Blog

  • KAP 2014–2020: a közvetlen támogatások javasolt új rendszerének hatásvizsgálata Magyarországon

    Az Európai Bizottság 2011. október 12-én nyilvánosságra hozott elképzelései szerint a közvetlen támogatások rendszere előreláthatóan olyan irányba változik, amely Magyarország számára elfogadható, a magyar agrárpolitika törekvéseihez megfelelő eszközöket kínál. Az ország első pilléres források vonatkozásában viszonylag kedvező pozíciója nem romlik.
    Modellszámításaink szerint csak a közvetlen támogatások javasolt átalakítása a magyar mezőgazdaság főbb reálváltozóira, termelési szerkezetére nem gyakorolna szignifikáns hatást. A jövedelemtömeg kismértékben csökkenne, míg a kifizetések igénylőnkénti korlátozása és a kistermelők egyszerűsített átalánytámogatása éves szinten 32,6 millió eurót – ami az első pilléres források 2,5 százaléka – csoportosítana át a legkisebb gazdaságokhoz.
    A támogatások javasolt progresszív csökkentése és maximalizálása szélsőséges esetben is csupán 181 gazdaságot érintene, és összesen legfeljebb 10,6 millió euró elvonásával járna. Reálisan persze ennél nyilván kevesebb lesz a nagyobb gazdaságoktól innovációs projektek finanszírozására átirányított összeg.
    A reform központi eleme a közvetlen támogatások 30 százalékának környezetbarát gazdálkodási gyakorlathoz kötése. Számításaink szerint a 7 százalékos ökológiai célterület kialakítása miatt a jövedelmek csökkenése a rendelkezés hatálya alá eső gazdaságok 80 százalékánál (4,37 millió hektár művelt terület 2010-ben) nem érné el a 20 eurót hektáronként, míg e kiegészítő támogatás egységösszege 80 euró körül alakulna.
    Megfontolandó a termelési szerkezet három hektárnál nagyobb szántóterületen kötelező diverzifikálására tett javaslat esetében a határérték legalább tíz hektárra emelésének indítványozása az Európai Bizottságnál. Továbbá javasoljuk: Magyarország támogassa a fiatal gazdálkodók első pilléres kiegészítő támogatására jogosult terület jóval 25 hektár feletti maximalizálását gazdaságonként. Célszerű felvetni, hogy a nemzeti tartalék ne csupán az alaptámogatás legfeljebb, hanem az első pilléres források akár 5 százaléka legyen, annak érdekében, hogy a támogatási jogosultságok névértékének megemelésére azon térségekben, ahol ezt a körülmények indokolják, nagyobb legyen a mozgástér.

  • Magyar érdekek a közös agrárpolitika jövőjében

    A KAP-reform kapcsán a magyar érdekek megfogalmazása előtt célszerű megállapítani, hogy egyrészt a reform jelenlegi szakaszában vannak olyan kérdések, amelyeket már nem érdemes felvetni vagy amelyekkel kár vitatkozni, másrészt a nemzetközi vitában kialakult keretekhez szükséges a hazai elképzeléseket és érdekeket igazítani. Ennek megfelelően az alábbi érdekek kifejezetten a vita jelen állásához igazodnak, és az ott felvetett kérdésekre reagálnak, de szorosan kapcsolódnak a hazai hosszú távú vidékstratégia prioritásaihoz is.
    Az első pillérhez köthető érdekek: a mezőgazdasági támogatások csökkentésének elkerülése, a közvetlen támogatások igazságosabb elosztása, az újradefiniált zöldítés, a bürokrácia egyszerűsítése, a szerkezeti diverzitás és a termeléshez kötött támogatások fenntartása, valamint az árstabilizálás és alkuerő-kiegyenlítés.
    A második pillérhez köthető érdekek: a vidékfejlesztési támogatások csökkentésének elkerülése, a vidékfejlesztési támogatások igazságosabb elosztása, integrált vidékfejlesztés, új prioritások nagyobb szabadsággal és a fenntartható termelékenység elősegítése.

  • A magyarországi természeti erőforrások állapota és fenntartható hasznosításukat befolyásoló tényezők

    A tanulmány ráirányítja a figyelmet azokra a hatótényezőkre, összefüggésekre, hajtóerőkre, amelyeket célszerű figyelembe venni a természeti erőforrások fenntartható hasznosításában. A természeti erőforrások fenntartható igénybevételének előmozdítására a KAP 2014–2020. évi jogi szabályozása is hangsúlyt fektet, továbbá a természeti erőforrások a hazai stratégiák, ágazati programok megvalósításában is kulcsszerepet játszanak. Vizsgálataink alapján javasoljuk, hogy következetesen vegyék számításba a tanulmányban bemutatott – a természeti erőforrások igénybevételére vonatkozó – hatótényezőket, korlátokat a hosszú távú koncepciókhoz kapcsolódó szakpolitikai döntésekben. Más szóval, a természeti erőforrásokhoz kapcsolódó fenntarthatósági kritériumokat célszerű beépíteni a közpolitikákba, továbbá a jelentős természetierőforrás-igényű projektekben, beruházásokban térségi szemléletű fenntarthatósági vizsgálati elemzés készítését javasoljuk. Kiemelten fontos az eredmények oktatási tevékenységbe illesztése, a szemléletformálás elősegítése. A tanulmány második felében kísérletet tettünk az ökoszisztéma-szolgáltatások természetierőforrás-szemléletű értékelésére és ennek nemzetközi összehasonlítására. Négy ökoszisztémaszolgáltatás-csoportban vizsgáltuk a természetes és az ember által módosított ökoszisztémák által a társadalom számára biztosított közvetett és közvetlen hasznokat. Javasoljuk a tanulmányban bemutatott – ökoszisztéma-szolgáltatásokra is alkalmazható – fenntarthatósági értékelés alkalmazását és módszertani továbbfejlesztését, például konkrét tevékenységekre, termőhelyekre történő lebontását, valamint az ökoszisztéma-szolgáltatások hazai tendenciáira vonatkozó értékelés további finomítását.

  • Szolgáltatások igénybevétele a hajdúsági családi gazdaságokban

    A családi gazdaságok szolgáltatásokat igénybe vevő és szolgáltatást nyújtó egységként is szerepelhetnek, bérmunkát vesznek igénybe a növénytermelésben (szántás, betakarítás stb.), vagy maguk is nyújtanak szolgáltatásként gépi munkákat. A termelésben nyújtott szolgáltatások kézenfekvőnek tűnnek az erőforrások jobb kihasználása érdekében, de a gazdaságok többsége önellátásra törekszik, s körükben alacsony az együttműködési hajlam. Az üzleti szolgáltatások közül – a gazdálkodók esetében – a szaktanácsadásban a pályázati, jogi és adminisztrációs tanácsadás iránt jelentős az igény.
    A melléktevékenységeket nem tartják jövedelmezőnek a gazdálkodók. A jövőben tehát célszerű újragondolni a vidéki életformához kapcsolható melléktevékenységek körét. Az eddigiekben preferált falusi turizmus, kézművesség nem életképes a vizsgált régióban. A kereskedelemmel és szolgáltatásokkal összefüggő tevékenységek járható utat jelenthetnek.

  • A tudás alkalmazása a magyarországi szőlőtermelésben és borászatban (Egy empirikus felmérés tapasztalatai)

    A világpiaci bortrendek a magasabb tudást megtestesítő prémium- és szuperprémiumborok irányába mutatnak. Európában leginkább Franciaország határozza meg ezt a vonulatot. Magyarország az elmúlt évtizedben elmaradt ettől a trendtől. Vizsgálataink szerint a tudás használata és terjedése ugyan jelentős tényező a különféle vállalkozások sokféleségében, de nem egyértelműen szignifikáns a többféle módon mért eredményesség alakításában. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a magyarországi vállalkozások a vállalkozás egészének innovatív jellege, a borágazatban felhalmozódott tudás napi kapcsolatokon keresztül történő terjedése és a vállalati folyamatok innovatív menedzsmentje révén piaci sikereket érhetnek el.

  • Integrált információs rendszerek a mezőgazdasági vállalkozásokban

    A vizsgált, közel háromszáz mezőgazdasági tevékenységet folytató vállalkozás elenyésző arányban (rendszerenként a megkérdezettek 1–8% közötti arányában) ismer integrált vállalati információs rendszert. A megkérdezett vállalkozások nem használnak belső információkat integráló rendszert, amelynek segítségével nyomon követhetnék a vállalkozás működését, belső folyamatait. Ennek okaként egyrészt megemlíthető, hogy a rendszerek megvásárlása – a pénzügyi helyzetükből kifolyólag – meglehetősen nagy terhet jelent a vállalkozások számára. Részben ez is lehet az oka annak, hogy az általunk megkérdezett termelők kevés információval rendelkeznek a rendszerek által nyújtott lehetőségekről, ezáltal tovább gátolva azok bevezetésének esélyét, előnyeinek hasznosítását.
    Jóllehet egyfajta előrelépés tapasztalható a mezőgazdasági vállalkozások körében a különböző számítástechnikai alkalmazások térinformatikai, távérzékelési szolgáltatásaiban, a vezeték nélküli technológiák használatában, viszont ezek úgynevezett szigetszerű megoldásoknak tekintendők, és nem segítik az integrált rendszerekhez való közeledést, amelyek lehetőséget nyújthatnának egyes ágazati folyamatok modellezésére.

  • Túl sok agrárszakembert képzünk?

    Az elmúlt években mind a közbeszédben, mind az oktatáspolitikai stratégia főbb irányait kereső dokumentumokban egyre gyakrabban vetődik fel a túlképzés fogalma. Az agrár-felsőoktatási intézmények sokszor szerepelnek azok között, melyek – a vélelmezők szerint – indokolatlanul sok szakembert bocsátanak ki. A tanulmány a nyugati világ legfejlettebb gazdaságú országait tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatai alapján vizsgálja a felsőfokú agrárszakember- képzés arányait a nemzetközi összehasonlítás tükrében. A statisztikai adatok elemzésével egyáltalán nem igazolható, hogy hazánkban agrártúlképzés lenne. Az összességében csökkenő, bizonyos intézmények esetében zuhanó beiskolázási keretszámok néhány éven belül súlyos agrárszakember-hiány esélyét vetítik előre.