Az élelmiszer-hulladék az élelmiszerlánc legfontosabb fenntarthatósági problémái közé tartozik. Az ENSZ becslése szerint az emberi eredetű üvegházhatásúgáz-kibocsátás 8-10%-a ezen okra vezethető vissza, így az ENSZ 12.3. fenntartható fejlődési céljában 2030-ig az élelmiszer-pazarlás megfelezését írja elő. E tanulmány célja, hogy a témakör releváns szakirodalmának és szabályozási kérdéseinek áttekintésén túl bemutassa a magyarországi háztartási élelmiszer-hulladékok mennyiségének elemzését, feltárja az egyes mérési módszertani megközelítések korlátait, és következtetést vonjon le az EU élelmiszer-hulladékot csökkentő célkitűzésének teljesíthetőségére vonatkozóan.
Az élelmiszer-hulladékok nagyobb része, az EU-ban az 55%-a a háztartásokban keletkezik (72 kg/fő/év). A Magyarországon 2016, vagyis a Maradék nélkül program indulása óta folytatunk élelmiszerhulladék-mérést. A 2023. év végi magyar adat 62 kg/fő/év, aminek több mint 40%-a (26 kg/fő/év) megelőzhető lenne. Ez 250 ezer tonna feleslegesen megtermelt, s túlnyomórészt környezetterhelő módon ártalmatlanított biohulladéknak felel meg. Az elpazarolt étel 450 ezer ember egész éves élelmiszer-ellátását fedezhetné. Magyarország teljes karbonlábnyomából a háztartások élelmiszer-hulladéka 2,8%-os részt képvisel, az elkerülhető rész pedig 1,1%-ot tesz ki. Ez a háztartási szektor karbonlábnyomának 7%-át jelenti.
A háztartási élelmiszerhulladék-adatok alakulásában jól érezhetők a Covid–19-járvány és a 2022-2023-ban megugró élelmiszer-infláció hatásai. Sokéves javulást követően a 2023. év végi adatok „visszapattanást” mutattak. Okai a Covid–19-járvány utáni visszarendeződésben, és a robbanásszerű élelmiszerár-inflációt egyre jobban ellensúlyozó lakossági jövedelmekben (vagyis az élelmiszerek reálértékének újbóli csökkenésében) kereshetők. Az is valószínűsíthető, hogy a témára fogékony fogyasztókat már elérte a lakossági kampány, a kevésbé fogékonyak bevonása azonban lassan halad (ez más országokban is érzékelhető). A 2017-ben indított, az élelmiszer-pazarlás megelőzésének gyakorlati kérdéseit lefedő oktatási program hatásai is később jelentkeznek majd a várakozások szerint, hiszen az első, képzésben részt vevő gyerekek még csak most válnak nagykorú, önálló vásárlóvá.
Bár hazánk az elsők közt indította el a nemzeti szintű háztartási élelmiszer-hulladékot csökkentő programját, a jelenlegi ütemben haladva mégis képtelen elérni az ENSZ 12.3 fenntartható fejlődési cél vonatkozó kitűzését, hasonlóan az EU 2024-2025-ös jogalkotási tervezetében foglalt csökkentési célértékhez. Az EU-tagállamok egy része javított tartalmú mutatóra tett javaslatot, ami az elkerülhető élelmiszer-hulladékokra épül, s aminek teljesíthetősége reális.
Blog
-
HÁZTARTÁSI ÉLELMISZER-HULLADÉKOK MENNYISÉGE MAGYARORSZÁGON
-
Munkaerőkérdések a dél-dunántúli régió mezőgazdasági szervezeteiben a Covid–19 árnyékában
A Covid–19-járvány és az ezzel párhuzamosan kialakult gazdasági világválság a magyar gazdaság működését is jelentős mértékben átalakította, beleértve a dolgozók helyzetét és a tőke-munka viszony alakulását. Általánosan elfogadott, hogy az emberi erőforrások (HR), más néven a munkaerő, kulcsszerepet játszanak a vállalatok és vállalkozások működésében. A munkaerő megszerzése és megtartása alapvető fontosságú a szervezetek zavartalan és folyamatos működéséhez. A tanulmány a mezőgazdaság munkaerőpiaci helyzetét vizsgálja, különös figyelmet fordítva a pandémia alatt és után bekövetkezett változásokra. Egy online felmérés keretében 144, a dél-dunántúli régióban működő mezőgazdasági vállalkozást vontunk vizsgálat alá annak érdekében, hogy képet kapjunk a járványhelyzet által előidézett HR-stratégiák átalakulásáról. A kutatás kiemelten foglalkozott a munkaerőhiány kezelésével és a munkaerő-megtartó intézkedések alkalmazásával. A statisztikai elemzés eredményei azt mutatták, hogy a vállalkozások szervezeti méretük függvényében különböző eszközöket és programokat alkalmaznak a munkaerőhiány és a munkaerő-megtartás kezelésére. Megállapítást nyert, hogy a gazdaságok fenntartható működésének biztosítása érdekében elengedhetetlen egy válsághelyzetekre kidolgozott intézkedési terv elkészítése, amelybe a HR-menedzsment (HRM) stratégia integrálása is szükséges. A kutatás rávilágított a duális képzési programok és a vezetőképző kezdeményezések jelentőségére és szerepére.
-
Egyszerű számítások és megjegyzések a magyarországi öntözővízzel kapcsolatban
2024-ben felmerült Magyarországon az az igény, hogy tartsuk vissza azt a 4 köbkilométer vizet, amennyivel a folyók többet visznek ki az országból, mint amennyit behoznak. A cikk első része egyszerű számításokat tartalmaz annak érzékeltetésére, hogy ez mekkora műszaki feladatot jelent. Fontos annak megértése, hogy ez a víz folyamatos kivételét és ugyancsak folyamatos továbbítását jelenti. A visszatartott víz minősége fontos kérdés, idetartozik a benne lévő kórokozók, gyógyszermaradványok és mérgek, például cián, esetleges jelenléte is. Ugyancsak vigyázni kell a káros mellékhatások, például a malária terjedésének megakadályozására. Gyakran hangoztatják, hogy a probléma teljes körű megoldása igen nagy költséggel járna. Ezzel kapcsolatban fontos rámutatni, hogy a problémát egyetlen év alatt nem lehet megoldani, mert nincs ekkora építési kapacitás az országban, ezért évenként csak a teljes költség töredéke terhelné az állami költségvetést. Ugyancsak fontos megjegyezni, hogy a probléma teljes megoldása nem csupán a mezőgazdaságot támogatja, hanem fenntarthatóvá teszi az életet az érintett területeken. Olyan rendszert kell kiépíteni, amely egy nagy hálózat, illetve hálózatok formájában lefedi Magyarország érintett részét, de ugyanakkor lehetővé teszi az elérhető helyi lehetőségek integrálását. Csak olyan elemeket szabad fejleszteni, amelyek elkészültük után azonnal üzembe helyezhetők. Érdemes továbbá átgondolni, hogy nem szükséges-e az öntözés filozófiáját és ezen keresztül annak szabályozását is alapvetően megváltoztatni. Fontos továbbá megjegyezni, hogy a körülmények – vagyis a klíma, a víz szennyezettsége, a települések elhelyezkedése, a világpiac, és benne a hazai piac, a gazdaságossági követelmények, továbbá a káros hatások, mint a kórokozók terjedése és a mérgező anyagok megjelenése – a 19. századhoz képest alapvetően megváltoztak, melyekhez visszatérni nem lehet.
-
Mezővédő fásításokból származó karbonkredit-bevétel becslése
A földhasználati szektor a klímamitigációs erőfeszítések kiemelt területe, hiszen az ökoszisztémák szénmegkötő képessége révén itt nemcsak a kibocsátások csökkentésére van lehetőség, hanem szénmegkötő gazdálkodásra is. Az EU Carbon Removals and Carbon Farming (CRCF) rendelete által szabályozott önkéntes karbonpiac új bevételi lehetőséget kínál a mezőgazdálkodóknak és az erdőgazdálkodóknak. A mezővédő fásítások létesítése a CRCF-rendelet szerint az agrárerdészeti tevékenységek közé tartozik, és a fásítások biomasszájában, valamint a talajban megkötött szén is forgalmazható a rendelet által szabályozott önkéntes karbonpiacon. Tanulmányunkban négy helyszínen tervezett mezővédő fásítások szénmegkötését prognosztizáltuk 2050-ig. Emellett számszerűsítettük a fásítások telepítése és ápolása során keletkező üvegházhatásúgáz- (ÜHG-) kibocsátásokat is a CRCF-rendelet protokollja szerint. Ezek ismeretében meghatároztuk az elszámolható szénmegkötést, illetve a várható karbonkredit-bevételeket. Eredményeink szerint a fásítások telepítése és ápolása során üzemelő gépek ÜHG-emissziói elenyészően kicsik (mindössze 0,6–0,8 százalék értékűek) a biomasszában és a talajban megvalósuló szénmegkötéshez képest. Így a fásítások telepítése viszonylag széles termőhelyi spektrumon jövedelmező befektetés lehet az erdőgazdálkodók és a mezőgazdasági termelők számára. Tekintettel arra, hogy a fásítások telepítését a közös agrárpolitika (KAP) finanszírozza, a CRCF-rendelet által szabályozott önkéntes karbonpiacról származó bevételek többletbevételi forrást jelentenek.
-
A termőföldek és a környezet kárai
A tanulmány a 2010-es devecseri vörösiszap-katasztrófa környezeti, gazdasági és társadalmi hatásait vizsgálja, különös tekintettel a „szennyező fizet” elv gyakorlati érvényesülésére. A katasztrófa példáján keresztül bemutatja a magyarországi jogi és intézményi keretek hiányosságait, valamint a környezeti károk helyreállításának nehézségeit. A mezőgazdasági területek esetében a hosszú távú talajdegradáció jelentette a legnagyobb kihívást. Az érintett régiókban több mint tíz év után is tapasztalható, hogy a talaj termőképessége nem tért vissza a katasztrófa előtti szintre, ami különösen érzékenyen érintette a kisgazdaságokat és a családi gazdaságokat. Emellett kitér a mezőgazdaságot érintő hatásokra, különös hangsúlyt fektetve a talajkárosodás és a termőföld-rekultiváció kérdéseire. Az esettanulmány a nemzetközi példákkal való összehasonlítás révén feltárja azokat a lehetőségeket, amelyekkel a környezetvédelmi szabályozás és a katasztrófakezelés hatékonyabbá tehető. A helyi gazdálkodók közreműködése kulcsfontosságúnak bizonyult a helyreállítási munkálatokban. Az állami támogatások mellett a gazdálkodók saját erőforrásaikat is mozgósították, például alternatív növénykultúrák tesztelésével és a talaj revitalizációjához szükséges innovatív megoldások bevezetésével. A tanulmány célja, hogy javaslatokat tegyen a mezőgazdasági területeket is érintő katasztrófák kezelésére és a jogi, valamint gazdasági felelősség hatékonyabb érvényesítésére. Fontos lenne egy átfogó oktatási program kidolgozása a mezőgazdasági termelők számára, amely a katasztrófák utáni talajrehabilitáció gyakorlati lépéseire, a növénykultúrák kiválasztására és a környezetvédelmi jogi ismeretekre koncentrálna. Ez hosszú távon megerősítené a gazdálkodók szerepét a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok alkalmazásában.
-
A magyar szaknyelv ápolása az agrár-közgazdaságtanban
A Magyar Tudományos Akadémia 2023 őszén nyilvános vitafórumot indított köztestületi tagjai számára a magyar nyelv tudományos nyelvként való használatáról. Mint a felhívásban megfogalmazták, az MTA egyik legfontosabb küldetése alapítása óta a magyar nyelv ápolásának ügye. A Gazdálkodás az egyetlen magyar nyelvű tudományos folyóirat az agrár-közgazdaságtan és az üzemszervezés területén, szerkesztőbizottsága ezért kezdettől fogva feladatának tartotta az MTA által megfogalmazott feladatok végrehajtását, 2024/1. számában állásfoglalást tett közzé A magyar nyelv használatáról a tudományos szakfolyóiratokban címmel (Szerkesztőbizottság, 2024). Az állásfoglalásnak megfelelően a szerkesztőbizottság saját szakterületén, az agrár-közgazdaságtanban és az üzemszervezésben kiemelten foglalkozik a magyar szaknyelv fenntartásának, ápolásának kérdéseivel és annak mindennapi nehézségeivel. Jelen tanulmány a Gazdálkodás folyóirat egyik számának elemzésével azt méri fel, hogy a szerzők milyen idegen kifejezéseket alkalmaznak közleményük tartalmának feldolgozása során, és mennyire indokolt e kifejezések használata. Az elemzés legfőbb következtetése, hogy szinte minden idegen kifejezésnek magyar megfelelője is van, és ezek több esetben pontosabban leírják a kifejezni kívánt tartalmat.
-
A szakpolitikai döntéshozatal megalapozott támogatása – elindult az AKI új állattenyésztési ágazati adatgyűjtési rendszere
A magyarországi gazdaságszerkezet átalakulása, a gyors koncentráció, továbbá a Mezőgazdasági Fenntarthatósági Információs Hálózat (FSDN) bevezetése arra késztette az AKI Agrárközgazdasági Intézet Nonprofit Kft. (AKI) elemzőit és kutatóit, hogy felülvizsgálják és továbbfejlesszék a mezőgazdasági üzemi és ágazati adatok gyűjtésének és feldolgozásának módszertanait. Az Intézet 2023-ban új adatgyűjtést indított, amely a főbb állattenyésztési ágazatok részletes naturális és ökonómiai adatainak gyűjtésére fókuszál. Olyan adatbázis kialakítását tűztük ki célul, amely megbízható információt szolgáltat a szakpolitikai döntéshozóknak és a szakmai szervezeteknek. Új adatgyűjtésünk a közepes és nagy állattartó üzemek bevonására helyezi a hangsúlyt, amelyek együtt a hazai kibocsátás döntő hányadát képviselik, és amelyek a leginkább érintettjei a jogszabályok változtatásainak. A részvétel önkéntes, az adatszolgáltatók a legfontosabb termelési és gazdasági paramétereket évente egy alkalommal adják meg. Az AKI a beérkező adatokat egységes módszertan szerint dolgozza fel, ezáltal biztosítva az összehasonlíthatóságot hazai és nemzetközi viszonylatban egyaránt. Ellentétben a szintén az AKI által működtetett Mezőgazdasági Számviteli Információs Hálózattal (FADN), amely a teljes magyarországi üzemszerkezet reprezentálása érdekében a gazdaságok jóval szélesebb körét fedi le, az új adatgyűjtés kifejezetten az állattartás meghatározó szegmenseire összpontosít, ennek köszönhetően pontosabb ágazatspecifikus információ nyerhető belőle. A két adatgyűjtési rendszerből származtatott adatok összehasonlítása ezért jelentős különbségeket mutat. Az FADN/FSDN szerves részét képező új adatgyűjtés szakmai szervezetek együttműködésével validált eredményeit az adatszolgáltató gazdaságok egyéni jelentések formájában kapják kézhez, amelyekben egy adott üzem teljesítményét üzemcsoportokéval és nemzetközi üzemekével is összevetve értékeljük. Az adatgyűjtést a sertés-, a tej-, a tojás- és a brojlerágazatban indítottuk el, és terveink szerint további ágazatokra is kiterjesztjük.