Magyarország élelmiszer-gazdasági exportja dinamikusan emelkedett az utóbbi évtizedben, azonban a konstans piaci részesedés (CM S) elemzés szerint szinte kivétel nélkül a piaci nagyság növekedése hozta az exportbővülést. A piaci összetételhatás a vizsgált országokban többnyire pozitív, de kis értékű, míg a versenyhatás jelentősen negatív volt, vagyis a magyar kivitel kevésbé tudott alkalmazkodni a célpiacok keresletének változásához.
A magyar agrárkivitel alakulása a vizsgált időszakban sikeresnek tekinthető Olaszország és Szlovákia esetében, ahová a piaci növekedés ütemén felül bővítettük kivitelünket. A kereslet növekedésétől, azaz a lehetőségektől elmaradó exportváltozást mértünk viszont Lengyelország és Oroszország esetében, ahol a gyengülő versenyképesség gyakorlatilag megfelezte a piaci nagyság és a piaci összetétel hatásából adódó potenciális kivitelnövekményt.
Az ár- és minőségi versenyképességet elemző számítások azt igazolták, hogy inkább a relatív olcsóbb termékek tudtak piaci pozícióikon javítani: a német piacon ez a repcemagra és a kukoricára, az olasz piacon pedig a búzára és a kukoricára volt igaz. A megvizsgált hústermékek ezzel szemben átlagos árfekvést és stabil piaci pozíciót mutattak a német és az olasz piacokon.
Blog
-
Magyarország élelmiszer-gazdasági export-versenyképességének elemzése
-
Az agrár-közgazdaságtan és a bioökonómia: a 28. Nemzetközi Agrárközgazdasági Konferencia tapasztalatai
A Nemzetközi Agrárközgazdasági Társaság (IAAE) 28. alkalommal rendezte meg kongresszusát Brazíliában 2012. augusztus 18–24. között, közel 40 ország mintegy 700 agrárközgazdászának részvételével, köztük számos nemzetközi, regionális és országos társaság és szervezet vezetőinek közreműködésével. A kongresszus mottója a bioökonómia volt, ennek jegyében a hét nap alatt 180 szekcióban közel 700 előadás hangzott el. A kongresszus kitűnő alkalmat biztosított a szakma kutatási irányainak követésére, ötletek gyűjtésére és a kapcsolatok építésére-ápolására is. A cikk célja, hogy a konferencián szerzett tapasztalatokat a teljesség igénye nélkül bemutassa az egyes napok programjainak rövid áttekintésével. Összességében világos, hogy a szakma legmagasabb szintű találkozója méltán lehet büszke hírnevére, és reméljük, hogy a cikk elolvasása minél több hazai kollégát ösztönöz a soron következő, 2015-ös milánói kongresszuson való részvételre.
-
Nyertes és vesztes gazdaságok Magyarországon
Az EU-csatlakozás után fokozódó piaci verseny, majd az elmúlt években kirobbant pénzügyi válság kihívásaira az agrárgazdaságban is megindultak az ellenszerkeresési próbálkozások, az élelmiszer-gazdaság egyes szereplői eltérő túlélési vagy továbbfejlődési stratégiát alakítottak ki, változtattak a termelési és költségszerkezetükön, értékesítési csatornáikon és technológiájukon.
Elemzésünk az élelmiszer-gazdaságon belül a mezőgazdasági alapanyag-termeléssel foglalkozik, ahol nem az átlagos termelőket veszi célba, hanem az EUcsatlakozás és az azóta eltelt évek nyerteseit és veszteseit. A tesztüzemi rendszer hosszú idősoros adatainak elemzésével arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen tényezők különböztetik meg a sikeres, tartósan jövedelmező üzemeket a sikertelen, veszteséges vagy jobb esetben stagnáló gazdaságoktól.
A ténylegesen lejátszódott és jelenleg is tartó folyamatok, a több év átlagában regisztrált események a globális kihívásokra nem egészen azokat a magyar válaszokat sugallják, mint amelyeket az új agrárstratégiából sokan előszeretettel kiemelnek. A nyertes gazdaságok a veszteseknél nagyobb területen gazdálkodnak, kevesebb állatot tartanak, a takarmányt főként saját maguk termelik, a vizsgált időszakban csökkentették az állatállományukat, beruházásaikat viszont jelentősen növelték. Magasabb hozamokat és jobb értékesítési árakat érnek el, jobban megfizetik a munkavállalóikat. A nyertes üzemek nagyobb részét vezetik mezőgazdasági képesítéssel rendelkező szakemberek.
Mind a szakmai irányításnak (szakképzés, szaktanácsadás, kutatás, logisztika, terelő-ösztönző szabályozás stb.), mind a szakmai szervezeteknek bőven van lehetősége példaértékű kezdeményezésekre, azonban az életképes, versenyképes és fenntartható fejlődésért legtöbbet maguk a gazdálkodók tehetnek! Az ő tulajdonukban/ használatukban van a föld; rájuk vannak bízva az erdők, a mezők, a vizek; rajtuk áll az együttműködés, a szervezettség, az alkuerő. Maguk döntenek termelési szerkezetükről, piaci kapcsolataikról, saját maguk továbbképzéséről. -
A mezőgazdasági vállalkozások vagyon- és tőkestruktúrájának tendenciái, a kapcsolódó sajátosságok kezelésének szükségessége
Az agrárgazdaság versenyképessége, piacorientált működése feltételezi az ágazat megfelelő tőkeellátását is. A mezőgazdaság finanszírozása köztudottan számos ágazati és nemzeti sajátosságot hordoz. Ennek megfelelően a kapcsolódó stratégiák kidolgozása is csak e specifikumok szem előtt tartásával történhet. Életképes stratégiák megvalósításának elengedhetetlen feltétele a fejlesztés, melynek alapját a beruházások adják. Jelen tanulmány azt vizsgálja, hogy az elmúlt évtizedben hogyan alakult a mezőgazdaság beruházásainak volumene, tőkeellátottsága és forrásstruktúrája, továbbá hogy a kapcsolódó sajátosságok kezelésére milyen megoldások jelenthetnek reális alternatívákat.
A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy az agrárszektorban a versenyképesség növeléséhez szükséges fejlesztés a jövőt illetően a korábbi évekét meghaladó beruházási aktivitást igényel, s ez minden eddiginél nagyobb tőkebevonást feltételez. A szükséges tőke biztosítása kizárólag saját erőből nem megoldható, nélkülözhetetlen a külső kölcsönforrás igénybevétele is. Ennek bevonása azonban az ágazati sajátosságok miatt a pénzügyi piacon csak speciális megoldásokkal és konstrukciókkal lehetséges. A mezőgazdasági vállalkozások potenciális hiteligénye által indukált kereslet jelentős lendületet adhat mind a pénzügyi, mind az agrárszektor fejlődésének.