Lengyelország és Oroszország esetében, ahol a gyengülő versenyképesség gyakorlatilag megfelezte a piaci nagyság és a piaci összetétel hatásából adódó potenciális kivitelnövekményt.
Az ár- és minőségi versenyképességet elemző számítások azt igazolták, hogy inkább a relatív olcsóbb termékek tudtak piaci pozícióikon javítani: a német piacon ez a repcemagra és a kukoricára, az olasz piacon pedig a búzára és a kukoricára volt igaz. A megvizsgált hústermékek ezzel szemben átlagos árfekvést és stabil piaci pozíciót mutattak a német és az olasz piacokon.
Blog
-
Magyarország élelmiszer-gazdasági export-versenyképességének elemzése
-
A CO2-adó bevezetésének várható hatása Magyarországon
A kutatókat egyre inkább foglalkoztatja az a kérdés, hogy a környezetpolitika eszközei (pl. környezeti adók) hogyan alkalmazhatók a magyar gazdaság válsághelyzetének feloldására. Környezetgazdászok szerint a zöld gazdaság képes hozzájárulni a gazdaság rövid távú stabilizálásához. A cikk bemutatja, hogy egy esetleges CO2-adó bevezetése révén, 2008–2009. évi adatokra támaszkodva, mennyi többletbevételhez juthatna a költségvetés, valamint vizsgálja a többletbevétel felhasználási lehetőségeit. Modellszámítások eredményei kimutatják, hogy a hazai üvegházhatású gázkibocsátás mértéke után bevezetett 10 EUR/t mértékű CO2-adóból származó bevétel valamivel több mint 2% nagyságrendű személyi jövedelemadókulcs-csökkentést vagy közel 3% társadalombiztosítási járulékkulcs-csökkentést tenne lehetővé, illetve nagyságrendileg 200 Mrd forint összeg állna rendelkezésre energiaracionalizáló programok támogatására. Megállapítható, hogy a hazai csökkenő mértékű CO2-kibocsátás – a vizsgálat során alkalmazott adómérték mellett – szűk adóalapot jelent markáns hatás eléréséhez. Az adóátváltás hatása csökkenő CO2-kibocsátás és növekvő SZJA- és TB-bevételek esetén egyre kevésbé jelentős. Az adóreform hatásának erősségét az adó mértéke és az árfolyamváltozás jelentősen befolyásolja. Az elvégzett vizsgálatokból nem vonható le egyértelműen az a következtetés, hogy a hazai adórendszer megváltoztatásával, a társadalmi terhek átcsoportosításával a környezeti állapot javulásán túl gazdasági növekedésben és a foglalkoztatottság növekedésében számottevő javulás következne be.
-
Az agrár-közgazdaságtan és a bioökonómia: a 28. Nemzetközi Agrárközgazdasági Konferencia tapasztalatai
A Nemzetközi Agrárközgazdasági Társaság (IAAE) 28. alkalommal rendezte meg kongresszusát Brazíliában 2012. augusztus 18–24. között, közel 40 ország mintegy 700 agrárközgazdászának részvételével, köztük számos nemzetközi, regionális és országos társaság és szervezet vezetőinek közreműködésével. A kongresszus mottója a bioökonómia volt, ennek jegyében a hét nap alatt 180 szekcióban közel 700 előadás hangzott el. A kongresszus kitűnő alkalmat biztosított a szakma kutatási irányainak követésére, ötletek gyűjtésére és a kapcsolatok építésére-ápolására is. A cikk célja, hogy a konferencián szerzett tapasztalatokat a teljesség igénye nélkül bemutassa az egyes napok programjainak rövid áttekintésével. Összességében világos, hogy a szakma legmagasabb szintű találkozója méltán lehet büszke hírnevére, és reméljük, hogy a cikk elolvasása minél több hazai kollégát ösztönöz a soron következő, 2015-ös milánói kongresszuson való részvételre.
-
Nyertes és vesztes gazdaságok Magyarországon
Az EU-csatlakozás után fokozódó piaci verseny, majd az elmúlt években kirobbant pénzügyi válság kihívásaira az agrárgazdaságban is megindultak az ellenszerkeresési próbálkozások, az élelmiszer-gazdaság egyes szereplői eltérő túlélési vagy továbbfejlődési stratégiát alakítottak ki, változtattak a termelési és költségszerkezetükön, értékesítési csatornáikon és technológiájukon.
Elemzésünk az élelmiszer-gazdaságon belül a mezőgazdasági alapanyag-termeléssel foglalkozik, ahol nem az átlagos termelőket veszi célba, hanem az EUcsatlakozás és az azóta eltelt évek nyerteseit és veszteseit. A tesztüzemi rendszer hosszú idősoros adatainak elemzésével arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen tényezők különböztetik meg a sikeres, tartósan jövedelmező üzemeket a sikertelen, veszteséges vagy jobb esetben stagnáló gazdaságoktól.
A ténylegesen lejátszódott és jelenleg is tartó folyamatok, a több év átlagában regisztrált események a globális kihívásokra nem egészen azokat a magyar válaszokat sugallják, mint amelyeket az új agrárstratégiából sokan előszeretettel kiemelnek. A nyertes gazdaságok a veszteseknél nagyobb területen gazdálkodnak, kevesebb állatot tartanak, a takarmányt főként saját maguk termelik, a vizsgált időszakban csökkentették az állatállományukat, beruházásaikat viszont jelentősen növelték. Magasabb hozamokat és jobb értékesítési árakat érnek el, jobban megfizetik a munkavállalóikat. A nyertes üzemek nagyobb részét vezetik mezőgazdasági képesítéssel rendelkező szakemberek.
Mind a szakmai irányításnak (szakképzés, szaktanácsadás, kutatás, logisztika, terelő-ösztönző szabályozás stb.), mind a szakmai szervezeteknek bőven van lehetősége példaértékű kezdeményezésekre, azonban az életképes, versenyképes és fenntartható fejlődésért legtöbbet maguk a gazdálkodók tehetnek! Az ő tulajdonukban/ használatukban van a föld; rájuk vannak bízva az erdők, a mezők, a vizek; rajtuk áll az együttműködés, a szervezettség, az alkuerő. Maguk döntenek termelési szerkezetükről, piaci kapcsolataikról, saját maguk továbbképzéséről.